Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1965. június 9. v

KI MIT TUD

A fiatalasszony pirosra gyűlt arccal tördeli a venyigét. Gyorsan jár a keze. Sokszor megteszi az utat a tűzhely és az asztal között. Sietős a dolga. Vacsorát készít. Férje éjszakai szolgálatba megy a dombóvári vasúthoz.

Miikolics Ferencné, született Doreen Heald, aki jó egy évvel ezelőtt a londoni beckenhami kő- rengetegben élt, már beleilleszkedett a falusi életbe. Az angol lány egy év óta naki lakos. Most már annyira töri a magyar nyelvet, hogy meg tudja értetni magát. Megtanulta a magyaros ételek főzését, s férje szerint, olyan csirkepaprikást főz, mint a faluban bárki más. Doreen azelőtt csak képen látott malacot. Most pedig, a maga gazdaságában, szép süldőt nevel. Mint mondja, családja ellátásáról maga akar gondoskodni, és takaros kis gazdasága van: csibét, libát nevel és ügyesen kertészkedik. A ház mögötti 400 öles konyhakertben ve- teget. palántái, kapál, hogy minden meg legyen, ami a család számára szükséges. Úgy tervezi, ha jobban belejön a mezőgazda- sági munkába, területei vállal a tsz-ben, hogy ezzel is növelje a család jövedelmét. Szereti a falut, és csupán azért szeretne városba menni, hogy maga is tanulhasson, és mint angol nyelvű társalgó, nyelvtudását hasznosíthassa.

A férj, Mikolics Ferenc, az egy évvel ezelőtti találkozás alkalmával, terveiről még nem igen mert beszélni. Attól félt, hogy nem bíznak benne, és majd szemére hányják fiatalkori botlását, a disszidálást. Ahogy az idő múlott meggyőződhetett Mikolics Ferenc ennek ellenkezőjéről. Bizalmat előlegeztek neki a község vezetői. A pártszervezet és a tanács jóindulatával lépten-nyomon találkozott. Ezt érzi is. Kisfiús arcán, nehezen leplezett meghatottsággal, így beszél:

— Nagyon jók voltak hozzánk, és sokat segítettek nekünk. Ahogy hazajöttem, azonnal munkához juttattak, a tsz-ben dolgoztam. Később segítettek abban, hogy

a családban?

régi munkahelyemre a vasúthoz visszakerülhessek — mondja, s most már a terveiről is mer beszélni.

— A nehezén már szerencsés- sen túl vagyunk. Eddig mindenért a boltba kellett menni. Az idén más lesz. A kertben sok minden megterem, amiért nem kell pénzt kiadni. A télen famunkát vállaltunk, s tüzelőnk lesz legalább egy évre. Szeptember óta a gyerekek óvodába járnak, és csekély térítés ellenében, ellátást is kapnak. Elhelyezésüket a tanács támogatta, s ez nagyon jólesett. Terveimről annyit; Szeretnék továbbtanulni, elvégezni a segédtiszti tanfolyamot, hogy mint utazó vasutas, nyelvtudásomnak hasznát vehes- sem. Szeretem jelenlegi munkahelyemet, a kocsirendezői beosztást, de fiatal vagyok, és tanulni szeretnék.

A fiatal pár két gyermekkel jött haza. A fiú őszre iskolába megy, Mandy, a kislány három éves múlott. Nekik volt a legkönnyebb, s ők szokták meg leghamarabb az új környezetet. Szeptember óla óvodába járnak, és mint minden gyerek, könnyen barátkoznak. Mindketten szépen beszélnek magyarul, annyira szépen, hogy Erzsi óvó néni mindkettőjüknek szerepet adott az óvodai ünnepségre. A gyerekek most már otthon is szívesebben beszélnek magyarul, mint angolul. A szülők attól félnek, ha ez így megy, teljesen elfelejtik az angol nyelvet, amit nem szeretnének.

Tanulni, tanulni. A rövid beszélgetés alatt, mint valami varázsigét, ismételte el a két ember.

— Amíg Angliában éltünk, nem gondolhattunk arra, hogy a munka mellett, a tanulásra is vállalkozzunk. Az érvényesülésre ott elsősorban a rang és a pénz adja meg a lehetőséget. És azért is jobb itthon, mert van értelme a tanulásnak. Aki tanul, hasznát veheti tudásának.

Ezeket tapasztalatból mondja Mikolics Ferenc.

Pozsonyi Ignácné

Öreg utca

Főt»: Túrj M.

—

• A luuck megszűrni

A rendőrkordon körül mozgolódás keletkezett. Egy férfi mindenáron keresztül akart jutni a kordonon, hogy a főnökkel beszéljen.

Sabel intett a rendőrnek, hogy bocsássa oda.

— Tegnap este tanúja voltam, hogy egy férfi megszólított két leányt, egy nagyobbat és egy kisebbet.

— Mikor?

— A pontos időt nem tudom megmondani. Tetszik tudni, valamivel többet ittam a kelleténél.

— Hol?

— A kertek közötti ösvény elején.

— Ismeri a férfit?

— Nem.

— Ismeri a két megszólított leányt?

— Nem. De ha látnám, megismerném őket.

Sabel a nagyobbik leány letakart holttestéhez vezette a tanút, s felemelte a leplet.

— Igen, ő volt az egyik — dadogta a tanú halálsápadtan.

A tettesről nem sokat tudott mondani.

— Harminc-negyven éves, alacsony termetű, sovány férfi volt. Kék, vagy szürke öltönyt viselt.

— Ez a személyleírás legalább tízezer emberre illik — jegyezte meg csalódottan a főnök —, de mégis valami.

Aztán a lábnyommal foglalkozó detektívhez fordult.

— Negyvenkettes cipő, kissé félretaposott, Medicus gyártmányú gumisarokkal — közölte Mertens.

— No végre, egy használható

nyom. Ezzel a cipővel nem jut messzire a gyilkos.

— Sajnos, tízezernél is több ember visel ilyen gumisarkot Düsseldorfban.

— Akkor tízezer emberre terjesztjük ki a nyomozást, tízezer ember cipőjét vettetjük le.

Nem lett volna szükség tízezer ember cipőjének megvizsgálására. Csak azokat kellett volna megvizsgálni, akik a rendőrkordonon túl körülállták a kettős gyilkosság színhelyét.

Mert a gyilkos alig kétszáz méterre állt áldozataitól, kissé félretaposott, Medicus gyártmányú gumisarokkal ellátott cipőben. ..

Éppen abban a pillanatban lehajolt, hogy letörölje a port cipőjéről, amely árulója leheti volna.

Aztán lassú léptekkel elindult a villamosállomás felé.

Már déli tizenkét órára járt az idő, amikor lakása közelében, a Vinzenz-platzon leszállt a villamosról. Gyors léptekkel végigment a Vinzenz-templom mögötti sikátoron, elhaladt a kerítés mellett, amelynek tövében petróleummal leöntötte és meggyújtotta a kis Rosa Ohlinger holttestét. Sietett, hogy pontosan délben otthon legyen, mert felesége vasárnap mindig pontosan délben terít. Délután dolgozik; egy közeli cukrászdában kiszolgálónő.

A lépcsőházban udvariasan üdvözölte az első emeleten lakó asz- szonyt, felsietett a lépcsőn, a manzárdig és becsöngetett.

— Azt hittem, megint elkésel — fogadta a felesége, enyhe szemrehányással.

Űt éve voltak házasok; Az aszszony legalább tíz évvel idősebbnek látszott, mint a férje.

A lakásajtóból a konyhába sietett és onnan szólt ki.

— Az asztalhoz ülhetsz, Peter, már megterítettem. Rögtön hozom a levest.

— Képzeld csak el — újságolta Peter, Kürten Peter, a feleségének —, újra gyilkosság történt. Mégpedig kettő egyszerre. Egy ötéves és egy tizennégy éves kislány az áldozat.

— Borzasztó! — szörnyülködött az asszony. — Az ember már igazán nincs biztonságban ebben a városban.

— Nyugodj meg, Gustl, neked nem történhet bajod, hiszen itt vagyok melletted, hogy megvédjetek — nyugtatta meg Kürten a feleségét, és sört töltött mindkettőjüknek. — A rendőrség előbb- utóbb csak kinyomozza a tettest...

