Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

c 4 TOLNA MÍGYEI NÉPÚJSÁG 1965. június 13. Összeköttetés húsz vonallal Hogyan „készül" a hideg? Üzemben a Magyar Rádió új központi kapcsolóterme. (MTI foto — Percze Lajos felvétele.) Alapításának 40. évfordulóját ünnepelte nemrég a Magyar Rá­dió. A megemlékezésekben sok szó esett arról a hősies munká­ról, amellyel a Rádiót a felsza­badulás után romjaiból újjáépí­tették és ismét munkába állítot­ták. A Magyar Rádió műszaki be­rendezését azóta is állandóan fej­lesztik. Ennek egyik kiemelkedő eredménye a rövid ideje üzembe helyezett új központi kapcsolóte­rem. A műsor lebonyolítása során szükségessé váló műsorüzemek, felvételi stúdiók, központi rögzí­tők, bejövő és kimenő vonalak összekapcsolása eddig hüvelyek­kel és zsinőros dugókkal kivite­lezett kapcsolótáblán történt. A régi módszer szinte áttekinthe­tetlen volt a kapcsolások szám­talan variációja miatt. Az új kapcsolóteremben a Ma­gyar Rádió stúdióházában elő­forduló- valamennyi hangfrekven­ciás kapcsolást a külső és belső áramforrások, illetve fogyasztók között központi helyen, egyszerű­en és áttekinthetően lehet majd végrehajtani; Húsz vonallal létesíthetnek egyenes összeköttetést az új kap­csolóasztal segítségével, a külön­böző helyszíni közvetítések során. Ilyen módszerrel történnek a színházakból, vagy különböző rendezvényeknél adott közvetíté- sek. Ugyancsak húsz kimenővo- nal létesít kapcsolatot a helyszí­nekre történő visszajátszásokra, így például az ország különböző helyein egyidőben műsorra kerü­lő sporteseményeket a körkapcso­lás segítségével úgy élvezhetik a hallgatók, mintha egyszerre öt­hat sporttelepen tartózkodnának- Hasonló módszerrel sugározzák a magyar adásokat külföldre is. beérkezett programot negyven vonal segítségével továbbíthatják az adóállomásokhoz. A gyors kapcsolások lebonyo­lítását jelfogókkal ellátott auto­matika végzi, a modulációs áram. körök szétválasztását pedig és a modulációs szintek helyreállítását 100 db. tranzisztoros vonalerősítő biztosítja. Az automatika központi vezérlőasztaltól működtethető, és lehetővé teszi, hogy a fennálló kapcsolásoktól függetlenül a kö­vetkező adiásperiódushoz szüksé­ges kapcsolásokat előkészítsék. A központi kapcsolóterem 14 helyi­séggel tud kétirányú utasító ösz- szeköttetést létesíteni, közöttük a hat műsorüzemmel is. Az új létesítmény már meg­kezdte munkáját, és az eddigi tapasztalatok alapján kitűnően működik. (Sz. M.) Ha a hideget csupán az élel- miszertartcsításban hasznosíthat­nánk, akkor is elegendő lenne, hogy elismerjük óriási jelentősé­gét De más területen ugyancsak sok hasznot hajt az embernek például az iparban, a gyógyászat­ban a tudományos kutatásokban. A háztartásokba napról napra nagyobb számban bevonuló hűtő- szekrények egy közös fizikai je­lenség alapján, de kétféle szer­kezeti megoldás szerint működ­nek. A fizikai jelenség lényege: a folyadékok elpárolgásakor (for­rásakor) a környezetükből hő vonódik el. Vannak folyadékok (cseppfolyósított gázok), amelyek már a szabad levegőn nyomban forrni kezdenek, hirtelen elpáro­lognak. Ezek alkalmasak a mes­terséges hideg előállítására. A gőzök nyomás hatására újra cseppfolyósíthatok, így a folya­mat a végtelenségig ismételhető. Leggyakrabban használt két hű- tőanyag: az ammóniagáz és a freon. A hűtőfolyadékot természete­sen nem hagyjuk elpárologni a környezetbe, hanem zárt rend­szerben keringettet.iük. Az ún. kompresszoros hűtőgépekben a szívó-nyomó hatást egyaránt ki­fejtő légsűrítő teszi gyorsabbá és intenzívebbé a körfolyamat le­játszódását. Ha a kompresszor meg indul, szívóhatást fejt ki az elgőzö­tjabb eljárás a fa hajlíthatóyá tételére A New York-i erdészeti inté­zetben új módszert találtak a fa alakíthatóvá tételére. Ha a vékony lemezekre vágott fái 15—20 percig —30 C fokos folyé­kony ammóniában áztatják, olyan hajlékonnyá válik, akár a bőr, s kiszáradása után is megtartja alakját. Az ammónia ugyanis átmenetileg felbontja a sejteket és a lignin kötését, úgy. hogy a sejtek hajmáskor mintegy elcsúsznak