Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-12 / 110. szám
£ TOLNA BEGYEI NEPÜJlAö 1965. május 12. Egyre jobbat, egyre tökéletesebbet Gyártmányok világszínvonalon Kevés magyar márkának ragyog oly töretlenül immáron fél évszázada a neve, mint az ORION-nak a gyár háromarcú védjegye bejárta az egész világot és a vásárlóknak garanciát jelent. 1913-ban mindössze száz alkalmazottat foglalkoztatott a vállalat, hat adminisztrátorral, akik az üzleti ügyeket intézték. Ma a gyár létszáma meghaladja a négyezret. De nincs idő, hogy visz- szafelé tekintgessenek. Arany Jánost idézik: „Hajt az idő gyorsan, rendes útján eljár, ha felülünk felvesz, ha maradunk, nem vár”! A gyár kollektívája ebben a szellemben dolgozik. A törzsgárda öreg munkásai, mérnökei még emlékeznek arra az időre, amikor az ORION villanyégőtől kezdve egészen a kerék- párlámpa-dinamóig számos elektronikus cikket gyártott, ma már azonban csak televíziós készüléket és mikrohullámú berendezéseket állítanak elő. Az átállás a magasabb kvalifikációt követelő munkára, berendezés gyártására persze nem volt zökkenőmentes. A gyár kollektívája azonban tudatosan készült az új feladatok megoldására. Céltanfolyamok indultak az új elektronika elsajátítására. Hamar szertefoszlott az a felfogás, hogy tv-t kizárólag technikusokkal lehet csak gyártani. A betanított munkások rövidesen átálltak a bonyolultabb munkafolyamatokra. Ma már, — ha kisebb fennakadásokkal is — de a szalagról hét és fél perc alatt kerül ie egy kész televízió. l A Mennyi szövevényes alkatrész! ügyes kezek kellenek ide... Még egy utolsó ellenőrzés és ha tökéletes, irány a kereskedelem. íme a mikrohullámú berendezés. Minden „fiók” egy csatorna. Kép és István IRTA: MORST CICRNY KlAUS*$CH££l 12. Niehoff parancsára a nők, a gyermekek és az aggok egy percnyi szünet nélkül készítik a páncélzárakat és akadályokat: összetolt villamoskocsik, keresztbe fektetett fatörzsek, felszakított utcakövek. Dr. Heisig orvos megjegyzi: „Az orosz páncélosok zavartalanul átgördülnek majd ezeken”. Feljelentik, letartóztatják és a „védelmi erő aláaknázása” miatt kivég- zik. A Német Nemzeti Szocialista Párt lázadó helyi csoportjait — amelyeknek tagjai nem akarnak „hősi halált” halni —, az erőd fanatikus védői kézigránátokkal és páncélöklökkel intézik el. Zimpel elővárosban a templom előtti téren, több száz asszony, gyerek és férfi tüntet a kilátástalan harc folytatása ellen. A tüntetést szétverik, számtalan polgárt letartóztatnak. Breslauban egész negyedek konganak az ürességtől és hatnak kísértetiesen. Az emberek a pincékbe húzódnak, mert ott érzik magukat a legnagyobb biztonságban. A házakat állandó ellenőrzés alatt tartják a „láncos kutyák”. A tábori csendőrségnek ezek a megbízottai szüntelenül dezertőrök után kutatnak. Minden 15 és 60 év közötti lakos, aki nem tartózkodik valamelyik katonai egységnél, már eleve gyanús. Sok embert hurcolnak magukkal és állítanak a rögtönítélő bíróságok elé. Futószalagon gyártják és hajtják végre a halálos ítéleteket. 