Ebéd után Kürtenné gyorsan elmosogatott, s felöltözött. Fél kettőkor munkahelyén, a cukrászdában kellett lennie.

— Igazán kár, hogy ezen a szép tavaszi vasárnapon dolgoznod kell. Majd elkísérlek.

Karöltve mentek az utcán, mint egy példás, kispolgári házaspár.

— És te mit csinálsz egész délután? — kérdezte az asszony, amikor a cukrászda előtt elváltak.

— Azt hiszem, moziba megyek.

— Ilyen szép időben?

— Mi mást csinálhatnék? Sétálok egy kicsit, azután moziba megyek és estére megvárlak itt, a cukrászda előtt.

A csöndes óváros felé vette útját. Céltalanul járkált a néptelen utcákon;

A gerjeni

Halál Tengelieen

i Noszlopy Gáspár kalandos har- i mincegy évet élt, amíg a hóhér, i nyakába nem vetette kötelét. Kossuth somogyi kormánybiztosa, nemzetőrség-szervező és olyan fokú zsarnokgyűlölő volt, hogy amikor elfogták, percig sem kételkedhetett eljövendő sorsában.

így int;

„Aki nincs velünk, az mind ellenünk... Fel kell használni a legnagyobb terrorizmust... mert ha ők elég megátalkodottak a terrorizmust eszközül használni az igazság és szabadság ellen: kell, hogy elég lelki erővel bírjunk mi is azt felhasználni eszközül a zsarnokok ellen a szabadság érdekében.”

A szabadságharc bukása után sokkal kisebb bűnösöket is üldözött a hatalom. Körözték őt is és 1850. április 1-én Tiszabőn a \ zsandárok fogságába esett. Pestre vitték a hírhedt Újépületbe, de innen meglepő hamar megszökött. Május 13-án már megjelentek a fejére kitűzött vérdíjat hirdető falragaszok. Noszlopy nem maradt tétlen. Akkoriban országszerte szaporodtak a zsarnokság ellen szövetkezett titkos társaságok. működött a „láthatatlan kormány” és a szervezkedők jórésze kapcsolatot talált az emigráns Kossuthtal. Noszlopy szintén, sőt ő a legradikáliisabbak közé tartozott, aki legfőbb feladatának vélte, leszámolni az árulókkal. Sikeres szökése után előbb Pesten Csepcsány Tamás- né Szemere Erzsébetnél húzódott meg majd Gerjenben Sáray József református lelkésznél talált menedéket. Hamis útlevéllel járt Aradon és megpróbált kapcsolatot teremteni az akkor már jóideje magánháborúját vívó Rózsa Sándorral. A társadalom különböző rétegeihez tartozó összeesküvők Gerjenben Vörösmarty Sándor tanító házánál jöttek ösz- sze. Itt volt Sánközy Samu ügyvéd, Nagy Albert tanárjelölt és Gál József, egykori honvódszáza- dos, a pesti összekötő. A bizalom

Egy középkorú nő nyomába eredt, de még, mielőtt megszólíthatta volna, a nő benyitott az egyik házba.

Aztán kalapot emelve két bakfist köszöntött. A lányok vihogva elfutottak.

Kopogó lépések hallatszottak

mögötte. Egy húsz év körüli szőke lány közeledett, de hirtelen megállt, mert vékony cipősarka két kockakő közé szorult.

Kürten Peter udvariasan odaugrott. *

— Segíthetek, kisasszony? — kérdezte szolgálatkészen.

— Köszönöm, nincs szükségem segítségre.-De nem boldogult a beszorult cipősarokkal. Kénytelen volt lábát kihúzni a cipőből. Kürten lehajolt és kiszabadította a vékony sarkot a kövek közötti hasadék- bóh

— Baumgart a nevem, Fritz Baumgart — mutatkozott be. Egyik kezével kalapot emelt, a másikkal átnyújtotta a cipőt.

— Köszönöm — nyugtázta szívességét a lány.

— S nekem kihez van szerencsém?

— Maria a nevem.

— Szép név. Láttam, hogy az imént nagyon sietett, éppen azért is történt a cipőjével a baj. Bizonyára találkája van valakivel; a barátjával, j .

