Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
1965. június 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAQ s A lehetőségekhez mérten segítjük Tolnát Beszélgetés Bő hm József elvtárssal, a Somogy megyei Tanács VB elnökével A Duna úgy került az idén az ország közvéleménye figyelmének központjába, ahogy még soha. Több mint három hónapja soha nem tapasztalt magas vízállással tartotta izgalomban a partja mentén lakókat, s késztette szinte emberfeletti küzdelemre azokat, akik az árvédelem frontjának katonáivá szegődtek az első perctől kezdve. A tegnap reggeli jelentések apadásról tudósítottak, de azt is hozzátették, hogy néhány mellékfolyón árhullám vonul le, s ez, főleg az alsó szakaszon lassítja a foktő vízszintjének apadását. Tolna megye területén azonban, ha nem is a kívánt mértékben, de megmozdult a víz. A veszély azonban még nem múlt el. Az erőfeszítések tovább tartanak, erősítik a gyors munkával épített gátakat. Június közepén, amikor Somogy megyéből küldöttség járt nálunk még más volt a helyzet. Nagyobb volt a közvetlen veszély. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács, vagy még pontosabban a Somogy megyei dolgozók küldöttségének volt a tagja Bőhm József elvtárs, a megyei tanács elnöke. Amikor nálunk jártak, felkeresték a legveszélyesebb szakaszokat, személyesen gyűjtöttek tapasztalatokat a Duna Tolna megyei partjainál folyó védekezési munkáról. A küldöttség arról is tájékozódni akart, hogy a szomszéd megye jogán milyen közvetlen és közvetett segítséget nyújthatnak a védekezésben és az okozott károk helyreállításában Somogy meQVe dolgozói. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Bőhm József elvtárssal, a Somogy megyei Tanács VB■ elnökével. Minden elismerés a védőké — A rnd megyénket közvetlenül nem fenyegette .árvíz. Somogy azonban az ország része, s a mi szívünk együtt dobbant és dobban azokévail, akik a partok mentén élnek. Érthető, hogy nagy a figyelem és aggodalom az árvíz-problémákkal kapcsolatban. Lestük a lapokat a híradásokat, a megyénk dolgozói beavatkozásra készen vártak minden közlést a hosszan tartó küzdelemről. A kérdés gyakran vetődött fed így: elejét lehet-e venni a pusztító áradásnak, s számosán érdeklődtek párt- és állami vezetőktől arról, mi van azokon a területeken ahol a Duna megfékezésének országos jelentőségű kérdése eldől. Állandóan tartottuk a kapcsolatot Baranya, Bács és Tolna megye vezetőivel. A központi problémánk mindig ez volt: milyen segítséget adhatunk a védekezéshez. Amikor küldöttségünk Tolna megyében járt személyesen győződtünk meg arról, hogy a védekezés irányítása és lebonyolítása jó kezekben van. A vízügyi igazgatóság szakemberei, a lakosság és a honvédség lelkiismeretes, pontos munkát végeztek. Úgy láttuk: elegendő lett volna néhány órányi kihagyás ahhoz, hogy bekövetkezzék a katasztrófa. S hogy ez nem így történt az annak köszönhető, hogy a Duna ostromának erejénél nagyobb értékű és hatású volt az a védekezési munka, ami a partokon folyt. Minden elismerésünk azoké, akik ezt a nagyszerű harcot megvívták. Küldöttségünk látogatásának másik célja az volt, hogy közvetlen szemle és a megye vezetőivel történő közös beszélgetés alapján határozhassunk arról, milyen támogatást nyújtsunk a szomszédos Tolna megyének. Ök tudják ugyanis megmondani mikor és milyen 'segítség a legszükségesebb, s milyen módon alkalmazhatjuk legjobban. Ez a mi irányvonalaink kidolgozásához fontos támpontokat adott. 