Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-15 / 113. szám

S0C5. május iä. TOLNA MEGTEI NÉPÚJSÁG 3 Prantner József látogatása Sióagárdon Prantner József megyénk kép­viselője, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke a szerdai napot Sióagárdon töltötte. Délelőtt a község párt-, állami és tömeg­szervezeti vezetőivel beszélgetett, majd a pedagógusokat kereste fel, ahol világnézeti, nevelési kérdé­sek kerültek szóba. Délután fogadóórát tartott megyénk képviselője, ahol a la­kosság közül sokan felkeresték, választ várva kérdéseikre, pana­szaikra. Este a Hazafias Népfront községi bizottságának kibővített ülésén vett részt Prantner József, s ott a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről tájékoztatta a megjelenteket, majd számos kér­désre adott választ. Tavaly 94 000 forintot fizettek ki tanuló­biztosítási kártérítésként Sokszor előfordul a gyerekek között a baleset, ök mindig für­gébben mozognak, mint a felnőt­tek és gyakrabban meggondolat­lanok. Egy-egy kisebb baleset könnyen megesik, de nem ritka a súlyosabb sérülés sem. Az Állami Biztosító néhány éve bevezetett „Tanuló-balesetbiztosítása” he­lyes kezdeményezésnek bizonyult és a több éves tapasztalat azt mutatja, hogy baleset esetén nagy segítséget jelent a szülőknek az úgynevezett kártérítés. Minden iskolai év végén a leg­több szülő megköti a tanuló bal­esetbiztosítását, amely kerek egy évre szól. Ez alatt az időszak alatt, bármilyen sérülés éri a ta­nulókat, a megállapított összeget azonnal kifizeti az Állami Bizto­sító. A biztosítás összege mind­össze 5 forint évenként és ennek fejében nemcsak az iskolában történt baleset esetén fizetnek kártérítést, hanem a szünidőben, otthon, a lakásban, az utcán, vagy éppen az utazás alatti sérülések alkalmával. Ángyán József ireg- szemcsei óvodás például otthon, játszás közben vesztette el bal szemét, 5250 forint kártérítést kaptak szülei, vagy itt van Zá- vodi József miszlai általános is­kolás esete. A fiú otthon a szecs­kavágóval vágta le két ujját. Az Állami Biztosító 3750 Ft kártérí­tést fizetett ki. Horváth Lajoe sióagárdi általános iskolás is ha­sonló módon járt. Tenkes-kapi- tányt játszottak és közben az egyik szemét kiütötték, ő is meg­kapta a megállapított összeget az ÁB-tól. Természetesen, aki már elvesz­tette egyik szemét, vagy kezét, a kártérítési díj nem tudja pótolni, mégis az 5 forintos balesetbizto­sítás után járó összeg sokat je­lent a családban. A tanuló­balesetek száma megnövekedett, de ezzel egyidejűleg emelkedett a biztosítottak száma is. Az 1964/65- Ös iskolai évben a tanuló-baleset­biztosításban részt vett a megye iskoláinak 89, a tanulóknak pedig 80 százaléka. Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága az el­múlt évben 94 000 forintot fizetett ki tanulóbiztosítási kártérítésként. bán hajlamosak vagyunk anói elfeledkezni, hogy mi, a külön­féle helyekén dolgozók tehetünk legtöbbet. Meg is kell tenni a legtöbbet, mert dőreség azt hinni, hogy az üzemekben, a hivatalok­ban egy felsőbb szervtől érkező utasítás megváltoztatja, jobb be­látásra bírja a hanyagokat. Jó is lenne, ha ilyen egyszerűen menne, de így nem megy. A nap­lopást felszámolni kizárólag a munkáskolletatívák egységes fel­lépésével lehet. A szorgalmas dol­gozók ne tűrjék meg maguk kö­zött a hitvány, semmi embereket. Akik pedig nem értik meg, hogy a munka életszükséglet, akik nem akarják tudni, hogy a ^minőség és a mennyiség kötelező, azokkal nincs sok tárgyalni való. A megye jól osztó gazdag ter­melőszövetkezeteiben az előre­jutást, a gazdasági megszilárdu­lást éppen az segítette elő leg­jobban, hogy az állattenyésztés­ben, a növény termesztésben dol­gozó brigád tagok a hanyagoknak megmondták: vagy úgy dolgozol barátom, ahogyan kell, vagy pe­dig le is út. fel is út. Ugyanezt meg lehet mondani az iparban is, a hivatalokban is, és mindenütt, mert aki rosszul kapálja a kuko­ricasorokat, nem feji ki rende­sen a tehenet, aki rosszul rakja le a parkettát, aki hanyagul vég­zi a tervezést, az mindannyiunk zsebéből lopja ki a forintot. Jo­giunk és köteSességünk tehát szólni, s éppen ez a kollektív szi­gor jelentené a legtöbbet a rend­csináláshoz, a munkafegyelem te­rén, De sajnos még gyakran az élenjáró dolgozók nem tartják magukat arra illetékesnek, hogy szóljanak, vagy hogy a vezetőik ilyen irányú törekvéseit segítsék. Pedig felhatalmazásuk van rá. T de je nagykorúsodni más kérdésekben is, hogy vég­re minden alkalommal felismer­jük kik miként élnek vissza a de­mokráciára hivatkozva, éppen magával a népi demokrácia adta joggal. Több gazdasági ve­zetővel beszélgettünk arról, a dol­gozók érdekeit sértő állapotról, amely még ma is a felelőtlen, lusta emberek malmára hajtja időnként a vizet. Elveink meg­csúfolásaként ugyanis számos olyan törekvés fordul még ma is a visszájára, amely a munkák jobb és gondosabb elvégzésére irányul. Előfordul, hogy a pontos munkát megkövetelő brigád veze­tőt azzal vádolják mag, hogy durva, goromba. Van ilyen veze­tő? Van! De megfigyelhetjük, hogy legtöbbször a Vélt vagy va­lódi vádakat azok terjesztik, akik hadilábon állnak a kötelesség­teljesítéssel. Egy alkalommal a szerkesztőségbe Alsótengelicről panaszos levél érkezett. A levél­író azon kesergett, hogy a gaz­daságban „goromba hangon be­szélnek a dolgozókkal”. E levél­író egyetlen állítása sem felelt meg a valóságnak, mert Alsóten­gelicen kizárólag arról a termé­szetes állapotról volt és van szó, hogy mindenkitől megkívánják a maga posztján a helytállást. A levélíró feltette a kérdést. „Hát megengedhető ez a demokráciá­ban?” Mi lehet erre a válasz? Az, KONYHA ezerötszáz személyre Az irodába vendégek érkeztek a szomszéd téglagyárból. Vaszkó Lajosné gyárvezető és Málinger Mihály párttitkár. — Hallottuk, és most már lát­tuk is, hogy üzemel a konyha. Szeretnénk mi is innét vinni az ebédet — mondja Vaszkóné. — Hány adagról volna szó? — kérdezi Tolnai Józsefné üzlet­vezető. — Harminc-negyvenről. — Kérem, nincs semmi akadá­lya. Egy hétre előre kell meg­adni a megrendelést Van edé­nyük az elszállításhoz? — Természetesen. A továbbiakban a részleteket beszélik meg. Hogyan kell a szer­ződést megkötni, fizetni, és hogy ki döntse el, hány adag kell az egyik és hány a másik féle ebéd­ből. — Miért, talán választani is lehet? — Igen, egyelőre kétfélét fő­zünk. A téglagyáriak nem kérik a vá­lasztékot. az csak tovább bonyo­lítaná a dolgot. Legyen csak egy­féle, az, amelyik kiadósabb. — Nagyon megörültünk, hogy itt, a műszergyári konyhán meg­indult a főzés. Nem hül ki az étel, mire hozzánk ér és úgy hal­lottuk, nagyon jól főznek itt. — Bizony, elég hamar híre ment a konyhánknak — mondja nevet­ve Tolnainé. Egymásután jönnek az érdeklődők. — Hát nemcsak a műszergyá­riaknak főznek? — A konyha kapacitása — a tervek szerint — ezerötszáz adag ebéd, de ahogy látom, minden különösebb erőfeszítés nélkül el tudunk készíteni kétezer adagot is. A műszergyár még nem ter­mel, teljes kapacitással, egyelőre százötven-százhatvan adagra van szükségük. Hát természetes, hogy más üzemeket is „befogadunk”. A teljesség kedvéért el kell mondani azt is, hogy a műszer­gyár csak megépíttette és beren­Gyorsan megy az „önkiszolgálás” hogy igen, megengedhető. Elég baj, hogy hosszú ideig úgy gon­doltuk, a lustákkal, a tekergőkkel szembeni határozott fellépés egyet jelent a demokrácia megsértésé­ved. S elég baj, hogy jó néhány­szor nem a lusták fizettek rá ügyködésükre, hanem az a ve­zető, aki szólni merészelt. Egyéb­ként bárki utána járhat: a dol­gozók döntő többségének ponto­san ez a véleménye. félreértés ne essék, az ember. télén, goromba, pökhendi hang, vagy viselkedés nem enged­hető meg senkinek. De a demok­rácia ürügyén a fizetett naplo­páshoz sincs joga és ne is legyen joga senkinek. Nevetséges és kép­telen az a helyzet, hogy a Dal- mandi Állami Gazdaság egyik ke­rületében az üzemi értekezleten egyik-másik hanyag embernek volt bátorsága felállni, megbírál­ni a kerület vezetőjét és kifogá­solni, hogy a vezetők nem beszél­nek megfelelő hangon a dolgo­zókkal. Holott itt is egészen más­ról van szó. A dolgozókkal szem­ben megfelelő hangot használnak, a dolgozóknak nincs semmi pa­naszuk, a kerület vezetőinek a magatartása c«=k azoknak nem tetszik, akik dolgozóknak álcáz­zák magukat. Ezekben a kérdé­sekben tisztábban kell látni és az ilyen dolgok megítélésében ne a naív elvtelenség érvényesüljön, hanem a felnőtten gondolkodó, kiváló tulajdonságokkal rendelke­ző, élenjáró munkások nézete és véleménye. Szekulity Péter dezte a konyhát, éttermet A fenntartás, üzemeltetés már a Me- csekvidéki Üzemi Vendéglátó Vál­lalat dolga. A vállalatot még nem nagyon ismerik Szekszárdon, azt is kevesen tudják, hogy ez a vál­lalat szállítja az ötvenes boltnak a cukrászkészítményeket a külön­féle félkész és konyhakész ételeket — Pécsről. A következő évek­ben kerül sor fokozatosan a többi üzemi konyhák átvételére. Szek­szárdon az új műszergyári kony­ha az első. Ezt már kezdettől fog­va a pécsi vállalat üzemelteti. De vessünk néhány pillantást az új konyhára, étteremre, ahol ép­pen most kezdődött meg az ebéd. Minden ragyog a tisztaságtól, az ablakokon műanyag redőny, de így is világos a terem, önkiszol­gáló rendszerben étkeznek a mű­szergyáriak, a konyhát az étte­remmel összekötő ablaknál vá­lasztanak a kétféle menüből. Itt is, ott is kérdezősködünk. Hogy ízlik az ebéd? A válasz egyforma: ízletes és bőséges. A konyhában gőzüstök és vil­lanysütők, főzőlapok. Gőzelszívó­berendezés gondoskodik a levegő tisztaságáról. És gépek. Ami csak elképzelhető egy modem kony­hán. — Egyelőre a műszergyáriaknak és az állami építővállalat dolgo­zóinak főzünk, összesen három- százhúsz-háromszázötven adagot. Most kötjük meg a szerződést a gyár ipari tanulóinak ebédelteté­sére és amint láthatta, a tégla­gyáriak is „beneveztek”, érdek­lődött már az SZMT és több vál­lalat is. Természetesen itt csak a műszergyáriak ebédelnek, a többi vállalatok elviszik az ebédet. — mondja az üzletvezető. — Hogyan válik be az önki- szolgáló rendszer? — Nagyon jól. Ezt vezettük be, egyébként a Baranya megyei nagy üzemi éttermeinkben is. Itt pél­dául ötszáz személyt tudnánk megebédeltetni ötven perc alatt. Egyelőre, persze nem sietünk a felfutással, össze kell még szokni a személyzetnek, mivel csak né- hányan vagyunk régiek a szak­mában, De ahogyan látom, az újak is belejönnek. A felszerelés még nem teljes. Hiányzik még a berendezés a hűtőkamrákhoz és az elkövetke­zendő hetek, hónapok tennivaló­ja a cukrászüzem felszerelése is. De már „üzemel” a műszergyári beruházás egyik fontos létesítmé­nye. — A távolabbi tervek? •♦ü. Egyelőre kétfélét főzünk, ma például csontleves volt, a máso­dik fogás p>edig tejfölös-gombás sertésszelet rizzsel és paprikás sertésszelet spagettivel. De később majd bevezetjük az étlap szerinti étkezést, amikor hat-nyolc félé­ből is választhatnak a „vendé­gek”. Talán tudunk majd reggelit és vacsorát is adni. ízlik az ebéd Folyamatosan szállítják a Garay Szálloda új berendezését A Szekszárdim épülő Garay Szálloda — most már végleges­nek tűnő határidő szerint— no­vemberben megnyitja kapuit. A vendéglátó kombinát teljesen új berendezést kap. Ezekben a na­pokban mind több berendezési tárgy érkezik. A határidők letel­tével — sajnos nem előtte — meggyorsult a felszerelés szállí­tása. Tegnap például több va- gonnyi ágy, ágynemű érkezett. Az új szobabsrendezéseket ideig­lenesen az új szálloda nagyter­mében tárolják.

Next

/
Thumbnails
Contents