— Nincsen barátom;

— Ez nagyszerű. Én is magam vagyok. Ha nincs kifogása ellene, azt indítványozom, töltsük együtt ezt a szép vasárnap délutánt. Sétálunk egy kicsit, aztán beülühk égy csöndes cukrászdába, utána moziba megyünk. Mit szól hozzá?

A szőke lány mosolyogva bólintott.

(Folytatjuk)

partizánok

és kivégzés Pakson

ébresztésére alakulatuknak reguláris formát akartak adni és elhatározták, hogy honvédegyenruhákat csináltatnak. Egy másik református pap, Szabó Pál, Cegléden szerzett ezer forintot és egy ugyancsak ceglédi szabómester, Vasváry Ferenc, vállalta száz ruha készítését. Noszlopy közben megfelelő rejtekhely kiszemelésére a Bakonyba is járt. Elhatározták, hogy a fegyverszerzéshez szükséges pénzért az árulókat és a császárhű magyarokat sarcolják meg, hisz: „ki hazáját nem szereti, annak irgalmában se részesüljön.”

A fegyveres csapat tagjai voltak még, a. mondottakon kívül. Hegymeghy Sámuel ügyvéd. Kovács-Halas János és Mező Sándor gerjeni, Beke Sándor. Beke István, Gellér Károly, Hallai Sándor dunapataji parasztemberek. A Cegléden időközben elkészült honvédruháknak n3'omára jutott a hatóság, azt a zsandárok lefoglalták, Vasváryt elfogták. Ekkor határozták el az összeesküvők, hogy megkezdik a sarcolást. Későbbi terveik között állítólag az is szerepelt, hogy megerősödve rajtaütnek az országban körutazó I. Ferenc József kíséretén, a császárt elfogják és addig nem engedik szabadon, míg az alkotmányosságot helyreállító rendeletet alá nem írja.

Legelőször mindenesetre a közismerten császárhű Gindely Antal nagytengelici földbirtokost látogatták meg és tőle a haza nevében és céljaira pénzt követeltek. Gindely ellenállt, erre Nagy Albert lelőtte. A vakmerő csapat ellen akkor óriási hajsza indult. A hat parasztembert rövidesen elfogták, majd 1852. november 16-án a zsandárok Pesten rajtaütöttek Noszlopyn is, a mai Bástya utca és Veres Félné utca sarkán lévő rejtekhelyén,

A hadbíróság gyorsan dolgozott. December 16-án Pakson felakasztották Kovács-Haias Jánost. Mező Sándort, a két Bekét, Gellér Károlyt és Hallai Sándort. Az év utolsó napján Nagy Albertet és Hegymeghy Sámuelt. Az összeesküvés további kilenc tagjára együttesen száznégy év börtönbüntetést szabtak ki. Noszlopyt es Sárközyt a bécsi hadbíróság ltelte halálra. Rendkívül erős katonai fedezettel szállították vissza okét Pestre. Kivégzésük napján a tovarosban valóságos ostromállapot volt, a csapatok megszállták az utcákat. 1853. március 3-án az Üllői-úti városszélen végzett velük a hóhér. Noszlopy utolsó szavai ezek voltak: „Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem! Annak fája a mi vérünkből fog felnőni!”

Sírját minden év március 15-én elborították a virágok és még 1862-ben is ilyen feliratot talált rajta a rendőrség: „Átok gyilkosaira, átok arra, aki most uralkodik a magyar hazában!”

Noszlopy Gáspár sikertelen ösz- szeesküvésének utolsó mártírja Gál József honvédszázados volt. 1853. március 24-én állt a bitó alá.

' Ordas Iván

Kimossák a kutat

Sok nézője van Székszárdon, a felszabadulási emlékmű mögött felállított kútfúró állványnak. A vízművek dolgozói a téren lévő mélyfuratú kút kimosásához készülődnek. Az évek során ugyanis a kút eliszapolódott, homokréteg képződött a cső körül. Először csöveket ráknak a kútba, majd ezen keresztül vízzel, majd pedig levegővel mossák ki a kutat. A munka több hétig tart,

i