Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

6

Ref lektorfényben

Kazimir Károly

— Tavaszt mutatott a naptár akkor, de afféle jellegzetesen őszies, esős tavaszt. Fáradtságot és kedvetlenséget árasztó délelőtt volt. Tíz órakor kezdődött a próba — Tennessee Williams Orfeusz alászáll című drámájára készültünk —, de rosszul ment. A nyomott hangulat mindenkire ráragadt. Kazimir látta ezt és gyorsan szünetet rendelt el. Ekkor valaki leült a zongorához játszani. Nagyon szépen játszott, percek alatt köré gyűlt a darab egész társulata és a hangulat hamarosan megváltozott. Egyetlen ieleneten se dolgoztunk tovább, az egész délelőtt a zongorajátékkal telt el, de mindenkinek kellemessé vált a közérzete és másnap olyan kitűnően ment a próba, mint soha azelőtt...

Bulla Elma, a Vígszínház kiváló művésznője mesélte el ezt a néhány évvel ezelőtti epizódot, a színház akkori rendezője, Kazimir Károly jellemzésére. Azt mondta róla — és ezt kívánta illusztrálni az ismertetett epizóddal —, hogy nemcsak ötletgazdag, fantáziadús, sistergő-lobogó, mindig valami újat, mást akaró rendező, de jó pszichológiai érzékű vezető is, aki, sokszor rögtönözve, meg tudja változtatni a kis közösség hangulatát.

Miskolcon kezdte rendezői működését, s mindjárt az első évad. bán figyelemre méltó tettel. Az Antigonét állította a miskolci Nemzeti Színház színpadára (később budapesti vendégszereplésre is sor került). Azokban az években kezdett hozzá a klasszikus görög dráma magyar színpadi ..rehabilitálásához”, amikor az a hiedelem akadályozta a több ezer éves szerzők műveinek bemutatását, hogy unalmasak, s a

mai közönségnek nem kellenek, mert senki se figyelne oda rájuk. Kazimir ezt a színházi babonát űzte el. Nemcsak a miskolci Antigonéval aratott országos sikert, hanem utána az első körszínházi Oidiposz-előadással is. Akkor még a Ligetben működött a Kazimir teremtette Kör- színház, Básti Lajos és a többi színész szmokingban, estélyi ruhában játszott. Azóta a Körszínháznak állandó helye van a Népstadion mellett, a Jégszínházban, már nem estélyi ruhás, oratóriumszerű előadások, hanem szabályszerű színházi produkciók színhelye minden nyáron. Itt rendezte meg Kazimir először Shakesneare II. Richárdját, itt Calderón Zalameiai bíróját, itt kerül sor ezen a nyáron ismét egy új felfedezésre: Thomas

Mannra, akit magyar színpadon még soha nem játszottak! Igaz, egyetlen egyfelvonósost írt csak, a Savonaroláról szóló Fiorenzát. Megfimt csak Kazámiré az úttörő érdem, hogy a színpadi Thomas Mannt is bemutatja a magyar közönségnek, a Fiorenzával egy műsorban Mario és a varázsló című kisregény színpadi feldolgozásával.

Előreszaladtunk az időben, a görög klasszikusok élesztgetése már a Körszínház idei produkciójához vezetett, s közben nem mondtuk el, miként alakult Kazimir pályája Miskolc után. Budapestre került, először a Vígszínházhoz, ahol olyan emlékezetes előadások fűződnek a nevéhez, mint például a Pesti emberek, amely nemcsak az elmúlt évtized egyik legismertebb új magyar drámája volt, de egyben az addig csak prózaíróként ismert Mesterházi Lajos színpadi felfedeztetése is.

Barátjával és rnűvésztársával, Keres Emillel most már négy esztendeje vezeti Kazimir, főrendezőként, a Thália Színházat. Itt az is fontos, miképp lett a Paulay Ede utcai Jókai Színházból Thália? Tudatosan vállalt és vallott koncepció eredménye. Újszerű, forradalmi tartalmú színházat csinálni az egész világ, s benne a sajátos magyar színházi kultúra legjobb haladó hagyományait bedeoJvasztva az újba. Ezért vallják magukat tudatosan a század első évtizede Thália társulatának utódjáuL

Racine és Max Frisch, Dreiser és Shaw, Tersánszky J. Jenő és Fejes Endre, Pagogyin és • Stejn, Max Frisch és Jean-Paul Sartre, Csokonai és — a Thália-kabaré műsora jelzik Kazimirék színházának eddig megtett útját. (A felsorolás korántsem teljes.) Már a nevekből is láthatjuk a program átgondolt eszmeiségét, művészi és formai változatosságát, tartalmi gazdagságát. Eddigi legnagyobb sikerét a színház — és személy szerint Kazimir is — Fejes Endre Rozsdatemetőjének színpadra állításával aratta. Csak. nem százötvenszer játszották eddig telt ház mellett (azóta már Szeged és Szolnok, Miskolc és Pécs is bemutatta) ezt a darabot, amely színpadi változatában épp oly magával ragadónak, forrónak, hatásosnak bizonyult, mint eredeti, regény formájában. S nemcsak a rendezés, a kiváló előadás, a színészek önmagukat felülmúló játéka a Kazimir érdeme itt, hanem az is, hogy felfedezte a regényben a színpadi lehetőséget, s rávette az írót, a színdarabváltozat megalkotására.

Legnépszerűbb fórumunk: a

kétmilliós nézötáború televízió révén újabban az egész ország megismerte Kazimir Károlyt. Hétről hétre látjuk a Ki mit tud? zsűrijében, halljuk megfontolt, értékes tanácsait, melyekből nemcsak a szereplő fiatalok tanulhatnak;

(Barabás Tamás)

Az utas nem száll le

ANDRISZEK FERENC:

Halk vers, magamnak

örülsz: hogy van egy valaki, aki leköti ifjú gondodat, aki létével bizonyítja, hogy értelmes lehet egy gondolat: hogy valaki üres álmodba áll s várja, hogy hited eléje hintsed és rájöjj arra is, hogy végre már megfogtad az ajtókilincset.

Nem harsog az öröklét karma telkeden és ha mégis sért a sötét, mintha egy hús csók takarna, úgy gyógyít egy picinyke ég. melyen nyugtató csillagok játszanak és legyezik őket apró szellők.

S napok után úgy veszed észre, hogy ifjúi gondod majdnem felnőtt. Csillagod hittel fényesíted s futó kedvekkel érleled lelkét s megérzed néha azt is, ha olykor valaki álomnak egy éjszakán elkért.

Ügy érzed, hogy jó ilyennek lenni és nem tudod, lehet-e nálad boldogabb.

És nem kérdi már belülről semmi, hogy: lehet-e boldog a gondolat?

KATONA JUDIT:

Bronzszobor

A nap dobjába tűsként saját testeddel fű tesz, lobogó inged aljái mély görnyedésbe gyűrted. Mezítlen szétjárt lábad földek győkérverése, makacsul tanyát őriz szemed szűk, égnyi rése.

Most itt állsz bronzba öntve, ráncárok arcod fénylik, s én töretlennek hiszlek utolsó szívverésig.

TÉNAGY SÁNDOR:

D a I

Meztelen lélekkel didergek: szeretsz-e? Csillagok égi lépte felzörget minden este.

Magányos virágfa: állok zuhogó bajban, lépkedsz véremben, nyugvást ordító avarban.

Forró bongás röpköd, engem lázak vernek, fémek olvadnak, mégis vicsorgók, didergek.

A zsúfolt autóbusz útra készen állt., A szép, szőke nő a vezető mellé állt és bal kezével a vezető ülésének vasába fogódzkodott. Ez nem tetszett a vezetőnek és kijelentette, hogy addig nem indul amíg a szép szőke nő nem engedi el a támaszpontját.

Az utas viszont közölte a vezetővel, hogy két okból nem engedi el. Egyrészt, véleménye szerint az ő keze egyáltalán nem zavarja a vezetésben, másrészt pedig nem akar ide-oda dülöngélni a hosszú úton.

A vezető azonban makacs volt és kinyilvánította végleges elhatározását: nem indul. Nem, még az atyaúristennek se.

A zsúfolt autóbusz utasai káromkodtak, indulást követeltek. Teltek-múltak az órák. A vezető állta a szavát. Végül is az utasok — feljelentéssel fenyegetőzve — leszálltak és a szőke nő egyedül maradt a kalauzzal. A nő is makacs volt. már üres volt az egész autóbusz, de nem ült, le, továbbra is a vezető ülésének vasába fogódzkodott.

— Nem indul? — kérdezte másnap reggel.

— Nemu mondtam már, hogy az atyaúristennek se!

Ekkor megjelent az Ur angyala és közölte, hogy az Ur indulást követel.

— Neki se indulok — így a vezető és ülve elaludt.

A nő állva bóbiskolt. Eltelt még egy nap, a környékbeliek etették őket, riporterek jöttek ki a tett színhelyére, de a vezető továbbra is állta szavát, sőt még nagyobb nyomatékot adott elhatározásának: „Ha a fene fenét

eszik is, akkor se indulok”

Ezt az elhatározást nem másította meg akkor sem, amikor a lapok vastagbetűs címmel közölték, hogy Majsaugaron világraszóló esemény történt: A fene fenét evett.

Egy szép napon aztán az Autóbusz Vállalat elbocsátólevelet küldött a vezetőnek, aki azonban kijelentette, hogy nem fogadja el a felmondást és a területi egyeztető bizottsághoz fordul. A nő ügyvédi felszólító levelet kapott, hogy állítsa helyre a házassági kapcsolatot, mert férje hűtlen elhagyás címén válópert akar indítani ellene.

Egyikük se mozdult.

A tanács egyik vezetője is odament az autóbuszhoz és rendőri eljárást helyezett kilátásba. A vezető egykedvűen válaszolta, hogy még akkor se indul, ha ettől függ az üdvössége. Ekkor a pápa értesítette a vezetőt, hogy a túlvilágon a legrosszabb beosztásba kerül, minden mulaszt nélkül. Ez is hiábavalónak bizonyult. A vezető közölte, hogy akár ítéletnapig is marad. Megint megjelent az Ur angyala, elmondta, hogy itt az ítélet napja, de az autóbusz vezetője értésére adta, hogy fellebbez az ítéletnapja ellen és nem indul.

