Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
» TOLNA MEGYEI NF.PÜJSAO ISö5. június 13. Bélpoklosok lázadása A lepra már az ókorban rettegést kelteit Egyiptomban, Indiában és Kínában. A keresztes háborúk végén Európában is elterjedt. Még a mai nap is nyolcmillió bélpoklos vár gyógyulásra. A leprától félnek az egészségesek, meg a betegek is: az egészségesek a fertőzéstől, a betegek pedig az elszigeteltségtől. Érthető tehát, hogy bárki, aki felfedezi testén a betegség nyomait — fehér foltokat a bőrön, vagy csomókat az ujjakon és csuklóján —, megpróbálja eltitkolni ezeket. A beteget rendszerint elkülönítik a társadalomtól, s ezzel természetesen megpecsételik a bélpoklos sorsát. A gyulladás fokozatosan nyílt sebbé válik, a végtagok érzéketlenné válnak és a beteg végül borzalmas kínok között kiszenved. Európában évszázadokon át csak abban látták a megoldást, hogy elszigetelték a leprás beteget a külvilágtól. Csak amikor 1880 táján Hansen és Neiser felfedezték a lepra kórokozóját — bacilusa hasonló a tüdővész bacilusához—, nyílt lehetőség e betegség gyógyítására. Jó gyógyszert azonban sokáig még nem találtak, jóllehet fokozatosan javultak az életkörülmények és a fertőzésnek is egyre sikeresebben útját állták. Manapság általában két fajta leprás megbetegedést tartanak nyilván. Az egyiknél csomók jelentkeznek az ember bőrén és csuklóin, a másik fajtánál pedig megváltozik a bőr színe, a baeilu- sok megtámadják a nyálkahártyát és a fertőzöttnek hallószervi zavarai támadnak. Mild a két fajta megbetegedés — ha nem gyógyítják —, nagy kínokkal járó halállal végződik. A lepra egyik legfőbb veszélye az, hogy az úgynevezett lappangó betegségek közé tartozik, vagyis egy-két évtized után is fertőz. Éppen ezért ki-kiújulnak a járványok. Manapság milliókra rúg a leprás betegek száma. Közülük csak négyszázezer van zárt telepeken, a külvilágtól elszigetelve, orvosi felügyelet alatt. Jóllehet, a bélpoklosság túlnyomórészt Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerlka egyes vidékein honos, Európa sem mentesült egészen tőle. Európában a fertőzés gócpontjai elsősorban a kikötők. Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és a kelet-európai országokban a lepra időről időre kiújul. Legújabban főként Görögországot veszélyeztette ez a betegség. A fertőzés terjedésének megakadályozására Ézplnalong görög szigeten lepratelepet létesítettek, több mint kétszáz beteggel. Ezen a szigeten nemrég lázadás tört ki. Huszonvalahány internált beteg megtámadta az orvosokat, és dührohamában agyba-főbe verte őket. „Meddig várjunk még a gyógyulásra?" — ordították a betegek. „Űrhajókat lőttök fel, óriósrakétákat gyártotok, közben nem törődtök azzal, hogy hatékony szert találjatok a lepra ellen!". Hasonló vádak hangzottak el több kelet-ázsiai lepratelepen is, A tiltakozások itt Is az orvosok és ápolók elleni erőszakkal végződtek. Szpinalong pokla, a szörnyű Szungi Balo nevű tábor Malájföldön és még számos kelet-ázsiai, indiai, jamaicai, kenyai, togói, ugandai, zanzibárl és trinidadl lepratelep vádolja az emberiséget, amely szívesen beszél a haladásról, fejlődésről, de ezt inkább az emeletes házakban, a sugárhajtású repülőgépeikben és a rakétákban látja, nem pedig a fertőzések és betegségek elleni küzdelemben. (Öberösterreichische Nachrichten) Milliókat óró hiba Lehet-e hibás bélyeget sorozatban gyártani ? A washingtoni bíróság nemrégiben határozatot hozott, mellyel az amerikai kormánynak megtiltja, hogy hibás bélyegeket nyomtasson. A dolog nagy feltűnést keltett, s heves