Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 1.365. június 17. Idénykezdet a Paksi Konzervgyárban Kevés a borsó — Sok a víz Kevesebb papír, több tett A konzervgyártási idény a zöldborsóval kezdődik. Azt mondják a szakemberek, hogy igen sok múlik a kezdeten. Ha jó a borsó, akkor biztos, hogy az ipar a később beérő gyümölcs- és főzelékféleségekből is teljesíti a tervét. Az idei „nyitány” — az eddigi jelek szerint — nem sikerült valami jól — mondja Örvös Ferenc, a Paksi Konzervgyár megbízott igazgatója. Általában május végén, június elején kaptuk mindig az első borszószállítmányt, eddig a legkésőbbi szezonkezdet három évvel ezelőtt volt, akkor június 5-én indultunk a borsóval. Most pedig? — Nyolcadikén végeztük el a próbagyártást és tulajdonképpeni, nagyobb mennyiségű gyártásunk csak most, hétfőn volt. De még ekkor is csak harmad annyi borsót töltöttünk üvegekbe, mint amennyi az üzem kapacitása. A késedelem oka: A kedvezőtlen tavaszi időjárás, a hosz- szan tartó esős, hűvös idő. A borsót a termelők — a környékbeli tsz-ek, állami gazdaságok — szakaszosan vetik, hogy az érés ne következzék be egyszerre. Most azonban valószínű, hogy hamarosan megindul a borsó- özön, a szakaszosan vetett zöldborsó „összeérik”. Tehát ma és holnap még kevés anyagot kap a gyár, de egy hét múlva már annyi jöhet, hogy fel sem tudják dolgozni. Mert az érés megindult, a jó idő hizlalja, érleli a hüvelyeket, szemeket. — Mit tesznek, ha sok lesz a zöldborsó? — Egyrészt igyekszünk maximálisan kihasználni a termelőberendezés kapacitását, és ha így sem győzzük, adunk át borsószemet más konzervgyáraknak — mondja Peák László főmérnök. A berendezés nagyjavítása rendben megtörtént a télen, a kipróbáláskor is jól „vizsgáztak” a gépek. Géphiba miatt nem lesz fennakadás. Annál nagyobb bajt okoz a víz... — Talán nincs elegendő? — Ellenkezőleg: Túl sok. Pár éve még az volt a bajunk, hogy nem volt elegendő vizünk. Azóta furattunk új kutakat. Most inkább a szennyvíz elvezetése okoz gondot. Hátul víz borítja a gyár udvarát, a mélyebb fekvésű helyeken. Ládahalmok állnak a vízben, munkások mentik ki a ládákat, viszik biztonságosabb helyre. A fakadóvíz lassan emelkedik. Ezt nem szabad szivattyúzni. De a gyári szennyvíz- csatorna végén négy motoros szivattyú dolgozik. A borsóiét, — óránként kétszáz köbmétert — emeli át a Dunába. Az üzemben forognak a gépek, telnek az üvegek. Ügy, mint eddig, minden évben, júniusban. Valami különbség azonban mégis van: a „borsóvonal” elején új berendezés, a flotációs mosó tisztítja a szemeket. — A kinti cséplőgépekre már tavaly felszereltük a száraztisztítót. Az azonban nem szed ki minden idegen anyagot a borsóból. Ezt a mosót az idén kaptuk. Szerepe, hogy osztályozás előtt kiválasztja a léha szemeket, virágbimbókat, levéltörmeléket, gyommagvakat, kavicsot a borsó közül — mondja Bohner István üzemvezető. — Változtattunk a technológián az előfőzésnél is. Tavaly még elő- főzés után hűtöttük a borsót. Kiderült azonban, hogy erre nincs szükség, sőt a hűtés elhagyásával nemcsak energiát lehet megtakarítani, hanem a minőség is jobb lesz. A gyárban még nem tudják, meglesz-e a tervezett kétszázötven vagon borsókonzerv, lesz-e elegendő nyersanyag. Azt azonban igen, hogy a minőség jobb lesz és az önköltség, — a technológiai változtatások és a munkaszervezés megjavítása következtében — alacsonyabb. (J.) (Szp.) Ijesztő, és a maga nemében egyedülálló a dombóvári járásban az az ember, aki iktatja és ügyintézi azt a panaszlevél- áradatot, amelyet falujából rendszeresen küld a különböző szerveknek. Önbürokrata ez az ember. Vagy