Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

TOLNA MEGFEJ NÉPÚJSÁG ’ 1965. június 20, Most kell igazán a lendület T lyen nyárra még a leg- öregebbek is alig emlé­keznek. Nap nap után vigaszta­lanul esik az eső, becslések sze­rint eddig már lehullott a más­kor megszokott évi átlag. Min­denkinek mindkét keze tele van munkával: úgy kell ellopkodni az időt az esőtől az építkezéseken, a földeken néha napokig alig lehet tenni valamit. Ez az áldatlan helyzet sok olyan ember nevét veszi hírszárnyra, akikről eddig csak annyit tudtunk, hogy közöt­tünk élnek, dolgoznak, elvégzik a maguk munkáját, csendesen. Ke­mény István, a Szekszárdi járási Tanács elnöke egy beszélgetés al­kalmával azt mondta: van olyan vontatós a bátal árvédekezésnél, akire ott a környéken mindenki felnéz. Bármennyire gondolkodott azonban, a neve nem jutott az eszébe. Nekünk azonban lelkünk­re kötötte, hogy feltétlenül keres­sük meg azt az embert, mert úgy vívott ki magának köztiszteletet, hogy közben még csak véletlenül sem emlegeti a közmunka terhét. Legutóbb három napig egyfoly­tában, jóformán szemhunyás nél­kül dolgozott. Mi hajtja, mi ösztönzi azt az embert, akinek egyetlen perc nyugta sincs? A veszély tudatán túl kell. hogy dolgozzon benne még egy sajátos, de tudatos len­dület, a tenniakarás, a segítés igyekezete. Ha most azt kérdezné valaki, megérdemli-e fiatal bará­tunk a hős címét, feltétlenül igen­nel válaszolnánk. Mert több, mint az átlag az olyan állampolgár, aki saját egyéni érdekeinek tel­jesülését is kockáztatja inkább, s azt alárendeli a közösségének mindannyiunk érdekének. Az ár­víz, a gyakran kitörni készülő Duna, s a telt medrű mellékfolyók megfékezése az . ország erőforrá­sait nagyon igénybe veszi. Azon túl, hogy helyre kell állítani a víz okozta károkat, a védekezés, a veszély elhárítása is milliókba kerül. Gépek és embereik ezrei állnak a gátakon, küzdenek az áradattal. A jelentések szerint csak a Dunánál több mint har­mincezerre tehető azoknak a szá­ma, akik erőt és fáradságot nem kímélve védik a töltéseket. Azok, akik közmunkán vannak más te­rületeikről . mentek a folyóhoz. A helyüket az építkezéseken, a me­zőgazdaságban, az üzemekben nem lehet és nem szabad kitöl­tetlenül hagyni. Egy ember azon­ban csak egy ember, s nem sza­kadhat ketté az sem, aki otthon maradt. Abban azonban van nem kevés igazság, hogy a munka­tempón lehet és keli is változtat­ni mindenkinek. így is mondhat­nánk ezt: tegyen mindenki töb­bet ma mint tegnap tett, sokszo­rozza meg a szorgalmát, amint azok teszik, akik az ország terü­letének árvíztől való megvédését vállalták. Ez a kritikus nyár sok nemes emberi tulajdonság felszínre ke­rülését lehetővé teszi. Olyan jel­lemvonások. kiteljesítésére' van most szükség amelyekre eddig is figyelt a közvélemény, s rangos embernek tartotta azt. aki példa volt a többség előtt. Pártszerveze­teink, tömegszervezeteink és moz­galmaink legfontosabb napi poli­tikai munkája közé tartozik az emberek mozgósítása. A törekvés­nek a még nagyobb szorgalomnak soha nem volt olyan magas az értéke, mint éppen ezekben a hó­napokban. Segíteni kell minden­kinek, hogy a helyén, munka- területén erejének, tudásának leg­javát és legtöbbjét adhassa. Óriá­si erőtartalék áll rendelkezé­sünkre: az emberi lelkesedés szinte csodákra képes, ha tudatos szervezéssel, irányítással párosul. Emlegetik például a Páliad ter­melőszövetkezeti gazdákat, s mondják róluk: állandó feszült­ségben élnek; Szinte mindig ug­rásra készen állnak, s ha kisüt a nap, szikkad a talaj a lehető leg­rövidebb idő alatt mégélevene- dik a falu határa. Munkájuknak természetesen ők maguk is hasz­nát veszik, de a közösség is erő­södik, gyarapodik