Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-30 / 152. szám
jfrnlns ÍSJ. TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Hizlaltak, fogyasztottak, ráfizettek Interpelláció hízott ürü ürügyén Nem volt panasznap azon a délutánon Pálfán, de a beszélgetés során mégis úgy tűnt, mintha Lakos József, a termelőszövetkezet elnöke, meg Kovács János, a főkönyvelő panaszkodnának. Pedig olyan fából faragták mindkét embert, akiknek a tartásával nem fér össze a siránkozás Mit csináljon azonban az, aki ha megfeszül, se tud bizonyos kérdésekre válaszolni? Ök úgy jártak, hogy kérdeztek tőlük, de a felelettel adósok maradtak. Illetve: válaszoltak, de csak június elsején, amikor kiadós huzavona és nem csekély összegű ráfizetés után elszállították a gazdaságból az utolsó hízott ürüt is. Ezzel, ha úgy vesszük, megoldódott volna a probléma. Nem árt azonban egy kissé mögé nézni ennek az ürü-ügynek. A rend kedvéért kezdjük az elején. Tavaly júniusban a Gyapjú és Tex- tilnyersanyagforgalmi Vállalat illetékesei előnyös, s a termelő- szövetkezet számára kifizetődőnek látszó szerződést ajánlottak. Körülbelül ez volt benne: a pál- faiak vállalják, hogy egyrészt máshol felvásárolt bárányokból, másrészt pedig a saját nyájuk szaporulatából hizlalnak ürüket. A kikötések között szerepelt, hogy az állatokért kilónként 13 forintot fizetnék, de súlyuk nem haladhatja meg a 33—35 kg-ot. A végső szállítási határidőt 1964. november 30-ában állapították meg. A pálfaiak nekiláttak a dolognak, mert a hizlalás hasznot- hajtó vállalkozásnak látszott. Szeptember végén, október elején 150 bárányt már el is szállítottak, s november 30-ra készre jelentették a többi 250-et is. Itt azonban mindjárt el is akadtak. A szekszárdi kirendeltségen azt mondták: állategészségügyi zárlat miatt nem szállíthatnak. Csakhogy Pálfán akkor még nem volt zárlat. Ezt egyebek közt az is bizonyítja, hogy a kifogásolt időszakban vittek onnan hízott sertést, hízott marhát. Ilyen helyzetben az sem természetellenes, hogy szinte napirenden volt a sürgetés: vigyék már a jószágot, mert azonban az, aki azt hiszi, hogy most lemázsálták, kocsira rakták és elszállították az akkorra már felhizlalt állatokat. Nem így történt. Csupán csak megbecsülték a jószágok súlyát, és aztán 10,40 Ft-os kilónkénti árral megelőlegezték. A pénz a zárszámadáshoz jól jött, de a bizalmat is erősítette. A közös gazdaság vezetői, meg a tagok megértették a közben felmerült nehézségeket. Arra azonban nem gondoltak, hogy az ürük még egy fél évig a nyakukon maradnak, s miközben hol hizlalják, hol fogyasztják őket, alaposan megcsappan tják a gazdaság .takarmánytartalékait. Úgy történt azonban, ahogyan hinni sem merték. Az ürüket végül június elsején vették át, mégpedig a következőképpen: öt- vetnet fizettek 10,40-es, százharmincat pedig 8 forintos kilónkénti áron. Most pedig számoljunk egy kicsit. Az eredeti szerződés szerint az ürük kilójáért 13 forintot ígértek. A végén 130 jószágért — mert korban és súlyban túllépték az előírt kikötéseket —, csak 8 forintot fizettek. A 10,40 és 8 közötti különbséget néhány nap múlva egy gyapjúszállítás alkalmával mindjárt le is fogták a termelőszövetkezetnek járó pénzből. A gyorsaság és pontosság ebben az esetben imponáló. Szinte tetszik az embernek az ilyen ügyvitel, az ilyen pénz- gazdálkodás. Nem tetszik azonban, és interpellációra késztet néhány más, sokkal kevésbé pontos dolog. A pálfai szövetkezeti emberek szerződésszegést emlegetnek. Hogy van-e ilyen, annak megállapítása a jogászokra, döntő- bizottságra és a bíróságra tartozik. A ráfizetés azonban kétségtelen. Anélkül, hogy ismételnénk az eddigieket, állítsunk egymás mellé két időpontot: 1964. november 30, és 1965. június 1. Hat hónap van közötte. E fél év alatt a pálfaiak tartották, hol hizlalták, hol fogyasztották az ürüket. Máshol is kitűnően hasznosíthatták volna azt a takarmányt, amit ez idő alatt a jószágok elfogyasztottak. Arról