Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

4 TOLNA MEGVET NEPÜJSÄG 1965. május 13. Túl a megyehatáron Palóc kislány Hollókőről. Salgótarján Pécskő utcája az úgynevezett „cigánysor”. A putrik helyén épülnek ezek a modern lakóházak. A ZiM salgótarjáni üzemében elkészítették a huszonötezredik új konstrukciójú gáztűzhelyet. (Koppány György felvételei.) ÖT PC MTA: «OBST CZERNY KI AUS $CW££l 13. Március 7-én a Minnesota ál­lambeli L. E. Engeman alezre­des. a 14. tankhadosztály pa­rancsnoka, távcsövét a Rajna völ­gyeire irányítja. Nem akar hinni a szemének: a Remagen melletti Ludandorff-híd sértetlenül áld. Csak egy géppusktás csoportot hagytak ott őrzésére. Az alezre­des villámgyalogos hadosztályá­nak: „Azonnali indulás a vá­rosba. Áthaladni rajta, amilyen gyorsan csak lehet és megkísérel­ni a híd elérését...” így is történt. Támogatásukra Engeman utánuk küldi Pershing- páncélosainak egy csoportját. A német géppuskásokat közelharc­ban leküzdik. Az amerikaiak hídfőhöz jutot­tak. A következő órákban meg­történik a vértelen átkelés a Rajnán. A hídon a Bradley tá­bornok parancsnoksága alatt álló katonák tízezrei haladnak, s ve­lük együtt kerülnek át a páncé­losok, a lövegek és a lőszeres kocsik a sokat megénekelt folyó keleti partjára. A nyugati szövet­ségesek tavaszi támadása várat­lanul szerencsésen indul. Az egyszerű amerikai katona hangulata, ilyen körülmények között, kitűnő. Az első benyomá­sokat a hitleri fasizmusról Fran­ciaországban és a Rajnától nyu­gatra eső megszállt német terüle­teken nyerték. Beszélgettek fel­szabadított koncentrációs tábori foglyokkal, saját szemükkel lát­hatták a nácik szörnyű bűneinek egy részét. Most az a feladatuk, hogy kiirtsák ezt a pestist és a háborút a lehető leggyorsabban befejezzék. Abban is reményked­nek, hogy rövidesen egyesülnek szovjet bajtársaikkal. Számukra nem kétséges, hogy a szabadsá­gért folytatott kereszteshadjárat- ban vesznek részt. • Dwight D? Eisenhower tábor­nok éppen a vacsoránál ül reim- si főhadiszállásán. Sietve hagyja el az éttermet, mert Bradley tá­bornok hívja a telefonhoz. Tájé­koztatja őt a remageni helyzet­ről. Az események hatására han­gosan kiált fel: „Nagyszerű! Híd­hoz jutottunk! Átkeltünk a Raj­nán. Nyitva áll előttünk az út Németország belseje felé.” A ve­zérkar tisztjeit és vendégeit a legjobb borokkal vendégeli meg. * A „Führer főhadiszállásán” a remageni híd elvesztése kataszt­rofális hangulatot idéz elő. Hit­ler ismét dührohamot kap. csil­lapító injekcióval nyugtatják meg. Ezután megkezdődik a „bűnösök” felkutatása. Négy fe­lelős tisztet kivégeznek. Március 8-án leváltják von Rundstedt ve- zértábomagyot. nyugati főpa­rancsnoki posztjáról. Helyébe brutális, kíméletlen és fanatikus fasiszta, Albert Kessel­ring vezértábomagy kerül. Nevé­hez sok ezer idős ember meg­gyilkolása fűződik Olaszország­ban és más bűncselekmények, amelyekért később halálra ítélik. (Kegyelemben részesül, majd a fasiszta „Acélsisak”-szervezet ve­zetője lesz Nyugat-Németország- ban.) Kesselring első intézkedése, hogy az erősen megtizedelt 15. hadsereg részeit, közöttük a Bonn térségéből ide irányított 11. pán­célos hadosztály egységeit, ro­hamra indítja a remageni ame­rikai hídfő ellen. Hiábavaló vér­áldozat. Kitűnő úszókat vetnek be. Minden hiába. Azután tíz bombázót küld a híd fölé, de csak két bombát tudnak ledobni és azok sem okoznak kárt. A már­cius 10-én elrendelt, összesen 32 légitámadás sem hoz változást. A tábornagy által könnyelműen a tűzbe kergetett gyalogos egy­ségek elvéreznek az amerikai állások előtt, Kesselring azonban „gyáváknak” bélyegzi a túlélő­ket. A fasiszta vezérkarnak bele kell nyugodnia, hogy az öt ame­rikai hadosztályból álló remageni hídfő legyőzhetetlen. Az egyik legfontosabb kiindulási pozíciót jelenti a nyugati szövetséges tá­madás számára. Ennek ellenére Hitler egyik hadosztályt a másik után vonja ki a Rajnától, küldi a keleti hadszíntérre ágyutölte- léknek. A nyugati fronton ezál­tal mind súlyosabbá válik a hely­zet. * Eisenhower főhadiszállásán ha­lomban állnak az üdvözlő távira­tok. Winston Churchill angol mi­niszterelnök a következőket írja: „Fogadja legmelegebb szerencse- kívánataimat a szövetséges hadse­regeknek az ön parancsnoksága alatt kivívott óriási győzelméhez.” Az amerikai parancsnokok, kö­zöttük Bradley, Patton és Bedell Sn.ith tábornokok meg vannak győződve arról, hogy a Rajnán való gyors átkelés most már le­hetővé teszi, hogy Németország nagyóbb részét a nyugati szövet­ségesek kötelékei szállj ák meg. A remageni hídfő Ikimélyítése és kiszélesítése több átkelőhely