szorgalmuk árán. M ci^t igazán kell a lendület! S aki járja az országot, a megyét az látja hogy az embe­rek többsége nem tétlenkedik. Kocsolán, Dalmandon s máshol nem nézték a naptárt sem: a va­sárnapot éppúgy munkanappá avatták mint a többit. S ez kell most. No, meg az, hogy . ne válo­gassunk túlságosan: az összetorló­dott tennivalókat úgy Végezze mindenki, hogy közben rá se gondoljon arra, vajon arányban áli-e azzal amennyit normális, optimális időjárási viszonyok kö­zött egyébként tenni szokott. Maximális ez a kívánság? Úgy tűnik az, de a rendkívüli 'körül­mények rendkívüli eljárásokat és intézkedéseiket követelnek, meg rendkívüli hozzáállást. Sokat vitatkoznak nálunk azon, hogy megfelelőképpen kihasznál­ják-e a munkaidőt? Nem akarunk általánosítani, sok jó tapasztalat szól amellett, hogy a munkaidőt a lehető legjobban kitöltik, de arra is van példa amikor csak részben használják ki. A szeszé­lyes időjárás, az összezsúfolódott tennivalók most a vezetőktől és a dolgozóktól egyaránt azt kíván­ják. hogy mindent tegyenek meg a jobb szervezés, munkabeosztás érdekében. Minden kihasználat­lan perc és óra csak tetézi a prob­lémákat, s a hasznosan, munkával eltöltött idő, pedig segít a gondok megoldásában. Nem árt tisztázni néhány dolgot. Egyebek között a következőt: a párt és a kormány tartja adott szavát. A nehézségek ellenére július 1-től felemelt csa­ládi pótlékot kapnak a kétgyer­mekes családok, s rendezték a nyugdíjak egy részét is. Jogos tehát az a kérés is amelyik az adott szó másik oldalról történő betartását célozza. Vagyis: aki kapni akar az próbáljon meg ad­ni is valamit. Csak egy kicsivel többet mint korábban, s akkor kilábalunk azokból a gondokból, amelyeket a példátlanul szélsősé­ges időjárás, s az abból eredő más következmények okoztak. A rendelkezésünkre álló, s mozgósításra is alkalmas erőtartalékunk még a fiatalság, a KISZ-szervezetek. Szerepük és tevékenységük sosem volt jelen­téktelen, most azonban méltán növekedett meg. Sok jó kezdemé­nyezésnek voltak az elindítói fia­taljaink. A szakályi ifjak a föl­deken és a község szépítésében egyaránt derekasan helytállnak már évek óta. S tegyük hozzá mindjárt: nem várnak pénzt, fi­zetséget azért, mert a vasárna­pot esetleg munkával töltik. S ezt még kimondani is nagyon jó a mi kissé anyagias és számító felfogásunk közepette. Félreértés ne essék: nem arról van szó, mintha bárki is azt kívánná, hogy a munkáért járó bért ne vegyék fel az emberek. Ez épp­oly irreális kívánalom mint az, amelyik jogtalan bért. fizetséget követel. Kell azonban valami is­mét a kommunista szombatok vagy a falujárás korának légkö­réből. Ez szükséges, s megterem­tésére a evakran jogosan türel­metlen fiatalok kiválóan alkal­masak. A Hőgyészi Állami Gazdaság­ban találkoztunk olyan fiúkkal és lányokkal, akik alighogy be­fejezték a tanévet, rövid pihenőt tartottak, s aztán munkához lát­tak. Nem kívánnak tőlük sokat. csak1 annyit' amennyi' erejükből szorgalmukból telik. Beszélget­tünk egy kertészeti brigád vezető­vel, aki azt mondta: öröm a fia­talokkal dolgozni. Egészséges ve­télkedés alakult ki közöttük, s minden törekvésük arra irányul, hogv a lehető legpontosabban tel­jesítsék azt a normát, amit élet­kori sajátosságaik, testi erejük figyelembevétele mellett álla­pítottak meg. A hosszas esőzésnek nem tud­ni mikor szakad vége. Ki­látásaink szerint mindenre fel kell készülni. Például még arra is. hogy a növényápolást vala­mint a nagv nyári betakarítást is ilyen ..időlookodó” módon kell elvégeznünk. S ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha új indítást kap a lendület, s a köz iránti lel­kesedés magasabb színvonalra emelkedik a korábbiaknál, SZOLNOKI