Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

1965. június 4. YOLNA MEGYEI NEPÜJSÄS a Á hatszázezres hiányból már négyszázezret pótoltak Kilenc teljes nap és negyvenöt óra — naponként egy-két óra — esett ki a termelésből két hónap alatt. Az esős időjárás nagyon sújtotta a Kölesdi Téglagyár kol­lektíváját. Kétszázezer tégla le­gyártásával elmaradtak a terv­től. A hátraléknak hatszázezernek kellene lenni, ugyanis a présgép ötezer téglát gyárt óránként... HOGYAN CSÖKKENT a hatszázezer hiány kétszázezer­re? Erről beszélgettünk Kővári István elvtárssal, a gyár veze­tőjével. — Magunk sem hittük, hogy ilyen rossz évünk lesz. A múlt évet rosszul fejeztük be, és le­kötött minden időnket, erőnket a károk pótlása. Szorítottak ben­nünket, még novemberben is tég­lát kellett gyártani, s természe­tes, hogy mind szétfagyott. A nem kellően átgondolt uta­sítás nyomán gyártott tégla szét­esett a szárítóplaccon. Az idén, a szezon kezdése előtt hetekig a takarítással foglalkozott minden­ki, többletköltséget okozva, és a múlt évi rossz munka így most az idei jóra is kihatással van. A gyár területén azonban már nyoma sincs a nagy kárnak, — majd félmillió tégla ment tönkre, és borította el a szárítóplaccot. Visszatért a gyárhoz, a munká­sok és vezetők tevékenysége nyo­mán, a megszokott rend és fe­gyelem. Ez az alapja egyébként annak, hogy a lemaradás a gyár­ban nem katasztrofális. Az idén, a szezon kezdésekor KÉT BRIGÁD ALAKULT.. a kemencénél, s a nyersgyártás­nál, s elhatározták a szocialista munkabrigád címért való ver­senyzést. Kidolgozták a feltétele­ket, szigorú követelményeket ál­lítottak maguk elé. .; S a két hónap eredménye a teljesítést iga­Kedvező lehetőségek a hízómarha-exportra Szerződéssel biztosított az idei hizéfelvásárlási terv A lakosság húsellátása mindig a termelés és a felvásárlás függvé­nye. A Tolna megyei Állatforgal­mi Vállalat igazgatójától, Tárnok Lajostól az iránt érdeklődtünk, hogyan alakul az idei felvásár­lás, a felvásárlási tervhez hogyan viszonyulnak a szerződéskötések, — Először a sertésfelvásárlásról beszélek. A mai nappal szerző­déssel biztosított az évi terv, te­hát ebben nem lesz különösebb fennakadás. Külön meg kell emlí­tenem, milyen jól alakultak az idén a háztáji szerződéskötéseik. Már most 25 százalékkal több ser­téshizlalásra szerződtek a szövet­kezetek tagjai háztáji gazdaságuk­ból, mint tavaly egész évben. Az eredmények ilyen alakulása iga­zolja, hogy érdemes ezekre is ala­pozni, és igen jó kiegészítése ez a közösből származó jövedelem­nek. — Meg kell említenem azt is, hogy az előző évhez képest eléggé számottevően, 5 kilóval emelke­dett a hízók átlagsúlya. Sok ezer hízónál ez már igen komoly hús­többlet. — Hogyan haladnak a szállí­tások? — Az idén, az első havi nehéz­ségeken túl, egyenletesen. Felvá­sárlóink minden héten megkere­sik a szövetkezeteket, milyen mennyiséget tudnak szállítani, és ennek alapján érkezik a diszpozí­ció. Most már egyre inkább elér­jük — az előző évektől eltérően, — hogy a termelőszövetkezetek érdekei összhangba kerüljenek a vállalat érdekeivel. Csak szeptem­bertől lesz némi megszorítás, ami annyit jelent, hogy igyekszünk te­hermentesíteni a decemberi elő­irányzatot. Igyekszünk elérni azt, hogy a szövetkezetek a decem­II humor a legkelendőbb Vidám könyvek a slágerei az idei könyvhétnek. Komlós János: Csak az első száz év nehéz, Ki­rály Dezső: Ez van c. köteteit vá­sárolják legtöbben a könyvsátor­ban. A fiatalok kíváncsiak ön­magukra, mert az első napon szétkapkodták Berkesi András: Húszévesek c. regényét. Irwin Shaw Oroszlánkölykei a felnőtt vásárlók kedvence, és a legfiata­labb korosztálytól az izgalomked­velő felnőttekig sokan viszik Coo­per műveit. A nyitás óta hatezer forintos forgalmat bonyolítottak le. bérré szerződött tételeket előbb leadják, mert erre a hónapra esik az éves mennyiség 18—20 száza­léka, és nem annyira a szállítás, az átvétel, mint az elhelyezés ne­héz a feldolgozó üzemek telített­sége miatt, — Hogyan alakul az idén a vágómarha-felvásárlás? — Ez idő szerint úgy áll, hogy megközelítjük