már csak mellékesen teszünk említést, hogy hat hónapig az állatok nem lógtak a levegőben, gondozni kellett őket, s ezt sem végezte el senki isten nevében. Fizettek, illetve az idei zárszámadásnál fizetnek érte. Ezek a többletköltségek azonban a csökkentett 10,40-es, és a méginkább leszállított 8 forintos kilónkénti árból nem térülnek meg. Van aztán egy másik szempont is. Közismert, hogy gazdálkodni nem lehet valamelyes rizikóvállalás nélkül. Számítani kell bizonyos véletlenekre, még a ráfizetés lehetőségére is. Á szállítás körül tapasztalható nyugalom, a féléves időeltérés azonban mintha azt mutatná, hogy a kereskedelem minden ráfize- tési lehetőséget a gazdálkodóra, ebben az esetben a pálfai termelőszövetkezetre hárít. Pedig kereskedni sem lehet a veszteségre való számítás nélkül. Itt azonban megint csak úgy tűnik, mintha a kereskedelmi vállalat a maga hasznát a közös gazdaság kárára próbálná megteremteni. Vagyis: a kereskedelmi haszonnak akkor is meg kell lenni, Ka. a termelő kárt szenved. Értesüléseink szerint m az „ürü-ügy” nem zárult még le Hogy a teljes igazság melyik fél oldalán van, azt majd eldöntik az arra hivatott szervek. Mi csak annyit mondanánk: megnyugtatóan rendezni kell ezt a j dolgot, hamarabb, mint a szállítást, különben nehéz lesz még- egyszer rábírni ürühizlalásra a pálfai szövetkezetét. S akkor a népgazdaság, még ha kis mértékben is, de károsodik. SZOLNOKI ISTVÁN A bátaszéki elkészült, a sárpilisit most kezdték Elkészült a lokalizációs töltés Bátaszék alatt, amely a község mélyebben fekvő déli és keleti részét védi a fővédvonal szakadása esetén az árvíztől. Sárpilisen most kezdték el a falut körülvevő lokalizációs gát építését. a takarmány fogy. Eltelt majdnem egy hónap, amikor december 20 körül végül megjelentek az átvevők. Téved SILAMVIZSGA UTÁN Modern szobrok fagyökérbö! Érdekes kedvtelésnek hódol szabad idejében Csorba Gyula szekszárdi szobafestő, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat dolgozója. Vasárnapokon gyakran kirándul gépkocsin családjával együtt a környékbeli és a mecseki erdőkbe. A patakmedrekben, a hegyomlásokban, a szakadékokban, a szurdokokban összegyűjti a különféle formájú vízmosta gyökércsonkokat, fagallyakat, leszedi a fagombákat. Ezt a sokféle figurára hasonlító nyersanyagot kamrája tetején sokáig áztatja az esővel, kiszárítja a tűző napsütéssel. Az ágakról így leválik a háncs, a külső héj és csontkeménnyé vélik. Ezekből csiszolással és ösz- szeragasztással modem szobrocskákat állít össze, amelyeknek témáját a ' „nyersanyag” különös, érdekes formája diktálja. Lakását már számos, közte szőlőgyökérből is készített, ilyen alkotás díszíti: krokodilt, kígyót, vadmacskát, fészekrakó madarat for_ máit ki egyebek között. Egyik érdekes darabja a tengeri szörnv és a hirosimai pí^mbomb-'-ál'’' zat. Az absztrakt hatású, de felismerhető fi' beillőn t modem lakásba, A hallga tók — illetve volt hallgatók — már csomagolnak, készülődnek hazafelé, hogy kipihenjék a vizsgaidőszak fáradalmait. A pihenés után pedig elfoglalják munkahelyüket. Az iskola nevelői kara pedig a vizsgák eredményét összegezi, felméri, milyen eredményt hozott az elmúlt héten lezajlott államvizsga, a palánki felsőfokú mezőgazdasági technikumban. Póczik Zoltánná tanulmányi főelőadó a vizsgaosztáiyzatokat mutatja. — Az idei államvizsgák osztályzatai azt mutatják, hogy jobb volt a felkészülés, mint. az előző években. Ebben közrejátszott az előző éveknél jobb, központi jegyzetellátás, az, hogy rendszeres sé váltak a beszámoltatások, a gyakorlati foglalkozások. A rendes tanulmányi gyakorlaton kívül a hallgatók külön szaktárgyi gyakorlatokon vettek részt, azonkívül az idén olvasóterem, könyvtár is rendelkezésre állt. A hallgatók ezt igen jól kihasználták. Nemcsak a kötelező irodalmat tanulmányozták, hanem az ajánlottat is, sőt a megyei könyvtárnak is gyakori látogatói voltak. — A tanulás rendszeres volt egész év