Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
8 TOI.WA WEGTFI NfPŰJSAG 1965. június 26. *» m Nem tudom életben találja-e ez a levél. Sőt még abban sem vagyok biztos: lesz-e egyáltalán valaki, aki ezt a levelei elolvassa. Azt hallottam ugyanis a biidapesti rádióból, hogy Szekszárd főtere beszakadt. így, egyszerűen, beszakadt. Kétségbe estem. Eltűnt az egész belváros, a város közepe egy nagy szakadék lett, amely szélén családi házak egyensúlyoznak, hogy el ne nyelje őket is a mélység. Újabb hirt azóta nem hallottam. Ezért bátorkodtam megírni ezt a levelet annak reményében: talán lesz még egy élő ember Szek- szárdon, aki elolvassa az én levelem. Szóval jobb lett volna, ha a hír bemondása helyett azt mondta volna a budapesti rádió bemondója is, amit a koppenhágai kollégája mondott, ö az esti híradásban ugyanis a következő tanácsot adta a hallgatóknak. — Híreink következnek. Véleményem szerint a legokosabb lesz, ha kikapcsolják a készüléket és lefekszenek aludni. Egyszóval: nyugodalmas jóéjszakát akart szerezni a hallgatóknak és mi lett a jutalma: fegyelmi úton elbocsátották. A budapestiek ezt akarták elkerülni. Ezért mondták be biztosan a hírt. Bizonytalanságban vagyok. Lehet, hogy én is úgy járok a levelemmel, mint a monzoni — ez Spanyolországban van — vállalat igazgatója. aki levelet intézett Alins dél Monte faluban élő üzletfeléhez. A posta néhány nap múlva visszaszármaztatta a levelet a feladónak a következő megjegyzéssel: „A címzett meghalt anélkül, hogy új címét hátrahagyta volna”. Az igazgató most törheti a fejét míg kitalálja: a pokolba, vagy a mennyországba küldje-e a levelet. Persze vannak ennél simább levelezések is. Patricia Donald-Smith párizsi maneken elhatározta, hogy — férje engedelmével — vacsorára hívja mindazokat a férfiakat, akik eddig szerelmesek voltak belé. A vacsorán százhúszan jelentek meg A posta ^mindenkit megtalált. A maneken férje megértő volt feleségével szemben, beleegyezett a találkozóba, de nem volt ilyen engedékeny Victor Vird londoni hajógépész felesége, aki válópört indított férje ellen. Részt vettem a tárgyaláson. Tudja mit mondott indoklásként az asszony? Idézem: Férjem nemcsak Londonban, Capetownban és Párizsban, hanem még a Szűzszigeteken is megcsalt”. Ha nem is sok. de valami összefüggés volt a csalás és a madárijesztő-verseny közölt. Ez volt ám egy nagy verseny. Egy insbrucki földműves nyerte a versenyt, bizonyos Gustav Walthauser nevezetű, aki a legijesztőbb madárijesztőt készítette. Amikor megkérdeztem tőle: hogyan sikerűit ilyen ijesztő madárijesztőt készítenie, így válaszolt: — Tulajdonképpen meg sem érdemiem a díjat, hiszen nem is csináltam mást, mint a feleségem fürdőruháját akasztottam egy karóra. A madarakra is nyugtalanítóan hatott a fürdőruha. Lehet ezek után csodálkozni azon, hogy az emberre is nyugtalanítóan hat?! Persze mindegyikre másképp. A madarakra úgy. hogy karóra húzzák, a férfiakra úgy.. . Biztosan ilyen fürdőruhákat látott a londoni fűtő is a Szűz-szigeteken fára akasztva. Lehet rajta csodálkozni, ha mindenről elfeledkezett, még a feleségéről is és ijedtében hanyatt-homlok menekült a nők felé, akik a fára húzták a fürdőruhájukat...?! Hiába, ilyen gyarló az ember. A gorillákra lehet, hogy semmilyen hatással sem lett volna, de az emberre... És egyébként is, a gorillákat könnyű gyógyítani. Ezt magam sem hittem volna, de láttam. A New York-i állatkertben a gorillák letargiába estek. Az igazgató kigyógyíiotta őket. A ketrec elé odaállított egy televíziót. A majmok most a tele- ziót nézik és igen csendesek, legtöbbször alszanak. Valósággal úgy reagálnak a műsorra, mini egyes emberek. A sokféle műsor közül legjobban a cow boy-film elcet kedvelik és twiszt zenét hallgatnak. Mondom olyanok, mint sok ember, persze nem otthon, hanem itt Amerikában. A tudomány mai állása szerint nemcsak televízióval lehet gyógyítani. Lehet trombitával is. Tel Avivban jártam egy orvosi körzetben, ahol dr. Seidner fogász rendel. Ebben a körzetben fülsiketítő trombitálásra lettem figyelmes. Meg is kérdeztem az orvost: Örültek, vagy jazz-zenészek laknak itt?” Az orvos megfontoltan válaszolt. Körülbelül ezt mondta: se nem őrültek, se nem jazz-zenészek. A trombitákat ö írta fel ezeknek az embereknek, mert a trombita egy gyógymód, a trombitával és egyéb fúvós hangszerekkel meg lehet szüntetni az állkapocs torz állását. Most már értem miért volt olyan torz állkapcsa a neandervölgyi ősembernek. Akkor még nem volt trombita. És most már tudom azt is: miért vannak nálunk otthon még torz állkapcsú emberek. Azért, mert nincs egy olyan orvos,, aki rájött volna, ha máshonnan nem, folyóiratból: ezt a torz- ságot meg lehet szüntetni, méghozzá egyszerűen. Fel kell írni minden betegnek trombitát, hadd trombitáljanak egészen addig, míg a környékbeli lakók helyre nem igazítják a torz állkapcsukat. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: t Kiszivárgó TITKOK Újabb kémbotrány Nagy-Britanniában Az angoloknak úgy látszik, nincs szerencséjük, hogy titkaikat megőrizzék. Az utóbbi években Nagy-Britanniában egymást követik a súlyosabbnál súlyosabb kémb >trányok. Különösen nagy megbotránkozást keltett a Landsdale-ügy. Elsőnek a tengernagyi hivatal legféltettebb titkának kiszivárgásáról volt szó. Ezt a Vassal és Blacke, majd pedig Philby, az ismert újságíró kémügye követte. Mindez a konzervatív kormány uralma alatt történt. Az akkor ellenzékben lévő labouristák hatalmas lármát csaptak, azzal vádolták a konzervatív kormányzatot, hogy nem törődik a nemzet biztonságával, s hogy Angliában az szerzi meg a legtitkosabb értesüléseket, aki akarja. Wilson követelésére vizsgálóbizottságot alakítottak, amelynek az lett volna a feladata, hogy megakadályozza a titkok további kiszivárgását. Ám ezek továbbra is kiszivárogtak. Ez év március 15-én aztán egy úf kémet tartóztattak le, Frank Clifton Bossardot. Néhány nappal ezelőtt 21 évi börtönbüntetésre ítélték. A büntetés sokkal szigorúbb is lehetett volna, ha figyelembe nem veszik, hogy Bossard ma 52 éves. De milyen súlyos titkok kiszivárgásáról van szó, és mit vétett Bossard, aki mint elektrotechnikai mérnök, a légügyi minisztériumban teljesített szolgálatot, a távirányítású rakéta- osztályon?. .. A nyilvánossággal nem tudatták, milyen fontos adatokat és terveket juttatott Bossard annak a külföldi hatalomnak a kezére, amelynek szolgálatában állott. Mégis a kiszivárgó adatokból sok mindenre lehet következtetni. Cussien főügyész, a következőképpen magyarázta meg, hogyan került kézre Bossard: Március 12-én megjelent a londoni Ivanhoe-szállóban, és szobát jegyeztetett elő magának március 15-ére. A kérdéses napon valóban meg is jelent a szállóban. A Scotland Yard két ügynöke azonban ekkor mát nyomában volt. Minden lépését követték tehát, s Bossardot, miután bement a 229. számú szobába, s két óra elteltével kilépett, letartóztatták. Bőrtáskájában négy iratköteg volt, a légügyi minisztérium titkos adataival. A táskában ezenkívül egy fényképezőgép is volt. Szállodai szobájában ugyanis Bossard lefényképezte az iratokat, s a róluk készült filmet akarta eljuttatni megbízóihoz. Kihallgatásakor a következőket vallotta: — Egy nap, még 1961-ben, a Vörös Oroszlán mulatóban, a Piccadillyn, egy barátjával beszélgetett az éremgyűjtésről és nagyon súlyos pénzügyi nehézségeiről. Ekkor egy ismeretlen férfi lépett hozzá, s azt mondta, hogy tudna segíteni rajta. Abban állapodtak meg, hogy a Varázskürtben találkoznak. így kezdődőit... — Az ismeretlennek nem mondtam, hol vagyok alkalmazásban — vallotta tovább Bossard —, hiszem azonban, hogy ő nagyon is jól tudta ezt. Nagyon súlyos pénzügyi helyzetben voltam. Az első adatokért, amelyeket eljuttattam hozzá 200 fontot kaptam. Időről időre megállapodtunk abban, hogy hol kell leadnom az adatokat, s amikor a megjelölt helyen elhelyeztem őket, ott volt a pénz is. Ügy hiszem, összesen 5000 font sterlinget kaptam. Az államügyésznek az a véleménye, hogy a dolog nem egészen így történt, s meg van győződve arról, hogy Bossard négy évi munkájáért sokkal több pénzt kapott. Az sincs azonban kizárva, hogy működését már 1961. előtt megkezdte, amikor még nem teljesített szolgálatot a légügyi minisztérium rakétaosztályán. Bossard rendszerint a déli órákban — amikor a többi tisztviselővel együtt ebédre ment —, vitte magával az okiratokat. Utána elment egy szállodába, ahol lefényképezte őket, majd, amikor délután visszatért munkahelyére, visszavitte őket. Volt azonban egy másik búvóhelye is, ahol zavartalanul dolgozhatott: Az éremgyűjtők egyesületében, az Oxford Streeten. A rendőrség ott is talált néhány fontos okiratot. Persze, előéletét is kivizsgálták. Megállapították, hogy szegény család gyermeke s már kiskorától kezdve szenvedélyesen foglalkozott hírközléssel. Kiderült az is, hogy kevéssel a háború kitörése előtt, 1939-ben, azért lépett a légierő kötelékébe, hogy megmeneküljön egy büntetéstől, amely adósságai miatt várt rá. A háború alatt gyorsan haladt előre, kiváló pilótának tartották. Ennek alapján aztán, 1950-ben felvették az Intelligence Service kötelékébe is. Két évvel később Bonnba küldték, követségi attasé minőségben, ahol nyilván kémszolgálatot teljesített. Ilyenformán tehát nemcsak elektronikai szakértő volt, hanem jártas volt a kémkedésben is. így hát egyáltalán nem valószínű, hogy naív áldozatként, ahogyan el szeretné hitetni, került valamely külföldi hatalom titkosszolgálatának karmai közé. 1960-ban visszahívták Bonnból, s a légügyi minisztérium táv- irányítású rakétaosztályán helyezték el. Azt is megállapították azonban, hogy már 1934- ben csalás miatt hathónapi börtönbüntetésre ítélték, s az is kiderült, hogy vonzódott a szélsőséges náci eszmék iránt. Az angol lapok kérdik, hogyan lehetséges, hogy Bossardnak ezek után mégis sikerült bejutnia az Intelligence Service-be. továbbá, hogyan osztották be olyan fontos munkahelyre, ahol a legbizalmasabb titkokhoz is hozzájuthatott. Érthető, hogy a Wilson-kor- mányt nagyon kellemetlenül érintette az ügy, hiszen ezzel beigazolódott, hogy az angol titkok továbbra is ugyanúgy kiszivárognak, mint a konzervatív kormány uralma alatt. — Látod, anyukám — mondja a kislány egy játéküzlet kirakata előtt — én megvenném neked azt a szép nagy babát, ha te lennél az én lányom. * Egy japán rizspálinkával szolgál egy turistának. A vendég az első kis pohár felhör- pintése után látja, hogy a tárgyak mozogni kezdenek körülötte. — Nem volt ez az ital túl erős? — kérdezi a japánt. — Ne aggódjék, uram. Csak a szokásos földrengés. * Fiatal lány jelent meg Anatole Francénál és gyorsírónak ajánlkozott. — Uram, én ISO szót írok egy perc alatt. — Jól van, de honnan vegyek én magának percenként 150 szót? * Wilhelm Busch, a híres német humorista halálos ágyán így vigasztalta barátait: — Biztos vagyok benne. hogy nem fogtok utánam annyit sírni, mint amennyit az életemben nevettetek írásaimon. * Hollywoodban egy színész bemutntia a rendezőnek r feleségét. A rendező így szól: — Gratulálok. Régen nem volt ilyen szép feleséged. * — Monsieur — mondja a kis Móric a tanítónak. — Apám azt mondja, hogy mi a majomtól származunk. — Ülj le fiam, és akkor beszélj, ha kérdeznek. A te családod származása nem érdekel bennünket. Ijedt hang a telefonban: — Halló, rendőrség? Kérem, jöjjenek gyorsan! — Jövünk. Mi történt? — Gyorsan, gyorsan. Segítségre van szükségem. Egy macska suhant be a szobába és rám bámul. — Micsoda? — hördült fel a rendőr. — És ezért zavar bennünket! — Nagyon súlyos az eset. Az életem forog veszélyben. — Dehát kicsoda maga? — Az akvárium halacskája vagyok. Égy fiatalember, akinek még alig serkedt a bajusza, várakozott a borbélynál. Sokat kell még várnom? — kérdezte türelmetlenül. — Azt vélem, még várhat két-három évig. — Hol voltál, Charles? Régen láttalak. — A Riviérán. — Kéjutazás? — Nem. Nászút. * — Nem szép dolog, hogy barátodat, Tom- myt, az ökölvívót távollétében csepülöd. — Miért, te mernéd a jelenlétében? VENDÉGLÁTÁS ELŐTT A házaspár vendégeket vár. A feleség látja, hogy férje sebesen a fiókba dugdossa a polcról a könyveket. — Mit csinálsz, fiacskám? Hiszen csupa rendes ember jön hozzánk. Csak nem gondolod, hogy ellopják a könyveket? — Nem is attól félek. De felismerhetik. PILÓTA VICC Az ejtőernyős zuhan a levegőben, meghúzza az ejtőernyő kioldózsinórját, de hiába. Az ejtőernyő nem működik. — Szent Antal, segíts! — kiált rémülten. Ekkor egy láthatatlan kéz megragadja, megtartja a levegőben, és egy zengő hang így szól: — Melyik Szent Antal? — .. .o .. .páduai. — Az nem én vagyok. És a láthatatlan kéz elereszti az ejtőernyőst. BOROTVÁLKOZÓSVICC A férj reggel, munkába indulás előtt: — Borotválkozás után húsz évvel fiatalabb- nak érzem magam. A feleség: — Nem borotválkozhatnál inkább esténként? GYEREKSZÁJ — A néninek miért nincs gyereke? — Nem hozott nekem a gólya. — Hát, ha a néni a gólyára vár, akkor nem is lesz. M. B. MORZSÁK
