Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

iytí5. május t3. TOLNA MEGYE! NEPÜJSáG 5 Kisiparos — Lovas kocsi áll meg a Petőfi utcai ház előtt. A kocsis megszó­lít: — Szintén a mesterre vár? — Igen. — Csak nem az autójuk rom­lott el? Mert talán még azt is meg tudja javítani. — Nem, a kocsinak semmi ba­ja, csak meg szeretnék ismerked­ni a mesterükkel. — Akkor már nem sokáig kell várni, az előbb fütyült a vonat. Ellenőrzésképp az órájára néz Somogyi István, a helybeli föld­művesszövetkezet fogatosa. Igen, most van a vonat ideje. — Mert én patkoltatni akarok. Itt, helyben, Kurdon. Azelőtt Döbröközre, meg Hőgyészre kel­lett menni. De amióta a Jóska megkapta az engedélyt, nála pat- koltatunk. — Nincs más kovács a faluban? — Kicsi falu ez, nem tudna el­tartani egy kovácsmestert. A tsz- nek megvan a maga kovácsa, de nem dolgozhat kifelé. Meg ideje se lehne rá. De közben már fel is tűnik a sarkon a „mester”, Schüszler Jó­zsef, akinek címét Dombóváron, a járás) tanács ipari csoportjánál tudtam meg. Egyike azoknak, akik a 22. számú törvényerejű rende­let alapján iparjogosítványt, mű­ködési engedélyt kaptak. — Melyiknek lesz a patkó? — A Viharnak. — Melyik lábára? — Jobb hátsóra. Bemegyünk a műhelybe. Közé­pen az üllő, oldalán rendben sora­koznak a különféle fogók. A falon két sorozat villáskulcs, a sarok­ban oszlopfúrógép, látszik rajta, hogy nem gyári. Emitt meg a ko­vácsfújtató. A mester a tűzhelyen igazít, a fia már hozza is a kony­Ifjúsági verseny a A bonyhádi járás termelőszö­vetkezeteiben az idén is verse­nyezhetnek a fiatalok, munkacsa­patok és egyéni versenyzők egy­aránt, szép számmal. Az ifjú nö­vénytermesztő munkacsapatok versenyébe 10 csapat nevezett, összesen 107 személy. Ennek a unkaversenyformának hagyo­mányai vannak már a bonyhádi járásban, például számon tartják, hogy tavaly a györei Kovács Jó- zsefné munkacsapata vitte el a járási versenyzászlót. Az idén előreláthatólag nagy vetélkedés folyik a zászló elnyeréséért, an­nál is inkább, mert amelyik mun­nakömlődi családnevek ebből az időből: Mihály, Vida, Medgyessy, Szabó. Hasonlóan gyér népessége*; talált a II. József által elrendelt összeírás, szinte az egész ország­ban. Ezért bocsátotta ki a csá­szár-király 1782. szeptember 21- én híres telepítési pátensét, ami Európa-szerte új népvándorlás forrása lett. Mintatelepítés volt, ami a ki­vitelezés technikai részét illeti. Minden Magyarországon letele­pült család házat, kertet, mai mértékkel mérve tizenkét hold földet, három hold kaszálót, egy- egy pár lovat és ökröt, egy tehe­net kapott, és egészen a kenyér­sütő lapátig, vagy a rudazóköté- lig terjedően valamennyi háztar­tási és gazdasági eszközt. Ezen­kívül tíz évi adómentességet, a család legidősebb fiúgyermeké­nek pedig hadmentességet. A ház sem volt akármilyen vityilló. Egy 6x5, meg egy 5x4 méteres szobája, és 4.50x4,75-ös konyhája volt. A belföldi, tehát magyar települők ugyanakkor csak hatéves építési kölcsönt kaphattak. Dunakömlőd térképét, lényegé­ben a mai falu vázát, Quits Fe­renc pécsi mérnök készítette el, az építkezést pedig a legelőször ideérkezett 14 iparoscsalád segít­ségével Wieser János mérnök ve­zette. Kömlődön 140, Kéren 66 ház épült. Az első 37 telepes 1785. május 26-án érkezett meg. ezzel kezdődött meg a két falu újjá­születése. A következő év 206 jövevénycsaládjával együtt az új lakosok Trierből, Luxemburgból, a bajor Pfalzból, Lotharingiából és Badenből származtak. A szép­számú francia nyelv tűnt el leg­hamarabb. A mai idősebbek alig­ha sejtik, hogy az általuk ismert Katrvan utca nevét a szóelemző nyelvészek Quaitre vents (négy szél), vagy a Quatrevingt (nyolc­vanéból származtatják. A nemzetiségek — legalábhis gondolkodásmódbeli — hasonulá­sára érdekes példát nyújtottak egy emberöltő múlva a német- kériek. 