Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-13 / 111. szám
4 TOLNA MEGVET NEPÜJSÄG 1965. május 13. Túl a megyehatáron Palóc kislány Hollókőről. Salgótarján Pécskő utcája az úgynevezett „cigánysor”. A putrik helyén épülnek ezek a modern lakóházak. A ZiM salgótarjáni üzemében elkészítették a huszonötezredik új konstrukciójú gáztűzhelyet. (Koppány György felvételei.) ÖT PC MTA: «OBST CZERNY KI AUS $CW££l 13. Március 7-én a Minnesota állambeli L. E. Engeman alezredes. a 14. tankhadosztály parancsnoka, távcsövét a Rajna völgyeire irányítja. Nem akar hinni a szemének: a Remagen melletti Ludandorff-híd sértetlenül áld. Csak egy géppusktás csoportot hagytak ott őrzésére. Az alezredes villámgyalogos hadosztályának: „Azonnali indulás a városba. Áthaladni rajta, amilyen gyorsan csak lehet és megkísérelni a híd elérését...” így is történt. Támogatásukra Engeman utánuk küldi Pershing- páncélosainak egy csoportját. A német géppuskásokat közelharcban leküzdik. Az amerikaiak hídfőhöz jutottak. A következő órákban megtörténik a vértelen átkelés a Rajnán. A hídon a Bradley tábornok parancsnoksága alatt álló katonák tízezrei haladnak, s velük együtt kerülnek át a páncélosok, a lövegek és a lőszeres kocsik a sokat megénekelt folyó keleti partjára. A nyugati szövetségesek tavaszi támadása váratlanul szerencsésen indul. Az egyszerű amerikai katona hangulata, ilyen körülmények között, kitűnő. Az első benyomásokat a hitleri fasizmusról Franciaországban és a Rajnától nyugatra eső megszállt német területeken nyerték. Beszélgettek felszabadított koncentrációs tábori foglyokkal, saját szemükkel láthatták a nácik szörnyű bűneinek egy részét. Most az a feladatuk, hogy kiirtsák ezt a pestist és a háborút a lehető leggyorsabban befejezzék. Abban is reménykednek, hogy rövidesen egyesülnek szovjet bajtársaikkal. Számukra nem kétséges, hogy a szabadságért folytatott kereszteshadjárat- ban vesznek részt. • Dwight D? Eisenhower tábornok éppen a vacsoránál ül reim- si főhadiszállásán. Sietve hagyja el az éttermet, mert Bradley tábornok hívja a telefonhoz. Tájékoztatja őt a remageni helyzetről. Az események hatására hangosan kiált fel: „Nagyszerű! Hídhoz jutottunk! Átkeltünk a Rajnán. Nyitva áll előttünk az út Németország belseje felé.” A vezérkar tisztjeit és vendégeit a legjobb borokkal vendégeli meg. * A „Führer főhadiszállásán” a remageni híd elvesztése katasztrofális hangulatot idéz elő. Hitler ismét dührohamot kap. csillapító injekcióval nyugtatják meg. Ezután megkezdődik a „bűnösök” felkutatása. Négy felelős tisztet kivégeznek. Március 8-án leváltják von Rundstedt ve- zértábomagyot. nyugati főparancsnoki posztjáról. Helyébe brutális, kíméletlen és fanatikus fasiszta, Albert Kesselring vezértábomagy kerül. Nevéhez sok ezer idős ember meggyilkolása fűződik Olaszországban és más bűncselekmények, amelyekért később halálra ítélik. (Kegyelemben részesül, majd a fasiszta „Acélsisak”-szervezet vezetője lesz Nyugat-Németország- ban.) Kesselring első intézkedése, hogy az erősen megtizedelt 15. hadsereg részeit, közöttük a Bonn térségéből ide irányított 11. páncélos hadosztály egységeit, rohamra indítja a remageni amerikai hídfő ellen. Hiábavaló véráldozat. Kitűnő úszókat vetnek be. Minden hiába. Azután tíz bombázót küld a híd fölé, de csak két bombát tudnak ledobni és azok sem okoznak kárt. A március 10-én elrendelt, összesen 32 légitámadás sem hoz változást. A tábornagy által könnyelműen a tűzbe kergetett gyalogos egységek elvéreznek az amerikai állások előtt, Kesselring azonban „gyáváknak” bélyegzi a túlélőket. A fasiszta vezérkarnak bele kell nyugodnia, hogy az öt amerikai hadosztályból álló remageni hídfő legyőzhetetlen. Az egyik legfontosabb kiindulási pozíciót jelenti a nyugati szövetséges támadás számára. Ennek ellenére Hitler egyik hadosztályt a másik után vonja ki a Rajnától, küldi a keleti hadszíntérre ágyutölte- léknek. A nyugati fronton ezáltal mind súlyosabbá válik a helyzet. * Eisenhower főhadiszállásán halomban állnak az üdvözlő táviratok. Winston Churchill angol miniszterelnök a következőket írja: „Fogadja legmelegebb szerencse- kívánataimat a szövetséges hadseregeknek az ön parancsnoksága alatt kivívott óriási győzelméhez.” Az amerikai parancsnokok, közöttük Bradley, Patton és Bedell Sn.ith tábornokok meg vannak győződve arról, hogy a Rajnán való gyors átkelés most már lehetővé teszi, hogy Németország nagyóbb részét a nyugati szövetségesek kötelékei szállj ák meg. A remageni hídfő Ikimélyítése és kiszélesítése