0 biztonság megnyugtató — Azt ebből az árvíztől közvetlen nem fenyegetett megyében is tudtuk, hogy a védekezésre nagy figyelmet fordít az egész ország. A párt és a kormány maximálisan mozgósította az anyagi eszközöket és a társadalmat. Azt tapasztaltuk, hogy a veszély elhárítása össztársadalmi üggyé vált. Ennek az eredménye volt többek között az a nagyfokú optimizmus és biztonság amit kőrútunk alkalmával lépten nyomon láttunk. S ez megnyugtat bennünket is. Az sem változtatott ezen a biztonságérzeten, hogy településeket kellett kiüríteni. Gyorsan, de tervszerűen helyezték biztonságba a védekezés vezetői az embereket és a gazdasági javakat. A véleményünk az, hogy a Tolna megyei szakaszon, de mindenütt mindent megtettek ami lehetséges volt. Jártunk a gátakon, láttuk az erőfeszítéseket. Csak az elismerés hangján szólhatunk a vízügyi igazgatóság dolgozóinak munkájáról, a termelőszövetkezeti tagok valamint honvédeink tevékenységéről. Tudtuk, de a partok mentén még inkább megerősödött bennünk, hogy a védekezésnél dolgozó emberek nincsenek egyedül: mindenki segített és segít mindenkinek. Abban is a biztonság megnyilvánulását láttuk, hogy a védekezési munka közben már előre néztek Tolnában. * Azon gondolkozott mindenki, akivel csak érintkeztünk, hogyan és milyen módon kezdjenek hozzá a károk felméréséhez, az áradás okozta sebek begyógyításához. Ebben a munkában sem maradnak egyedül a Duna-menti megyék, s Tolnát sem hagyjuk egyedül. Jólesett küldöttségünknek, hogy felajánlhattuk az adható segítséget. II barcsi járás elnöke kérdezett — Amikor Tolna megyébe mentünk már voltak bizonyos tapasztalataink a somogyiak segítőkészségéről. Mielőtt az országos felhívás megjelent volna, már sokan érdeklődtek tőlünk s másoktól is: miként segíthetik azoknak a területeknek a lakosságát, ahol kritikus helyzetet teremtett a megáradt Duna. Volt egy járási tanácselnök értekezletünk, ahol minden elnök szóvá tette: foglaljunk állást a segítés módját illetően. A Barcsi járási Tanács elnöke sürgetően kérdezte tőlünk: milyen irányelveket vigyen magával a járásba, mert a községeknek válaszolni kell. A 10 200-as csekkszámla megnyitása megadta a választ. A korábbi önkéntes és öntevékenyen indult mozgalom konkrét szervezési keretet adott. Azok a küldöttségek is megkapták a szükséges feleleteket, amelyek a párt- és tanácsi szerveknél megfordultak, s különböző felajánlásokat tolmácsoltak. A gyűjtés megindult. Kialakul egy olyan mozgalom amelyik szerint mindenki erejéhez mérten segít, aki csak valamit is tehet. Nem marad Somogybán olyan község, üzem, termelőszövetkezet ahon - nan ne menne támogatás TolnáMásfél ezer fiatalt fogad a dombori tábor nak és az ország azon részeinek, ahol károkat okozott a Duna. A két megye együttműködése az országos kereteken belül történik. A felajánlások sokféle formában történnek. Az összegyűlt pénzt a központi csekkszámlára fizetjük be, de a munkafelajánlásokkal az országos elvekből kiindulva magunk gazdálkodunk. Az építők kezdeményezése — Tanácsi Építőipari Vállalatunk az elsők között ismertette dolgozóinak felajánlását. A 930 alkalmazottat foglalkoztató vállalatnál így áll a helyzet: minden dolgozó körülbelül 3 napot ajánl fel évi szabadságából, s a vállalt kötelezettségnek szombaton és vasárnap akarnak eleget tenni. A többi építő vállalatnál is hasonló helyzettel találkozunk: az ilyen műszakok alkalmával keresett bért az országos alapra fizetik be. Van azonban egy másik kezdeményezés is a Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Körülbelüli pontossággal így körvonalazhatnánk: a vállalat dolgozói brigádot állítanak össze, amelyik műszaki vezetéssel együtt dolgozik a kívánságnak és a terveknek megfelelően a helyreállításnál. Az ő munkájukat távollétükben az itthon maradottak végzik el, mert közben gondolnak a tervek teljesítésére is. Tsz-közi