folyamán, nem közvetlenül a vizsgák előtti hajrá így az államvizsgákra is nyugodtabb légkörben kerülhetett sor és ezt a nyugodt légkört a két vizsgabizottság is igyekezett megteremteni. Az egyik bizottság elnöke a Művelődésügyi Miruszié- riumot képviselő Karsai Lajos volt, a másiké dr. Kurnik Ernő, az iregszemcsei kutatóintézet igazgatója ezúttal már harmadízben. — Ilyen előzmények és vizsga- körülmények után — mondja Póczik Zoltánná — az eredmények is jónak mondhatók. Politikai gazdaságtanból 3,3 és 3,6 a két csoport átlaga. Növénytermelésből 3,6 és 3,7, géptanból 3,4 és 3,2. üzemtanból pedig 3,6, illetve 4,1. Különösen az volt örvendetes hogy az államvizsgán valamennyi tanuló felülmúlta önmagát, • és jobb jegyet szerzett, mint a megelőző szigorlaton. És örvendetes az is, hogy a tanultakat nagyon jól össze tudták kapcsolni a gyakorlattal. — Milyen munkakörbe kerülnek a most végzett hallgatók? — Nagy részük termelőszövetkezetben helyezkedik el. A korábbi gyakorlat az volt, hogy inkább állami gazdaságokba igyekeztek, mondván, hogy ott, szakmailag többet tudnak majd nyújtani, jobban tudnak érvényesülni és igényeiket is jobban kielégítik a gazdaságok. Hogy mennyire megváltozott ez a nézet, mutatja az a tény, hogy a 39 hallgató közül 31 termelőszövetkezetbe megy. És az is, hogy 13 társadalmi ösztöndíjasból tizenegy tsz-ösz- töndíjas volt. Tolna megyéből Lőrincz Ernőit a bikácisi Béke Szőke. Györgyöt a dombóvári Alkotmány, Papp Borbálát a szekszárdi Béri Balogh Ádám, Molnár Leventét a mucsi Egyetértés, Ru- zsdes Mihályt a hőgyészj Uj Barázda részesítette ösztöndíjban és ők ezeken a helyeken kezdik a gyakorlati munkát. Szőke György például középfokon isiit Palánkon tanult. Most jeles eredménnyel végzett, biztos, hogy a szövetkezetben is megállja a helyét. Érdekes az, hogy a hallgatók egy része az ország távolabbi vidékeiről kerül a felsőfokú technikumiba — Bácsból, Fejérből, Veszprémből, Baranyából, Győrből és Nógrádból —, még; sokan kérték magukat Tolna megyei szövetkezetekbe. Sokan any- nyira megszerették a megyét, hogy itt akarnak dolgozni. De elárulják, hogy közrejátszanak az itt szövődött szerelmek és a közeli házasságkötések is. A szekszárdi Illés János a katymári Kubatov tov Máriával költözik majd Ke- szőihidegkutra. Szőke György sem egyedül megy Dombóvárra, hanem egy Veszprém megyei kislánnyal. A házasságkötósii szándékból arra lehet következtetni, hogy a technikumból kikerült fiatalok nem a mezőgazdaság vándormadarai akarnak lenni, hanem egy helyen akarnak megtelepedni, ott gyümölcsöztetni tudásukat. — Jónéhányan megdöntik a senki sem lehet próféta a saját hazájában elvet iis. — mondja Pó- czikné, — mert saját falujuk szövetkezetébe mennek vissza; Papp Borbála Szekszárdra, Réz József Dombóvárra, Klem Ádám Nagy-- mányokra, Kolos László Sükösd- re Póczikné azt is elmondja, hoigy a végzett, hallgatók és a technikum között nem szakad meg. végleg a kapcsolat. Hiszen az előző években végzett hallgatók is rendszeresen felkeresik az iskolát személyesen, vagy levélben, az iskola pedig figyelemmel kíséri munkájukat. Elmondja azt is, menynyire hasznos ez a kapcsolat. Volt az előző években végzett hallgató, aki kifogásolta, hogy az öntözésről nem ad eléggé átfogó ismereteket az iskola. Ma már rendkívüli tárgy a tantervben az öntözéses gazdálkodás. Ugyanúgy hiányolták a rét- és legelőgazdálkodás szűk ismeretanyagát. Azóta ebből a tárgyból is bővebb ismereteket szerezhetnek a hallgatók. — Egy hallgatónkat sem féltjük — állapítja meg befejezésül Póczik Zoltánné —, hogy nem állja meg a helyét. Természetesen még egy ideig segítségre szorulnak, a tapasztaltabb vezetők segítségére. . Ha ezt megkapják, akkor majd eredményt is tudnak felmutatni, amely hasznára lesz a szövetkezetnek A most végzett hallgatók közt többen lesznek, akik az agráregyetem levelező tagozatán akarnak továbbtanulni, munkájuk mellett megszerezni az agrármérnöki diplomát; El
