Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
HUNYADI ISTVÁN: Vallj a világról Ne a szirtfokokot zúgd amiért fogaikkal felhasítottak, Ne a szennycsatomákat, melyek bűzös üledéke fölbomlott cseppjeídben S ne a hordalékot, mit játékos düheid lesodortak, A jajokat, siratásokat, — bár mélyeid fölverték, sokszorozták — az elragadott fiukért, kiket visszakértek apadt-mellű anyák, Vagy csapzott-fürtű, özvegy menyasszonyok vijjogó sírásait, árral kivetett, csonkított vőlegényekért, s ne a szántónkért, csupasz tűzfalakat, vágyakat, melyek iszapba merültek, ne a halált, mely ikerpárja a létnek, törvény, de sohase’ befejezési A változatlanból mutass valamit, az ég tükreiből, az élők mozgásaiból, feszüléseiből, ahogyan megidézik a hajnalt, a mindenkire egyformán kifényesedőt! A part fövenyén ölelkezőkét tükrözd, a holdnak kitakart, villogó testű asszonyokat, kik a holnap kisdedeit kínlódva, mégis ujjongva szülik meg! Míg mérhetetlen vizek feloldanának, vallj a világról! VÉGH MIKLÓS: Egy gyenge pillanat emlékére Talán csak a cammogó bakter tud,ja meg, hogy kinyílt egy ajtó a prüszkölő vonaton és kötelességtudón indítja el egy maroknyi ember perces gyászát, a hivatalos drótokon. A vonat újra már váltókon kattog át, húzásán észre sem veszi, hogy a sorompók előtt egy embemyi világgal . megkönnyebbedett. A huzat miatt a párnás fülke utas becsapja a táncoló ajtót mint a gazdátlan koporsót az egykedvű sirásó. évszázadot, különbem a legostobább bakot lőheti. A minap is egészen vad hibát követtem el egy kanállal: tizenkettedik századi kanálnak neveztem és valójában a tizenegy és feledik századból származott. S a háziasszonyom, a kanál tulajdonosa, — ugyanis gyűjti őket — egészen felháborodott Tudod, egy tizenkettedik századi kanál gyakorlatilag értéktelen. A nagy olasz kanálkészítők egyike sem született meg egészen a tizenegyedik századig — azaz, hogy fordítva — no, mindegy, fő, hogy addig nem volt nagy olasz kanálkészítés, amíg a kanalak evés céljára készültek, és csupán a nagy kanál- készítő „Charles! Hogy hívták azt a nagy olasz kanálkészítőt? Kanálucci, persze, milyen bolond vagyok” — faragott olyan kanalakat, amelyekkel nem lehetett enni, s ekkor aztán a gyűjtők ör- jöngeni kezdtek a kanalakért... Az az üveg-vitrin, az nagyon érdekes ugye? Félek, hogy nem ;s látod jól őket nagyítóüveg nélkül. Tessék, próbáld ki ezt. Tudod, ezek aláírások, bekeretezve, némelyik tökéletes. Az ott Erzsébet királynőé, persze az ember nem találná ki, ha nem tudja. De ha jól megnézed, akkor láthatod a nagy E-betűt... óh, dehogy, azt hiszem az első Péter orosz cáré, az igazán nagyokét az ember nem tudja megkülönböztetni. De Char- lesnak van „kulcsa” hozzájuk. Van egy emberünk, a Highga- ben, az gyűjti ezeket és mindig megmondja, kié az aláírás. Ez Napóleon. Hát nem csodálatos arra gondolni, hogy ez valóban az ő kezeíráaa... dehogy, bocsáss meg. hisz ez nem Napóleon, ez P. T. Bamum, ő Napóleon egyik táboi..oka volt, azt hiszem. „Charles! P, T. Barnum Napóleon tábornoka volt? A magántitkára, értem, természetesein.” De hisz elfeledkeztem a teádról, igazán kérsz, bocsáss meg. Tudod, annyira belefeledkezem az én régiségeimbe, hogy minden kimegy a fejemből. Kérlek, fáradj a szalonba és igyál egy kis teát. — Jaj, csak még egy pillanat, mielőtt leülnél, hadd mutassam meg neked ezt a teáskannát. Nem arra gondolok, abban tartjuk a teát, de az semmiség. Azt itt vettük New York-ban, Hoffany- nál, egyszerűen teafőzés céljából. Természetesen tömör ezüstből készült, de maga Hoffany is bevallotta, amerikai gyártmány, s valószínűleg nem régebb egy évesnél és előttünk soha, senki nem