léte­sítését teszi lehetővé a Rajnán Rekordidő alatt építik a ponton- hidakat, hogy az utánpótlást ké­pező hadosztályok és páncélos kötelékek átgördülhessenek a Raj­na keleti oldalára. Időközben a messze északon operáló és a Ruhr-vidék bevéte­lére törő angol egységeknek is si­került átkelniök a folyón. Vállal­kozásuk biztosítására kétezer lö- veget és egy légi úton szállított hadtestet vetnek be. Március 23-án Churchill meg­érkezik Montgomery tábornagy főhadiszállására és azután a front­ra indul. Szemtanúja a támadó hadműveleteknek. Hiába próbál­ja Montgomery a miniszterelnö­köt a közvetlen harci cselekmé­nyektől távol tartani. Churchill hajthatatlan marad és arról sem mond le, hogy egy gyalogosokat szállító rohamcsónakkal a Raj­nán átkeljen. Megjelenése nagy tetszésre talál a harcoló katonák­nál. * E márciusi napok egyikén, ami. kor a Vörös Hadsereg keleti elő­nyomulása következtében szinte már biztosnak látszott a háború gyors befejeződése, Eisenhower táviratot küldött Sztálinnak. Kö­zölte, legközelebbi támadási ter­veit: a Ruhr-vidék bekerítése után előre nyomul Erfurt—Lipcse --Drezda irányába és ott egyesül a szovjet erőkkel. A terv megfelelt a Jaltában kö­tött egyezménynek. Amikor Churchill a táviratról értesült, éktelen haragra ger­jedt. Súlyos konfliktusba került a washingtoni amerikai kor­mánnyal. Mindenekelőtt politikai vaksággal vádolta Eisenhowert, szemére vetette, hogy nem volt joga a távirat elküldéséhez, vé­gül pedig mereven visszautasí­totta Eisenhower hadműveleti ter­veit. (Folytatjuk) KOMLÓD KÉR Tomory érsek sietett — Á mintatelepítés Dunakömlődön mindegyik köz­nap és ünnep egyformán mozgal­mas. Elsősorban az autósoktól sűrűn látogatott halászcsárda jó­voltából. Mozgalmas és esemé­nyekben gazdag volt azonban a múlt is. Ennek oka az akkor még itt kanyargóit Duna, az átkelő­hely és a jól védhető Sánchegy volt. Ennek köszönheti Dunaköm- lőd és a szomszédos Németkér ősi történelmét. Sokszázados múl­tú község Tolna megyében nem egy van. Ezt a kettőt a megem­lékezésre az idén az teszi méltó­vá, hogy 1965-ben ünnepli Kom­lód és Kér a semmiből való új­jászületésének 180. évfordulóját. A Sánchegyet — mely később dicsőséges szerepet játszott a ma­gyar történelemben — már a bronzkorszakban védőárok övez­te. Laktak itt a jazigok, kelták, a rómaiak pedig Aquincumból Eszékre vezető útjuk védelmére Lussonium néven, másodrangú táborhelyet tartottak fenn. A ré­gi országút a mai vonalától a község déli részén tért el. Az északi „Gyűrűs”-t pedig később az avarok lakták. Római régisé­geik kerültek eiő Németkérről is. Kömlődöt a honfoglaló magya­rok sem hanyagolták el. Vásár­tartó, sőt annyira jelentős hely volt, hogy 1266. szeptember 8-án IV. Béla király itt hirdetett íté­letet egy nagyobb birtokperben. Ezután minden évszázadban sze­repel a feljegyzésekben a falu. Mátyás halála után német zsol­dosok Pakssal együtt kifosztot­ták, 1526. július 20-án pedig a történetíró Verancsics szerint: „Tomory Pál Komlódnál köl­tözik az Dunán által, igen siete Mohács mezeire, Lajos király­hoz. Török Bálint is Komlód­nál költözik az Dunán által és sifte a királyhoz.” A vesztett mohácsi csata után, néhány évtized alatt pusztaság lett Kömlőd, éppúgy, mint Kér. A kiirtott magyarok helyébe ide­genek költöztek. 1630-ban a duna. földvári papok leltárkönyvében így írtak Kömlődről: „Az apátsághoz tartozik Köm­lőd falu is, melyet rácok lak­nak, akik hogy engedelmesek maradjanak, az ajándékokon kívül mindössze évi 6 magyar forintot fizetnek.” ötven évvel később azonban már azt sem lehetett kideríteni, hogy valaha hány ház állt a £a- iuban, mindössze a mai Kana- cson élt hatvan rác család. A Slánchegy jelentőségét ismét a háborús idők növelték meg. 1705-ben maga Rákóczi járt itt, és választotta ki a dunántúli átkelés védelmére. Tavasszal Vak Bottyán vezetésével hatezer ka­tona és sok száz kecskeméti, ceg­lédi, nagykőrösi, halasi, kalocsai, paksi és tolnai jobbágy felépí­tette Bottyán várát, ami már jú­niusra készen állt. A legendás hadvezér innen indult Dunaföld- vár sikertelen ostromára. Ez­után osztrák kézre került a v.ár. majd Bottyán visszavette, végül újra elvesztette és maga is sebe­sülten tört ki innen lovasai élén. Herberstein és Nehm császári ve­zérek csapatai ekkor szörnyű mé­szárlást rendeztek a köm löd i pol­gári lakosság között. A háborús évszázadok „jóvol­tából” az 1782. évi térkép Kom­lódon mindössze két házcsopor­tot és egy patakmalmot, Német- kéren egy házcsoportot tüntethe­tett fel. Előbbi helyen tizenkilenc, utóbbin négy család lakott. Du-

Next

/
Thumbnails
Contents