Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
KRECSMÄRY LÁSZLÓ: II könyvek világa Mit tettünk Az ünnepi könyvhét sátrai gaz- képességeit egyesíti magában. De dag választékkal szolgáltak. Csak mindenki számára elérhető cso- erre az alkalomra hetvenöt új da, és viszonylag igen olcsó al- könyv jelent meg, de a friss re- kalmatosság a világkörüli uta- gények, elbeszélés, és verseskö- zásra. S itt miár elidőzhetünk, tetek, népszerű tudományos és hogy választ próbáljunk adni a történelmi tanulmányok mellé, mit olvassunk? kérdésére. Az többszáz korábbi kiadású mű is irodalom ebből a szempontból kivonult a városok és falvak ut- szinte kimeríthetetlen menet- oáira. Nem csoda, ha a vásárlót rendre emlékeztet, aszerint, ki a bőség zavara fogta el a köny- hova kíván utazni, mire kíván- vek rengetege láttán. Hasonlót esi, milyenfajta hősökkel szeret- érez akkor is, ha megáll a köl- ne találkozni — kikeresheti belő- csönkönyvtár polcai előtt, hogy le a kedvére való regényt, novel- olvasnivalót válasszon. Ezt, vagy lát, drámát. Csak el kell dön- azt a kötetet kérje, melyik írót teraie, mit akar kapni az irodaszeresse? — kérdezi kimondatla- lomtól, s már is kielégítheti kínul is a jó szórakozásra és isme- váncsiságát. Megtudhatja, hogyan reteinek bővítésére vágyó olvasó, éltek az emberek régen, és ho- Választását szeretnénk kissé gyan élnek ma a különböző or- könnyebbé tenni, amikor megkí- szágokban. séreljük a válasz fogalmazását A mit olvassunk kérdésére se- egy alapkérdésre, amely az olva- gítenek választ adni az irodalom sás összes többi „mit és hogyan- szerelmesei is. Vödrös László borja”? mögött meghúzódik. Miért bélymester kis dunántúli községérdemes olvasni, mi a haszna és ben él. Ha jön a vasárnap, zárva értelme az irodalomnak, miért a műhely, 5 kertjében, gyümölcs, nem eltékozolt, hanem nagyon fáinak árnyékában olvas. Szen- is termékenyítő a betűkre szánt vedélyéről így váll: „Könyv a idő? barátom. Segít, tanít, útbaigazít. Van valami, ami közös élmé- Gondokat old, időt takarít meg. nye a mesét böngésző gyereknek Csendes falusi órákon térdeimen és a regénybe, novellába, szín- terítkezik a legújabb kiadású műbe mélyedő felnőttnek. Ez pe- könyv. Elbeszélgetünk: „van-e dig a fantáziában megelevenedő élet a Marson?”. Kis emberke történet hőseivel való azonosulás, röppen felém. Térdemre ültetem, Aki például Jókai híres regényé- s így kezdem a mesét: neked vei, a nemrég meg is filmesített való, útravaló az életbe induló új Kőszívű ember fiai főszereplői- ember számára”. Jursich Miklós vei barátkozik, egy-két órára, 40 év körüli parasztember. Foga- amíg a könyv varázsa tart, el- tos az egyik kúnszigeti termelőfeledkezik a maga világáról, ko- szövetkezetben. Nem sajnálja az ráról, környezetéről. olvasnivaló árát. Goethe FaustMinél fogékonyabb az írott ját is megvásárolta, s igen tet- történetre, annál teljesebben éli szett neki. Molnár János brenn- át a 'csaknem százhúsz év előtti bergbányai bányász, 54 éves ko- forradalom és szabadságharc ese- ráig nem sok betűvel fárasztotta menyeit, a hősök érzéseit és. tét- a szemét. Akkor nősült másod- teit. A fantázia, ha olyan segítő szór, és az új asszony hozomá- társra talál, mint Jókai művésze- nya' — teli bőrönd könyv volt. te, nem ismer lehetetlent. Na- Molnár János új Világgal is- gyobb úr, mint az idő, vissza tud merkedett. Ötvennégy éves ko- vinni régmúlt korokba. De ez rában tudta meg, hogy a Föld a távolság sem akadály számára, nem lapos és a csillagok nem a niszen követni tudja a Baradlay mennyország ablakai. Mindhármukat száz és ezer kilométereken man, Vödrös László, Jursich Mikát, Bécsig és a cári orosz biro- lós és Molnár János, más szemdalom fővárosáig. És erre a kü- mél nézik a világot, a természe- lönösségre nemcsak Jókai képes, tét, közvetlen környezetüket, sőt Minden igazi író olyan világot napi munkájukat is, amióta rendteremt művének lapjain, amely szeres olvasók lettek. Legérdeke- az olvasót magábafogadja. En- sebb talán az, hogy családjuk nek köszönhető, hogy a szorgal- életében, barátjaik között, sőt ön- mas olvasó a világirodalom java magukban is észrevesznek új vo- alkotásának segítségével, évek- násokat, olyan érzéseket és gon- évtizedek során bejárhatja öt dolatokat, amelyekre addig nem kontinens országait és a messzi figyeltek. Ezt is a könyveknek, évszázadokat, sőt évezredeket, a jó íróknak köszönik. Az irodalom az időgép és a su- Áz emberi méltóság érzését is gárhajtású repülőgép erényeit, erősíti az irodalom. Szatmári Ági (Puiz György rajza) A barna arcú alkonyi homály merengve bámul messze ablakomból, s az út lebegő, szürke köpenyét most varrogatja foszlós, puha porból, mit maguk után fáradt szekerek vonszolnak hosszan haza a mezőről.... Zetorzúgás csiklandozza néha a tücsökhangon mélázgaló csöndet. Kormos bó'rű markában az égbolt már egyre több s több csillagfiHért csörget, s ha leejt egyet, utána se néz, gondolja tán, hogy marad neki elég.., ... Jó nézni így az esti messzeség lassan elfogyó mozaikjait s egy billenő perc pontos mérlegén lemérni tisztán: mit tettünk ma itt azért, hogy békén, rezzenéstelen hulljon reánk a nyugtot adó álom, s szívünk a holnap piros reggelén a tenni-vágyók füstölgő szívével újra egy sorban, tettre készen álljon... GALAMBOSI LÁSZLÓ: Piacozók Sándorné gépírónő mesélte erről a következő történetet. Hat elemit járt, azután apja, akitől — rajta kívül még — hat gyermeke kérte a kenyeret, szolgálni adta. Történt egyszer, hogy a kislány, amikor gazdái nem voltak otthon, leemelt a polcról egy kötetet és olvasni kezdte. Nagyon tetszett neki, olvasta is mindig, ha magára maradt. De aztán a méltóságos asszony meglátta és eltiltotta a könyvtől, Zola Germi- naljától. Évek teltek, míg az egykori cseléd, a már felszabadult országban tovább olvashatta a francia bányászok komor — szép történetét. Azóta sok könyvet forgatott, egy kis könyvtára is van már, de soha nem felejti el a Germinalt, amelyről egykor oly nehéz volt lemondania. Ebben a regényben a munkások harcával ismerkedett. Azóta is keresi és szívesen olvassa a szegényembe- rek küzdelmeit, felszabadítási törekvéseit ábrázoló műveket. A könyvek barátai igényesek. A hazai és a világirodalom múltjának, jelenének legjobb íróit és műveiket keresik, olvassák. Megbecsülik Stendhalt, Dickenst, Tolsztojt és a többi klasszikus nagyságot. De ugyanilyen, ha nem nagyobb érdeklődéssel fordulnak a közelmúlt és a jelen számukra átélhetőbb, élménytelibb eseményeit, hőseit, fordulatait ábrázoló regények és színművek felé. Mindezekből a kor- társ-történelem ismeretét nyerik és azt tudják meg, miképpen érez, gondol és viselkedik a legkülönfélébb élethelyzetekben a mai ember. Viszik a szelet arcukon a hajnali piacozók himbálóznak a kosarak rajtuk abroszok szárnya lóg Paprika szőlő körte bab a városokba vándorol a szikla-szegte útakon puhán lebeg az őszi por Helyére érve mindegyik leteszi púpos kosarát gyűrűbe vonják csapatuk a szilvakék-fejű kofák A zsebkendők lágy csücske telt nevet a pénz elfogy a nap himbálóznak hazafelé a tömött-szájú kosarak Paprika szőlő körte bab helyén edény-torony ragyog ezüstös vásznak új ruhák szívják magukba a napot A falvak hegygerincein villog a lépkedő csapat arany mennybolt tükrei közt lengnek haza a kosarak Dersi Tamás Pataki Pál: Hazafelé — Ki ez az asszony? — Nem tudom ... — Napok óta figyelem. Nem néz sem jobbra, sem balra. Mintha a gépén kívül senki és semmi nem létezne ezen a világon. — Az ő dolga ... — Reggelenként köszön, kirakja a szerszámait, beindítja a gépet és kész. Mint aki az öltözőben az utcai ruhával együtt mindent levetett: a nevét, a gondjait, az örömeit... — Vigyázz, te! — Afene! — kapott a gépéhez és leállította. — Ezt