építő brigádjaink: vállalták, hogy hétvégi pihenőnapjaikon dolgoznak, s az így nyert tiszta termelési értéket befizetik a központi csekkszámlára. Műszaki értelmiségünk is részt kér a munkából: tervezőink hajlandók, amennyiben ilyen igény merül fel a szükséges műszaki-kivitelezési terveket elkészíteni. fl közvetlen segítség három módja — Somogy megye küldöttségo úgy látta, hogy az ár elvonulása után főként három módon tudunk segítséget nyújtani a szomszédos Tolnának. Legelsőnek venném az építési jellegű tennivalókat. Az előbb említettem az építőknél indult kezdeményezést, s szóltam a tervezőink felajánlásáról is. Egy kissé konkrétabban ezekről azt mondhatnám, hogy a szükséghez mérten műszaki-kivitelezési tervekhez tervezői kapacitást biztosítunk. A másik mód pedig, hogy építőmunkásokat is bocsátunk Tolna megye rendelkezésére, amennyiben erre igényt tartanak a megye vezetői. Úgy láttuk, hogy a Duna mentén a védekezési feladatok megoldása miatt, valamint az árterek elborítása következtében jelentkeznek majd a szálastakarmány- gondok is. Nem mondom, hogy nálunk teljesen megoldott ez a probléma. Több szövetkezetünkben azonban jelentkezik majd felesleg. Ebből, amennyiben szüksége jelentkezik ugyancsak biztosítunk a Tolna megyei termelőszövetkezeti gazdaságoknak. * A könnyebb helyzetben lévő Somogy megyei dolgozók tehát a legnagyobb érdeklődést tanúsítják megyénk problémái iránt. Ezért úgy hisszük már előre is köszönetét mondhatunk. Jóleső érzéssel köszöntük meg Bőhm József elvtársnak a beszélgetést, s hisszük, hogy a közös munkában, az árvízkárok helyreállításában realizálódik majd mindaz, amiről tájékoztatott bennünket. Szolnoki István i MÉG MINDEN MOZOG. A holt Duna-ágban a mólót építik, a kőművesek a panellházakat reperál ják, a fiatal társadalmi munkások pedig kavicsot talieskáznak a házak környékére szükséges töltéshez, meg az építkezéshez. A konyhába, meg a tágas ebédlő-klubterembe még nem lehet belépni: szigorúan visszatart minden kíváncsiskodót egy fiatal építőmunkás. Várni kell legalább egy napot amíg a padlót borító mozaiklapokat rögzíti a megkötött beton, s aztán jöhet a szemle. A kapu másik oldalán is fiatalok, sátrakat emelnek, a raktárban pedig rendezgetik az anyagokat: készülnek a táborlakók fogadására A KISZ megyei bizottságának vezetőképző-táborában tehát szorgos, de pontos munka folyik. — Szorít bennünket az idő, nem szeretnénk elkésni — ad magyarázatot a szemre sietős munkára Bodnár István dombori pedagógus, a tábor gazdasági vezetője. S hogy valójában mennyire sürgős minden, arra Halász Márta, a Bonyhádi Cipőgyár másodéves ipari tanulójának szünetet alig ismerő munkája is bizonyság, ötvenhat társával jött három oktató kíséretében. Derekasan ki- tettek magukért. Amikor a táborban jártunk, kevés hiányzott már a panellházak körüli töltésből, s szűkebbre szorult a tábor közepén éktelenkedő tó határa is. A kisebb „árvédelmi” munkában, s a tábor építésében jeleskedtek korábban a zománcgyári fiatalok, a szekszárdi gimnázium diákjai, s a palártki mezőgazdasági technikum hallgatói. Az építők mellett az ő munkájuknak is köszönhető, hogy egyre inkább amolyan kis üdülő-paradicsommá fejlődik a dombori KISZ-tábor — Szép és jó volt a régi is — véli Várkonyi Béla, a KISZ megyei bizottságának gazdasági vezetője. — Az új azonban olyan lesz, amelyben kellemes környezetben, ideális feltételek között tanulhat az a közel 1500 fiatal, akinek a nyári hónapokon egy- egy időre otthont nyújt a tábor. DE MILYEN LESZ a dombori tábor? A panellházakról már szóltunk. Ezek részint a tábor parancsnokságának, részint pedig a táboro- zóknak nyújtanak otthont. Beépített