ISTVÁN ilyenkor árva. de nyári estéken 1500 nézőnek hozza a művészet varázslatát a szegedi szabadtéri színpad. (Somogyi Károlyné felv.) » A fogyókúráról Kaptuk az alábbi levelet: „Nagy érdeklődéssel olvastam a fogyókúrá­ról írott cikküket. Megragadta fi­gyelmemet az a kitétel, hogy fogyó­kúrát orvos nélkül ne végezzünk, aki adni fog egy kalóriatáblázatot, amelyen a legfontosabb ételnemüek kalóriaértéke fel van tüntetve. Kér­dezem: Mi lenne, ha e táblázatot a Négyszemközt ismertetné, s így a lapot olvasók nagy tábora haszno­síthatná. Nagyon hálásak volnánk érte! Köszönettel: Egy olvasójuk.” j Kedves Olvasónk. A fogyókúrával kapcsolatban, továbbra is rendelke­zésükre állok. A kalóriatáblázatot, csak összevont formában tudom — helyszűke miatt — közölni. A napi étrend összeállítását legjobb, ha ma­gára a fogyni szándékozóra bízzuk. A legfontosabb ennél az ő egyéni íz­lése és szokása. Ha ezekre nem vol­nánk tekintettel, úgy el sem vár­hatjuk tőle, hogy heteken, hónapokon át, pontosan betartsa az előírt étren­det. Ezért nem is adok étrendi sé­mákat, csak arra szorítkozom, hogy felsorolom az egyes fontosabb nyers élelmiszerek 10 dekagrammjának ka­lóriaértékét. Sovány borjú-, vagy marhahús: 100, sertéshús: 270, sovány sonka: 180, kövér sódar: 250, csirke: 170, liba vagy kacsa: 400, sovány hal: 100—150, sovány vadhús: 100—130, füs­tölt nyelv: 400, borjúvelő: 130, szalon­na: 750, tej: 50, iró: 40, aludtej: 40 tejszín: 240, túró: 50, sovány sajt: 200, zsíros sajt: 350, vaj: 810, két tojás: 160, spárga, saláta, uborka: 15—20, para­dicsom: 25, káposzta, vöröskáposzta, tök, karfiol: 30—33, paraj, zöldbab: 38, sárgarépa, karalábé: 45, kelkáposz­ta: 72, zöldborsó: 80, eper, szeder, áfonya, ribiszke, egres: 35—50, alma, körte: 50, szőlő: 80, mandula, dió: G50, fehér vagy barna kenyér: 250, korpakenyér: 220, burgonya: 100. Hü­velyesek: lencse, szárazbab, száraz- borsó: 320—$40, szárított gomba: 280, liszt, dara, rizs: 340, cukor: 400. Ha a testsúly, dacára a pontosan betartott étrendnek, néhány hét elteltével sem, vagy nem a várt mértékben csök­ken, úgy hetenként, vagy kétheten­ként egyszer böjtnapot iktathatunk közbe. A beteg csak zsírtalan húsle­vest, cukornélküli limonádét, szacha- rinos teát, feketekávét, ásványvizet vesz ilyenkor magához. Tej napon a betegnek 5 részre elosztva 1 liter te­jet adunk. Gyümölcsnapon 1 kilo­gramm, cukorban szegény gyümölcsöt 5 egyenlő részre elosztva. Főzelék­napon különböző zöldfőzelékekből 4- szer 250 grammot, angolosan elkészít­ve. Burgonyanapon 4-szer 250 gramm burgonyát. E napokon lehetőleg pi­henjen a beteg, vagy csak kis mér­tékben végezzen izommunkát. Ha azt tapasztaljuk, hogy a szervezet foko­zottan hajlamos a folyadékok vissza­tartására, akkor meg kell szorítani mennyiségüket. Ezáltal a szív mun­káját is megkönnyebbítjük. A fogyó­kúra étrendi hatása csak úgy lehet eredményes, ha azt bizonyos testi munkával kötjük össze. Az izommun­ka nagymértékben fokozza az anyag­cserét, nagymértékben emeli a szerve­zet energiaszükségletét. Ha kevesebb kalóriát viszünk a szervezetbe, mint amennyire szüksége van, azt a test saját állományából pótolja. Nagy kü­lönbség azonban, hogy ez a pótlás, a test fehérje- vagy zsírállományából történik-e. Izommunka nélküli fogyó­kúránál nem tudjuk meggátolni a szervezet fehérjeveszteségét, elerőtle­nedését, még fokozottabb fehérjebevi­tel mellett sem. Ez csak izommunká­val lehetséges. Kiadós izommunka mellett azonban a szervezet fehérje- állománya nemhogy csökken, de még szaporodhat is. Igen célszerűek a sza­badban való sportok (úszás, evezés, torna stb.) A masszázs ilyen szem­pontból nem számít. Igen jók a hosz- szú, napi 1—-2 órai, lassú