Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-04 / 130. szám
1 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. június 4.‘ Jónapot páncélosok! A gyógyítás szolgálatában Nekem tessék adni, katona bácsi!... Egetverő „hurrá!” kiáltással, s egy szilaj rohammal bevették a páncélosok laktanyáját. Ebben az esetben azonban semmiféle „ellenállásba” nem ütköztek a „támadók”, hisz a nem is hívatlan látogatók fővárosi úttörők voltak. Jutalmul jó úttörőmunkájukért és kiváló tanulmányi előmenetelükért a harckocsiegység katonái meghívták őket egy kis harckocsiszemlére. A „meglett felnőttek”, a katonabácsik — maguk is ifjú legények — nagyon hamar összebarátkoztak a gyerekekkel. — Jólesik ez a kis pihenő — mondta Fejes István honvéd harckocsivezető — hiszen nem kis munka a felkészülés. Március eleje óta együtt az egység. Összeszoktak, összeková- csolódtak. Knódel János őrvezető a KISZ-titkár. Nyakig olajos, épp néhány perce mászott ki a harckocsi gyomrából. Amúgy, melegében meséli: — A kiképzésnél is nagy szerepe van a KISZ-nek. Segíti formálni a katona gondolatvilágát. Itt azonban valóban a felkészülés motorja. Versenyben állunk egymással, és valamennyi alakulattal. Közben fényesednek a páncél lemezek. No, most az egyszer nem a katonák serénykednek, de annál inkább a gyerekek. Úgy gondolják, nincs is jobb csúszda egy harckocsi ágyújánál. Ezek a katonák is, akik néhány nap múlva részt vesznek a díszelgésen, tudják, milyen komoly feladatot rótt rájuk a nép: a haza védelmét. Fiatalok, erősek és tele lelkesedéssel készülnek, legyőzve minden fáradtságot. Ahogy Csathó János ■ honvéd mondta: — Az ember érti, a feladat célját, jelentőségét. Talán nem is képes pontosan kifejezni az érzéseit: valahol mélyen úgy érzi, vajon pontosan, elég fegyelmezetten hajtja-e végre a parancsot. A gyerekek közben körülvesznek egy mosolygó arcú tisztet, miközben az utolsó kisfiút is leemelik a harckocsi fedélzetéről. — Láttátok most a saját szemetekkel is, milyen nagy erőt jelentenek a páncélosok. Most menjetek játszani, és mindig nyu. godtan játsszatok, mert mi vigyázunk rátok! Kép és szöveg: Regős István Elektronikus konzílium Valaki hirtelen rosszul lett az utcán. A mentőorvos bénulást konstatál. Ám nem biztos benne, hogy milyen ok idézte elő a betegséget, hová lenne legjobb a beteget szállítani, és hogyan lehetne őt leggyorsabban meggyógyítani. Természetesen orvosi konzílium összehívható, ám ez sok időbe telik, a betegen viszont sürgősen segítem kell; Mitévő legyen az orvos? Rádión közli a kórházzal a beteg állapotára vonatkozó összes adatot, a betegség tüneteit, S amíg elsősegélyben részesíti őt, meg is érkezik a válasz: a betegnek agy- érdugulása van, sürgősen a szervezetébe kell juttatni a vérrögöt feloldó anyagokat. A biztos diagnózist és a gyógyítás módját megállapító elektronikus konzultáns az „Ural—2” elektronikus számítógép. Á szverd- lovszki fiatal tudósok most azon fáradoznak, hogy az „Ural—2”-t „megtanítsák” a diagnózis megállapítására. A gép „emlékezete” számára speciális programot dolgoznak ki. Az „orvostudományi képzettség” megszerzése után az „Ural—2” megbízható segítőtársa lesz a mentőorvosoknak. Ritka műtétek Borisz Petrovszkij moszkvai professzor nemrég két