vitát váltott ki. 1962. szeptemberében egy bostoni bélyegkereskedelmi vállalat tisztviselőnője újjongva felkiáltott, mert egy új bélyegsorozatot pillantott meg, amelyet az amerikai kormány Panama sorozatában adott kJ a Thatcher Ferry Brigde felavatása alkalmából. Észrevette ugyanis, hogy az ötven bélyegből álló iv példányairól hiányzik a híd ezüstös vonala. Az ilyen nyomdatechnikai hibák elég ritkák, s a bélyeggyűjtők az ilyen példányokra vadásznak, mert értékük igen nagy. Harris, a bélyegMARIHUANA — a bódulat virága A trópusi vidékeken tenyésző kender termő virágzatából egy csípős, kesernyés barnás színű, ragadós gyantát állítanak elő. A legtöbb ilyen anyag virágzás közben, magbeérés előtt vonható ki. A gyantát Keleten hasis néven ismerik és széltében-hosszában használják kábítószerként. Mexikóban marihuána néven ismeretes, ebben a formában jut el, különösen 1934 óta. A világon ma tíz és tízmilliók élvezik ezt a veszedelmes kábítószert, persze más-más módon. Keleten például különféle ízesítő és szagosíió anyagokat, például ambrát, éterolajat, mézet, cukrot, vagy datolya- és fügekivonatot adnak hozzá. A leggyakrabban mégis dohánnyal keverik, s pipában vagy cigaretta formájában szívják. Az is előfordul, hogy rágják vagy valamilyen édes, al- koho'mentes, esetleg alkoholos italban oldva fogyasztják. A leghatásosabb mindenesetre a cigarettából vagy pipából származó füstje. Egyes embereknél a hatás már két-három szippantás után mutatkozik. Először kellemes érzés jókedv vesz erőt rajtuk, majd mindenféle víziók és látomások kerítik őket hatalmukba, Nagyobb mennyiség fogyasztása után a részegséghez hasonló kábulat következik, olykor eszméletvesztés. s a fájdalom iránti érzéketlenség. A hasis egyike a legveszedelmesebb kábítószereknek, meri gyengíti a szervezet ellenálló képességét a betegségek iránt, az idegeket felőrli s végül testileg, lelkileg teljesen tönkreteszi áldozatát. Egyes keleti országokban a hasis okozza a legtöbb elmebajt. A hasist fogyasztó ember ezenkívül igen veszélyes környezetére is, mert rendkívül ingerlékeny és semmitől sem fél. Az amerikai gengszterbandák és bérgyilkosok gyakran alkalmazzák támadásaik végrehajtásakor. Elterjedt az a vélemény is. hogy a középkorban a török hadak hódító hadjáratai folyamán a harcosoknak hasissal kevert dohányt adtak, hogy fokozzák elszántságukat és vakmerőségüket. Amikor 1934 után az Egyesült Államokban a marihuána terjedni kezdett, hirtelen növekedett a bűntények száma is. Ugyanakkor a közúti balesetek is szaporodtak. A marihuána élvezete ugyanis nagymértékben csökkenti a gépkocsivezetők Ítélőképességét, s tompítja a tér és idő iránti érzékét is. Persze valóságos aranybánya azoknak, akik előállítják és kereskednek vele. Aki ugyanis egyszer rabjává lett, minden pénzt megfizet érte. Megállapítható, hogy az utóbbi évek folyamán a marihuána egyre inkább terjed Európában is. Az ópiumtól és kokaintól eltérően azonban a marihuána fogyasztásáról könnyebb leszokni. Terjesztése, s fogyasztása ellen természetesen minden eszközzel küzdeni kell. kereskedelmi vállalat tulajdonosa tehát azzal dicsekedhetett, hogy a legnagyobb hibás bélyegsorozat van birtokában. 