4c Az 1. Ukrán Front főparancsnoka, Konyev marsall, becsületes kapitulációs ajánlatot tesz a körülzárt német csapatoknak. Nie- hoff tábornok mereven visszautasítja, elrendeli, hogy a szovjet parlamentereket a jövőben agyon kell lőni; A szovjet kötelékek minden oldalról támadásba lendülnek, repülőgépektől, páncélosoktól és nehéztüzérségtől támogatva. A be- kerítési gyűrű egyre szűkül. Az elővárosok már régen felszabadultak, a harcok a belvárosban folynak. Hullahegyek emelkednek és a hevenyészett kötözőállomásokon sorban halnak meg a sebesültek. A lövedékek záporában, de az éhségtől és a legyen- gültségtől is, a polgári lakosok tízezrei pusztulnak el. A fasisztáknál egyre érezhetőbbé válik a lőszerhiány. A légiutánpótlás megszűnik. Niehoff tábornok a kedvezőbb tüzelési lehetőségek érdekében, egész házsorokat röpíttet a levegőbe. A nácik elvesztik a legutolsó repülőterüket is. Hanke gauleiter teljesen kétségbeesik: hogyan meneküljön ilyen körülmények között? Bűnös intézkedés végrehajtására adnak utasítást. A fasiszták egy teljes városnegyedet robbantanak fel a Kaiserbrücke mellett. A nők és a gyerekek életveszélyben és a „láncos kutyák” legszigorúbb ellenőrzése alatt építenek új repülőteret. Az egyetlen repülőgép, amelyik ott leszáll, egy teherszállító vitorlázó. Az egyetlen, amely onnan felszáll, egy Fiese- ler-Storch. Az életéért reszkető Hanke gauleitert szállítja el a pusztuló erődből. A menekülő parancsnok előzőleg még utasítást ad a város polgármesterének, dr. Spielhagen, dr. Sommer kormány- tisztviselőnek, valamint Klettendorf és Brockau polgármestereinek kivégzésére. Az ellenség előtti gyáva magatartás miatt! A harcok közben tovább folynak. A Gestapo apparátusa meglepően sértetlen. A földalatti kihallgató szobákban a megszokott módon kínozzák a dezertőröket, a „defetistákat”, a másképpen gondolkodókat. A Gestapo börtönében rettenetes jelenetek játszódnak le. Antifasisztákat kínoznak és gyilkolnak. Különös érdemeket szerez ebben Thieme SS-Schar- führer. Amikor be van rúgva, Krakkóban elkövetett szadista gonosztetteivel kérkedik a foglyoknak. „Hamarosan újra ott leszek” — jelenti be. Amilyen korlátolt, talán hisz is benne. Az áldozatok hulláit, akár agyonlőtték, felakasztották őket, vagy nyaktilóval végeztek velük, nem minden esetben temetik el, hanem az utcára hajítják. Paul Peikert sekrestyés tucatjával talált ilyen holttesteket, részben fej nélkül, az utca közepén. Egy ízben 36 agyonlőtt asszonyt. A Gestapo, a rögtönítélő bíróságok és a „láncos kutyák” tevékenysége ellenére, a körülzárt városban aktív munkát végez az ellenállási mozgalom, a Német Kommunista Párt funkcionáriusainak vezetésével. Kapcsolatuk van a Vörös Hadsereghez. Hiába tombol Hanke gauleiter a náci újságban és saját röpira- tában, a lakosságra gyakorolt befolyásuk miatt. A biztonsági szolgálat lázasan nyomoz az illegális ellenállási mozgalom után, de eredmény nélkül. Az antifasisztákat támogatja a „Szabad Németország” mozgalom nemzeti bizottságának egyik harci csoportja a fasiszta harci terület kellős közepén. Az egykori Wehrmacht-tiszt, Horst Vieth vezetése alatt áll. A bátor emberek röpcédulákat osztogatnak a német állásokban és az értelmetlen harc feladására szólítják fel a katonákat. De fegyverrel a kézben is harcolnak. Egyik éjszaka támadást intéznek egy SS-egység erősen biztosított törzskara ellen. Gyilkos harc keletkezik. Horst Vieth golyótól találva rogy össze, s nem sokkal később meghal bajtársainak karjában; * A fasiszták kikerülhetetlen breslaui vereségének kínos elhúzása épp oly kevéssé befolyásolhatta a háború kimenetelét, mint a poseni, sagani, kolbergi, königs- bergi és más „erődítéseken” folytatott értelmetlen harcok. Csak az emberi szenvedés fokozódott. 