érdekes veseátültetési műtétet hajtott végre egy 18 éves és egy 32 éves betegen. Mindkettő súlyos, kétoldali vesegyulladásban szenvedett, amely a vese funkcióinak teljes megszűnéséhez vezetett. Amikor a betegeket a klinikára beszállították, mindkettőjük szervezete az urémia végső stádiumában volt. Életüket csupán művesével lehetett fenntartani. Ezért elhatározták, hogy mindkét betegbe átültetnek egy-egy egészséges vesét. A transzplantációhoz a vesét a két beteg anyja ajánlotta fel. A közeli rokonok szövetei ugyanis immunológiai sajátosságaik folytán az ilyen célokra a legalkalmasabb. A műtétre a betegeket és a donorokat gondosan felkészítették, hogy megakadályozzák a biológiai szövet-összeférhetetlenség folytán keletkező reakciókat. Voltaképpen mindkét műtét páros műtét volt, hiszen el kellett venni az egyik vesét a donortól és át kellett ültetni a beteg szervezetébe. Ezért mindkét páros műtétet két szomszédos műtőben egyszerre hajtották végre. A két betegbe átültetett vese, amint ezt Petrovszkij professzor elmondta, jól szűri a vért. Az ösz- szes mutatók azt bizonyítják, hogy átültetett szervek normálisan végzik funkciójukat. Átültetett térdizület Vlagyimir Varszovin voloka- lamszki sebész nemrég egy tudományos ülésszakon érdekes beszámolót tartott a térdizület-átüitetés- ről. A volokalamszki városi kórház sebészei 1964. januárjától kezdve öt olyan műtétet,végeztek, amelynek során hulláktól vett, fagyasztással, vacuumban való kiszárítással és más módszerrel konzervált térdizületet sikerült átültetni. A viszonylag egyszerű műtét elvégzése után a sebet bevarrják és az ízületet gipszbe teszik. Másfél hónap múlva a gipsz eltávolítható. Az első eredmények igen biztatóak. Ragasztó a sebészetben A sebész a kezében kis tubust tart. Vízre emlékeztető, színtelen folyadék van benne. Ez a ciakrin nevű ragasztó, melyet a Szovjet Tudományos Akadémia elemi szerves vegyületekkel foglalkozó intézetének vegyészei szintetizáltak. A ciakrin valóban nagyszerű tulajdonságokkal rendelkezik: cementet, fát, üveget, gumit egyaránt ragaszt. A műszergyártásban, a nyomdaiparban is felhász- nálják. A moszkvai 2. sz. óragyárban elkészült azon órák kísérleti sorozata, amelyekre ciak- rinnal ragasztották fel az üveget. Az újdonság iránt az orvosok is érdeklődni kezdtek. Kiderült, hogy a ciakrin alkalmas az erek, az idegek, az izmok és a csontok ragasztására. Az új ragasztó előnyeit elsőként a traumatológusok mérték fel. A törött csont tartós rögzítése érdekében rendszerint fémrudat alkalmaznak, amelyet a csont összeforrása utál* egy ismételt műtét során el kell távolítani. A ciakrin lehetővé teszi a második műtét elkerülését. Az első „ragasztott” paciensek már elhagyták a kórházat. A ciakrin fontos szerepet tölt be a belső szerveken (gyomron, tüdőn) végzett egyes műtéteknél is. A ragasztóból egy kis átlátszó csepp képes megbízhatóan, s ugyanekkor finoman egyesíteni a tüdőszövetet, amelyet még a sebész vékony tűje is könnyen megsérthet. Ezenkívül a ragasztó felszívódik a szervezetbe, amikor már nincs rá szükség. A ciakrint most próbálják ki a klinikákon. A csontvelő megvédése a radiációtól Szuhumiban. a Kísérleti Patológiai és Terápiái Intézet kutatói, majomkísérletek révén tanulmányozzák a sugárbetegség gyógyításának lehetőségeit. Érdekes adatokat kaptak a csontvelő autotranszplantációja alkalmával. Halálos sugárdózisnak tették ki a majmokat. Csupán combcsontjaikat nem érte sugárhatás, mert különleges ernyőkkel védték őket a sugárzás idején. Később az árnyékolt combcsontból kivont csontvelőt intravénásán minden majom szervezetébe vissza juttatták. Kiderült, hogy e csontvelősejtek a vénába juttatva meghosszabbítják az állatok életét. A Szuhumiban kísérletező orvosok véleménye szerint e kísérletek bizonyos távlatokat nyitnak meg az embereknél a sugárbetegség gyógyítására. A csontvelő védett sejtjeinek intravénás úton a szervezetbe való juttatása többek közt alkalmazható az onkológiai betegeknél, akiknél a sugár- terápia után zavarok támadnak a vérképzésben és a sugárbetegség tünetei jelentkeznek; A szakemberek úgy vélik, hogy a véráramba kerülő csontvelő- sejteknek jobb lehetőségeik nyílnak a szaporodásra. A sejtek autotranszplantációjának a homo- transzplantációval szemben ebben az esetben az az előnye is megvan, hogy a szervezetnek nem kell felvennie a harcot a „szekunder- betegséggel”, vagyis, a szövetösszeférhetetlenség által kiváltott reakcióval; c------’ ‘ A hurok megszórni Bródy Ernő állt fel ezután a közönség nagy érdeklődése közben. — Winchkler ügyész úr — mondja Bródy — több lapban csibész bandának nevezte a vádlottakat. így mégsem lehet beszélni. Csibészség történt ugyan, de nem a vádlottak részéről. Ezért a kijelentésért az elnök rendre utasította Bródyt, ő azonban, feszült érdeklődés közben folytatta szavait; — Jánosy vallomását erőszakkal csikarták ki, de az iratok közül természetesen hiányoznak azok a jegyzőkönyvek, amelyekből ez kiderül. Kérdezzék meg Winchkler ügyészt, az többet tud erről. Papp ügyész indulatosan közbeszólt: — Az egész mesét Jánosy agyalta ki a cellájában. Úgy látszik a védelemnek az a célja, hogy sorozatos botrányokkal befolyásolja az esküdteket, A délelőtti tárgyalás végén a védelem Winchkler ügyész meg- idézését javasolta. Az elnök ezt azzal utasította el, hogy ha történtek szabálytalanságok, azok úgyis kiderülnek a tárgyalás során. Délután Haver da Mariskát hallgatta ki a bíróság. — Az ügyész gyilkosság bűntettében való bűnrészességgel vádolja — mondta az elnök erélyes hangon. — Bűnösnek érzi magát? — Nem, — felelt Mariska a legnagyobb lelki nyugalommal. Az elnök kérdéseire elmondta Jánosyval való megismerkedésének történetét. Jarmatzkytól már elvált, amikor egy alkalommal Jánosy elvitte hozzá kisfiát. Az ismeretségből később szerelem lett. — Tehát úgy érti ezt, — kérdezi az elnök — hogy Jánosy megszerette önt és ön is szerette Jánosyt? Lélegzetvisszafojtva figyelt mindenki. A férfiak szeme Ha- verda Mariskán, a nőké a feltűnően izgatott Jánosyn csüngött. Mariska egy ideig habozott, azután meleg hangon mondta: — Igen. Szerettem Jánosyt! Nem akartam elragadni a feleségétől, csak akkor kezdődött komolyabb kapcsolatunk, amikor már külön éltek. Féltékenykedett rám, pedig nem volt oka. — Miért gyilkolta meg Jánosy az ön anyját? — kérdezte az elnök. — Nem tudom —, felelte Mariska, majd a továbbiakban elmondotta, milyen rossz viszonyban voltak édesanyjával. A tárgyalás negyedik napján Vojthára került a