méginkább műkedvelő bürokrata. Számára talánya panasz — amit rendszerint úgy talál ki — már csak másodrendű kérdés, mert neki feltehetően az iktatás okozza a legnagyobb gyönyört és örömöt. Szenvedélyévé vált a jelentésküldözgetés, s ezt, bár magánszorgalomból csinálja, mégis a lehető legbuzgóbban műveli. Sajnos rengeteg értékes időt rabol el a különféle szervek dolgozóitól és ezért ügyködése káros. Mint ahogyan káros a más előjelű jelentésgyártás: az, amelyik arra kárhoztatja a termelés különféle posztjain levő parancsnokokat, hogy haszontalanul fecséreljék el idejük egy részét. örömmel és helyesléssel üdvözöljük tehát azokat az intézkedéseket és rendelkezéseket, amelyek előírják a jelentések lényeges, számszerű csökkentését és így rengeteg idópocsékolástól kímélik meg a mezőgazdasági üzemekben is a vezetőket. Időnként már valóban szörnyeket szült az a megszállottság, amely a jelentések tömegét, a kérdések tömkelegét kívánta és követelte, nem ritkán értelmetlen rendeltetéssel és céllal. A Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatóságán ma is meg lehet tekinteni azt a kérdőívet, amelyet tavaly ősszel a vadásztársaságok kaptak. A vadásztársaságok elnökei megrendülve nézhettek a maid háromtucat kérdésre. Közülük néhányra kizárólag hasraütéssel lehetett válaszolni. Más alkalommal az egyik mezőgazdasági szak. iskola a félévvel korábban végzett hallgatóitól egyebek között ilyen kérdésekre kért választ: „Kapott-e jó munkájáért kormánykitüntetést, engedi-e a vezetőség érvényesülni?” Nem ritkán ezek és az ehhez hasonló kötelezettségek a tényleges és fontos tennivalókról terelték el a figyelmet. Ezek felszámolása érdekében a megyei párt- és a tanácsi vezetés a megfelelő rendelkezések nyomán máris meghozta a kellő intézkedéseket. Tavaly még epésen jegyezte meg nem egy tsz-elnök, hogy a mező- gazdasági munkák állásáról a legkritikusabb időszakban azért nem tud sokat, mert azzal van elfoglalva, hogy hol ide, hol oda jelentéseket küldjön a mezőgazdasági munkák állásáról. Ezek a bajok tehát végre megszűnnek. Persze senki nem vitatja, a létjogosultságát annak a jelentésnek, amire valóban szükség van, amely elősegíti az operatív vagy a távlati intézkedések megtételét, amely informál, helyzetképet ad. Szóval amely nem gátolja, segíti a munkát. Helyes tehát, hogy a papírmunka máris kevesebb, viszont indokolt néhány mondat erejéig utalni arra is, hogy ezzel párhuzamosan legyen több tett. Ezen a hangsúly. Jelenleg a mezőgazdasági üzemekben sok a munka, sokrétű a tennivaló és feltehetően a jelentések csökkentése hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy a kevesebb jelentés tartalmasabb legyen. A maga posztján tökéletes ember I Fehér András kocsikísérő 1------------------------------- volt, aztan k iemelték, Négy év óta a MÉK felvásárlója Mözsön és Tolnán, szerződést köt tsz-vezetőkkel, vagonokat rendel és indít, gyakran külföldre is, évente átvesz és elküld 220—250 vagon árut. Igazgatója így jellemezte: „A maga posztján tökéletes ember”. Keresltem a vasútállomáson és a mözsí tsz-irodán, aztán a határban. Mindenhol lehet bármikor. Nem tudtam utolérni. Mindig megy, mindig úton van. Hajnalban 4-kor negyed 5-kor kel vonattal bejön Decsröl kiveszi a kerékpárját a tolna-mozsi vasútállomáson és megkezdi tevékenységét. Este 9 után ér haza a családjához. A fiatal agronómus gyakornok, akivel a határban kerestük Fehér Andrást, azt mondja, ez az ember erre született. Ha kell, naponta részt vesz a szövetkezeti vezérkar megbeszélésein, pontosan tudja, mikor kell és lehet szállítani valamit, naponta ellenőrzi a