használta. Legalábbis nem tudták garantálni. Kitöltőm a teádat és utána nézd meg ezit az angyali kis teáskannát a polcon. Kérlek, ne nyúlj hozzá, nem bírná ki... Nem... az ott a próba rajta. Ebből tudjuk, hogy valódi Swaats- maacher. Egyik sem bírja ki az érintést. Hogy belföldön vásároltam-e? Egek! Dehogyis! Ilyen dolgot itt nem kap az ember. Ami azt illeti, egy kis pálinkamérésben fedeztük fed. „Charles, hogy is hívták azt a helyet Hollandiában, ahol a pálinkamérés volt? Hogyan? Ober-micsoda? Igen, persze Oberhellandam.” Ezek a holland nevek olyan „festőiek”, nem igaz? Jártál Ober- hellandam-ban? Nem? Nos, a világ egyik legaranyosabb helye. Semmi különös, csak sok kis furcsa illatú üzlet, telis-tele a legragyogóbb dolgokkal, csupa régiség, és mind törött. Garantálják, hogy semmi sincs az üzletben, amit már száz éve, vagy régebben ne törtek volna... Látod a címkét? Hollandul van. Tay A film a legfiatalabb művészet Századunk első évtizedében még nem is számított művészetnek. Technikai érdekességnek tekintették és megcsodálták, mivel fed- idézhetővé tette a mozgást. Nem véletlen, hogy a születése után Magyarországon is cinematográf- nak nevezett film legelső vállalkozásai a mozgás legszembetűnőbb formáit rögzítették, összevissza szaladgáló emberek, száguldó paripák, a nézővel szemberobogó mozdonyok tűntek fel az őstmazik vásznain. Ámulásra késztettek, s nem is ritkán pánikot okoztak. Hiszen a mozihoz nem szokott közönség a látszatot még egy ideig valóságnak tekintette és ösztönös reflexeinek engedve kétségbeesetten felugrott, mikor az ülések felé száguldó mozdony képe villámsebesen nőtt, közeledett. De nem tartott sodcáig az oktalan félelem. Az emberek megismerték és megszokták a technikai újdonságokat, a mozgás élményével hökkentő filmeket. Csakhogy a kamera alig néhány év után újabb meglepetésekkel szolgált. Elkezdte „részeire bontani” a világot, a természetet, sőt magát az embert is. Újításai furcsák, ijesztőek voltak. Balázs Béla a némafilm egyik jeles esztétikusa megírta, milyen pánikot okoztak a mozinézők között a legelső részképek, a vásznon feltűnő fejek, Iá,bak és karok, az úgynevezett snittek (vágások), amelyek a mad ember számára már említésre sem méltó, természetes elemei a filmnyelvnek. A megismerés, a megszokás ezt az újdonságot is közkeletűvé tette. Ez azonban csak egyik eleme ennek a „nyelvnek”, amely terjed, tudatos híveinek számát is növeli, ám még ma sem eléggé ismert, Jogos persze az ellenvetés is: csupán Magyarországon milliók járnak rendszeresen moziba, a film a tömegek legkedveltebb szórakozása. Lehet-e ilyen körülmények között megnemértésről beszélni? A művészi alkotások befogadásának azonban többféle fokozata van. A mozi járó málliópoot — azt hiszem ez hollandul teáskanna — thoret — ez annyi, mint törött, és ybem... „Charles, mit jelent hollandul az, hogy yhen, a teáskannára írták drágám, persze, igen, értékes!” De hisz ez természetes. Hogy jó tea készül-e benne? Azt hiszem egészen káprázatos lenne a tea, csakhogy szivárog, ez az egy dolog, amiről fel lehet ismerni. Ezt keresik a szakértők egy Swaatsnaachemél. Ha nem szivárog, a Ívkor bizonyosan hamisítvány, még húszéves sincs... Hogy ezüst-e? Nem, ez nem annak a próbája. Az igaziak mindig ónból és a pálinkás hordók abroncsaiból készültek. Nézd, itt pedig egy régi ivószarv a kilencedik századból, a belsejét csodálatosan finom penész borítja, abszolút képtelenség ilyet hamisítani. Meg is kérdeztünk egy szakértőt, mennyi ideje kell döglöttnek lennie a tehénnek, hogy a szarvát régiségként használhassák, s azt mondta: ezt nagyon nehéz megmondani, de az biztos, hogy