Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-15 / 139. szám

I9C3. június 15. 3 TOI,NA MEGYEI NÜPÜJSAG A megye mezőgazdaságának tényleges és eltúlzott nehézségeiről Beszélgetés Somorjai Sándor megyei főagronómussal Somorjai Sándor a Tolna me­gyei Tanács vb. mezőgazdasági osztályának főagronómusa, mun­katársunk kérdésére válaszolva tájékoztatást adott a mezőgazda­ságot, valamint a lakosságot egyaránt érintő több fontos kér­désről. — Jelenleg az emberek so­kaságát foglalkoztatja a mező­gazdaság helyzete. Hallatszanak olyan kétségbeesett hangok is, hogy az időjárás mindent tönk­retesz. Milyen a valóságos hely­zet, illetőleg milyennek ítéli meg a megyei főagronómus? — Azzal kezdeném, hogy az idén az időjárás következtében a mezőgazdaságban a megszokottól eltérő, rendkívüli helyzet állott elő. Ez kétségtelen tény. Gyakran beszélgetek idős emberekkel, akik elmondják, hogy a mostanihoz fogható időjárásra egyáltalán nem emlékeznek. Ami a csapadék mennyiségét illeti, arról elmond­hatom, hogy az 1926-os év volt talán az, amelyikkel az 1965-ös esztendő Összehasonlítható. Ápri­listól kezdve az esőzések szaka­datlanul gátolták, hátráltatták a földeken a mezőgazdasági mun­kát. Ez a körülmény már a kez­dést is megnehezítette. Április 1-e óta 32 csapadékos nap volt. Né­mi túlzással azt is mondhatnám, hogy kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal állandóan esett az eső. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy egyesek kétségbeesnek, megijednek, és akik nincsenek közvetlen kapcsolatban a mező- gazdasággal, azok azt hiszik, hogy máris veszve van minden. — Az az igazság, hogy nehéz­ségek vannak, a gondok termé­szetszerűen sokasodtak, dé annyi és olyan nagy baj még sincs, aho­gyan egyesek gondolják, vagy mondják. Kicsit részletezném a kapások-, állapotát és a növény­ápolás helyzetét. Azzal kezdeném, hogy egy átlagos időjárás esetén, figyelembe véve a mezőgazdasági dolgozók szorgalmát, a vezetők rátermettségét, a rendelkezésre álló erőkkel a tavaszi mezőgazda- sági munkákat viszonylag köny- nyen, késedelem nélkül be lehe­tett volna fejezni. Annak ellené­re be lehetett volna fejezni, hogy tavalyról, megint csak jórészt az időjárás következményeként sok volt a mélyszántatlan terület. Az előbb említett nehézségek követ­keztében azonban a vetés ez év tavaszán a szokottnál később fe­jeződött be. Úgy, hogy a legfon­tosabb tavaszi mezőgazdasági munkát, a vetést május 20-ára fejezhették be. Ha az esős napok számát nézzük, altkor ez így is nagy teljesítmény és ez a telje­sítmény kizárólag azzal magya­rázható, hogy a szövetkezeti gaz­dák és a vezetők mindent meg­tettek, amit csak lehetett. — Létrejött azonban egy olyan eltolódás és torlódás, ami — elő­re tudtuk — a növényápolást visszaveti. Ha azonban az esőzé­sek megszűntek volna, akkor az elmaradást a jelenlegi techniká­val és emberi szorgalommal még mindig behozhatta volna a megye mezőgazdasága. A helyzet azon­ban úgyszólván nem változott semmit és a munkák ténylegesen összetorlódtak. Pillanatnyilag ez okozza a legnagyobb gondot. Ezt szeretném hangsúlyozni, és nyom­ban hozzátenni, hogy a termés­átlagok majdani alakulására vo­natkozóan még nir.cs semmi ok pesszimistának lenni. Nincs sem­mi alapja annak a nézetnek, hogy ez az év már eleve kilá­tástalan. Nem kilátástalan. A nö­vényápolásban megmutatkozó el­maradás nagy részét megfelelő helyi intézkedésekkel a közös gazdaságban fel tudják számolni. Ez nem könnyű, de nem is lehe­tetlen. — Elsősorban a családtagok munkájára kell gondolni. A csa­ládtagok közreműködése soha nem bírt olyan jelentőséggel a terme­lőszövetkezeti mozgalomban, mint amilyen jelentőséggel bír az idén. Hogy teljesen közérthető legyen amit mondani akarok: a kapálást a családtagok segítségével még az idei rendkívüli időjárás ellené­re is valamennyi közös gazdaság be tudja fejezni. Nélkülük nem. És ez a lényeg. A termésátlagok­kal, a terméseredményekkel kizá­rólag azokon a területeken lesz­nek bajok, ahol elmulasztják a családtagok megfelelő mozgósítá­sát, és ennek következtében eset­leg egyes területeken nem tudják elvégezni a kapálást. Más károso­dástól nem kell tartani. Kóroko­zókban és kártevőkben az elő­fordulási százalék ugyanolyan, mint volt más években. Nem jobb és nem is rosszabb. Az sem fedi a valósáért, hogy a kapás növé­nyek máris nagyon visszamarad­tak a fejlődésben. Egyébként a Egy hét múlva sorsolják a II., a III. és a IV. Békekölcsönt Az Országos Takarékpénztár egy hét múlva, június 21-én és 22-én rendezi a II., a III., és a IV. Békekölcsön 1965. első félévi sorsolását. A húzásokat az OTP Nádor utca 15. szám alatti mű­velődési termében tartják. Június 21-én, hétfőn délután a II. Békekölcsönt sorsolják. Ebből a kölcsönből 106 500 kötvényre 30.5 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában. Június 22-én, kedden 10—14 óra között bonyolítják le a másik két békekölcsön húzását. Előbb a III. Békekölcsön 399 500 kötvényére 59.9 millió forintot, majd a IV. Békekölcsön 244 500 kötvényére 36.7 millió forintot sorsolnak ki. A kihúzott kötvények beváltá­sát július 6-án kezdik meg (MTI). Olcsóbb lett, korlátlanul kapható a naposcsibe Az idén eddig 800 ezer napos­csibét, 90 ezer naposkacsát, 26 ezer napozlibát vásároltak a me­gye közös gazdaságai és háztáji gazdaságai. E nagyszámú baromfi, elsősorban csirke egy részét már felnevelték és el is adták. Kovács Béla, az Országos Baromfiipari Vállalat kiskunhalasi gyáregységé­nek bátaszéki kirendeltség- vezetője elmondotta, hogy az év hátralévő időszakában még kb. 2 ezer naposlibát, és kb. 20 ezer na­poskacsát juttatnak a közös gazda­ságoknak, valamint a háztáji gaz­daságoknak. Kovács Ééla közölte még, hogy olcsóbb lett a naposcsirke. A ház­táji gazdaságok, a termelőszövet­kezetek korlátlan mennyiségben igényelhetnek, és a tavaszi hóna­poktól eltérően a háztáji gazda­ságok szerződéskötési kötelezett­ség nélkül vásárolhatnak a ter­melőszövetkezetektől naposcsirkét. kukoricavetésnek kb. csupán más­fél százaléka van víz alatt, ez kb. 1700 holdnak felel meg. Ahonnét rövid időn belül lemegy a víz, ott a növény megmenthető, ahol azonban a növényzet kipusztul ott más módon kell majd hasznosí­tani a területet. — A szénakészítésről mit tud­na mondani? A közös gazdasá­gokban elég nagy gondot jelent a rengeteg csapadék mellett jó minőségű szénát készíteni. — Ahhoz, hogy a kép teljes legyen, el kell mondani, a tavalyi pocokkártétel következtében több helyütt sor került a lucerna ki­szántására. Sajnos, ez igen érzé­kenyen érintette a megye mező- gazdaságát. Végső soron azonban jelenleg nem is annyira a meny- nyiség, hanem a minőség az, amit hangoztatok. Nemcsak én, velem együtt valamennyi mezőgazdasági szakembernek ez a legfőbb gondja. Szóval miután a lucernaterület ke­vesebb lett, már eleve minden szál komoly érték, meg kell becsülni. Semmiképpen ne engedjék a ve­zetők és a tagok, hogy a lekaszált termés kint maradjon, veszen­dőbe menjen. — A kaszálás végeredményben egyszer befejeződött. De eddig a termésnek mindössze 40 százalé­kát tudták betakarítani. Az ég alatt lévő szénatermés többszöröse megázott, és a minőséggel bajok vannak. Mit is mondhatok? Első­sorban arra hívnám fel a figyel­met, hogy nagy gonddal végezzék a bekazalozást. Az utakon, az ár­kok mentén, a réteken jó a ter­més. Nagy tömeget adtak az utak, a rétek. Itt viszont az a helyzet, hogy jelenleg még rengeteg rét­terület van víz alatt: kb. 4 ezer hold. A betakarítás, itt elmarad, késni fog. Szóval a szálas takar­mányt illetően nem vagyunk csep­pet sem derűlátók. Mondom, a veszteség főleg minőségi, de ha késik a betakarítás, ha nem for­dítanak nagy gondot a kázlazásra, akkor mennyiségi veszteséggel is számolni kell. Egyébként persze mennyiségben sok az a víz alatt lévő 4 ezer hold is. — Sok az eső, kevés a napsü­tés, az idő azonban halad. Kö­zeleg az aratás. A gabonabeía- karítás előkészületeiről mit cél­szerű leginkább számításba venni? — Ebben az évben kb. 130 ezer holdon kell elvégezni idejében és "a lehető legkevesebb veszteséggel az aratást. Az időjárás javulására túlzottan nem számíthatunk. A gépesítés évről évre javul. Az idén, ha megfelelőek a körülmé­nyek, a gabona 90 százalékát gépi erővel lehetne betakarítani. Mi annak idején, amikor összeállítot­tuk a tavaszi és a nyári mezőgaz­dasági munkák elvégzésének az irányelveit, 17 ezer holdban jelöl­tük meg a kézi aratásra váró te­rület nagyságát. Normális időjá­rásra számítottunk. Viszont lát­juk, mi a helyzet és így az elő­készületekkel kapcsolatban, sze­rintem első helyen kell számításba venni, hogy a szokásosnál nagyobb területen lesz szükség a kézi erő igénybevételére, illetőleg a tech­nikai ellátottság mértékét nem le­het száz százaléknak elfogadni. A közős gazdaságoknak tehát arra hívnánk fel a figyelmét, hogy erre már most gondoljanak. Hiába ugyanis a kombájn, a felázott ta­lajon nem tudjuk üzemeltetni. — Egyébként ez az időjárás a gabonákban kárt nem okozott. Sőt, a kalászosok fejlődésére általában kedvező volt. A kora tavasszal még gyengének minősített vetések is feltűnő módon megjavultak; gabonafélékből a várható termés­átlagok a jelenlegi helyzetet te­kintve inkább felette, mint alatta vannak a múlt évinek. Természe­tesen sok függ még az érési stá­diumban adódó időjárástól. Pesz- szimizmusra azonban itt sincs semmi ok — mondotta Somorjai Sándor elvtárs. Szekulity Péter A hét yége eseményeiből Évzáró ünnepségek Az idei oktatási évet már az el­múlt hét végén befejezték az is­kolákban. A hét végén tartották meg az évzáró ünnepélyeket, ahol a tanulók megkapták a bizonyít­ványokat is. Szekszárdon a Ga- ray János Gimnáziumban vasár­nap este fél hat órai kezdettel ke­rült sor az iskola ünnepélyére. Az évzárót, mivel kedvező időjárás volt, az iskola udvarán tartották. Sok szülő és hozzátartozó volt kíváncsi a hagyományos évzáró­ra. Erre a napra szervezték meg a Garay Gimnázium 50 éve érettsé­gizett tanulóinak találkozását is, amely az ünnepségnek megható színfoltja volt. A jubileumi érettségi találkozó három élő tag­ja közül, mindössze egy tudott el­jönni. Az 1964—65-ös iskolai évad év­záró ünnepségét az igazgató, Hor- vai Árpád tartotta. Értékelte a tanulók munkáját. Megemlítette, hogy ebben az évadban jól dol­goztak a tanárok, de a diákok ta­nulmányi eredményeivel is elé­gedettek. Bár az érettségi vizsgák még javában tartanak, már előre megállapítható, hogy az eredmény közepes átlag lesz. Az igazgató beszéde után kiosztották a jutal­makat. Itt vették át a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken jól szere­pelt tanulók az arany-, ezüst-, és a bronzérmeket. Jó tanulmányi a megye iskoláiban eredményért számos tanulót könyvjutalomban részesítettek. Az évzáró ünnepség után került sor a gimnázium hagyományos „Garay-báljára”. A mulatságot az iskola tornatermében rendezték, ahol a tanulók éjfélig tartó tánc­cal, szórakozással búcsúztak az iskolai évtől. A talpalávalót a Honvédség tánczenekara szolgál­tatta. A Szekszárdi Közgazdasági Technikumban szombaton dél­előtt H órai kezdettel rendezték meg az évzárót. Az iskolai tanuló­kon kívül sok szülő és hozzátar­tozó vett részt a technikum ün­nepségén. A DlVSZ-induló hang­jai után Lőrinc János, a szülői munkaközösség elnöke mondott beszédet, majd az igazgató dr. Bársony Róbert ismertette az is­kola egész évi munkáját és a ta­nulmányi átlagokat, majd itt- is jutalmazásokkal ért véget az ün­nepség. A megye középiskoláin kívül a hét végén tartották az általános iskolák évzáróit is. A Bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Is­kolában például az ünnepség után kiállítást rendeztek, ahol bemutat­ták a gyermekrajzokból, politech­nikai munkákból álló darabokat. A sok tehetséges rajz, famunka, valamint kézimunka az iskola al­sós, és felsős tanulóinak szorgal­mas munkáját dicséri. Foto- és képzőművészeti kiállítás Bonyhádon Vasárnap délelőtt 11 órakor nyitották meg Bonyhádon a já­rási művelődési házban a foto- és a képzőművészeti szakkör kiállí­tását. A művelődési ház nagyter­mében kiállított munkákat a két szakkör tagjai hazánk fel- szabadulásának 20. évfordulója tiszteletére készítették. A fotószakkör 11 aktív tagja közül valamennyien több képpel képviseltették magukat a kiállítá­son. A megyei tárlaton Máté Gyula és Érdi György arany­éremmel kitüntetett fotós képei is szerepelnek. A tárlaton több mint harminc válogatott képet ál­lítottak ki. Az 1949-ben alakult képzőmű­vészeti szakkör kiállítási anyaga is gazdag, itt nemcsak a felnőttek munkái, hanem a gyermekrajzok Is részt vesznek a tárlaton. 13 képzőművész állította ki alkotá­sait, 22 olajfestmény és számos akvarell szerepel munkáik között. A kiállítás érdekessége, hogy; An­tal Márton fafaragó alkotásait is láthatják a kiállított képzőművé­szeti tárgyak között. A népszerű­ségnek örvendő tárlaton vasárnap délelőtt 11 órától, délután 4 óráig mintegy 200 látogató volt kíván­csi a szakkör munkáira. Jubileumi előadás a városi művelődési házban A szekszárdi művelődési ház központi művészeti együttese eb­ben az évben ünnepli fennállá­sának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból felújították Duna- jevszkij: Szabad szél című három- felvonásos nagyoperettjét, ame­lyet mtár annak idején nagy si­kerrel adtak elő nemcsak a me­gye, hanem az ország különböző részein. Az együttes tagjai már régóta készülődnek a jubileumi előadás, ra, amely úgy gondolták, hogy a tízéves munkájuk egyik fokmé­rőié lesz. így vasárnap este ke­rült sor a bemutatóra a művelő­dési házban, ahol szépszámú né­zősereg tapsolta végig a három­felvonásos műsort. A szereplők kit-attek magukért és olyan elő­adást produkáltak, ami méltán, aratott elismerést a nézősereg so­raiban. A jubileumi előadást megtekin­tette egy négytagú jugoszláv kul­turális bizottság is, amely szin­tén nagv elisrr-’rá?s?l adózott a művészeti együttes felkészültsé­géről, sikeres szerepléséről. A szekszárdi műkedvelő színjátszók e jubileumi darabjukkal indul­nak június 23-ón jugoszláviai vendégszereplésükre, ahol 12 na­pig tartózkodnak és különböző vajdasági városokban több elő­adást tartanak. Vasárnapi A napokon át tartó esőzések után kedvezett az időjárás a bikácsi Béke Tsz tagjainak. A termelőszövetkezeti tagok a kul­turális alap egy részének felhasz­nálásával egésznapos kirándulást tettek Baranyába. Az IBUSZ szervezésében megrendezett autó. buszos kiránduláson 126-an vet­tek részt tsz-tagok, azok család­tagjai, pedagógusok és községi vezetők. Az egésznapos kirándu­lás programja minden résztvevő­nek adott valami maradandót: kulturálódási, szórakozást, vidám­ságot. Vasárnap reggel 6 órakor in­dultak a bikácsiak és Pécsett, a kirándulás első állomásán néhány órát elidőztek. Megnézték a vá­ros nevezetességeit, műemlékeit, a török mecsetet és a székesegy­házat, Ujmecsekaliát és az állat­kertet. A pár óras pécsi tartóz­kodás után folyatták útjukat Sik­lósra. A vár első emeleténei; néhány kirándulás szobája múzeum céljára van be­rendezve. Itt is sokáig elidőztek. A tartókban elhelyezett kerámiai munkák időrendben mutatiák be a baranyai fazekasioar fejlődé­sét. Az asszonyok, lányok a Sik­lós-vidéki népviseletet bemutató vitrinek előtt időztek el hosszab­ban. A fiatalok figyelmét a fegy- vertörténsti rész kötötte le. A siklósi várkastély sok látnivaló­ja után Harkányfürdőre utaztak a bikácsi tsz-kirándulók és a Baranya szállóban közös ebéden vettek részt. Utána fürödtek és sokak számára ez volt a kirán­dulás fénypontja. Voltak, akik egészen a záróráig élvezték a melegvízű fürdőt. A kirándulók a késő délutáni órákban _ indultak haza. s útköz­ben betértek a dunaszekcsői ha­lászcsárdába, ahol közös vacso­rán vettek részt. Kedvezett az idő a bikácsi tsz-tagoknak. akik egy szép kirándulás emlékével tértek hazai

Next

/
Thumbnails
Contents