kertészeti munkát, figyeli a növények fejlődését és végeredményben mindegy, milyen sok az áru, ő szerez vagonokat. „Lyukat beszél a vasutasok hasába. s neki adnak vagont.” Végül mégis összetalálkoztunk. Mindjárt elővett néhány kimutatást. jegyzetet, mert nem szeret levegőbe beszélni. A cigarettatárcáját is erre használja: papírokat rak bele, így nem vesznek el, mintha csak úgy zsebregyűrné őket. Arról beszél, mennyi az áru. milyen jól termel ez a két szövetkezet, aztán szidja az időjárást amibe persze besegítenek a mozsi könyvelők is, meg egy bajuszos öregember. Közben kiderül, hogy sok segédeszközre nincs szüksége, fejből is tud minden lényeges dolgot. A kereskedelmi utazó megnyerő elevenségével beszél és pontos kifejezéseket használ, közben beszúr egy- egy magánhasználatú mondatot: „A belföldi szállítás nekem nem kenyerem. Az export az igen!” Vagy: „Ha a vasútnál elszúrom a kocsi tartózkodási idejét, azért haragusznak, mert ez az állomás élüzem. De szívesebben veszik az én szállításaimat, mint azokét, akiknek jön két vagon szajréjuk és azt is úgy kell kirakatni.” Kérdezem, hogy csakugyan lyukat beszél-e a vasutasok hasába? Hát nem egészen így van. jobb módszer az, hogy őszintén bevallja, elszámította magát, kellene még néhány vagon, próbáljanak iszerez- ni. Akkor az állomísfőnök veszi a telefont és szerez. Persze Fehér Andrásnak nem mindegy, milyen az a vasúti kocsi. Csak tiszta lehet, mert ő különösen az exportárut nem viheti akármiben. Termeltet és vásárol zöldségféléket burgonyát és gyümölcsöt. Az idei tervéből 160 vagon a zöldség, 75 vagon a burgonya és 20 az alma. A gyümölcs rnjnd Tolnáról jön. Sokat tanult, tapasztalt, szakmunkásvizsgát is tett felvásárlásból, állami oklevelet szerzett, amit elismernek minden felvásárlási szakmában. Most kertészeti ismereteket tanul. Nagyon elmaradottnak érzi magát a szekszárdi járás néhány másik MÉK felvásárlója mellett, akik agronómusok. Azt mondja, nem ismer például sok kártevőt és növényi betegséget. Nem tudja figyelmeztetni a kertészt, hogy vigyázzanak ám, védekezni kell ilyen, vagy olyan levéltetű ellen. | Márciustól november végéig járja a nő a vagonok száma. De azért csinálja, teszi a dolgát. Erkölcsi honorálás is va,n. Még sohasem küldtek vissza neki export vagont, pedig nagyon nagyok a követelményeik. A maga posztján tökéletes ember. (gemenczi) Államvizsga a marxizmus—leninizmus esti egyetemen Tegnap a délelőtti órákban került sor első ízben a marxizmus— leninizmus esti egyetem szakosító tagozatán államvizsgákra Szek- szárdon. A vizsgáztató bizottságban foglalt helyet dr. Tóth József aspiráns, a pécsi esti egyetem igazgatója, dr. Somogyi János kandidátus és dr. Zinhóber Ferenc kandidátus. Az esti egyetem szakosító tagozatának 36 hallgatója sikeres államvizsgát tett, filozófiából, politikai gazdaságtanból, vagy tudományos szocializmusból. A hallgatóit többsége folytatja tanulmányait. Levelező úton teszik le a még hátralévő két államvizsgát, a következő két tanév folyamán. határt, miint a tsz-tagok. Lehet, hogy megy annyit, mint egy tsz- elmök, hiszen a két gazdaság között állandóan útban van, és utazik Decs és a tolna-mözisi vasútállomás között is. Sokszor nehéz. Amikor nem a szokásos négy-öt vagon áru jön össze naponta, hanem mondjuk kilenc vagonnal. Anyagilag nem is tudják honorálni ezt a többletmunkát, aránytalanul csökken a jutalék, ahogyan FURCSÁN HAT, elsősorban az előadóra hat furcsán, azt látni, hogy amíg beszél, hallgatósága mással van elfoglalva, horgol, hímez, vagy éppen köt. Gróh Józsefet, a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet elnökét, miközben beszédét tartotta, szemmel láthatóan nem zavarta, hogy hallgatósága hímez, sőt a jó cél érdekében még bíztatta is a serényen öltögető asszonyokat: — Nyugodtan dolgozzanak, mert amiről ezen a gyűlésen szó lesz, közvetlenül kapcsolódik ahhoz, amit csinálnak. A sióagárdi hímzés hírnevének növeléséről, a minőségi követelményekről, a határidők betartásáról lesz szó, ezeket pedig munkaközben is meg tudják jegyezni. A Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet sióagárdi tagjai gyűlést tartottak kedden este az általános iskolában. A gyűlés ösz- szehívására azért került sor, hogy új tagok felvételéről döntsenek, megbeszéljék a negyedévben jelentkező lemaradást, behozásának lehetőségeit, és a jelentkező minőségi problémákat. Ahogy a beszámolóból kitűnt, a hímzőrészleg lemaradása a tervhez viszonyítva nem nagy — 50 ezer forint — amit ha olyan szorgalmasan dolgoznak a sióagárdi hímzőasszonyok ahogy a gyűlés ideje alatt tették, a félév végére be is hoznak. Hollandia részére készítenek díszpámákat, térítőkét, futókat, és a szállítási határidők sürgetnek. — A sióagárdi hímzés jó hírneve kötelez — mondta az elnök. A sióagárdi hímzőrészleg tagjait már régebb óta foglalkoztatja a hagyományőrzés néhány problémája, s ez a gyűlésen ismét szóba került. Az asszonyok szóvá tettéle, hogy a sióagárdi hímzés mostani színösszeállításával elveszti eredetiségét. A hagyományt őrző asszonyok ragaszkodásának megvan a magyarázata. Hímzésüket éppen a minták, de méginkább a színek gazdagsága különbözteti meg más tájegységek népművészetétől, s hagyományos művészetük féltésében ragaszkodnak az erősebb, mondhatni rikítóbb színösszeállításhoz. Ezúttal mégis el kellett fogadni a vezetőség intézkedését. Jelenleg Hollandia részére dolgoznak, s az exportra kerülő hímzések színösszeállításához a megrendelő szigorúan ragaszkodik. A téma ezzel le is zárult, de az asszonyok teljesen csak akkor nyugodtak meg amikor az elnök bejelentette, hogy a belföldi értékesítésre szánt munkadarabok, hímzések továbbra is a hagyományos színösszeállításban készülnek. A GYŰLÉSEN 8 KÜLDÖTTET választottak akik a sióagárdi részleg képviseletében részt vesznek a közgyűlésen. A szövetkezet tagjai sarába a próbaidő eltelte után 18 asszony kérte felvételét, s a gyűlésen erről is döntöttek. A 18 jelentkező közül kettőt elutasítottak, egyet pedig alapos vita után elfogadtak. Azt is megírjuk, hogy miért, nehogy bárki is feltételezze, hogy irigység, vagy rossz szándék vezette az asz- szonyokat. A két jelentkező azért lett elutasítva, mert a próbaidő alatt egy öltésnyi munkát nem végeztek. Tulajdonképpen eddig csak számszerűségben szerepeltek, munkájukkal nem. A harmadik vitás eset viszont azért kívánkozik tollhegyre, hogy az asszonyok együttérzéséről tanúskodjék. A jelentkező felvétele mellett döntöttek, bár róla is az volt a vélemény, hogy eddig nem dolgozott, de azt is hozzátették, önhibáján kívül nem tudott dolgozni, és ez más, mint az előbbi két .eset. A FALUBAN az emberek ismerik egymást, ez lehet jó is, lehet rossz is. Ezúttal nagyon is jó volt, hogy behatóan ismerték a jelentkezőt, családi körülményeit, mert kedvezően befolyásolta a döntést. Az illetőt nemrég súlyos veszteség érte. Meghalt menyecskelánya, és néhány hónapos unokájának nevelése szakadt a nyakába. — Éppen a gyermekről való gondoskodás miatt is szüksége lesz a keresetre. Azért, hogy mostanában nem dolgozott, ne törjünk pálcát felette — hangoztatták többen. És mikor Gróh József elnök szavazásra tette fel a kérdést, egyöntetűen döntöttek arról, hogy felveszik tagnak. Pozsonyi Ignácné
