Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
1965. június 13. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁQ 3 Szívlapáttal a forintot Ami fáj a dombóvári kocsijavítóknak A legutóbbi termelési tanácskozások jegyzőkönyveit lapozgatjuk a dombóvári fűtőház szakszervezeti irodájában, Várhegyi János elvtárssal, a szakszervezeti bizottság titkárával. A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy nem lehet pasz- szivitással vádolni a fűtőháziakat, elmondják, hol, mit kellene javítani a munkaszervezésen, hol lehetne jobban takarékoskodni, hol kellene javítani a munkakörülményeket. Találunk azonban „visszatérő” észrevételeket, javaslatokat, amelyek csaknem minden alkalommal szőnyegre kerülnek, mert nem történt intézkedés. Ilyen volt Farkas II. József asztalos javaslata, amire azt a választ kapta, hogy nem új probléma ez, évek óta próbálnak változtatni rajta, hasztalan. MIT IS TETT SZÓVÁ FARKAS JÓZSEF? Azt kifogásolta, hogy a kocsijavítók csak kétféle méretű pallóanyagot kapnak, 25 és 50 millimétereset. Pedig jó lenne, ha harmincas harmincötös és negyvenes pallót is kapnának, mert a javításhoz ilyen méretű anyagra is szükség van. Ez jelentős megtakarítást eredményezne... A kocsijavító-műhely mellett hosszú vagonsor áll. Az egyik teherkocsinál éppen szerszámait pakolja össze két asztalos. Botka János és Mészáros Zoltán. Láthatóan elégedettek a munkájukkal. A kocsi oldalán kellett néhány deszkát kicserélniük, az új lapok könnyen felismerhetők, még friss rajtuk a barna festék. — Milyen vastag a kocsi oldalfala? — Huszonnyolc milliméteres. — És milyen anyagból készítették? — Negyvenesből — mondja Botka János. Tizenkét millimétert kellett legyalulni belőle. De most szerencsénk volt, hogy véletlenül éppen kaptunk negyvenes anyagot. Máskor ezt ötvenesből csináljuk; — Nagy kár, mert a drága import anyagnak néha a fele is a forgácsba kerül. Dehát így megy ez már évek óta, nem tudunk mit tenni ellene. — Mégis, mióta? — Hát kérem, én ötvenhat óta vagyok- itt. Azóta rendszerint csak huszonötös és ötvenes pallót kapunk. Pedig a huszonötös csak a fékbódéhoz jó, az ötvenes meg a nyitott kocsi padlójához. Ennek a K—2-esnek az oldalához huszon- nyolcas kellene, a fedett kocsik padlójához negyvenes, van olyan, amihez harmincötösre, vagy negyvenötösre van szükség. De nincs, így hát gyalulunk. — Pedig nem nehéz kiszámítani, hogy mennyi pénz, drága valuta megy így a forgácsba — teszi hozzá Mészáros Zoltán. — Ha például most, ehhez a javításhoz harminc milliméteres pallót kaptunk volna, éppen hogy egyszer kellett volna áteresztenünk a gyalugépen. így meg háromszor- négyszer is. Több a munka és AZ ÉRTÉKES IMPORTANYAG FORGÁCSBA MEGY. Amit aztán eladnak, mázsánként tizenhat forint ötve'nért. Végeredményben importáljuk a forgácsot. Az így kidobott pénzért pedig mást is lehetne venni külföldről. Zóka István lakatos is az anyag- ellátásra panaszkodik. Nem kapnak megfelelő méretű csavarokat. Ha ötvenes kellene, nyolcvanasat kénytelenek felhasználni, persze ez is többletmunkát okoz, A műhelybe megyünk. Megmutatják a forgácskamrát. Ahova a gyalugéptől szívják el a hulladékot — Nemrég ürítettük, de már megint tele van — mondja Jo- vánczai József művezető. — Mi tudjuk igazán, mekkora pazarlás folyik itt — jegyzi meg Mikolovics Endre kocsilakatos. — Látja, ott túl, az a szertár. Ott van a pallóanyag. Minden reggel innét mennek át az emberek a pallóért. Annyit hozhatnak át, ami aznapra kell. És nemcsak a segédmunkások, hanem szakmunkások is, hét-nyolc forintos órabérért. Két-két ember hoz egyszerre egykét pallót. Van olyan nap, hogy harminc is kell. Hát nem lenne egyszerűbb és olcsóbb itt valami bódét, vagy akár egy kiselejtezett kocsit berendezni, aztán itt tartani a pallót? Jöjjön át minden reggel a szertár embere, és adja ki az igényelt mennyiséget. — De hátha más részlegben is dolgoznak pallóval? — Nem. Azt a pallót, amit ott, két-háromszáz méterre raktároznak, csak mi, kocsijavítók használjuk feh — Hát akkor mi akadályozza, hogy itt tartsák? — Kérem, az előírások. A szabályok. Ezekkel szemben tehetetlenek vagyunk. Jovánczai művezető az üvegellátásra is panaszkodik. Kevés az ötmilliméteres ablaküveg. És már előre félnek a nyártól, mert ilyenkor van az ablaktörés szezonja. Naponta két-három kocsin is ki kell cserélni egy-két üveget. Két évvel ezelőtt született egy újítás, Varga Ferenc asztalos felfigyelt arra, hogy a BAH-kocsiknál-konst- rukciós hiba okozza az ablaktöréseket. Az első ilyen kocsi egyik ablakánál átalakította az emelő- szerkezeteit Azóta ez az ablak nem tört el, jóllehet a többi ablakon az üveget már több alkalommal is ki kellett cserélni. Benyújtották az újítási javaslatot, de még mindig nem történt döntés. Törnek az ablakok a BAH-kocsikon, az utassal — mégha nem is ő a hibás —, megfizettetik a javítást, a műhelyben szaladgálnak új üvegért, néha kölcsönkérnek, mert éppen nincs a raktárban. És akárkivel beszélünk, mindenki mond egy-két példát, hol, és hogyan folyik a pazarlás a kocsijavító műhelyben, hogyan lehetne megtakarítani a forintokat. Az újságíró pedig kíváncsi. Miért nem lehet ezeken a pofonegyszerű dolgokon segíteni. . -. GYERÜNK A FÜTÖHÄZFÖNÖKHÖZ! Etterer elvtárs elmondja, hogy minden esetben gondosan tanulmányozzák a termelési tanácskozáson elhangzott javaslatokat, észrevételeket. Ahol lehet, saját hatáskörükben intézkednek. Az szb-titkár hozzáteszi, hogy néha még hatáskörön túl is, megszegve a szigorú előírásokat. De az esetek egy részénél merev falba ütköznek. Ilyen például a pallóügy. Évek óta rendszeresen szóvá teszik, hogy bűnös pazarlás feleslegesen elforgácsolni az import fenyőpallót. A válasz rendszerint az, hogy ilyet kapnak külföldről. Pedig nem kell nagy szakértelem ahhoz, hogy a deszkát, pallót rönkből fűrészelik. És a fűrészgépet be lehet állítani különböző vastagságokra. Akár itt, az országban, akár külföldön van az a fűrészüzem. Persze, egyszerűbb elfogadni a megszokottat, mint differenciáltan feladni a rendelést. — És miért kell naponta, egyenként szállítani a pallót a szertárból a javítóműhelybe? — Ez ellen is már évek óta hadakozunk. így volt ez sokáig a féktuskókkal is. Egyszerre csak egy napi javításhoz valót adott ki a szertár. Az emberek cipekedtek naponta. Most már egyszerre nagyobb mennyiséget kapunk, itt tehát megszűnt a sok sétálás. Talán sikerül a faanyagnál is ezt elintézni; A fűtőházi munkások nagyon jól tudják, hol lehetne takarékoskodni. Mint az egyik kocsilakatos megjegyezte, nem kellene szívlapáttal dobálni ki az ablakon a forintokat. Mert ez történik, amikor a forgácskamrába kerül az import faanyag, amikor felesleges cipekedéssel töltik munkaidejük egy részét az asztalosok, amikor egy újítás elodázása miatt törik az ablaküveg. A dombóvári fűtőház dolgozóinak fáj ez a pazarlás és értetlenül állnak e jelenségek előtt, különösen a Központi Bizottság decemberi határozata utáru Budapestről jöttünk nemrég haza vonaton. A kalauznő felszereléséből hiányzott az olajlámpa, zseblámpával világított. Mint megtudtuk tőle, a szabványfelszerelésben most is olajlámpa van, dehát ő nem szereti, mert nehézkes a kezelése, inkább vásárolt egy elemlámpát. Amikor kimerül az elem, vagy vesz másikat,- vagy —• ha szerencséje van —. kap egyet. Az eset aaért kívánkozik ide, mert önként adódik á párhuzam: Amit a fűtőházi kocsijavítók- javaslatai alapján meg lehetne takarítani, abból bőségesen ellátná a MÁV a kalauzokat elemlámpával is. Jantner János Felkészültek az aratásra A bátai November 7 Tsz-ben már napokkal ezelőtt befejeződött a nyáron használatos gépek javítása. Felsorakoztatták szemlére a kombájnokat, aratógépeket. De nemcsak egy-egy szemle előtt, hanem máskor is rendes a szövetkezet gépparkja: a gépek konzerválva, gázolajozva, feltámasztva állnak. "A gumikerekeket bemeszelik a víz etilen. A szövetkezet gépparkőre, Galambos Dezső készített egy háti permetezőt, amivel gázolajat tud fú- vatni a gépekre. Az ő feladata az is, hogy fehér vonalat