Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-30 / 152. szám
4 fOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1965. június 30. Szervusz, Ferihegy! A torony 89 lépcső vezet fel a diszpécsertoronyba. Köröskörül üvegablakok. Innen mindent látni, ami a repülőtéren történik. Bonyolult műszerekkel állandó ösz- szeköttetést tartanak a külföldön tartózkodó MALÉV-gépek- kel, jegyzik pontos tartózkodási helyüket, magasságukat. Ez az „agyközpontja” Ferihegy életének. A diszpécser minden repülőgép érkezéséről, indulásáról tud. Megszólal a hangszóró: „Három perc múlva leszáll a csehszlovák menetrendszerű gép”. A torony átveszi az irányítást: „Négyes pályára érkezzék”. Simán szalad már a betonon az óriás IL—18-as. Beáll a jelzett pontra. Most látszólag olyan a tér, mint a megzavart hangyaboly; innen is, onnan is kis járművek indulnak. Egyetlen céljuk az óriási gépmadár kiszolgálása. A percnyi pontosságról a toronyban gondoskodnak. Mire lelassulnak a légcsavarok, máris megérkezik az önjáró utaslépcső. Valahonnan közeleg az üzemanyag-szállító is. Sietnek a takarítók, percek alatt felfrissítik a gép levegőjét. A műszakiak kocsija a pilóta tájékoztatása alapján kezelésbe veszi a motort. Megérkeznek az étszolgálat ínyencmesterei is. Mindez percek alatt. Mire megvizsgálják a jegyeket, s egyet szusszannak az utasok, addigra minden a legnagyobb rendben van. És mindezért a „magas torony" a felelős. Hány országba repülünk? Nyáron naponta 150 gép is megfordul Ferihegyen. Az utóbbi években rohamosan emelkedett az utas- és áruforgalom. Jelenleg 24 országba repül a MALÉV! Mióta megindította tranzitvonalait, jelentősen nőtt a járatai iránti érdeklődés. Helsinkiből például Budapesten át eljuthat az utas Athénbe, s onnan tovább, Kairóba. Vagy Londonból Budapesten keresztül Nicosiába. Mivel külföldi utasai elégedettek járataikkal, igénybe veszik azokat, s ez jelentős devizabevételt jelent a népgazdaságnak. Polgári légiközlekedésnek zavartalan lebonyolítására minden ország pontosan meghatározott, — nálunk 10 km széles — légifolyosókat jelölt ki. Hogy valamennyi gép precízen ismerje repülés közben tartózkodási helyét, azt a rádiónavigációs berendezések biztosítják. Ezenkívül a repülőirányító szolgálat radarernyőjén is ellenőrzi a légifolyosó és környékének légterét. Erről az útról letérni nem lehet. Minden, hazánk légterébe érkező repülőgépet végigkísérnek, egészen a leszállás pillanatáig. A földön pedig a már említett dicspécserszolgálat veszi át az ügyek intézését. A velünk légikapcsolatban álló országok egy nappal előbb bejelentik repülési szándékukat. Ennek alapján készül el szinte másodpercnyi pontossággal a másnapi menetrend. Minden gép már belépésekor rádión értesül, hogy a légifolyosón hány méter magasan köteles repülni. Ez teszi lehetővé, hogy 100 százalékos biztonsággal vezethetik a gépeket a célhoz. Módszereik tökéletesek. A radar leszállító-készülék — a földről irányítva — képes simán a kifutópályára juttatni a repülőgépet. A biztonságos gépelőkészítés egyenlő a biztonságos repüléssel. Minden berendezés javítására, kezelésére földi ápolási utasításon van feltüntetve, hogy felszállás előtt milyen alkatrészeket kell minden esetben ellenőrizni és milyen alkatrészeket kicserélni, akkor is, ha hibátlanoknak bizonyultak. Minden revíziót szakember végez és repülés előtt még egyszer ellenőrzik a javításokat. Milliomos — Első hallásra közhelynek tűnhet, de rajongója vagyok a hivatásomnak. Naponta felszállók. Pilóta vagyok. Mögöttem majdnem száz utas. Előttem a végtelen levegőég. Ismerem a felhőket, szeretem őket, ha barátságosak, és megküzdök velük, ha haragosak. Tudom, hogy én vagyok az erősebb, a modern technikával. Talán még soha sem féltem. Mindig találtam megoldást. Ez az igazság. Lehet, hogy különös kalandok nem történtek velem. De maga az a tény, hogy 16 éve r,epülök, gondolom így, önmagában is jelez valamit. Minden gépet szeretek. Legjobban természetesen azt, amelyiken éppen szolgálatot teljesítek. Már túl vagyok a negyvenen és a harmadik millió kilométert ostromlom. Állandóan tanulok. Nálunk ez így szokás. A szakmai ismereteket mindig frissen kell tartani. No, meg nyelveket is hasznos tanulni : eddig az angollal és az orosszal birkóztam meg. — Szeretem az utasokat. Igyekszem