1918-ban volt egy ilyen hibás bélyegsorozat, amikor egy repülősorozat bélyegein a Jenny repülőgép képét fordít va nyomtatták. Egy-egy ilyen bélyeg ma tízezer dollárt ér. A felfedezés tehát igen nagy izgalmat keltett a bélyeggyűjtők táborában. Alig telt el egy hét, egy másik bélyegsorozat keltett ugyancsak nagy izgalmat. Az elhunyt Dag Hammarskjöld főtitkár tiszteletére kiadott bélyegek közül néhányon a sárga szín úgy szótíolyt, hogy — mint valaki megjegyezte — rántottára hasonlított. Akinek ilyen példányai voltak, persze előre örült a jó nyereségnek. Az Egyesült Államok postaügyi minisztériuma azonban, hogy át- ' húzza számításukat, elrendelte, hogy a „rántottás”, azaz a hibás bélyegekből korlátlan mennyiséget nyomjanak. Ez persze azt jelentette volna, hogy a már megjelent hibás bélyegek többé nem ritkaságok. A minisztérium azonban ezzel sem elégedett meg. Ajánlotta a postának, hogy a hibás Panama-sorozatból is nyomtasson korlátlan mennyiséget. Hamis persze hallani sem akart a dologról, s a bírósághoz fordult azzal a kérelemmel, hogy tiltsa meg a hibás bélyegek sorozatban való nyomtatását. A bélyegek nyomását tehát egy időre fel kellett függeszteni, mert meg kellett várni a bíróság döntését. A bélyeggyűjtők, elsősorban azok. akiknek ilyen hibás példányaik voltak, izgalommal várták, hogy mi fog történni. Harris biztosítást is kötött bélyegeire, s a biztosító társaság kötelezte magát, hogy ha a bíróság engedélyezi a hibás bélyegek nyomtatását, s ha az ötven bélyeg értékét veszti, akkor százezer dollár kártérítést fizet. A bíróság végül meghozta határozatát. Eszerint a hibás bélyegek forgalomba hozatala törvénytelen eljárás, s a kormánynak nincs joga ilyen sorozatot nyomtatni. Az indoklás az volt, hogy a panamai híd megnyitásának alkalmából kiadott bélyegsorozat emléksorozat. A kormány tehát helytelenül járna el, ha hibás bélvegekkel emlékezne mes róla. A határozat a Hammarskjöld emlékére kiadott bélyegsorozatra is vonatkozik. Harris énp Floridában nyaralt, amikor tudomására jutott a bíróság döntése. A vita azonban ezzel még nem zárult le. A kormánynak ugyanis jogában van, hatvan napon belül, fellebbeznie, s a fellebbviteji bíróság esetleg megmásítja az elsőfokú ítéletet. Sok furcsa dolog történt velem az elmúlt héten, sok furcsa dolgot láttam és sok furcsa dolgon vettem részt. Kezdem mindjárt azzal: bár nálunk is rafináltak a nők, de Nepálban még inkább. Nepálban például nem lehet őz vegyasszony, hacsak ki nem vágják a fát. Részt vettem egy vidám mennyegzön, ahol egy tízéves lány esküdött örök hűséget. Nem a vőlegénynek, hanem a fának. Ha a vőlegénynek esküszik, az reszkir, mert ugye a vőlegény meghalhat és akkor a régi törvények szerint a feleséget el kell égetni. Mert itt örök hűséget esküdtek a nők és esküdnek most is. Csakhogy most már nem a férjnek, hanem a fának. Ez utóbbi biztosabb. Mert sajnos a fa tovább él. ■, A férjet elsiratják-----Persze sírni sem tud mindenlci. Legalábbis úgy nem, mint azt Philadelphiában egy siróversenyen láttam, illetve hallottam. Olyan zokogás, nyávogás volt ott, hogy be kellett dugni a fülem. Végül kihirdették az eredményt. Az első helyen egy tizenkilenc éves lány végzett, aki egyfolytában négy órát sírt. Sírt? Zokogott, bömbölt, cifrázta a sírást. Amikor az edzésmódszerei után érdeklődtem: néma maradt. Úgy látszik a következő síróversenyen is indulni akar. Ha csak be nem iratkozik a bostoni csóktanfolyamra. És nem tudtam ellenállni a tanfolyam plakátjának, amelyen ezt olvastam: „önt elkeseríti, hogy nem tud csókolózni? Forduljon bizalommal hozzánk. Négy hét múlva felülmúlhatatlan szakértő lesz!" Elolvastam és arra gondoltam: örömet szerzek a feleségemnek. Ezentúl tudományos alapon fogunk csókolózni. A négyhetes kurzusért lefizettem 165 dollárt. Azért ennyit, mert ugye a gyakorlati foglalkozás sokba kerül. És még mondja valaki, hogy a kapitalizmusban nincs politechnika. Három hét elméleti foglalkozás volt, a negyediken kezdődött a gyakorlati. Alaposan felkészültem. Megpödörtem a bajuszomat, megnyaltam a szám szélét és gyerünk. Az angyalát! Mindent beleadtam. Egy hétig csókolóz- tam tudományosan. És kitűnően vizsgáztam. Ezért úgy határoztam, ha hazamegyek és lesz egy kis időm, akkor Hirschler példáján felbuzdulva én is írok egy könyvet. A címe ez lesz. „Hogyan kell megcsókolni egy nőt tudományos alapon?" Ha lesz időm belevágok egy másik munkába is. Elkészítem a szerelem térképét. Tudom, hogy ez nem új. mert két amerikai szociológus most készít egy ilyet. Ezen a tér- ■ képen különböző színárnyalatokkal jelzik hol, mennyi férfi van, hol mennyi a férfiak átlagkeresete. A nőknek csak annyi a feladatuk: ránéznek a térképre, tájékozódnak és elindulnak férjet keresni. Megfelelő férjet. Ezt a térképet én is megcsinálom. Feltüntetem majd rajta, hol tmn a legtöbb férfi, hol van nőhiány. Én nem tüntetem fel az átlagkeresetet, mert ugye a mi lányaink egyáltalán nem anyagiasak. Azt is csak csupán tájékoztatásul közölném, hogy azért mégis legyen valami ezen a térképen, hogy azért el lehessen igazodni a férjnek valók között, hogy hol, mennyi olyan autós van, aki feleséget keres. Mint mondottam ennek semmi más jelentősége nem lesz mint az: megkönnyitsem a magyar lányok helyzetét, tudják mely irányba lehet autóstoppal utazni. Autóstoppal a gyűrűért! Mert a gyűrű összeköt, a gyűrű az jelkép.'.. Egyszóval furcsa gyűrűviseletet láttam Párizsban. A nők Párizsban már nem a kezükön, hanem a lábukon viselik a gyűrűt. Ezzel is kimutatják: a házasság náluk olyan dolog, amit lábbal tipornak. Amikor ezt láttam arra gondoltam: ha egyszer nálunk is divatba jön a lábgyűrű akkor előfordulhat ilyen párbeszéd is: „Levágták a gyűrűsujját”. A hallgató elszőr- nyülködik: „Ne mondd! Volt szívük tönkre tenni azt a formás lábát!” Időben figyelmeztetem a magyar ékszeripart: fel kell készülni a lábgyűrűk gyártására, mert ugye sok turista jár Párizsban és hazajövet keresni kezdik ezeket a gyűrűket. És, ha nem találják, akkor elhíresztelik: borzasztó, hogy itt Magyarországon nincs olyan közszülcségleti cikk, ami ne lenne egyúttal hiánycikk is. Őszintén mondom, nagyon elszomorodtam Indiában. 165 dollárt adtam azért, hogy tudományos alapon megtanuljak csókolózni. Gondoltam, itt tovább bővíthetem a tudásomat, de erről sajnos szó sem lehet. Részt vettem az indiai parlament vitáján, ahol a csókról vitatkoztak. Komoly emberek vitatkoztak arról: legyen-e csók a vásznon, vagy ne legyen. Volt olyan javaslat is, mely szerint a csókot a filmen dalok és fák pótolják. Szóval, amikor megjelennek a fák a vetítő- vásznon, akkor mindenki tudja, most csókolóznak. Ha több fa jelenik meg, akkor többen csókolóznak, ha egy erdő, akkor csóktanfolyam van. Csók nélküli filmek lesznek Indiában. Nem lesz csők. csak fa, nem lesz csók, csak daloló ember. Ez utóbbi jó ötlet: ha dalol valaki, akkor nem tud csókolózni Indiában kiiktatják a csókot, Nyugat-Németországban pedig átalakítják a férjet. Ezt onnan tudom, hogy a Stern című lap körkérdést intézett a nőkhöz. Azt kérdezte: Milyen férfit tartanak ideálisnak? Kiderült, a külső, az intelligencia nem számit. A lényeg: tudjon főzni, segíteni a házi munkában és naponta legalább egyszer mosogasson el. Tehát a nyugatnémet nők azonosítják a férjüket a cseléddel. És ebben lehet valami. Egy bölcs mondta: „Aki hallgat amikor nincs igaza, bölcs. Aki azonban akkor is hallgat, amikor igaza van, az — férj”. Igaza van. Én is férj vagyok. Zárom soraimat. Tisztelettel:
