Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
1955. június 27. Tolna megyei népújság VÁLASZÚT Az életben többször adódik olyan eset, amely a vezetőket válaszút elé állítja. Vajon mit vegyenek figyelembe? A termelés zavartalanságát, vagy pedig a szívükre hallgassanak, emberségesek legyenek? Gyakran nehéz q, döntés, mert ha a dolgozó körülményeit veszik figyelembe az a termelés rovására is mehet. Fordítva pedig egy embert, aki a maga területén eddig megállta a helyét, bizonytalanná tesznek, s így elveszítik. E „válaszút” egyik példája a Simontomyai Bőrgyárban történt. Hosszú Géza, a vállalat elismerten jól dolgozó szakmunkása, 21 éve áll folyamatos munkaviszonyban, a gyárban 14 évet töltött el, de megrokkant. Az eset máról holnapra történt. A dolgozó feleségével két gyermekével rokkantsági nyugdíjból éldegél tavaly augusztus óta. Hosszú Géza már kezdetben reménykedett, hogy hamarosan felgyógyul, ismét elfoglalhatja helyét a munkapad mellett. A kényszerpihenő nem kellemes. Aki megszokta a munkát, nehezen tudja abbahagyni, főleg betegség miatt nem. A sikeres orvosi kezelés alatt a bőrgyár volt tímára, lassan gyógyult, kezelőorvosának véleménye szerint ez év augusztusában már újra munkába állhat. Az elmúlt hónapban azonban a vállalattól kapott egy papírt, amelyben a Munka Törvénykönyv idevonatkozó paragrafusa értelmében felmondanak neki. Hosszú Gézát váratlanul érintette a felmondás, bement a gyárba, megkérdezte miért az elbocsátás? A válasz: „A felsőbb szervek utasítására nemcsak magának, hanem a többi hasonló dolgozónknak is felmondtunk. Tervünk nagy és kevés a munkás... Ha augusztusban felgyógyul, majd visszavesszük”. Ha valaki rokkantsági nyugdíjas elég a baja. Az anyagiak is húzzák az egyik oldalon, a másikon pedig a betegség. Ennyi kellemetlenség éppen elég egy embernek. A súlyos betegségben jó érzés tudni, ha felépül, mehet dolgozni oda, ahonnan eljött, a munkahelye várja. Elképzelhető, mit érzett Hosszú Géza, amikor vállalatától a felmondólevelet megkapta. Létbizonytalanságot. Augusztusban munkaképes lesz, de hol veszik fel dolgozni, ha betegsége miatt csökkent munkaképességű lesz? Melyik az a gyár, ahol a vezetők olyan dolgozókat keresnek, akik nem százszázalékos munkaerők? így gondolkozott Hosszú Géza, elkeseredése tehát nem alaptalan, bár szóban megígérték, hogy felépülése esetén ismét alkalmazzák. Ezt ugyan nem lehet kétségbevonni, de mi a biztosíték rá? A vállalat vezetősége ebben az esetben törvényesen járt el. Senkit nem lehet hibáztatni a döntésért. Legfeljebb annyi megjegyzést érdemes hozzáfűzni az esethez, hogy a Munka Törvénykönyv szerint nem okvetlen szükséges felmondani a dolgozónak. Ezt az illetékes vállalatvezetők döntésére bízzák. Ha a rokkantsági nyugdíjas dolgozók helyét senki nem tölti be, a termelésben fennakadás mutatkozik. A vállalatnak teljesíteni kell tervét és ezt csak a rendelkezésre álló dolgozókkal végeztetheti el. Ha „szorít a cipő”, más megoldás nincs, a gazdasági vezetés kénytelen a kellemetlenebb utat választani. A válaszút pedig nem könnyű. Sokszor okoz álmatlan éjszakát egy-egy igazgatónak az ilyen, vagy ehhez hasonló eset. A Simontomyai Bőrgyár vezetői is ismerik Hosszú Géza és társai problémáit. Szóban tettek ígéretet, hogy felgyógyulás után visszaveszik őket. Ha pedig így van, a vezetők adott szavára biztosan számíthatnak. FERTŐI MIKLÓS Szocialista brigádok A brigád neve: EGYETÉRTÉS Ha nem jön újabb árhul ► A mezőgazdaság szocialista í átszervezésével végbement nagy £ társadalmi átalakulás alap- t vetően változtatta meg a pa► rasztság élet- és munkakörül- É ményeit. ► A közös gazdaságokban dol- £ gozó parasztok saját tapaszta► lataik alapján egyre inkább ► felismerik, hogy egyéni bol► dogulásuk elválaszthatatlanul ► egybekapcsolódik a közös gaz- j- daság erősítésével. Fejlődik a ► parasztság tudata, ami kifeje- t zésre jut abban is, hogy évről ► évre szélesedik a szocialista ► versenymozgalom. Mind több ► közös gazdaság kapcsolódik a ► versenybe. A brigádok munká► járói, a brigádtagok minden► napi életéről, gondjairól szá► mólunk be, Szocialista brigá► dók sorozatunkban. 3kitúrják a takarmányt. A laka- ítosokkal öt-hat centi széles le- 3 mezt forraszttattak az önetetőre, <s így megszűnt a pocsékolás. A j hizlalda havonta 8—10 vagon takarmányt etet fel, s e nagy tételnél is komoly megtakarítást [jelent a 10—15 zsák abrak. A sertéshízlaló brigádban már [régebben bevezették a sertések [súlygyarapodásának ellenőrzését. [Azelőtt, a mérlegelés legalább Jegy napot vett igénybe. Egy idő *óta 3—4 óra alatt végeznek, mert Ja régi hídmérleget átalakították, ile- és feljárót szerkesztettek, s [ezzel könnyebb lett a munka. A brigádtagok elvtársi, baráti módon segítik egymást. Ha valamelyik brigádtagnak dolga akad, helyettesítése nem prob- Minden tekintetben megA brigádot a legnagyobb gondok között találtuk. Egy héttel ezelőtt a Duna-közelség miatt a legelői hízlalótelepről a központi majorba települtek át. Az átköltözést — bár néhány óra leforgása alatt sikerült lebonyolítani — megsínylették az állatok. 1050 hízót kellett összezsúfolni. A brigádot is próbára teszi a kényszerű zsúfoltság, nehezíti a sertéshizlaló brigád munkáját. Mégis, zúgolódás nélkül dolgoznak, de azért naponta „visszasírják” az elhagyott telepet. Nem múlik el nap, hogy a brigádtagok közül valaki ne nézné meg, mi a helyzet a legelői telepen, nem nőtt-e a vízveszély. Szerdán, Baumholczer György volt a „soros”. Ö járt lent a telepen, s hozott jó hírt. lám, akár vissza is költözhetünk — mondta, s a jó hír hallatára mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. — Az bizony jó lenne, ha minél előtt mehetnénk, nem bánnám, ha ebben a pillanatban megkezdhetnénk a hurcolkodást. Esküszöm, gyorsabban lebonyolódna, mint az ideköltözés — mondta Selmeczi Lajos. — Azért ne mondjunk nagyoheiyettesíti, aki jelenleg háromhónapos katonai idejét tölti. Azelőtt is a brigád tagja volt, ismeri a brigád életét. Nemcsak ő, de mind az öten tudják, mit vállaltak, még a hízlalási terv teljesítésén kívül. Vállalták a major fásítását, s elültettek 300 kanadai nyárfát. Vállalást tettek a takarékosságra. Az önetetőknél észrevették, hogy az állatok értik egymást, s ahogy mondják, családon belül, a maguk hatáskörében intézik el a brigád valamennyi problémáját, de hozzáteszik, hogy közöttük nem sok vita van. Nagyon is találóan választották maguknak az Egyetértés nevet. Az egymást segítő, egymást formáló közösségben megvan az egyetértés. POZSONYI IGNÁCNÉ kát, mert az ideköltözésnél nem lehetne gyorsabb a visszaköltö- zés. Nem volt kis teljesítmény, amit csináltunk, öt óra hossza alatt 1050 sertést telepítettünk át, pedig „fogós” napunk volt. Délelőtt 200 sertést oltottunk be — szólt közbe a brigádvezető. A beszélgetésből kirajzolódott a brigád munkája. Érvényesül nálunk a szocialista brigádokra jellemző elv, az önkéntesség. Ök maguk, és nem az irodai dolgozók felszólítására kezdeményeztek, és minden munkát közösen végeznek. Vállalásuk a tsz sertéshizlalási tervén alapszik. Évente 2200—2300 száz kilón felüli hízót ad a bátaszéki Búzakalász, s ennek előállítása a sertéshizlaló brigád feladata. Kaszás József, a szocialista brigád vezetője, Lassú Sándort Nyolcszáz lány dolgozik a nyáron a kanacsi táborban Ma megnyílik az ifjúsági leánytábor a Kanacsi Állami Gazdaságban. Második alkalommal építettek sátortábort Kanacson, elsősorban azzal a céllal, hogy a kajszibarack szedésében segédkezzenek a diáklányok. Szép, kellemes környezetben, akácerdő szélén állnak a sátrak a központi major mellett. Zuhanyozó, külön konyha és étterem, orvosi rendelő és több sportpálya várja a középiskolás lányokat. összesen nyolcszázan jönnek él a két hónap leforgása alatt, kétszázas turnusokban, Szekszárdiból, Bonyhádról, Tamásiból, Dunaföldvárról, Gyönkről, Tolnáról, továbbá a paksi, a nagydorogi, a simontomyai középiskolákból. A sátrak tízszemélyesek, kényelmesek és tiszta korszerűen felszerelt a konyha is. Vadai Mihály, a gazdáság igazgatója elmondotta, högjt a középiskolás lányok legfőbb mun. kája a kajszibarack szedése lesz, de az első és az utolsó turnusban szőlőkötözést és növényápolást is végeznek. Kanacson 349 hold a kajszibarackos, ilyen nagy területről felnőtt idénymunkásokkal nem tudnák megoldani a szedést, nincs annyi ember. Az elmúlt évi táborozás tapasztalatai szerint a lányok szívesen dolgoznak ebben a kedves, érdekes munkában, szeretik a táboréletet és felfrissülve mennek haza, két hét eltöltése után. előtt nem mertem gondolni, hogy mára újból helyrevergődöm. A mostani feleségem nagyon rendes. Néha kicsit ideges, de megbecsül. Ideges? Sok mindenen keresztül ment ő is. Megbecsüljük egymást és dolgozunk. Tavaly gyengén kaptunk. Az elnökváltozással kicsit megrendült a tsz. Az idén ismét kezd javulni a helyzet. Én is nagy területet vállaltam. Történetesen egy hold répát és hét hold kukoricát. Nem két noldat, hét holdat. Ebből várok valamit. A területből még a kívülállóknak is jutott, mert a tagok közül nem mindenki mer részt vállalni. Először én is azt hittem, hogy sok lesz, de még a télen kiszámítottam a hasznot és végül belevágtam. Sok eső esett. Az idő gyakran rámijesztett. Befulladunk — gondoltam. Ám feleségemmel és némi segítséggel csak győzzük. Nagyon szép a répa, de ilyen a kukorica is. Nem gazos. Persze mondhatom, benne vagyunk mindig. Ma, történetesen egy rokon fiú segít és egy cigányasszony a lányával. Ha az ember nyáron nem fogja meg a munkát, akkor télre mit várjon? Szeretek enni, inni, de beteremtem magamnak a rávalót. Most is jó lenne egy korsó hideg sör. Meg- innóm. Amikor az első feleségemmel ez az eset megtörtént, egy év alatt teljesen lerobbantam. Úgy mondom, levetkőztem. Később észhez tértem és ráfogtam, magamra parancsoltam, hogy már pedig ez nem tarthat sokáig, magára vessen az az ember, aki a mai világban nincstelen. Rengeteg a lehetőség, ki kell választani. Sokan pedig nem így gondolkodnak. A végén annyira helyre vergődtem, hogy tavaly már három hízót vágtam és hármat eladtam. Az idén, ha sikerül az esztendő, akkor ismét lesz sok kukorica, lesz mivel etetni, hizlalni. Szóval, jóra fordultak a körülmények. Az a régi kilenc esztendő elment, elmúlt. Jelenleg 37 éves vagyok, még van értelme az újrakezdésnek. Az após keménykötésű gyerek, de én úgy látszik kijövök vele. Ha így marad a helyzet, akkor nem lesz baj. Megállapodtam. Nem vagyok se jobb, se rosszabb, olyan vagyok, mint a többi ember. Én így jártam: ez a második életem nekem. * Az asszonyok egyre messzebbre j távolodtak és egyre gyakrabban néztek vissza, a férfi utánuk in- < dúlt. A szikrázó napsütésben, az izzasztó nyárban úgy tűnt, mint- | ha ég és föld között lebegnének a távoli házak, az, eperfák és a répaföldön hajladozó emberek. Szekulity Péter ;észen áll az aratásra a* Gyönki Gépállomás 36 kombájnja és más aratógépek. Bozsó János a énállomás igazgatója azt mondja, gondosan megnézték a gepek állapotát es elrendeltek, hogy P ahol kellett, végezzék el a szerelők az úgynevezett utolso simításokat is. Foto; Túri Mária
