Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-12 / 110. szám

Y

1Ö65. május 12.

fOLNA MEGYÉI NEPÜJSÄÖ

s

Jutalom:

egy Kékes televízió

A rét- és legelőápolási versenyben a bogyiszlói fiatalok lettek az elsők

HOGYAN LEHET televízióhoz mindig akadt valami amivel lehejutni? Egyszerű. Az ember bemegy tett élcelődni.

az üzletbe, ha van pénze, és vásárol egyet. De pénz nélkül? Hát úgy bizony bajos. No, de a bogyiszlói fiatalok megtalálták ennek a módját is.

Megtalálták a módját, mert a KISZ-helyiségben áll a Kékes televízió, s egy asztal tetejéről uralkodik a teremben. Bárki megnézheti, s látogatja is a falu apraja nagyja esténként. Becsesebb — legalábbis a fiatalok szemében — mint a művelődési ház másik régebbi készüléke. Becsesebb, mert ezt az új jövevényt magáénak érzi a falu valamennyi KISZ-tagja, s joggal, mert megdolgoztak érte.

*

A Dunagyöngye Termelőszövetkezet 410 hold legelőjét bízták 1964-ben a bogyiszlói 107 KISZ- tag gondjaira. Legelőápolás társadalmi munkában. Gyomtisztítás a gyom elégetése és műtrágyázás. A munkához szükséges szerszámokat meg a műtrágyát a termelőszövetkezet biztosította.

A munkáskezet adták a fiatalok.

— Beneveztünk a megyei KISZ- bizottság által indított rét- és legelőápolási versenybe. Első helyezést értünk el. A tehenészbrigádunk a harmadik lett — teszi még hozzá a becsület kedvéért Csörgő István pedagógus, aki a benevezés idején, 1964. elején még KISZ-titkár volt.

*

HARMINCAS CSOPORTOKBAN

dolgoztak. A bizalmik sorra járták embereiket. Megmondták a munka idejét. Általában a szombat délutánokat, a vasárnap dél- előttöket használták fel.

A Zetor a művelődési ház elől indult. A vasvillákat, kapákat a Zetor aljába fektették, s vidám kedvvel, hangos szóval így indullak a földekre.

Már az induláskor magasba szökött a jókedv, nótára fakadó volt a hangulat. Ugratták egymást,

Egyszerre sokan dolgoztak. Bajusz Lídia, B. Maláti Erzsébet, Farkas Lídia, Horváth Mária, Mi- kó Aranka és Nagy Rózsika sohasem hiányoztak a munkából. Azért a fiúk sem maradtak le a lányok mögött. Tóth János, Sipos István, Szente Pál, Maláti István, Görge Miklós, Miklósa János és Szente János nemcsak a mókával, hanem a munkában is mindig az élen jártak. Tarka ruhájukban élénk foltokat festettek a nagy területre.

*

A MUNKA SZÜNETEIRE is szívesen emlékeznek vissza,

— Hiába! Pikkelnek rám! ■— kétségbeesett sóhaj hagyta el a fiatalember ajkát. Azután jött a vállalatvezető, s kinevezték a „szegény elnyomott”, az örökké sopánkodó és elkeseredett embert egy osztály élére.

Két fiú játszotta el a jelenetet a többiek nagy derűje közepette. Ez a szatíra mindegyiknek nagyon tetszett. A két fiatalember saját szavaival idézte az eredeti szöveget, s igyekezett utánozni, kari- kírozni a helyi színjátszók előadásmódját. Tőlük látták a jelenetet a művelődési ház legutóbbi műsorában.

Aztán a társasjátékokat vették sorra. Még munka közben is nevették a rögtönzött színielőadást, olyan pompásan sikerült. Gyorsan haladt a munka, hamar szaladt az idő.

*

NYÁRON KESZTHELYEN töltöttünk 6 napot — meséli Szűcs István traktoros, a jelenlegi KISZ- titkár. Ö éppen KISZ-iskolán volt Pécsett, amikor értesült a hírről: Bogyiszló fiataljai lettek az elsők a rét- és legelőápolási versenyben. Jutalmuk egy televízió- készülék. Nagyon büszke volt, jól kihúzta magát a tanfolyam társak előtt.

Méry Éva

Előadás a nemzetközi munkásmozgalomról

Hétfőn délután a Palánki Fel- désének szakaszait majd a nem- sőfokú Mezőgazdasági Technikum zetközi munkásmozgalommal és hallgatói részére K. Balog János, az időszerű külpolitikai kérdések- a Tolna megyei Pártbizottság kel foglalkozott, archívumának vezetője tartott ^

előadást. Részletesen ismertettea

szocialista világforradalom fejlő- levelező

hátra. Ahogy akkor is mondtam és vallom, senki sem szereti jobban a gyereket, mint én, de hagyni, hogy törjön, zúzzon, ez helytelen. Akárki akármit mond. Egyszerűen helytelen.

— Ahogy gondolod, drágám. Eszem ágában sincs, hogy ellent- mondjak neked. Tulajdonképpen épp a minap jegyezte meg valaki, milyen rendkívül jól nevelt az a gyerek, dehát ennek semmi köze a dologhoz.

— Nos, én nem mondhatok mást, ez így helytelen.

— Mindeneseire egy valamire nincs bennem hajlandóság, ez pedig a sértődés. Nem fogok megsértődni se most, se később.

— Mindegy, de ha már a témánál tartunk, nem értem a kék gyapjú ügyét, és sohasem fogom megérteni.

— Azt hiszem, már legalább hússzor tárgyaltuk, de lehet, hogy huszonegyszer.

— Erre mondhatnék valamit, de azt hiszem, jobb ha nem teszem.

— Ha már arról van szó, nekem sincs erről sok mondanivalóm. Nem is az én stílusom, de az már hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy nem emlékszem,

micsoda hűhót csaptál a könyvtári könyvek miatt.

— Már akkor is megmondtam és fenntartom, a könyvtári história vihar volt egy kanál vízben.

— Jól van drágám, senki sem utálja jobban a veszekedést, mint én.

— Én mindig azt mondom, hogy a veszekedéshez kettő kell. És egyébként is ostobaság.

— De hiszen épp ezt magyaráztam az előbb. Miért legyen az ember annyira ostoba, hogy veszekedjen? Ami elmúlt, elmúlt. A könyveket elintéztük, s most már minden rendben.

— Ez is olyan ügy, mint a. kék gyapjú. Ha egy dolog elintéződött, azt ne bolygassuk, én mindig ezt hangoztatom. Többé ne beszéljünk róla, se másról. Az egyetlen dolog, amit mégis meg kell mondanom: amikor te azt mondtad, hogy én azt állítom, | hogy mindenki azt mondja, hogy . te elrontod a gyereket, az egy- ! szerűen nem úgy volt. Ez min-! den. És többé egy szót sem akarok szólni róla.

— De hiszen ez természetes. , Most már csaty egyetlen dolog van, amit meg kell mondanom, J és ez...

Fordította: ZILAHI JUDIT, I

Reggeltől estig

Teri néni...

A legdrágább étel tíz forint; Van, aki csak egy teát kér, az hatvan fillér. A helyiség nem megfelelő, a falakat kikezdi a párás levegő, a linóleum is kopott már. De az árusítók soha nem mogorvák, a pénztáros kedves, és mosoly jár a kétdeci kávéhoz.Egyelőre naponként háromezer ember is megfordul itt. Elégedettek? Kérdezzünk:

A belső helyiségben három vadászkalapos férfi. Kávét szür- csölnek, beszélgetnek. Mindhárman a gemenci vadgazdaság dolgozói. Nevük: Bangó Sándor Török Pál, Füleki Ferenc. Gépkocsival jöttek, sűrűn járnak Szekszárdon.

— Sokszor bejövünk, akkor mindig itt reggelizünk. Szinte csak perceket töltünk itt, nincs is időnk körülnézni. A kiszolgálók kedvesek — mondják.

Odébb, egy meghitt sarokban idős bácsi. Kalapja szemére húzva, előtte a világoskék tálcán otthonosan elrendezve a kalács, kávéscsésze, mintha a felesége tálalta volna.

— Bernát, László nyugdíjas könyvelő vagyok, a Honvédelmi Sportszövetségnél voltam alkalmazásban. Néhány órai munkára most is bejárok Bátaszék- ről. Törzsvendégnek számíthatnak, mert évek óta itt reggelizem. Mit szeretek? Attól függ, hogy mit csomagol a feleségem. Ha kapok otthonról kolbászt, vagy egy kis szalonnát, teát kívánok utána. Ha nem. jó nekem a kávé is, finoman főzik itt.

Csúcsforgalom van, fél nyolc fele jár az idő. Ilyenkor jönnek az iskolások, az egyműszakosak, a környező üzemek dolgozói. Banktisztviselők, bolti alkalmazottak, a bőrdíszmű, a Patyolat dolgozói.

— Mindenféle rendű, rangú ember megfordul itt. a segédmunkástól az orvosig — mondja Szabó Pál üzletvezető. Hétköznap reggeltől estig dolgozunk. Egy hónapja bevezettük, hogy a délutáni műszak fél 12-re jön

be, azóta nincs olyan tolongás. Érdekes, hogy a vasárnap délelőtti nyitva tartás megközelíti a kétműszakos nap forgalmát. Április 25-én például 4200 forintos forgalmunk volt, 19-én, hétköznap csak 5050.

Az irodába, beszélgetés közVendégek Gemencből

ben, benyit egy overálos fiatalember. Papírt nyújt át az üzletvezetőnek :-— Itt kell aláírni!

Hollendus János, a postán dolgozik, a kábeleseknél. Védőételét — a napi fél liter tejet itt fogyasztja el, és az aláírt igazolásra a vállalat megtéríti az árát.

A,büfében ritkul a pénztár előtti, álló sor. a melegítőpulton pedig megcsappant a választék süteményféléből.

— Kalács nincs már, Rózsi- kám! — kiált oda a pénztárosnak az egyik kiszolgálónő.

Eke Rozália bólint, szemét várakozóan függeszti az előtte álló emberre. A rendelés hallatára gondolkodás nélkül mondja a pénzösszeget. Szinte mindegyik árunak fejből tudja az

árát, nyolc éve ül a gép mögötti

— Öröm nézni, hogy milyen fegyelmezetten állnak sorba, ha sokan is vannak — mondja.

A presszóspult közelében három csinos kislány. A 17-es tanboltban dolgoznak, másodikosok. Amikor közeledünk feléjük, a presszósnő ijedten kérlelni kezd bennünket:

— Pár percig várjanak még a fényképezéssel! Nem volt időm elrendezni a süteményeket. Reggel én is segítek a poharak ösz- szeszedésénél.

Gyüszü Lászlóné kérelmét szívesen teljesítjük. Aztán a kislányoktól érdeklődünk, mi a véleményük a büféről?

— Minden jó ízű, igazán kór. hogy néha rúzsos egyik-másik pohár!

— Ki a kedvencük?

— Teri néni! — mutatnak egy barna kontyos asszonyra a pultnál:

Visszaemlékszünk az üzletvezető nem tudott kivételt tenni a - detgozók között. ..Hiszen mindegyik egyformán igyekvő, olyan jó itt a kollektív szellem” — jellemezte őket.

Teri néni, teljes nevén Kocsis Istvánná. Mosolya anyós, magyarázata egyszerű.

— öt gyermekem van. Három azóta született, amióta itt dolgozom. Néha nem könnyű vidámnak lenni.. Múltkor is milyen kellemetlen esetünk volt. Egy idős bácsi veszekedett, hogy nem elég meleg a köret. Pedig, idenézzen!

Felemeli az egyik fedőt a melegítőpultról, gőz csap ki alóla;

A falak frissen festettek. Néhány napja még kopottak voltak. Az emberek csodálkoztak; Mikor készült?

Az üzlet dolgozói úgy feleltek, mintha természetes lenne a cselekedetük.

— Munka után festették, hajnali négykor jöttünk be takarítani. Aki fél hétre jött, aznap reggel is megkapta a kakaóját.

Szöveg: Moldován Ibolya Foto: Bakó Jenő

Három törzsvendég a 17-es laubvllbült.*