Közben a nő gyereket szült férjének, aki másfél hónappal azelőtt elvált tőle, a vezetőnek már bokáig érő szakálla volt, de makacsul kitartottak elhatározásuk mellett.

Teltek-múltak az évek, a szőke nő kisfia tiszta ötös bizonyítványt hozott haza a második általánosból, a vezetőn az autóbuszban vakbélműtétet hajtottak végre, a város tele volt kiadó lakásokkal, a helikopter-taxik teljesen kiszorították az egyéb közlekedési eszközöket. De ők nem tágítottak.

Végül is mindketten végelgyengülésben haltak meg, úgy mondják. közös sírba temették őket.

PALÁSTI LÁSZLÓ

Thiery Árpád:

A légtornász

A lány egy idő óta a gyorsfényképész műterme előtt ácsorgott, a légtornászt várta, merev testtartással, mintha nem lett volna helye a mozgáshoz. Dekoratív, kissé plakát- szerű jelenség volt, az arca néhány szabályos vonásból állt, és a légtomász már tegnap délután, a szerződés aláírásának pillanatában arra gondolt, hogy pontosan ilyen arcra van szüksége a levegőben, száraz és egyszerű vo_ nalakra, amiken a legkisebb belső változásokat is azonnal észre lehet venni.

'A légtomász reggel óta a kikötő környékén bolyongott, a bolyongásában volt valami szisztematikus rendszeresség, mintha az egész öböllel meg a várossal már az első napon alaposan meg akart volna ismerkedni, azután megállt az egyik halászhajó meL lett, a hajó körülbelül kétszáz tonnás volt, a föárbócon egy matróz lógott, és integetett valakinek. Az olajos vizen egy bárka vágott át, az öböl keskeny volt és halszagú, a közelben valaki azt mondta: az éjszakai személyhajó több mint három órát késett, mert erős szél volt a nyílt vizán, azután egy hordár állt meg a légtomász mellett, a lábát egy vasbakra tette, mintha a vasbak egy elejtett vadállat lett volna, és az ujjaival számokat mutatott be a hajóra, A légt;;- nász megborzongott, úgy érezte,

mintha bekerítették volna, azután eszébe jutott az orvos, aki a kapuig kísérte, négy hónappal ezelőtt, meg eszébe jutott a fe- hérezagú klinika.

— Ezt a két ideget okvetlenül el kellett távolítani — mondta az orvos.

— Mit gondol, folytathatom?

— Lehefíéges.

— őszinte választ kérek.

— Nem tudom. A 320 és a 321 számú idegek működéséről pontos, tudományos tapasztalataink vannak, viszont a hiányukkal kapcsolatban úgyszólván még semmit se tudunk. Mindenesetre legyen óvatos:

— Értem — mondta a légtornász bizonytalanul, és elengedte az orvos kezét.

A légtomász tegnap délután a cirkuszigazgató irodájában aláírta a szerződést: 600 másodperces munka a trapézon, a kupola magasságában, biztonsági háló nélkül, a gyakorlat elemei lényegében a bostoni műsorára épülnek, amivel szép nemzetközi sikereket aratott, az első fellépés a szerződés aláírása utáni harmincötödik este lesz, és amikor az igazgató tapintatosan az operációról érdeklődött, a légtomász válasz helyett elutasítóan mosolygott. Tegnap délelőtt találkozott először a lánnyal, aki a százötven fellépéses szerződés alatt a kiegészítő partnere lesz, egy öreg impresszárió szerezte,

és eredetileg egy vidéki tornászklub üdvöskéje volt. A légtomász tudta, hogy egy új partner nagyon sok problémát jelent, az artistaszakmában minden részletkérdésnek életbevágó jelentősége van, de ismerte saját képességeit, matematikus mozgását a levegőben, az impresszárió is megbízható volt, a régi partnernők a légtornász betegsége alatt másokhoz szerződtek, és jelenleg máshol turnéztak, de egyébként is: a 600 másodperces munkában a partnemőnek csak kiegészítő szerepe lesz. A légtomász egész este a reklámszövegeken törte a fejét, azután úgy döntött, hogy a plakátokon csak annyit kell közölni a közönséggel: 2

Danubius, a Levegő Királyai, és amikor eszébe jutott az orvos, meg eszébe jutott a két számozott ideg, megint elmosolyodott, kissé fölényesen.

A légtomász egy ideig az árbocon himbálózó matrózt figyelte, könnyedségét és biztos fogásait, eszébe jutottak a biztonsági hálók, amiket mindig megvetett, eszébe jutott a felülről nézett sápadt nézőtér, a különös fölényérzet, ami a jó artistákat szokta jellemezni, azután átment a gyorsfényképészhez, és barátságosan belekarolt a lányba, mintha gyerekkora óta ismerte volna. Az utcatorkolatban egy kamasz állt eléjük, a kezében táros zászló volt, és izgatottan