170 ezer németnek kellett életét áldoznia az értelmetlen breslaui harcban, a város 70 százaléka vált romhalmazzá, mielőtt 1945. május 6-ián megadta magát. A „Szabad Németország” nemzeti bizottságának bátor emberei, palamenterekként, sok német katona életét mentették meg a grau- denzi „erődítésben”. Több parlamenter jelentkezett a megadási ajánlattal a német törzskarokon. Egyeseket letartóztattak és átadtak a Gestapónak, másokat viszont a legnagyobb érdeklődéssel fogadták a német tisztek. Bernhard Bechler, antifasiszta, bemerészkedett Fricke tábornok, Graudenz parancsnokának bunkerébe is. A tábornok már agyonlövetett néhány parlamentert. Ezúttal aziránt érdeklődött Bechler- nél, hogy hogyan bánnak a német tábornokokkal szovjet hadifogságban. Nem sokkal később kapitulált. Breslauért, Niehoff-ot, a megrögzött fasisztát terheli a felelősség. Ma jóravaló nyugatnémet polgár. Az állam több mint kétezer márka nyugdíjat folyósít számára havonta :.. 1945. március elején az angol —amerikaiak, a Vörös Hadsereggel egyetértésben, új támadást készítettek elő. A tábornokok súlyos, veszteséges harcokra készülnek fel, mert a nácik a visszavonuláskor majdnem valmennyi hidat felrobbantották. (Folytatjuk) E. iW. Delafield: Békülés — Csak azért szólok, mert ez az egész dolog ostobaság. — Szerintem is. Én mindig annak tartottam. — Még félannyira sem, mint én. De komolyan mondom, ha az ember belegondol... hogy annyi év után ilyesmin veszekedjünk! — Tudom, és állítom, ha te nem szólsz, akkor én menteni volna hozzád. Az biztos, mindent szívesebben tűrök, semhogy ez Elisabeth Monica Delafield 1890 ben született Londonban. Valódi neve Elisabeth Monica de la Pasturo. Az első világháború végén vette fel a Delafield álnevet, ugyanis azóta jelentek meg folyamatosan, körülbelül egy-kéí éves időközzel, általában női témájú regényei. Irt novellákat, humoros történeteket is. Humoreszkje a Modern Humor című gyűjteményes kötetből való. E. M. Delafield 1943-ban halt meg. így menjen tovább. Hiszen nagy ostobaság az egész. — Pontosan erről van szó. Tehát akkor minden rendben van? — Részemről tökéletesen. Én sosem duzzogtam sokáig. Nem tartozom ehhez a fajtához. — Ami azt illeti én sem. — Tudom drágám. De meg kell mondanom, te nem úgy értetted, ahogy én mondtam. Nem mintha most sokat számítana. ’ — Nem, hiszen már túl vagyunk rajta, de hogy őszinte legyek, meg kell mondanom, eisern tudom képzelni, hogyan lehetett volna másképp érteni. Komolyan, nem tudom elképzelni. — Nos, te azt mondtad, én azt állítom, hogy mindenki azt mondja, hogy te elrontod a gyereket, márpedig amit én állítottam, az nem ez volt. — Nos, drágám ezúttal így mondod, de akkor pontosan azt mondtad, amit én állítottam ... — Hát nincs sok értelme, hogy újra kezdjük. Nem igaz? De ha akkor odajössz hozzám, az egész dolog sokkal egyszerűbb lett volna. Persze most már nem számít, túl vagyunk rajta és többé nem beszélünk róla, de én most is úgy vélem, akkor minden egyszerűbb lett volna. — Ugyan drágám, hiszen most is tökéletesen egyszerű így, ahogy van. Nem? Ha te úgy gondolod, hogy én elrontom a gyereket, rendben van. Mindenkinek joga van úgy vélekedni, ahogy akar. Természetesen. Én mindössze annyit szóltam: kár azt mondani. hogy mások úgy gondolják, mikor csupán te gondoltad azt. És meg kell mondanom: rendkívül szórakoztató, bár azt mondják, mindig a kibicek élvezik legjobban a játékot, — de mindegy, engem akkor is szórakoztat. Ennyi az egész. — Jól van, drágám, ha mindenáron meg akarsz sértődni, akkor sértődj meg, nincs más