egymáson. Amikor azután az ammónia el­párolog, új kötések jönnek lét­re. s a fa eredeti állapotában helyreáll. lögtető feletti térben. A nyomás csökkenésével a hűtőfolyadék pá­rologni (forrni) kezd és elvonja a meleget a hűtőszekrényből. Az elszívott gázt a kompresszor ösz- szenyomja és a kondenzátorba továbbítja, ahol az ismét folyé­kony halmazállapotba kerül, hogy végtelen körforgását folytathassa. Lényegében hasonló elven mű­ködik az ún. abszorpciós hűtő- szekrény is, amelyben nincs kompresszor és motor, hanem melegítéssel gyorsítják a hűtő- folyadék párolgását, a hőelvonás folyamatát. A hűtőfolyadék en­nél rendszerint ammóniagáz vizes oldata. A két hűtőrendszert összehason­lítva megállapítható: az utóbbi­ban nincs mozgó-forgó alkatrész, így az élettartama elméletileg korlátlan. Másik előnye, hogy zajtalan a működése. Viszont, — a kompresszoros hűtőszekrénnyel szemben —, az áramfogyasztása valamivel nagyobb. Az abszorp­ciós hűtőszekrény ott is üzemel­tethető, ahol nincs elektromos áram, hiszen a hőfejlesztéshez petróleum vagy butángáz éppúgy használható, mint akár napener­gia, vagy a föld alatti vizek hője. Az ipari és kereskedelmi hűtő­mélyhűtő berendezések ugyan­ilyen elvek alapján működnek, legfeljebb a teljesítményük sok- szorozódik meg a konstrukció int. Az igen alacsony hőfokok előállítására több fokozatú komp­resszorrendszereket használnak, a háztartási hűtőszekrényekhez ké­pest szokatlanul nagy méretek­ben. A már említett rendkívül sok­rétű hideg-igény között most csak egyet emelnénk ki: az utóbbi év­tizedekben nagy jelentőségre szert tett levegőkondícionálást. A „mes­terséges éghajlat” az ipari (fi­nommechanikai ipar, textilipar, robbanóanyag-ipar, stb.) üzemek­ben ma már éppúgy követel­mény, mint ahogy forró éghajlatú vidékeken elviselhetőbbé teszi az életet a kapcsolóval beállítható hőfok. Ehhez és még sok más célra, egyre több hidegre van szüksége a világnak. Blahó István Esztergályos szakmunkásokat felvesz a Bonyhádi Vasipari Ktsz. (104) idegenbe, /felföldre. Utazzék Szervezésünk­ben Forduljon minden utazási ügyben személyesen, vagy telefonon (24—50) az IBUSZ utazási irodájához IBUSZ Szekszárd m 13 A luuck megszorul Egy sötét alakot láttak eltűnni a bokrok között. Utánaeredtek, üldö­zőbe vették, de a sötétben elvesz­tették a nyomát. Visszafordultak abba az irányba, ahonnan a ki­áltásokat hallották. A bokrok között megtalálták Gertrud Schulte vérrel borított testét. Az egyik fiatalember rávilágí­tott a zseblámpájával. — Már halott! Ebben a pillanatban megmoz­dult az összeszurkált leány. Aj­ka mozogni kezdett. Suttogott va­lamit, összefüggéstelennek látszó szavakat, de a három fiatalember jól megjegyzett minden szótagot. — Baumann felügyelő... Vor- ringerplatz... postahivatal... Húsz perccel később Gertrud Schulte a Mária Terézia kórház műtőasztalán feküdt. Dr. Frischen sebészfőorvos mindent elkövetett, hogy megmentse életét. A leány igen sok vért vesztett. Melléből egy törött tőrdarab állt ki. Nyakán tíz centiméter széles vágott seb tátongott, válla, la­pockája tele volt szúrt sebekkel. Jobb karját is teljesen összetszab- dalta a gyilkos. A gyilkossági nyomozócsoport tagjai türelmetlenül várakoztak a műtő előszobájában. Két óra hosszat tartott a műtét. Végre kinyílt az ajtó és kilépett a se­bészfőorvos. Egy szót sem kellett szólnia, a detektívek az arcáról leolvasták a diagnózist. — Remélhető, hogy a műtét után akár csak néhány pillanatra is magához tér? — Sajnos, nem vagyok jóé. ha­nem orvos — ütötte el a neves sebész a kérdést. — Tehát nem ad esélyt pácien­sének az életben maradásra? — Csoda lesz, ha élethen ma­rad. És mivel csodák nem történ­nek, azt hiszem, uraim, nincs ér­telme, hogy jtt várakozzanak. Bi-. zonyára sok más teendőjük van a nyomozással kapcsolatban. Kár az időt vesztegetni. A gyilkos, üldözői elől megbújt egy sűrű bokorban, s a fűbe tö­rülte véres kezét. Amikor elhalt az üldözők zaja, előmerészkedett, s néhány perccel később elérte a folyópartot. Csak akkor vette job­ban szemügyre áldozatának