sor. Semmiről nem akart tudni, és erélyesen tál. takozott aZ ellen, hogy gyilkosságban való részvétellel gyanúsítják. Jarmatzky, Mariska volt férje is megjelent a tárgyaláson. Elmondotta, hogy fia azt üzente, hogy vigyék haza anyukáját, mert nem tud nélküle élni. Az okos fiúcska egy képeslapban látta meg anyja fényképét. Szenzációként hatott a hír, hogy Atányi József szegedi főügyész Suboticára érkezett. A védelem azonnal felkereste és közölt^ vele, hogy az egyik fogházőr kihallgatta az ügyvédek és védenceik magánbeszélgetését és most azt a vád. elferdítve, felhasználja ellenük. A vádlottak után a mentő és terhelő tanúkat hallgatták ki, és még vasárnap sem szünetelt a tárgyalás. Jánosy naplóját is felolvasták, azonban nagy csalódást keltett, mert érdekes leleplezések helyett csak unalmas, szerelmi ömlengéseket tartalmazott. A tizedik napon az orvosszakértőket hallgatták ki, majd a perbeszédek után tanácskozásra vonult vissza a bíróság. Az ítélethirdetés azonban elmaradt. Ugyanis felmerült, nem bű nös-e Haverda Mariska gyilkosságra való felbúj tás bűntettében is. Ezért a bíróság elrendelte a vizsgálat kiterjesztését. A védők kétnapi megbeszélés után beadványt intéztek a szegedi táblához, s Haverda Mariska és Vojtha szabadlábra helyezését kérték, s követelték, hogy a letartóztatottakat vonják ki Winchk. ler államügyész hatásköréből. Winchklert A Nap már említett leleplező cikkének hatására felszólították, hogy adja be lemondását, és amikor erre nem volt hajlandó, Wekerle miniszterelnök maga elé idéztette, alaposan lehordta, és megvonta tőle íz ügyészi megbízást. Az új tárgyalást december 15- ére tűzték ki, de egy váratlan szenzáció miatt elmaradt. A főtárgyalás előtti napon ugyanis röpiratokat osztogattak, amelyekben a Bácskai Napló aznap estére megjelenő cikkére hívták fel a közönség figyelmét. A lapban dr. Balogh Béla, a Haver- da-ügy egyik szavazóbírája cikket írt a perről, és szakvéleményt nyilvánított. Mikor Bródy és Len- eyel,-Zoltán ügyvédek este megérkeztek Suboticára, már ezrek olvasták a lapot. Példátlan eset volt, A bűnügy bírája néhány órával a főtárgyalás előtt újságcikkben állást foglalt a bűnügy szereplői ellen, nyilván az esküdtek befolyásolására. A védők még az esti órákban összeültek és sürgős felterjesztést intéztek a törvényszékhez. A tárgyalás elhalasztását, más bíró beosztását kérték. Haverda Marisika görcsösen, csukló hangon zokogott. Azt hitte, hogy a karácsonyt már kisfiával ünnepelheti. Elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg. Jánosy és Vojtha valósággal dühöngött cellájában. Balogh bíró ellen fegyelmi eljárás indult. Tettét több komoly jogász igazságügyi anarchiának minősítette. Haverda Mariska ezekben a napokban százszámra kapta a fogházba a szerelmes leveleket. December 30-tán a Kúria helyt adott az elfogultsági kifogásnak és a szabadkai esküdtbíróság helyett a szegedit jelölte ki a tárgyalás lefolytatására. A vádlottakat 1910. január 10- re virradó éjszaka a szegedi CsdL lagbörtönbe szállították, a főtárgyalás napját azonban csak február 7-ére tűzték ki. A tárgyalás napján sok érdeklődő gyűlt össze a szegedi törvényszék épületében, de az érdeklődés mégsem volt olyan nagy, mint az első tárgyaláson. (Folytatjuk)