polcok, kényelmes berendezés fogadja itt a lakókat. Tavaly még nagy, negyvenszemélyes sátorban oldották meg a csoportos foglalkozásokat, központi előadók is abban tartották az előadásokat. Ez bizony nem volt sem túl esztétikus sem pedig egészséges. Az idén, amikorra a tábor megnyitja kapuját a fiatalok előtt, már kész a modem, korszerűen felszerelt ebédlő-művelődési terem, ahol minden nagyobb rendezvény megtartható, másrészt viszont nem kell a sátrakban étkezni sem. Ehhez a teremhez kapcsolódik az ugyancsak minden igényt kielégítő konyhaépület is. A kosztra a korábbi években sem volt panasz, az idén azonban még jobb lehet, mert a körülmények is jobbak lesznek. Beszéltünk olyannal, aki azt mondta: az igazi tábor az, ahol sátrakban laknak az emberek, így romantikusabb. Van benne valami, de az igazság mégis az, hogy a kényelmesebben berendezett oktatótábor még sohasem ment az ott folyó munka rovására. Más viszont azt mondta: az volna a jó, ha az idén már nem lett volna szükség arra a 33 sátorra sem amit még fel kell állítani. Ez azonban nemcsak a szándékon .múlik, újabb panellházak építéséhez anyag és pénz kell. Most annyira telt, ameny- nyiről beszéltünk. A TERVEK SZERINT jövőre tovább végzik a tábor építését, s a jelenleginél is kényelmesebb ideiglenes otthont próbálnak nyújtani annak az 1500 fiatalnak, akik nyári szünetükből itt töltenek 10 napot, vagy egy netet, hogy ismerkedjenek az ifjúsági mozgalom időszerű feladataival, s tanulmányozzák a KlSZ-szerveze- tek vezetésének módszereit, tennivalóit. Téves tárcsázás A napokban az I BUSZ-irodában voltam. Emberek üldögéltek, álltak a pultnál, adatokat diktáltak, fényképeket ellenőriztek, érdeklődtek: ki, mikor, hová indul...? Egyszóval zajlott a rendes hétköznapi élet. A telefon is csengett. Az egyik ibuszos nő felvette a kagylót. — Nem! Téves! Es letette. Az emberek ültek, álltak, adatokat diktáltak, legfeljebb magukban annyit mondtak: „Az illető mellé fogott!”. Ök is mellé szoktak fogni néha, megesik ilyesmi. És akkor megint csengett a telefon. — Nem! Téves! — mondta az ibuszos nő és hozzátette: — Jól gondolja meg a következő tárcsázást, mert eddig már két forintjába * van a telefonálás. Ez egy kicsit szokatlan volt. A figyelmeztetés. A figyelmeztetés arra: jól nezze meg a szamokat, mert akárhonnan is, akárkinek a költségére is telefonál, egy mellényúlás, téves tárcsázás egy forintba kerül. Es mennyi ilyen „téves tárcsázás” van az országban!? Es mennyiért nem szólnak?! Mindenki tanulhatna az ibuszos nőtől, aki bizonyára nemcsak az ilyen téves tárcsázásokért szól, de szól azért is, ha bárhol, bármilyen pocsékolást lát. Kis dolog ez a téves tárcsázás, de i>an egy közmondás: „Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot sem érdemli”. És aki a kicsiért nem szól, az nem szól a nagyért sem. Pedig a kicsi is naggyá duzzadhat. Ha csak százezer téves tárcsázás van naponta az országban — eny- nyi biztosan van — akkor ez napi százezer forint. Ha egy évre vetítjük ki, akkor. .. Szóval érdemes szólni a legkisebb dologért is. Még azért is, ha valahol tönkremegy néhány cserép, tégla, csempe, lépcsőidom, vagy egyéb. Mert elég sok tönkremegy. Sajnos! Viszont, ha mindenki azt tenné, amit ez az ibuszos nő: szólna például azért, amit lát, akkor lényegesen kisebb lenne a pocsékolás, akkor valóban társadalmi ügy lenne a takarékoskodás. A téves tárcsázás, bármilyen furcsa is, így emelkedik a közügy színvonalára. Lehet, hogy az ibuszos nő tudja, lehet, hogy nem: ebben az országban az állam pénze mindenki pénze és mindannyiunknak őrködnünk kell: ezt a pénzt csak arra használhatják fel, amire az illetékesek kapták. Szalai János
