Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-15 / 113. szám
S0C5. május iä. TOLNA MEGTEI NÉPÚJSÁG 3 Prantner József látogatása Sióagárdon Prantner József megyénk képviselője, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a szerdai napot Sióagárdon töltötte. Délelőtt a község párt-, állami és tömegszervezeti vezetőivel beszélgetett, majd a pedagógusokat kereste fel, ahol világnézeti, nevelési kérdések kerültek szóba. Délután fogadóórát tartott megyénk képviselője, ahol a lakosság közül sokan felkeresték, választ várva kérdéseikre, panaszaikra. Este a Hazafias Népfront községi bizottságának kibővített ülésén vett részt Prantner József, s ott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről tájékoztatta a megjelenteket, majd számos kérdésre adott választ. Tavaly 94 000 forintot fizettek ki tanulóbiztosítási kártérítésként Sokszor előfordul a gyerekek között a baleset, ök mindig fürgébben mozognak, mint a felnőttek és gyakrabban meggondolatlanok. Egy-egy kisebb baleset könnyen megesik, de nem ritka a súlyosabb sérülés sem. Az Állami Biztosító néhány éve bevezetett „Tanuló-balesetbiztosítása” helyes kezdeményezésnek bizonyult és a több éves tapasztalat azt mutatja, hogy baleset esetén nagy segítséget jelent a szülőknek az úgynevezett kártérítés. Minden iskolai év végén a legtöbb szülő megköti a tanuló balesetbiztosítását, amely kerek egy évre szól. Ez alatt az időszak alatt, bármilyen sérülés éri a tanulókat, a megállapított összeget azonnal kifizeti az Állami Biztosító. A biztosítás összege mindössze 5 forint évenként és ennek fejében nemcsak az iskolában történt baleset esetén fizetnek kártérítést, hanem a szünidőben, otthon, a lakásban, az utcán, vagy éppen az utazás alatti sérülések alkalmával. Ángyán József ireg- szemcsei óvodás például otthon, játszás közben vesztette el bal szemét, 5250 forint kártérítést kaptak szülei, vagy itt van Zá- vodi József miszlai általános iskolás esete. A fiú otthon a szecskavágóval vágta le két ujját. Az Állami Biztosító 3750 Ft kártérítést fizetett ki. Horváth Lajoe sióagárdi általános iskolás is hasonló módon járt. Tenkes-kapi- tányt játszottak és közben az egyik szemét kiütötték, ő is megkapta a megállapított összeget az ÁB-tól. Természetesen, aki már elvesztette egyik szemét, vagy kezét, a kártérítési díj nem tudja pótolni, mégis az 5 forintos balesetbiztosítás után járó összeg sokat jelent a családban. A tanulóbalesetek száma megnövekedett, de ezzel egyidejűleg emelkedett a biztosítottak száma is. Az 1964/65- Ös iskolai évben a tanuló-balesetbiztosításban részt vett a megye iskoláinak 89, a tanulóknak pedig 80 százaléka. Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága az elmúlt évben 94 000 forintot fizetett ki tanulóbiztosítási kártérítésként. bán hajlamosak vagyunk anói elfeledkezni, hogy mi, a különféle helyekén dolgozók tehetünk legtöbbet. Meg is kell tenni a legtöbbet, mert dőreség azt hinni, hogy az üzemekben, a hivatalokban egy felsőbb szervtől érkező utasítás megváltoztatja, jobb belátásra bírja a hanyagokat. Jó is lenne, ha ilyen egyszerűen menne, de így nem megy. A naplopást felszámolni kizárólag a munkáskolletatívák egységes fellépésével lehet. A szorgalmas dolgozók ne tűrjék meg maguk között a hitvány, semmi embereket. Akik pedig nem értik meg, hogy a munka életszükséglet, akik nem akarják tudni, hogy a ^minőség és a mennyiség kötelező, azokkal nincs sok tárgyalni való. A megye jól osztó gazdag termelőszövetkezeteiben az előrejutást, a gazdasági megszilárdulást éppen az segítette elő legjobban, hogy az állattenyésztésben, a növény termesztésben dolgozó brigád tagok a hanyagoknak megmondták: vagy úgy dolgozol barátom, ahogyan kell, vagy pedig le is út. fel is út. Ugyanezt meg lehet mondani az iparban is, a hivatalokban is, és mindenütt, mert aki rosszul kapálja a kukoricasorokat, nem feji ki rendesen a tehenet, aki rosszul rakja le a parkettát, aki hanyagul végzi a tervezést, az mindannyiunk zsebéből lopja ki a forintot. Jogiunk és köteSességünk tehát szólni, s éppen ez a kollektív szigor jelentené a legtöbbet a rendcsináláshoz, a munkafegyelem terén, De sajnos még gyakran az élenjáró dolgozók nem tartják magukat arra illetékesnek, hogy szóljanak, vagy hogy a vezetőik ilyen irányú törekvéseit segítsék. Pedig felhatalmazásuk van rá. T de je nagykorúsodni más kérdésekben is, hogy végre minden alkalommal felismerjük kik miként élnek vissza a demokráciára hivatkozva, éppen magával a népi demokrácia adta joggal. Több gazdasági vezetővel beszélgettünk arról, a dolgozók érdekeit sértő állapotról, amely még ma is a felelőtlen, lusta emberek malmára hajtja időnként a vizet. Elveink megcsúfolásaként ugyanis számos olyan törekvés fordul még ma is a visszájára, amely a munkák jobb és gondosabb elvégzésére irányul. Előfordul, hogy a pontos munkát megkövetelő brigád vezetőt azzal vádolják mag, hogy durva, goromba. Van ilyen vezető? Van! De megfigyelhetjük, hogy legtöbbször a Vélt vagy valódi vádakat azok terjesztik, akik hadilábon állnak a kötelességteljesítéssel. Egy alkalommal a szerkesztőségbe Alsótengelicről panaszos levél érkezett. A levélíró azon kesergett, hogy a gazdaságban „goromba hangon beszélnek a dolgozókkal”. E levélíró egyetlen állítása sem felelt meg a valóságnak, mert Alsótengelicen kizárólag arról a természetes állapotról volt és van szó, hogy mindenkitől megkívánják a maga posztján a helytállást. A levélíró feltette a kérdést. „Hát megengedhető ez a demokráciában?” Mi lehet erre a válasz? Az, KONYHA ezerötszáz személyre Az irodába vendégek érkeztek a szomszéd téglagyárból. Vaszkó Lajosné gyárvezető és Málinger Mihály párttitkár. — Hallottuk, és most már láttuk is, hogy üzemel a konyha. Szeretnénk mi is innét vinni az ebédet — mondja Vaszkóné. — Hány adagról volna szó? — kérdezi Tolnai Józsefné üzletvezető. — Harminc-negyvenről. — Kérem, nincs semmi akadálya. Egy hétre előre kell megadni a megrendelést Van edényük az elszállításhoz? — Természetesen. A továbbiakban a részleteket beszélik meg. Hogyan kell a szerződést megkötni, fizetni, és hogy ki döntse el, hány adag kell az egyik és hány a másik féle ebédből. — Miért, talán választani is lehet? — Igen, egyelőre kétfélét főzünk. A téglagyáriak nem kérik a választékot. az csak tovább bonyolítaná a dolgot. Legyen csak egyféle, az, amelyik kiadósabb. — Nagyon megörültünk, hogy itt, a műszergyári konyhán megindult a főzés. Nem hül ki az étel, mire hozzánk ér és úgy hallottuk, nagyon jól főznek itt. — Bizony, elég hamar híre ment a konyhánknak — mondja nevetve Tolnainé. Egymásután jönnek az érdeklődők. — Hát nemcsak a műszergyáriaknak főznek? — A konyha kapacitása — a tervek szerint — ezerötszáz adag ebéd, de ahogy látom, minden különösebb erőfeszítés nélkül el tudunk készíteni kétezer adagot is. A műszergyár még nem termel, teljes kapacitással, egyelőre százötven-százhatvan adagra van szükségük. Hát természetes, hogy más üzemeket is „befogadunk”. A teljesség kedvéért el kell mondani azt is, hogy a műszergyár csak megépíttette és berenGyorsan megy az „önkiszolgálás” hogy igen, megengedhető. Elég baj, hogy hosszú ideig úgy gondoltuk, a lustákkal, a tekergőkkel szembeni határozott fellépés egyet jelent a demokrácia megsértéséved. S elég baj, hogy jó néhányszor nem a lusták fizettek rá ügyködésükre, hanem az a vezető, aki szólni merészelt. Egyébként bárki utána járhat: a dolgozók döntő többségének pontosan ez a véleménye. félreértés ne essék, az ember. télén, goromba, pökhendi hang, vagy viselkedés nem engedhető meg senkinek. De a demokrácia ürügyén a fizetett naplopáshoz sincs joga és ne is legyen joga senkinek. Nevetséges és képtelen az a helyzet, hogy a Dal- mandi Állami Gazdaság egyik kerületében az üzemi értekezleten egyik-másik hanyag embernek volt bátorsága felállni, megbírálni a kerület vezetőjét és kifogásolni, hogy a vezetők nem beszélnek megfelelő hangon a dolgozókkal. Holott itt is egészen másról van szó. A dolgozókkal szemben megfelelő hangot használnak, a dolgozóknak nincs semmi panaszuk, a kerület vezetőinek a magatartása c«=k azoknak nem tetszik, akik dolgozóknak álcázzák magukat. Ezekben a kérdésekben tisztábban kell látni és az ilyen dolgok megítélésében ne a naív elvtelenség érvényesüljön, hanem a felnőtten gondolkodó, kiváló tulajdonságokkal rendelkező, élenjáró munkások nézete és véleménye. Szekulity Péter dezte a konyhát, éttermet A fenntartás, üzemeltetés már a Me- csekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat dolga. A vállalatot még nem nagyon ismerik Szekszárdon, azt is kevesen tudják, hogy ez a vállalat szállítja az ötvenes boltnak a cukrászkészítményeket a különféle félkész és konyhakész ételeket — Pécsről. A következő években kerül sor fokozatosan a többi üzemi konyhák átvételére. Szekszárdon az új műszergyári konyha az első. Ezt már kezdettől fogva a pécsi vállalat üzemelteti. De vessünk néhány pillantást az új konyhára, étteremre, ahol éppen most kezdődött meg az ebéd. Minden ragyog a tisztaságtól, az ablakokon műanyag redőny, de így is világos a terem, önkiszolgáló rendszerben étkeznek a műszergyáriak, a konyhát az étteremmel összekötő ablaknál választanak a kétféle menüből. Itt is, ott is kérdezősködünk. Hogy ízlik az ebéd? A válasz egyforma: ízletes és bőséges. A konyhában gőzüstök és villanysütők, főzőlapok. Gőzelszívóberendezés gondoskodik a levegő tisztaságáról. És gépek. Ami csak elképzelhető egy modem konyhán. — Egyelőre a műszergyáriaknak és az állami építővállalat dolgozóinak főzünk, összesen három- százhúsz-háromszázötven adagot. Most kötjük meg a szerződést a gyár ipari tanulóinak ebédeltetésére és amint láthatta, a téglagyáriak is „beneveztek”, érdeklődött már az SZMT és több vállalat is. Természetesen itt csak a műszergyáriak ebédelnek, a többi vállalatok elviszik az ebédet. — mondja az üzletvezető. — Hogyan válik be az önki- szolgáló rendszer? — Nagyon jól. Ezt vezettük be, egyébként a Baranya megyei nagy üzemi éttermeinkben is. Itt például ötszáz személyt tudnánk megebédeltetni ötven perc alatt. Egyelőre, persze nem sietünk a felfutással, össze kell még szokni a személyzetnek, mivel csak né- hányan vagyunk régiek a szakmában, De ahogyan látom, az újak is belejönnek. A felszerelés még nem teljes. Hiányzik még a berendezés a hűtőkamrákhoz és az elkövetkezendő hetek, hónapok tennivalója a cukrászüzem felszerelése is. De már „üzemel” a műszergyári beruházás egyik fontos létesítménye. — A távolabbi tervek? •♦ü. Egyelőre kétfélét főzünk, ma például csontleves volt, a második fogás p>edig tejfölös-gombás sertésszelet rizzsel és paprikás sertésszelet spagettivel. De később majd bevezetjük az étlap szerinti étkezést, amikor hat-nyolc féléből is választhatnak a „vendégek”. Talán tudunk majd reggelit és vacsorát is adni. ízlik az ebéd Folyamatosan szállítják a Garay Szálloda új berendezését A Szekszárdim épülő Garay Szálloda — most már véglegesnek tűnő határidő szerint— novemberben megnyitja kapuit. A vendéglátó kombinát teljesen új berendezést kap. Ezekben a napokban mind több berendezési tárgy érkezik. A határidők leteltével — sajnos nem előtte — meggyorsult a felszerelés szállítása. Tegnap például több va- gonnyi ágy, ágynemű érkezett. Az új szobabsrendezéseket ideiglenesen az új szálloda nagytermében tárolják.