az éves tervet. A tsz-ekben és a háztáji gazdasá­gokban megszaporodott, felgyü­lemlett selejtjószágot ezidelg át tudtuk venni és a továbbiakban is átvesszük. Igen komoly lehető­ségeink vannak az exporthizlalás­ra, amely népgazdasági érdek is. Tolna megyében a marhahizlalás olyan fokon áll, hogy a meghizlalt, felvásárolt mennyiség 70—75 szá­zalékát exportálni lehet. Erre az idén is megvan minden lehetőség, így komoly mennyiséget várunk a termelőszövetkezetektől, de a ház­táji gazdaságokból is. — Milyen lehetőségeket nyújt a vállalat vemhesüsző-akciója? — Ez főleg a háztáji gazdaságok fejlesztésére irányul. Nagy jelen­tősége egyrészt abban van, hogy komoly állami dotációval adjuk, másrészt pedig a tejpénz jó be­vételt ad. Ezt az akciót úgy szer­vezzük, hogy lehetőleg most ke­rüljenek ki a vemhes üszők, ne később, az ősz folyamán, amikor a kiadás esetleg nehézséget okoz. Pillanatnyilag van fedezetünk ar­ra, hogy termelőszövetkezeteknek és háztáji gazdaságoknak is a kellő mennyiségben adjunk vem­hes üszőketi — Ehhez kapcsolódva említést kell tennem arról a lehetőségről, hogy a tsz-ek süldőkocára is szer­ződhetnek. Vagyis, a tsz az idén egyszer lefialtatja a kocát, a le­választás után meghizlalja, és a jövő év első negyedében leadja hízósertésáron. A szaporulat érté­kesítésére a tsz vagy szerződést köt a vállalattal, vagy szabadon rendelkezik vele. Ez az akció azért előnyös, mert a szaporulat többletként jelentkezik, tehát lé­nyegében ugyanazért a sertésért kétszer kap pénzt a szövetkezet. — Még talán annyit, hogy sze­retnék eloszlatni egy tévhitet; mégpedig azt, hogy a vállalat nem vásárol fel borjút. Emiatt a tév­hit miatt néhány helyen valóság­gal elkótyavetyélték a felesleges szaporulatot. Tehát ott, ahol a szaporulatot nem tudják felnevel­ni, vagy ahol a szaporulat az ál­latlétszámot meghaladja, a válla­lat átveszi a borjút is. BI. zolja. A nyersgyártási tervet az esőzés miatt nem tudták teljesí­teni, de a selejt a tervezett alatt van, és az osztályos tégla is több mint a múlt évi tényleges volt. A kétszázezres tervelmaradás pótlására a gyár vezetősége meg. beszélte a munkásokkal a teen­dőket. Terveznek egy-két vasár­nap délelőtti munkát — most még vita folyik a vasárnapi munka bérezéséről —, munka- szervezési intézkedésekkel bizto­sítják a prés folyamatos kiszol­gálását, üzemelését Sajnos azon­ban a munkásokon és vezetőkön kívül álló okok is akadályozzák a munkát. Jelenleg például nem tudnak elegendő csilletolót alkal­mazni. Kölesden, ebben a nagy községben nincs olyan munka­erő, aki jelentkezne munkára a téglagyárba. A csdlletolóhiány miatt sokszor le kell állni a prés­géppel. Mert az a néhány fiú, aki most e munkát végzi, bár­mennyire is igyekszik, nem győzi a tégla eJhordását. Vidéki tobor­zással próbálkoznak most a gyá­riak, talán így tudják biztosítani a munkaerőt a csilletoláshoz is. A kölesdi gyárban, a sok éves hagyományokhoz híven, idén is JÓL AKARJAK AZ ÉVET ZÁRNI. A két szocialista címért verseny­ző brigád vállalásának teljesítése, eddigi munkája a biztosíték a mostani kétszázezres lemaradás pótlására, az éves terv részletes teljesítésére. .lő»« 4v-'y ‘ * mÍMÜ1 * %ÍT'; *í 1 BH&». s * % j& * , • - s4 A Hőgyészi Erdőgazdaság tamási körzetében egy asszonybrigád ápolja a facsemetéket. Fürge kezek tisztogatják az egyéves tölgy* ültetvényt a gyomtól. Tiltakoznak a városgazdálkodás dolgozói Tegnap reggel a Szekszárdi Vá­rosgazdálkodási Vállalat dolgozói tiltakozó gyűlést tartottak az ame­rikai imperialisták dél-vietnami agressziója miatt. A gyűlés részt­vevői elítélik az agressziós cse­lekményeket és követelik a terror- bombázások megszüntetését. „Bí­zunk abban, hogy a világ népiéi­nek tiltakozása meghátrálásra készteti az imperialistákat. Az er­kölcsi és anyagi támogatás a viet­nami nép győzelmes harcát se­gíti” — írják tiltakozó táviratuk­ban a vállalat dolgozói. Szemerédi Miklós katedrája Ha falutól, várostól távol lakó, kültelki emberrel hoz össze a véletlen, szinte mindig megkér­dem: „Nem unatkozik, nem unal. más ilyen távol lenni a világ za­jától?” Ki így, ki úgy válaszol. Szemerédi Miklós például így: — Nem értem rá unatkozni. Azt már nem tőle, másoktól tudom, hogy mindez nem az új­ságírónak időzített szólam. 