több átkelőhely létesítését teszi lehetővé a Rajnán Rekordidő alatt építik a ponton- hidakat, hogy az utánpótlást képező hadosztályok és páncélos kötelékek átgördülhessenek a Rajna keleti oldalára. Időközben a messze északon operáló és a Ruhr-vidék bevételére törő angol egységeknek is sikerült átkelniök a folyón. Vállalkozásuk biztosítására kétezer lö- veget és egy légi úton szállított hadtestet vetnek be. Március 23-án Churchill megérkezik Montgomery tábornagy főhadiszállására és azután a frontra indul. Szemtanúja a támadó hadműveleteknek. Hiába próbálja Montgomery a miniszterelnököt a közvetlen harci cselekményektől távol tartani. Churchill hajthatatlan marad és arról sem mond le, hogy egy gyalogosokat szállító rohamcsónakkal a Rajnán átkeljen. Megjelenése nagy tetszésre talál a harcoló katonáknál. * E márciusi napok egyikén, ami. kor a Vörös Hadsereg keleti előnyomulása következtében szinte már biztosnak látszott a háború gyors befejeződése, Eisenhower táviratot küldött Sztálinnak. Közölte, legközelebbi támadási terveit: a Ruhr-vidék bekerítése után előre nyomul Erfurt—Lipcse --Drezda irányába és ott egyesül a szovjet erőkkel. A terv megfelelt a Jaltában kötött egyezménynek. Amikor Churchill a táviratról értesült, éktelen haragra gerjedt. Súlyos konfliktusba került a washingtoni amerikai kormánnyal. Mindenekelőtt politikai vaksággal vádolta Eisenhowert, szemére vetette, hogy nem volt joga a távirat elküldéséhez, végül pedig mereven visszautasította Eisenhower hadműveleti terveit. (Folytatjuk) KOMLÓD KÉR Tomory érsek sietett — Á mintatelepítés Dunakömlődön mindegyik köznap és ünnep egyformán mozgalmas. Elsősorban az autósoktól sűrűn látogatott halászcsárda jóvoltából. Mozgalmas és eseményekben gazdag volt azonban a múlt is. Ennek oka az akkor még itt kanyargóit Duna, az átkelőhely és a jól védhető Sánchegy volt. Ennek köszönheti Dunaköm- lőd és a szomszédos Németkér ősi történelmét. Sokszázados múltú község Tolna megyében nem egy van. Ezt a kettőt a megemlékezésre az idén az teszi méltóvá, hogy 1965-ben ünnepli Komlód és Kér a semmiből való újjászületésének 180. évfordulóját. A Sánchegyet — mely később dicsőséges szerepet játszott a magyar történelemben — már a bronzkorszakban védőárok övezte. Laktak itt a jazigok, kelták, a rómaiak pedig Aquincumból Eszékre vezető útjuk védelmére Lussonium néven, másodrangú táborhelyet tartottak fenn. A régi országút a mai vonalától a község déli részén tért el. Az északi „Gyűrűs”-t pedig később az avarok lakták. Római régiségeik kerültek eiő Németkérről is. Kömlődöt a honfoglaló magyarok sem hanyagolták el. Vásártartó, sőt annyira jelentős hely volt, hogy 1266. szeptember 8-án IV. Béla király itt hirdetett ítéletet egy nagyobb birtokperben. Ezután minden évszázadban szerepel a feljegyzésekben a falu. Mátyás halála után német zsoldosok Pakssal együtt kifosztották, 1526. július 20-án pedig a történetíró Verancsics szerint: „Tomory Pál Komlódnál költözik az Dunán által, igen siete Mohács mezeire, Lajos királyhoz. Török Bálint is Komlódnál költözik az Dunán által és sifte a királyhoz.” A vesztett mohácsi csata után, néhány évtized alatt pusztaság lett Kömlőd, éppúgy, mint Kér. A kiirtott magyarok helyébe idegenek költöztek. 1630-ban a duna. földvári papok leltárkönyvében így írtak Kömlődről: „Az apátsághoz tartozik Kömlőd falu is, melyet rácok laknak, akik hogy engedelmesek maradjanak, az ajándékokon kívül mindössze évi 6 magyar forintot fizetnek.” ötven évvel később azonban már azt sem lehetett kideríteni, hogy valaha hány ház állt a £a- iuban, mindössze a mai Kana- cson élt hatvan rác család. A Slánchegy jelentőségét ismét a háborús idők növelték meg. 1705-ben maga Rákóczi járt itt, és választotta ki a dunántúli átkelés védelmére. Tavasszal Vak Bottyán vezetésével hatezer katona és sok száz kecskeméti, ceglédi, nagykőrösi, halasi, kalocsai, paksi és tolnai jobbágy felépítette Bottyán várát, ami már júniusra készen állt. A legendás hadvezér innen indult Dunaföld- vár sikertelen ostromára. Ezután osztrák kézre került a v.ár. majd Bottyán visszavette, végül újra elvesztette és maga is sebesülten tört ki innen lovasai élén. Herberstein és Nehm császári vezérek csapatai ekkor szörnyű mészárlást rendeztek a köm löd i polgári lakosság között. A háborús évszázadok „jóvoltából” az 1782. évi térkép Komlódon mindössze két házcsoportot és egy patakmalmot, Német- kéren egy házcsoportot tüntethetett fel. Előbbi helyen tizenkilenc, utóbbin négy család lakott. Du-