húzzon időnként egy-egy parkolóhelyen és a vonal mögé sorakoznak esténként a traktorok. Azt mondják a szerelők, hogy még a traktorok kéményei is egy vonalban állnak, katonásan, nem lóg ki a sorból egy sem. Az alapos munka, a gépek időből való. felkészítése az aratásra, dicséri a bátai November 7 Tsz minden szerelőjét, traktorosát és a főmérnököt. Sajnos, az idén nem lesz gazdag aratás Bátán, hiszen több mint hétszáz hold gabona víz alatt áll. Foto: Túri. Három év Kalaznón T átványos dolgokat nem mű- veit, szenzációs eredményeket nem hagyott maga mögött. Elvégezte a kötelességét. Talán többet is annál, mert nemcsak jól csinálta, amit tett, hanem szívvel is. Becsületesen szolgált három évig a mezőgazdaság legnehezebb posztján, termelőszövetkezetben. Budapestről jött. és amikor letelt a három év, visszament Budapestre. Tóth Bélának hívják, föagro- nómus volt Kalaznón. A 3004-es kormányrendelet alapján kerekedett fel egész családjával 1962. június elsején Mindent elhoztak, a bútorokat is. Az asszony földművesszövetkezeti vezető lett Hő- gyészen, a gyerekek a budapesti iskola után falun tanullak három esztendeig. Talán ők sajnálták legjobban, hogy most letelt az idő. A főagronómus a Mezőgazda- sági Kutatóintézetben dolgozott, mielőtt kalaznói főagronómus lett belőle. Régóta Pesten él, és az ilyen embernek, kevés kivételtől eltekintve, idegen a falu. Legalábbis akkor, ha hosszabb időt kell eltöltenie vidéken. Tóth Béla nem pesti emberként, nem idegenként járt-kelt a kalaznóiak között. Egyszerűen csak főagronómus volt- Szót értett mindenkivel, megtanulta, kivel hogyan kell beszélni. Azt mondják, kicsit megőszült, és egy kicsit megtanult káromkodni. Nagyon nyugodt ember volt amikor idejött, azt se mondta, hogy nyavalya. Szégyelltek is a könyvelönők, ha elejtettek egy halvány szitkot a főagronómus jelenlétében. Jó gyakorlati szakembernek bizonyult. Fél évvel a munkába lépése után, új elnököt kapott a szövetkezel, és vele Miklai Gyulával együtt a „szétzilált állapotokból”, a 16 forintos munlcaegy- ségértékből elvezették Kalaznót a szervezettség jó érzéséhez, a 30 forintos munkaegységhez, ahhoz, hogy így summázhassák a helyzetet: „Jó a tagság hangulata”. Javították a táblásítást összehozták a dirib-darab földeket, meghonosították a faluban a cukorrépa-termesztést, meg a nagyüzemi baromfinevelést. Az első évben, 1962-ben nagyon nehéz volt minden. Tóth Béla is elkeseredett. Aztán túljutottak a kritikus vonlon és a pesti szakember megismerte az igazi munkasiker örömét. Egyik évről a másikra megduplázódott a tagok jövedelme, s ezzel megháromszorozódott a szorgalom. Az idén már ott tartanak, hogy az elnök dicsekedhetett: a járásukban talán sehol sem egyelték meg hamarabb a cukorrépát, mint Kalaznón. Pedig itt fiatalság sincs. Letelt á három év, és Tóth Bélát nem akarták elengedni. De várja az intézet, a kutatómunka, mindig ezt csinálta, folytatni kell. Pesti ember lesz megint. A régi társak észreveszik majd, hogy egy kicsit megőszült és valószínűleg sajnálkozva veszik tudomásul. Lesz aki arra gondol: ennek a Tóth Bélának az életéből kiesett három év. ráadásul még aránylag fiatalon. Eltemette magát három esztendőre az isten háta mögött. Kalaznó. Hol van az? Nem tudják, hogy olyan gondokban is őszülhet az ember, amik örömöt adnak. jVf lelőtt elment, két hétig osz1TÍ lógatta az örömét, az isten háta mögött szerzett gazdagságát. Elmondta az új főagronómusnak és megmutatta, milyen a kalaznói föld, mit szeret és mit nem. Közben bemutatta neki az embereket. az egész falut, csak úgy maguk között. Mert nem elég a földet ismerni. Az emberről is tudni kell. aki a földhöz tartozik, milyen szót kedvel, a halkat-e, vagy a férfias tanácsot máinak meg elég egy néma kézfogás. (gempnezi) A világhírű BERLINI NAGYCIRKUSZ Jön! Jegyek elővételben válthatók: Bá taszéken a Községi Tanácsháznál, Szekszárdon a Művelődési Házban. Bátaszékre június 17—18-án Szekszárdra június 19—20-án Dunaföldvárra június 21—22-én Jön! (74)