1927-ben kezdte meg a tanítást a tamási szőlőhegyen, a henye­völgyi iskolában. Több, mint há­rom évtizedet tanított ott, majd, mint igazgató, nyugdíjba ment, de azóta is ott lakik az iskolá­nál, ami azt jelenti, hogy a leg­közelebbi lakóházat is csak vagy sár, vagy portenger megmászása után tudja elérni. Öt nem fogta el egyszer sem az unalom ebben a környezetben, sőt, most sem unatkozik, hogy nem kell min­dennap felállnia a katedrára. Az­az, várjunk csak ezzel az utóbbi megállapítással. A tamási szőlőhegy a század- forduló tájékán népesült be, fő­ként a környék kiöregedett cse­léd jedbőh — Majd mindenki az Eszter- házy-birtokról került ide — em­lékszik a régmúlt időkre a nyug­díjas igazgató — hiszen e vidé­ken minden az Eszterházyaké volt, még a levegő is. Elképzelhető, hogy nemcsak a gyermekek voltak írástudatlanok, hanem a felnőttekből is hiányzott az elemi ismeret. A közéjük sza­kadt tanítónak nem volt nehéz belátnia, hogy túl kell néznie az iskola szűk keretein, az egész szőlőhegyet kell művelnie, gyá- molítania, hiszen a felnőttek is úgy várják a szellemi segítséget, mint az alföldi szik az esőt, a nyári nap hevében. Szinte kiál­totta a szőlőhegy az ifjú értel­miségihez: „Segíts, benned van minden reményünk. Segíts, hogy embemyi emberré válhassunk!” így aztán a fiatal tanító, a hiva­tásának élő ember, már eleve úgy kezdte munkáját, hogy saját katedrájának tekintette az egész szőlőhegyet. Minden napra megvolt a maga munkája a tanteremben, de leg­alább ilyen gondot fordított az azon kívüli munkára. Észrevette, hogy a környék lakosságán sokat segíthet azzal, ha támogatja őket a szőlőhegyi föld jobb hasznosí­tásában. Mert dolgoztak az em­berek látástól vakulásiig, csak nem ésszel, s így nem sok ered­ménnyel. Maga is művelhette kis szőlőjét, s közben ezernyi szak­tanáccsal látta el a környékbelie­ket. Megalakította a gazdakört, hogy annak keretein belül meg- kedveltesse a könyvet, rávegye az embereket a sok ósdi módszer elhagyására. Aztán szorgalmazta a hitelszövetkezetet, ami ugyan­csak némi támogatást sejtetett a néhány, holdon verejtékezek ré­szére is. Mivel a környéken ren­geteg az erdő, igyekezett meg­honosítani a méhészetet. A szőlő- termelőket igyekezett hegyköz­ségbe tömöríteni. Az iskola nemcsak betűvetés központja volt, mert „a mi taní­tónk” (az idősebbek ma is így beszélnek Szemerédi Miklósról) hivatásának érezte azt is, hogy gazdaságszervező szakember le­gyen, segítse az ember közvetlen megélhetését. Hogy közben hányszor kellett végigtapcsnia a sarat, nyelnie a port, azt maga sem tudja. Mert mindez azt kívánta tőle, hogy ideiének nagy részét ne családi otthonában töltse, hanem járja a szőlőhegyet, ott éljen az emberek közt, kicsit lakója legyen min­den háznak. Most nem kell mindennap fel­állnia a katedrára. De ez csak a szoros értelemben vett iskolai katedrára vonatkozik. A nyugdí­jazása nem szólította el a nagy katedrától. Megmaradt továbbra is a „mi tanítónknak”, ugyanúgy szolgálja a szőlőhegyet, mint fia­talabb. éveiben. — Ma négykor keltem — val­lotta be látogatásunkkor. Méhészkedik a saját kis ház­tájijában, de emellett példája, szervező munkája, szaktanács- adása még a szőlőhegyen túl is érezteti hatását. Ugyanígy van a kis szőlőcskéjével is. Már kitün­tetést is szerzett borával. Téli estéken pedig fáradhatatlanul jár előadásokat tartani, nyáron ő1 ke­zeli a p>eronoszpóra-állomást, ha kell a metszésnél ad tanácsokat, ha kell, a borkezelésnél. Hatvanhét éves, de annyit fá­radozik, mintha kezdő lenne, s most próbálná megalapozni a jö­vőjét. Pedig ő már megtette a magáét. Gyermekei is felnőttek, révbe jutottak, anyagilag sem lenne kénytelen a sok fárado­zással, hiszen tisztes nyugdíjat élvez feleségével. Dohát.. . — Nem lehet eleget dolgozni, tenni az emberekért, egy ember­öltő kevés ehhez — vallja hit­vallásként. Bőd a Ferenc Foto: Túri M,

Next

/
Thumbnails
Contents