minél szebbé tenni útjukat. Hisz nekem is örökké élmény a repülés. Eljutottam a világ távoli tájaira. Idegen embereket, városokat ismertem meg. Már vezettem gépet mind a 24 külföldi MALÉV-járaton. — Igaz, keveset vagyok itthon. A pilóta élete is olyan, mint a hajóskapitányé. Az asszony eleinte zúgolódott egy kicsit. A gyerekek — alig vettem észre —, megnőttek. A fiam 12, a lányom 11 éves. — Egy-egy útra másfél-két órát készülök. Alaposan áttanulmányozom az útvonalat megismerkedem a meteorológiai jelentésekkel, még egyszer, percnyi pontosságig kidolgozom a menetidőt, kijelölöm a jelentési állomásokat. Csak azután jelentkezem a mindennapos orvosi ellenőrzésre, ami már hozzátartozik a hétköznapi életemhez. — Tegnap délután Varsóban voltam, este már Szófiában. S ma délelőtt újra Budapesten. Hát nem gyönyörű?! Mindezt Sebők Zoltán, az IL— 18-as elsőpilótája mondta el. Akinek szakmai tudásánál talán csak a szerénysége nagyobb. A gép súlya, amelynek parancsnoka, 61 ezer kilogramm, 89 utast szállít, óránként 650—700 km-es sebességgel. „Stuwi“ A légikisasszony. Ahogy szakmai berkekben mondják, a „stuwi”. Ma itt, holnap ott, színes, forgatagos élet. Sok serdülő kislány irigyli őket. Igaz ez, Ve- csei Ágota? — Én csak azt tudom, hogy mindig a repülésre vágytam. Megismerni a világot. És, Rogy ez sikerült, szinte hihetetlen. Most jöttem vissza az első utániról. Budapest—Moszkva—Budapest. A tanfolyamon kitűnően végeztem, gondolom ezért kerültem az elsők között gépre. Tanultam utaskiszolgálást, navigációt, egészségügyi ismereteket és még sok mindent, amit a repülőgépen az utasok érdekében hasznosíthatunk. Már az első utam is tele volt élménnyel. Kedves utasok, a Kárpátok csodálatos havas csúcsai, álmodni sem lehet szebbet. — A két „öreg” Stewardess, akik az első utunkra elkísértek, Moszkvában egy babát ajándékoztak nekünk: nagy, kövér fababát, benne egy kisebb, aztán még egy, összesen tíz. Azt írták rá, a legnagyobbra: „Első utatok emlékére, — jól dolgoztatok, kislányok, — a következő babára majd a milliomodik kilométer után írunk!”. Irta és fényképezte: REGÖS ISTVÁN Japán, húsz évrel a bomba után A Távol-Kelet kirakata 2. Hasonlóképpen folyik az éjszakai munka az utcán. A sárga eső. köpenybe bújt, műanyagsisakos dolgozók éjszaka helyezik el a síneket, a kábeleket, csöveket, Reflektorfénynél építik betonból a föld alatti átjárókat. Hajnalban lemezekkel és deszkákkal befödik a frissen ásott árkokat, hogy a járókelők tömege átmehessen. A turizmus a mai Japán egyik „kulcsiparága”: rohamának semmi sem állhat ellen. A turisták elárasztják a templomokat, parkokat, szigeteket, tópartokat, sőt a tűzhányókat is. Kioto közelében van a világ egyik legszebb helye: egy csodálatos — fa- és virágnélküli — kert, fehér kavicsok néhány szikla körül. A XVI. század elején „rendezte be” egy költői lelkületű festőművész, hogy a Zen szekta hívei ott elmélkedhessenek és pi. henhessenek. Ez a gyönyörű kért ma a műveletlen amatőrfényképészek zsibvására; az autók ezerszámra hozzák ide a fényképező- és filmfelvevőgépekkel felszerelt barbárokat, akik egyébről sem beszélnek, mint beállításról, lencséről és tizedmásodper- cekről. Még szomorúbb látvány, ahogyan a japánok maguk is „japánt” játszanak. A tenger partján Tokiótól és Yokohamától nem messze van egy kis fürdőhely. A nagyvárosok lakói szombat este elözönlik szállodáit, ahol nemcsak szállást és élelmet kapnak — pontosabban egy gyékénymatracot és egy tál rizst, — hanem „hagyományos” japán ruhákat is, amelyekben a férfiak inkább a Sing-Sing fegyház szökevényeinek látszanak, mint középkori szamurájoknak. A fiatalok aztán a fényözönben úszó Atami utcáin sorra járják a lokálokat, amelyek kitanult „lakói” hamarosan kihalásszák utoL só jenjüket is a kimonóujjak- ból. Éjfélre mindenki ágyba kerül, a vasárnapot mindenki szerencsejátékokkal tölti. A KIRAKAT MÖGÖTT, AVAGY A „JAPÁN CSODA” Amint egy kissé eltávolodunk a központoktól, vagy a turistaállomásoktól, elénk tárul a japán valóság. A luxus-expresszből láthatjuk, hogy a nagyvárosok környékén a gyermekek a sárban és a szemétdombokon játszanak a deszkakunyhók között. i Startol a gép, szabad az űt. A radar képernyőjén a leszállásig követik a gépeket Kíváncsian lépnek magyar földre az utasak. (Folytatjuk)