kézi­táskáját. Egy karórát vett ki be­lőle, s zsebrevágta.. A G. S. mono- gramos zsebkendőit, egy rózsafü­zért és egy kulcscsomót egy part- menti villa kertjébe hajított, majd egy épülő háznál a kézitás­kát is eldobta. A parti sétányon leült egy pád­ra. Előbb az volt a szándéka, hogy megvárja a rendőrségi ria­dóautó megérkezését, közijén ál­dozatának karórájára pillantott, s megállapította, itt az idő, hogy megvárja a feleségét a cukrászda előtt. Elhatározta» hogy bocsánatot kér tőle a délutáni incidensért és minden áron megengeszteli. Szük­sége volt az asszonyra, szüksége volt arra, hogy tisztességes, kis­polgári férjnek tekintsék, mert így a gyanúnak még az árnyéka sem férkőzhet hozzá. Közben betért egy cukrászdá­ba, megevett egy adag fagylaltot és jóleső érzéssel hallotta, hogy a cukrászda vendégei szömyűlköd- ve újságolták egymásnak a Flehe külvárosban történt kettős o"ríl- kosságot. A harmadik gyilkosság­nak, még nem jutott el a híre... Megállt a belvárosi cukrászda előtt, ahol felesége dolgozott. — Jó estét. Kürten úr! — üd­vözölte a cukrászda egyik kiszol­gálónője. — Gustl is jön mind­járt. csak még leszámolja a bevé­telt. — Leszámol! — Én is leszámo­lok a rendőrséggel, leszámolok az egész gyalázatos társadalommal — gondolta. Miközben a többszörös gyilkos a gondos férj szeredében a fele­ségére várakozott, megérlelődött benne az a szándék, hogy olajat önt a tűzre és még jobban fel­fokozza a düsseldorfiak rémüle­tét. Elhatározta, hogy érintkezésbe lép üldözőivel, és levélben értesí­ti a rendőrséget egy régebbi, még felfedezetlen bűntettéről. » Másnap az újságírók nagy cikk­ben számolta be a „düsseldorfi rém” három újabb gyilkosságá­ról. Megírták, hogy a rendőrség több gyanús személyt letartózta­tott, de nem rejtették véka alá azt a meggyőződésüket, hogy a nyo­mozás egy tapodtat sem haladt előre. Gertrud Schulte még élt. Egy telies hétig élet és halál között lebegett, ezután némileg javult az állapota, és dr. Frischen kór­házi főorvos remélni kezdte, hogy életben marad. De — mint a de- tektíveknek mondotta — hetekig tarthat, amíg olyan állapotban lesz, hogy kihallgathatják, és ada­tokkal szolgálhat támadójáról. Ezekben a napokban, az esti órákban furcsa jelenetek játszód­tak le a Mühlen Strasseban, a rendőrfőnökség székházában. A rendőriskola tanulóit előkészítet­ték éjszakai bevetésre a rém el­len. A kiválasztott lányos képű fia­tal rendőrök selyemharisnyát húz­tak, kipirosították szájukat majd elszéledtek a város különböző részeiben csalétkül a gyilkos szá­mára. Fejükre szőke parókát tettek, a parókán nagykarimájú, diva­tos szalmakalapot viseltek. Estéről estére tíz ilyen kiöltöz­tetett rendőrt vetettek be. Felszerelésük a düsseldorfi vá­rosi színház jel meztárából szár­mazott, a darab, amelynek elját­szására felkészültek a Hajsza a düsseldorfi rém után címet vi­selte. — Pirosítsd ki jobban a szádat — utasította az egyik fiatal rend­őrt Mertens detektív, aki ezen az éjszakán az akciót vezette. — És figyeljetek rám emberek ... vagy mondjam inkább hölgyek? — Hagyd már ezt az ostoba vic­celődést — válaszolta az egyik. — Nem látod milyen idő van kint? Zuhog az eső. — Az időjárás nem tartóztathat fel bennüniket. Ilyenkor sokkal kevesebben járnak az utcán, hát­ha éppen ez csábítja újra bűnre a gyilkost. Bárki is szólít meg ben­neteket, álljatok szóba vele, de inkább csak suttogjatok, hogy ne vegye észre mély hangotokat. Néhány perccel később a külö­nítmény kilépett a zuhogó esőbe. A Graf Adolf téren szétoszlot­tak. Mertens még utolsó utasítások­kal látta el őket. — Feszítsétek ki műmelleite­ket, járás közben hintáataasátok a farotokat... Éjfélig nem történt semmi, csak annyi hogy bőrig áztak. Mertens megállt egy utcasarkon Lába égett a szűk cipőben, sze­me belefáradt a feszült figye­lésbe. Egy kapualjba húzódott, le­vette bal cipőjét, a földre tette kézitáskáját. Meglehetősen nehéz volt a táska, mert szolgálati re­volvere is benne volt. A távolban egy sötét alakot pillantott meg. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents