Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. május I. Nagy utat tettem az elmúlt héten. Gondoltam nem jö­vök haza: elküldöm a levelem postán. Remélem nem járok úgy, mint az osztrák posta volt tulajdonosának az unokája, aki levelet küldött Olaszországba és kiderült, hogy a modern eszközök sem szállították olyan hamar a címzettnek a leve­let, mint annak idején az öregapja lópostája. Persze nem minden fejlődik úgy, olyan ütemben, mint a posta. A technika például rohamléptekkel halad. Valami­kor csak azt mondták a papra: Bort iszik és vizet prédikál. Ma már ez nemcsak szóban, de írásban is előfordul. Ameri­kában ugyanis feltalálták a legújabb töltőtollat, amelyet vízzel kell megtölteni és tintával ír. Tehát „vizet iszik és bort prédikál." A prédikálásról jut eszembe. Rómában, helyesebben Va­tikánban nagy vita dúl. A Vatikán az istennek sem akar beleegyezni a női papok felszentelésébe. Az indokok nem rosszak: Először is nadrágba kellene bujtatni a női papokat, hogy meg lehessen őket különböztetni a férfi papoktól. Ez még nem is lenne olyan nagy indok, sokkal nagyobb ennél silentium. Ha a tiszteletesnénémasszonyékat beültetnék a gyóntatószékekbe a gyónószöveget is meg kellene változtatni mégpedig valahogy így: „Gyónom a Mindenhatónak, Neked Lelkianyám, és az alvárosnak. a felsővárosnak, a tizedik ke­rületnek és mindenkinek... Szóval nem lenne titok. Mint ahogy most is minden ki­derül előbb utóbb. Például én is hosszú ideig kerestem egy olyan vezető embert, aki hivatalos útjára, mindig vonattal, sőt vicinálissal megy. Nos találtam egy ilyet. Az illető hi­vatalos útjaira kizárólag vicinálison jár. Ugyanis egy vici­nális mozdony vezetője az illető. És, ha már szóba hoztam a vonatot elmondom azt is, h'-'oy láttam egy olyan gyereket Ausztriában, aki dróton született. Mármint drótkötélpályán. Renata Reisch ugyanis a drólköté'pálya fülkéjében hozta világra a gyerekét. aki most jutalomként egész életén keresztül ingyen használhat­ja a drótkötélpályái, viszont, ha megkérdik hol született ezt kell válaszolnia: a dróton. Ma már van dróton szülés, földalatti robbantás és víz- alatti sztriptíz. Úgy bizony. A párizsi Myrulin Rouge-ban lát­tam ezt a legújabb szórakoztatási formát. Itt van egy nagy színpad, amelynek van egy nagy átlátszó medencéje. Ebben, illetve a vízben táncol a 40 tagú vízi balettkar. Gyönyörűen táncolnak. Csak az a baj. hogy a víz mozog, az ember előtt ülő is mozog és így kévét látni. Hát ez van a kapitalizmusban. Vízi sztriptíz a száraz­színpadi helyett. Hiába ők fejlődnek. Mi még mindig csak a házibuliknál tartunk. Meg kell imllani. hogy a mi házi­bulijainkon időnként azért többet lehet látni, sőt mi több — ingyen. Viszont a kapitalizmus sem fenékig tejfel. Nemcsak az emberek szabadságát korlátozzák, de a kutyákét is. A lyoni bíróság például éppen a napokban hozott egy olyan határo­zatot, amely az egész megyében alaposan megnehezíti a ku­tyatulajdonosok helyzetét. A négylábú házőrzők ezentúl éj­jelente legfeljebb csak egy negyedórát ugathatnak. Ha ettől hosszabb ideig ugatnak tulajdonosaikat pénzbírsággal sújtják» s ha a dolog megismétlőnk, le is zárhatják őket. Persze, ha meg tudják tartani a tárgyalást. Mert ugye ez is nehézségekbe ütközhet. Angliában, a warringi bíróságon ugyanis a napokban nem tudták meg­tartani a tárgyalásokat, mert betörők jártak a bírák, ügyé­szek öltözőiben és ellopták az összes parókát. Angliában pedig paróka nélkül nincs tárgyalás. Tudták a betörők mit kell ellopni. Mert. ha a törvény- könyvet ellopják azzal mit érnek? Törvénykönyv nélkül még lehet tárgyalni, de paróka nélkül, kopasz fejjel.. ■! Viszont tárgyalni még parókával sem biztos, hogy le­het, Mert mi történne például, ha egy gépesített szélhámos állna a bíróság elé. És ez nem lehetetlen. Párizsban, az orvo­si berendezések kiállításán bemutattak egy elektronikus gé­pet. az elektronikus szélhámost, amely bárki aláírását ha­misítani tudja. A hamis aláírást még a szakértők sem ké­pesek megkülönböztetni az eredetitől. Ez igen! Viszont ez még igenebb. Stanley Burwick 44 évi szolgálat után nyugalomba vo­nult. Hosszú pályája alatt soha sem evett hagymát, fűszere­ket vagy keringet. Nem azért, mintha beteg lett volna, ha­nem ő volt, Londonban az ivóvíz főkostolója. Hát ilyen is van. persze csak Londonban és minden mo­dern városban. Szekszárdon úgy gyanítom, hogy nincs. Mert, ha lenne maximum öt napig élne, a mi társadalmunkban pedig legfőbb érték az ember, a fene ott egye az ivóvizet. Azt hiszem ez utóbbiért nem fognak megdicsérni. Sebaj, ismerek egy nagyon jó hindu közmondást. A közmondás így szól: ha minden rosszat elmondanak rólad, örülj, hogy nem rágalmaznak. Ha rágalmaznak, örülj, hogy nem vernek. Ha vernek, örülj, hogy agyon nem vernek. Ha agyonvernek, örülj, hogy itthagyhatod ezt az ilyen pocsékul berendezett világot. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Érdekes elmekórtani esetek Lángeszű idióta, vagy idióta lángész? Columbia állam (USA) orvos- tudományi akadémiáján nagy közönség gyűlt össze. Az emel­vényen 19 éves ifjú áll. Udvaria­san válaszol a kérdésekre, ame­lyeket a terembe gyűlt mintegy 200 orvos és egyetemi tanár ad fel neki. — Percy, meg tudná-e monda­ni, hogy a hétnek milyen napja volt 1934. június 29-e? — kérdezi egy ősz hajú tudós. — Péntek volt — felel azonnal Percy. A tudós bólint, ő jól em­lékszik erre a napra, mivel ak­kor született a lánya. A terem minden részéből ost­romolják a kérdések a fiatalem­bert. Egyre nehezebbek a kér­dések, egyre távolabbi múltra vonatkoznak. De a fiú mind­egyikre gyorsan és hibátlanul vá­laszol. Válaszait igazolva az egyik orvos, aki öröknaptárban ellenőrzi az adatokat, dr. Sichey Carter, az ideg- és elmekórtani fakultás dékánja lép az emel­vényre. — Percy — szólítja meg a fia­talembert. — Mindannyian bá­mulunk téged, hogy ilyen gyor­i san és hibátlanul válaszolsz, de mondd meg, hogyan csinálod? Percy üres szemmel bámul a tudósra. Az tovább unszolja. — Magyarázd meg, honnan tu­dod, hogy egy dátum melyik napra esik? A fiatalember csak néz, arca kifejezéstelen. — Szeretnénk megtudni, mi­lyen módszerrel számolsz — fag­gatja a tudós. Percy végre felocsúdik és meg­szólal : — Mi az, hogy módszer, dok­tor úr? Percy nem félénk ember, nem is ügyes fickó, aki valami új öröknaptár-elvet talált fel. Az el­megyógyászat „okos idiotizmus­nak” nevezi azt a rendkívül ritka elmebajt, amiben Percy szenved. A betegséget az jellemzi, hogy a beteg szelleme általában vissza­maradt a fejlődésben, de egy bi­zonyos, gyakran egészen szűk te­rületen a beteg rendkívüli, kiváló képességekkel rendelkezik. Oly­kor olyan nagy tehetséggel, hogy arra már a ..lángelme” megha­tározás illik. Ez a tehetség lehet ilyen örök- naptár-jellegű, lehet matematikai, képzőművészeti, mechanikai. Oly­kor valamelyik érzékszerv rend­kívüli fejlettségére korlátozódik. Tudnunk kell, hogy ezek a rendkívüli idióták egyáltalán nem képesek normális életet él­ni az egészséges emberek vilá­gában, állandó, éber gondosko­dásra szorulnak. Csak néhányan vannak tudatában rendkívüli ké­pességüknek. Gyakran a tehetsé­gükhöz közel álló terület is tel­jesen felfoghatatlan számukra; ha ilyen területre vonatkozó kér­dést kapnak, a legegyszerűbb vá­laszt sem tudják megadni. Percy például nem tudta megmondani, ki idősebb: az ősz hajú professzor, vagy a teremben jelen levő fia­tal egyetemi hallgató. A tehetséggel párosult gyenge­elméjűség olykor szerzett is lehet, például egy Szabina nevű kislány esetében. Ez az eset azért is kivé­teles, mert a „gyengeelméjű láng­elmék” túlnyomórészt férfiak. A kis Szabina értelmi fejlődése eleinte teljesen normális, sőt gyors volt. Hatéves korában is­kolába kezdett járni. Néhány hó­nappal később azonban flekktí­fuszban megbetegedett, és agyve- lőgyulladás alakult ki. Már a lábadozás idején reszke- tési rohamok, tcbb órás eszmélet- vesztések kínozták. Agyvelejében gyógyíthatatlan elváltozások men­tek végbe. Szabina rövidesen el­veszítette látását és beszélőképes- ségét. Hosszú gyógykezelés után visz- szanyerte látását és beszélőképes­ségét, s ekkor bontakoztak ki a gyengeelméjűség jelei. Méghozzá rendkívül furcsa módon: a kis­lány minden kérdésre versben válaszolt. Rímei eleinte értelmet­lenek voltak, de később egyre sikerültebbek. Az évek múltával rímelőképessége egyre tökéletese­dett, de 13 éves korában várat­lanul újabb „hobbynak” adott helyet: a gomb- és érmegyűjtés­nek. Ezt nagy ügyességgel és lel­kesedéssel végezte, de önállóan felöltözködni sohasem volt ké­pes ... Egy napon apja a kislány je­lenlétében megkérdezte feleségét, hány gombot szedett össze a kis­lány számára? A kislány meghal­lotta a kérdést és pillanat alatt így válaszolt: — Hatszor tizenhat és még nyolc. Nemsokára kiderült, hegy Sza­bina villámgyorsan tud négyzet­gyököt vonni bármilyen számból, emlékezetben összeadni és kivon­ni többjegyű számokat, továbbá négyzetre emelni. Amikor például megkérdezték, mennyi 23x23, így felelt: — 529, vagyis ugyanannyi, mint 22x24 plusz 1. Szabina persze még nem ne­vezhető matematikai lángelmének. Egy Fleury nevű vak, imbecillis fiatalember azonban, aki a gyó­gyíthatatlan betegek otthonában tengette életét, igazi matemati­kai lángelme volt. Ez a Fieury négyjegyű számo­kat 4 másodperc alatt, hatjegyű­eket 6 másodperc alatt tudott fej­ben négyzetre emelni. Egy na­pon matematikai találós kérdést adtak fel neki: hány gabonaszem lesz az egyes zsákokban, ha az elsőben 1 van, a másodikban 2, a harmadikban 4 és így tovább, minden következőben kétszer annyi, mint az előzőben? Fleury mindenkit bámulatba ejtett, amint villámgyorsan, fejből vála­szolt. Arra a kérdésre, hány ga­bonaszem lesz a 14. zsákban, így felelt: 8192. A 18.-ban? 131 072. A 24.-ben? 8 388 608. Hét másod­perc platt kiszámította, hogy a 28. zsákban már 140 737 488 355 328 gabonaszem lesz. A teljesítmény csúcspontja azonban az volt, amikor egyetlen perc alatt kiszá­mította. hogy a 64. zsákban együtt­véve Í8 466 734 073 073 709 551 615 gabonaszem van. Nyelvzsenik is vannak a gyen- geelméjűek között. Dr. Barr ame­rikai elmegyógyász írja le egy 22 esztendős imbecillis fiú ese­tét, aki a legtökéletesebb kiejtés­sel, teljes hűséggel elismételte az egyszer hallott, hosszú görög, dán és japán szövegeket, bár anya­nyelvén soha nem tudott meg­tanulni írni-olvasni... 1768-ban született a svájci Bemben egy Gottfried Mind nevű gyengeelméjű fiú. Sohasem ta­nult meg írni-olvasni, viszont kisgyermekkorától kezdve nagy­szerűen festett és rajzolt, gyere­keket és állatokat, főleg macská­kat. El is nevezték „macska- Raffael”-nek. Hírneve IV. György angol királyhoz is eljutott, aki ki­állítást rendezett Londonban a fiú műveiből, és meg is vásá­rolt egy szép akvarellt, amely anyamacskát és kiscicákat ábrá­zolt. A kép máig is a Buckingham palota egyik termét díszíti. A műszaki tehetség rendkívüli példája volt, J. H. Pullen, akit „az earlswocdi menhely lángel­méjének” neveztek. Angliában született 1835-ben, és gyermek­korától kezdve gyengeelméjű volt. Hétéves korában tanult csak meg valamelyest beszélni. De már akkor feltűnt műszaki tehetsége. 15 éves korában a gyengeelméjűek menhelyére ke­rült. A menhely asztalosműhelyé­ben kezdett dolgozni. Rövidesen híre ment. hogy milyen nagyszerű iparos, valóságos művész. Számtalan, az asztalosművészet remekének számító bútort készí­tett. Legnagyszerűbb műve egy 300x60 cm-es méretű, fából ké­szült hajómodell, amelyet ő ma­ga „Nagy-Keletnek” nevezett el. A csodálatos mestermunkát 1883- ban Londonban kiállították és a kiállítás legnagyobb attrakciója volt. Minden apró részletét töké­letesen kifaragta, a maga készí­tette tervek aíapján. A hajó ré­szeit 1 300 000 fából való szög tartotta össze. A szögeket Pullen géppel készítette, s a gépet is ő maga szerkesztette meg. Egy kerekes emelőszerkezet le­hetővé tette az egész felső fedél­zet felemelését; a látogatók ilyen­kor megtekinthették a mesterien ldfaragoít belső berendezést, a miniatűr bútorokat és berende­zési tárgyakat. Pullen 81 éves korában halt meg a menhelyen. A boncolás ki­mutatta. hogy rendkívül kicsiny Qgyveleje volt, olyan redőkkel, mint az emberszabású majmok­nál. Ezek az esetek tulajdonképpen nem nevezhetők idiotizmusnak, hiszen az idióta teljesen képtelen az önálló életre, gyakran beszél­ni sem tud, és a legegyszerűbb tevékenységre sem képes. Az em­lített példák az imbecillitás ese­tei. Az imbecillisek gyengeelmé­jűek, de megtaníthatok például arra, hogy elkerüljék a minden­napi élet veszélyeit. Nem fogják meg az izzó kályhát, míg az idióta ezt gondolkodás nélkül megteszi. Az említett rendkívüli tehetségek gyakran a debilisek, tehát korlátozott szellemi képes­ségű személyek közül kerülnek ki. Dr. Tredgold angol tudós sze­rint az ilyen különleges tehetség előidézője bizonyos neuroncsopor- tok különleges fejlettsége. A je­lenség okát a tudomány még nem tudja megmagyarázni. Özvegy Mátyás Ferencné szekszárdi lakos nyerte az ezer forintos vásárlási utalványt Közöljük rejtvénypályázatunk helyes megfejtését és a nyertesek névsorát Február 9-én indult a Tolna megyei Népújság nagy, tízhetes rejtvénypályázaía. A rejivénypályázatra sok helyes megfejtés jött be, de a pályázók között akadt néhány olyan is, aki helytelenül fejtette meg a rejtvényt. A helyes megfejtés a következő: „Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóját s népünk újjászületésé­nek ünnepét köszöntjük április negyedikén.” A pályázók között sorsolás útján dőlt el: ki, mit nyer. Az alábbiaknak kedvezett a szerencse: Az első díjat, az ezer forintos vásárlási utalványt özvegy Mátyás Ferencné, Szekszárd. Bartina utca 7. .száni alatti lakos nyerte. A második díj. a hatszáz forintos vásárlási utalvány Tóth Gyula Dombóvár, Petőfi utca 39. szám alatti lakosnak jutott, a harmadik díjat, a háromszáz forintos vá­sárlási utalványt Kauszner Frigyesnek (Bonyhád, községi tanács) húzták ki, míg á 200 forintos vásárlási utalványt Béke Júlia, Siómba, Rákóczi u. 51., a 100 forintos vásárlási utalványt pedig Ranga Ferenc szekszárdi tanuló nyerte. A vásárlási utalványokat a nyertesek hétfőtől kezdve a Tolna megyei Lapkiadó Vállalatnál, Szekszárd, Béla tér 1. szám alatt vehetik át személyi igazolvány felmutatása ellenében nyole és ti­zenöt óra közölt.

Next

/
Thumbnails
Contents