hosszú-hosszú évekig... Azt a kis széket egy tehénistálló sarkában találtuk Loch Aberlo- chertyban. Fejéskor használták, s ott van két másik, ugye gyönyörűek. Bár az nagyon helytelen hogy két egyforma szék legyen ugyanabban a szobában. Talán a tizenötödik századból valók, talán nem... Erről jut eszembe, levelet kaptam Janetől, tudod, Jane a nővérem. Talált egy asztalkát valahol egy bájos kis bre- tagnei faluban, amely kitűnően illene a kártyaszobánkba. Azt mondja, hogy teljesen elüt mindentől, ami abban a szobában van, és egyébként is semmi köze sincs a kártyához. De hadd olvassam föl neked a levelet, lássuk csak, innen: kát nem tekinthetjük filmórtés szempontjából sem egynemű tömegnek. Rétegeződés figyelhető meg a közönség soraiban, aszerint, ki, hogyan, mennyire ismeri a filmművészet kifejezési eszközeit. Ezeknek az eszközöknek jobb értése a filmek mainál tudatosabb élvezését segítheti. Ezért látogatunk el legalább képzeletben egy stúdióba. Szemügyre vesszük a művészi és technikai folyamatokat, amelynek végeredménye a mozikban megtekinthető játékfilm. A rendező a forgatókönyv olvasásakor már sok mindent megtud. Az író fantáziájához szegődve részletesen, jelenetről jelenetre haladva, maga elé képzeli a filmet. „Látja” a téma kibontakozását. a történet fordulatait, a szereplők jellemét és — ha filmdrámáról van szó — összeütközéseik tartalmát. Ez azonban még korántsem a kész film. A szó, a leírás csak közelítő képet adhat róla, tág teret nyitva a rendező, az operatőr alkotói képzeletének. Ugyanabból a forgató- könyvből két különböző alkotócsoport (filmes nyelven: stáb) alapjaiban eltérő, sőt ellentétes filmet forgatna. Ezért is fontos, hogy a néző ne azonosítsa maradéktalanul az írót a látott film szerzőivel. Akár jobb, akár rosz- szabb a produkció a forgatókönyvnél, érdekes kideríteni: mi az oka az eltérésnek. Ehhez ismerni kell a rendező művészetének és az operatőr munkájának néhány alapvető eszközét. A rendező tevékenysége, miután az író munkáját a forgatás alapjául elfogadta, igen sokrétű. A legfontosabb a szereplők kiválasztása. Sok esetben ezen áll vagy bukik a siker. Amikor elkészül a szereposztás, megbeszélik a külső és belső felvételek sorrendjét, helyét, lebonyolítási módját. Megkeresik a legalkalmasabb helyszíneket, a stúdióban készülő felvételekhez elkészítik a díszleteket, jelmezeket, kellékeket. A forgatás tervét a rendező és az operatőr a legap,,...aranyos pici asztal. Valószínű, hogy eredetileg négy lába volt és még most is van kettő, ami állítólag nagy nyereség, mert | sok embernek meg kell elégednie : eggyel. Az ember elmagyarázta, j hogy oda lehet támasztani a fal- j hoz, vagy felfüggeszteni a meny- | nyezetre, ezüst láncon. Az asztal | egyik táblája hiányzik, de azt mondják, hogy ez nem jár semmiféle következménnyel, a bre- J tagnei asztalok legértékesebb példányai általában hiányos táblával készülnek.” Ugye elbűvölően hangzik? „Charles! Éppen most olvastam fel Nagyvilághinénak Jane levelét a bretagnei asztalkáról. Nem gondolod, hogy máris sürgönyöz- nöd kellene érte? — Igen, szerintem is ez a helyes. És Charles! Kérdezd meg tőlük, hogy mennyi felárat kérnek azért, ha kiütik az egyik lábát?” És most drágám igyunk végre egy kis teát. Különös fajta, igen régi tea, amelyet olajos hordóban rothasztottak, biztosan élvezni fogod. Fordította: Zilahi Judit Stephen Leacock világszerte ismert amerikai humorista. 1869-ben született Angliában. Még gyermek, amikor szülei Kanadába költözve, farmerkodással, majd más foglalkozással próbálkoznak, hogy megélhetésüket biztosítsák. Csak nagy nélkülözések árán sikerül elvégeznie j középiskolai, majd egyetemi tanulmányait. Filozófiai doktorátust sze- J réz. Első írásait, társadalombíráló, : s az arisztokrácia visszásságait cél- { bavevő humoros cikkeit 1891-ben közölték. Elsősorban leleplező mű- : vei tettek szert nagy népszerűség- ; re. 75 éves korában, 1944-ben halt meg. iuoü itK-zae utmug jc/z a terv határozza meg, miilyen atmoszférát teremtenek, milyen ritmust adnak a cselekmények, milyen felvételi megoldásokat alkalmaznak. Ettől függ leginkább a film minősége, képnyelvének stílusa, ereje, hatékonysága. Mitől függ a film atmoszférája? A külső helyszínek, a díszletek, a szereplők kiválasztása mellett nagy szerepet játszik ebben a világítás adagolása, fények és árnyékok megoszlása aránya. Közismert például, hogy a vidám, játékos jelenetek derűjét, a taka- ratlan sugaras fények is segítenek érzékeltetni. S megfordítva: a komor, baljós, fenyegető helyzethez gyakran a félhomály, az árnyékoltság felel meg. A világítás mértélrének tehát a vásznon dramaturgiai funkciója van. Hasonló szerepe lehet annak is, honnan, milyen szögből készülnek a felvételek, s hogy az egyes jeleneteken belül milyen sűrűn változtatják a beállítást, a kép- szöget. A film egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy erre is képe.s. Éppen ez különbözteti meg a színháztól, s a rendező ezt a lehetőséget is sokféle módon felhasználhatja a jobb kifejezés, a néző minél erőteljesebb „szug- gerálásia” érdekében. A legegyszerűbb példa: ha a hőst erősnek, nagynak, legyőzhetetlennek akarja mutatni, az operatőr alulról fényképez. Ha az ellentétes hatást kívánja elérni, felülről közelít a kamerával a színészre, aki így kisebbnek, jelentéktelenebbnek látszik majd. A kamerának módja van a jelenetek hangsúlyos részeinek kiemelésére. Erre szolgálnak a közelképek, amelyek egy-egy arc, sőt arcrészlet fényképezésével arra irányítják a nézők figyelmét, ami az alkotók szándékai szerint éppen a legfontosabb. A film semmihez sem hasonlítható hatásának ez is egyik titka. Minden mozinéző tudja, hogy például egy érzelmes vagy tragikus jelenetben a szem sarkából előgördülő könnycsepp kifejezőbb a legbeszédesebb dialógusnál. Lehetőségeket kínál a rendezőnek a már említett ritmus is. Ez nem egyéb minit a különböző képszögek és plánok, vagyis képnagyítások váltakozása, az a mód, ahogy ezek követik, lassan vagy gyorsan váltogatják egymást. A film érzelmes, merengő, vagy elmélkedő része lassú képváltozásokat, hosz- szan kitartott képfelvételeket kíván. Ha viszont a történet, vagy az adott részlet drámai feszültségű, izgalmasan pergő, a képek irama is felgyorsul. Mindezekkel a hatásüehetőségekkel a rendező tudatosan, nagy körültekintéssel dolgozik. Az operatőr az ő tervei alapján dönti el, milyen technika^ megoldásokat választ, milyen világítási és egyéb technikai eszközöket vesz igénybe. A forgatás után. amikor már valamennyi jelenet szalagon, a dobozban van, újabb művelet kezdődik. Sok filmszakember vallja, hogy a munkafolyamatnak ez a része, a filmgyár laboratóriumában előhívott nyersanyag vágása a legfontosabb. Annyi bizonyos, hogy a film végső változata, az, amit a néző is lát, a vágószala- gon születik. A rendezőnek itt még mindig módjában áll a képeik sorrendjének, gyorsabb vagy lassított váltakozásának kialakításával módosítani a hatást, közelebb vinni az eredményt eredeti elképzeléseihez, amiket teljesen megvalósítani csak a legritkább esetben sikerül. S amikor a vágást is befejezték: kész az új hím. jöhet a bemutató, a közönséggel való1 találkozás, amely eldönti: sikerült-e a stábnak hosszú hónapok munkájával érdemlegeset, sikereset alkotnia. DERS1 TAMÁS