elintéztem! — forgatta kezében a túlesztergált tengelyt. — Selejt — dobta a ládába széles mozdulattal. — így jár, aki vén ember létére asszonyról fecseg! — ugratta a másik, de fél szemmel a maga munkáját figyelte. Mihók bosszankodott az elfuserált tengely miatt. Fél éve már, hogy egyetlen selejtes darabot nem csinált. Az asszony az oka. Lopva rápillantott. Az szoborként állt a gépe mellett. Árcát nem láthatta — megint abba a pety- tyes kendőbe bugyolálta a fejét. Miért figyeli már napok óta? Nem szép, de csúnyának sem mondható. Szót még alig váltottak az elmúlt két hét alatt, hogy az asszony az üzembe jött. Talán azért nézi, mert a feleségére emlékezteti? Alakra ilyen volt Magda is. Nyúlánk, egy kissé magasabb. És csendes, szótlan. Szegény ... Ha élne, most töltené a negyvenediket. Két éve már. Hogy repül az idő! Mintha csak tegnap állt volna ott tehetetlenül az ágya előtt. Hol Magda fáradt, vértelen arcát nézte, hol az orvosra bámult, mint aki csodát remél. Megrázta bozontos üstökét. Beszélni kell vele — határozta el. Hallani a hangját, lesni a száját, ahogy a szavakat formálja. És nézni a szemét, mosolyogni rá... Hangtalanul felnevetett. Vén bolond! — kuncogott magán. Ábrándozol. akár egy kamasz, ha megérzi az orgona illatát. Mit akarsz az asszonytól? Egy ilyen nőnek férje van .:. gyerekei. Ha hazamegy a gyárból, az otthon melege veszi körül. Megértés és szeretet. Téged meg ki vár? Üres lakás, mosatlan edények, vetetten ágy, s csak az emlékeiddel beszélgethetsz. Mit várhat még az élettől az ember negyvenkét év után, amikor olyan egyedül áll a világban, mint a magányos fa a sziklák között. Asszony kellene — többször megfordult már a fejében. Csakhogy ebben a korban már háromszor is meggondolja az em. bér. Az egyik túl puccos, a másiknak be nem áll a szája, a harmadiknak semmi sem jó. Ez az asszony olyan szíve szerint való. Pedig semmit sem tud róla. Csak a mozdulatait ismeri, hosszú, fürge, ujjait és azt a barna hajtincset, amely mindig ott röpköd a homlokán, bármilyen mélyen is húzza az arcába azt a kendőt. Hozzácsapódik, ha megy hazafelé. Ezzel még nem követ el bűnt. Együtt dolgoznak, egy műhelynek szívják a levegőjét, senki sem vetheti a szemére. De mit mond majd neki? Máskor bosszankodott, hogy alig végzett valamit és máris felbúg a műszak végét jelző dudaszó. Most meg .. . Elfáradt? — kérdezi majd. Az asszony ránéz, nevet: ugyan, olyan öregnek néz? ... Nem — mentegetődzik zavartan. Csak úgy kérdeztem. Az asszony arca elkomolyodik: Mit akar tőlem? Nem, ez nem jő. Másként kell kezdeni. Képzelje, ma elrontottam egy tengelyt. Fél éve nem fordult elő. Ejnye, ejnyec.: — korholja majd csendesen az asszony, aztán megkérdezi: hogyan történhetett? .:. Magát néztem^.. Ez sem jó; A duda mély zengése versenyre kelt a gépek zúgásával. Sietve összerakta a szerszámait. — Leöblítjük a mai napot? — szólt oda Zámbó a szomszéd géptől. — Nem . .. ma nem érek rá .;. felelt sietve s közben az aszszonyt leste: indul-e már? — Ahogy gondolod — vont vállat Zámbó s már a túlsó gépszomszédnál próbálkozott. Elzárta a szerszámokat és indult az asszony után. Régen nem fürdött, öltözött ilyen gyorsan. Zámbó utána is kiabált: — Csak nem a lányokhoz sietsz? Nevetés csattant, de nem törődött vele. Akkor lassított csak léptein, amikor kiért a gyárudvarra. Körülnézett, hátha meglátja az asszonyt. Megálljon? Feltűnő lenne. Menni kell tovább. Komótosan ballagott végig a gyárudvaron. Lehet, hogy elment már? Megállt a kapu alatt s jobb híján a faliújságot bámulta. Beleolvasott az egyik cikkbe. Valaki meglökte a karját. — Bocsánat... Megfordult. Az asszonnyal találta szembe magát. Alig ismert rá a könnyű tavaszi ruhában. Barna haja kibontva keretezte arcát, de az a rakoncátlan tincs most is a homlokába hullott. — Ne haragudjon, Mihók szaktárs ... — mentegetődzött az asz- szony.