egyenletes séták, mély lélegzetvételekkel egybe­kötve. A gyógyszeres fogyasztást nem ajánljuk. A járványos fültőmirigylob Egy olvasónk leveléből idézünk: „Kedves Négyszemközt! Milyen be­tegség a mumpsz? Családomban már a negyedik eset fordul elő. Ra­gályos-e? Felnőtt ember is megkap­hat ja-e? Egy olvasó.” A járványos fültőmirigylob (paroti- zis epidemica) népies nevén mumpsz, kórokozója filtrálható vírus, amely legnagyobb tömegben a beteg ember nyálmirigyeinek váladékaiban talál­ható meg. Kisebb mennyiségben az orrváladék is tartalmazza. Aránylag gyenge ellenállású kórokozó. A kül-' világba kerülve igen hamar elpusztul. A fertőzés forrása a beteg ember, akinek nyála és garatváladéka to­vábbítja a fertőzést. A betegség szór­ványos esetek formájában is előfor­dul, de gyakoriak a tömeges megbe­tegedések is. Tömeges az előfordulás különösen olyan iskolákban, interná- tusokban, laktanyákban, ahol zsúfolt az elhelyezés. Csaknek kizárólag cseppinfekció útján terjed. Általában tizennyolcnapi lappangási idő után a fültőmirigyek fájdalmatlan duzzanata fejlődik ki, amelyeket igen sok eset­ben a nyelv alatti és a fül mögötti mi­rigyek duzzanata kísér. Kellemetlen és veszélyes szövődménye a heregyulla­dás, amely gyakran terméketlenség­hez vezethet. Ritkán a megduzzidt, gyulladt mirigyek is elgennyesedhet­nek. A szövődmény nélküli esetek egy-két hét alatt nyom nélkül gyó­gyulnak. A fogékonyság ennél a be­tegségnél is általános. A betegség ki­állása után hosszú ideig tartó védett­ség alakul ki. A gyermekkor beteg­sége ugyan, de felnőttek is gyakran megkaphatják e betegséget. E beteg­séget nem kell bejelenteni, de a bete­get el kell különíteni. E^ különösen kollektívákban — bölcsődékben, óvo­dákban, intemátusokban, laktanyák­ban — nagyon fontos! A beteggel érintkezett gyermeket, a lappangási idő alatt — amely 10—30 nap is lehet — nem szabad bölcsődébe, óvodába engedni. A betegség ellen általánosan bevezetett védőoltás ugyan nincsen, de kollektívákban előfordult megbe­tegedések esetén ajánlatos a kollektí­va beoltása. Járvány idején a megelő­ző védőoltásnak különösen egyéb be­tegségekben szenvedő, leromlott, pél­dául tuberkulózissal fertőzött gyerme­keknél van jelentősége. A vízből mentés Kaptuk az alábbi sorokat: „Itt a strandolás és fürdőzés ideje. Azt hallottam, hogy a vízbefúlő magá­val húzza a mentőjét s mindketten elpusztulnak. Igaz ez? Hogyan hoz­zuk ki a vízből a fuldoklót? Szíves­kedjék a felvilágosítást a rovatban közölni. Hálás tisztelettel: Egy elő­fizető.” A vízbefúlás annál, aki tud úszni nehezebben következik be. Ezért úszni mindenkinek meg kellene tanulnia! A vízbefúlónak nem kell mindjárt utána ugrani. Először rúddal, kötéllel, csó­nakkal kell megpróbálni a kimen­tést. Csak ha erre kilátás nincsen rövid idő alatt, kell utána úszni. A vízből mentéskor, ha az illető elgyen­gült, csak a mentőember felszólítja, hogy vállait fogja. Eszméletlenség esetén legjobb egyik kézzel a tarkón vagy hónaljnál megfogva a balesetest kihozni. A vízbefúlt emberen mes­terséges légzést kell végezni úgy, hogy hasra fektetjük, fejét kissé ol­dalt állítva a karokat pedig előre húzva. (Előbb a szájból az esetleg oda került moszatot el kell távolítani.) A mesterséges légzést úgy végezzük, ahogy azt az elsősegélynyújtó-tanfo­lyamon tanultuk. A légzések száma percenként tizenhat legyen. Ha te­hetjük a balesetest padra vagy asz­talra fektetjük, nem térdelünk, hanem állunk a fejnél. így a munka kevésbé fárasztó. Mesterséges légzésre a men­tők ma már gépet (pulmomotor „acél­tüdő”) használnak. Fejre állítani a vízbefultat fölösleges, mert a víz a tüdőbe úgysem jut be, csak a gyo­morba és belekbe.

Next

/
Thumbnails
Contents