1848-ban kaszára, kapára kapva, indultak az Ozora környé­kén álló magyar csapatok meg­segítésére. A biztonság kedvé­ért azonban császári érzelmű, de magyar nemzetiségű papjukat, Bognár István plébánost és tisz­teletbeli táblabírót. „Das ist auch solch ein schwarz-gelber Hund!” (..Ez is egy olyan fekete-sárga kutya!”) kiáltással magukkal akarták hurcolni. Hadd szenved­jen az is a magyar szabadságért! Sok víz lefolyt azóta a Dunán, amióta a két falu újratelepítése megkezdődött. Sőt ma már a Du­na sem a Kömlődöt érintő régi medrében folyik. Dunakömlőd és Németkér újkori története azon­ban egyformán a 180 év el őt': májustól számítható. (Ordas) Egyetlen hely a városban, ahol a fillérnek valóban szeme van. Ha egy-negyvenet kémek a tojásért akkor a vevő és az eladó között lélekölő alkudozás kezdődik, hogy legyen egyharminc a tojás darab­ja. A piacnak talán éppen az a legnagyobb varázsa, hogy az apró­magvak, a kosarakban csipogó na­pos csibék, a gyökerek, a saláták körül, alkudozó szenvedélyének ked­vére hódolhat bárki. A szemlélő­dének sok mindent elárul a szek­szárdi piac. Egyebek között elégte­len bizonyítványt állit ki a férfiak bevásárlásban való közreműködésé­ről. Szatyrot férfiember oly kevés, akár a fehér holló. A szélsőséges, hűvös időjárás kö­vetkezményeit legjobban az árakon és a választékon mérhetjük le. AZ árak elég magasak, a választék pe­dig kicsi. Néha úgy tűnik, a kofák és a tsz-ek egymást akarják túl­licitálni. Nem abban, hogy ki adja legolcsóbban a csirkét, inkább ab­ban, hogy ki mer legtöbbet kérni. A háziasszony pedig felsóhajt: ki­jöttem száz forinttal és alig viszek valamit haza. Az is igaz, persze, hogy mióta világ a világ, az eladó­nak minden olcsó, a vevőnek min­den drága. A szekszárdi piac azért nyüzsgő és eleven. A kereslet és a kínálat nem egyforma. Folyik az alkudo­zás. a töprengő válogatás, és per­sze a különféle értesülések kicseré­lése. Fotó: BAKÓ fENO A szekszárdi piacon * jPSi félmüszakban hából a parazsat, pár perc és iz­zik a tűz. Közben beszélgetünk. — Hol dolgozik? — Dombóváron, a pályafenn­tartásnál. Az egyik lakatosbrigád­nak vagyok a vezetője. Brigádunk most lett harmadszor szocialista brigád. — És itthon mióta? — Az év elején kaptam meg a működési engedélyt. Olvastam a rendeletet, hogy faluhelyen, ahol nincs önálló szakember, a külön­féle javítások elvégzésére, olyan is kaphat ipí(rjogosítványt, aki munkaviszonyban van. Szóltak a helybeliek is, hogy jó lenne, ha megkérném a működési enge­délyt. — Lakatos, vagy kovács a mes­tersége? — Tanult szakmám kovács. De értek a lakatossághoz is. Falun ta­nultam a szakmát és egy falusi kovácsnak még a toronyórához is kell értenie. — Akkor nemcsak patkoltatni jönnek ide a helybeliek. — Hoztak már ide mosógépet is, aminek a csapágyát kellett kicse­rélni. De ha kávéfőzőt hoznak, ak­kor se jövök zavarba. — Sok a munkája? — Nem mondhatnám. Elgyő­zöm. Nem is igen fárasztó, egy­két órát dolgozgatni itthon. Közben már vörösödik a patkó, egypár kalapácsütés és elnyeri végleges formáját. — Ezzel a patkolással be is fe­jeződött a műszak? — Nem. Itt van még egy eke, a kormánylemezét kell megjavítani, és a vasát kicserélni. Mire ezzel elkészülök, az asszony megfőzi a vacsorát. Jut még időm a rádiót is meghallgatni. kacsapat járási győztes lesz, az támogatást kap majd a szövetke­zetétől, külföldi utazáshoz. Az if­jú traktorosok versenyében 81-en vesznek részt, a rét- és legelő­ápoló versenyben 1408 KISZ-tag és úttörő vetélkedik, összesen 1730 hold rét és legelő javítását vál­lalták. A járási KISZ-bizottság ter­vezi, hogy jövőre külföldi uta­zást szervez az ifjúsági munka­verseny legjobbjai részére, közös kirándulást, amelyhez az anyagia­kat csak részben kell fizetniük a résztvevő fiataloknak. bonyhádi járásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents