Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-08 / 107. szám

1965. május 8. í'Ot.NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Á fizikai munka rangja A fiatal tanárnő politechni- " kát tanít, és a Tolna me­gyei KISZ vb tagjaként alkalma van arra is, hogy túl lásson köz­sége határán. Több, ezzel a kér­déssel is foglalkozó ember vélemé­nyét mintegy alátámasztva, ő mondta el a következőket: A ta­mási járás egyik községében azt tapasztalta, hogy azok a fiatalok, akik valamilyen oknál fogva kö­zépiskolai tanulmányaikat még érettségi előtt abbahagyták, nem foglalkoznak semmivel. Egyik is, másik is otthon teng-leng, és a szülők nyakán valósággal élőskö- dik. A dologban az a legfurcsább, hogy ezt az állapotot a szülők sem tartják rendellenesnek, mert úgy vélik, a kétkezi munka lealacso­nyító arra nézve, aki „felsőbb” is­kolákba is belekóstolt. Van ebben a felfogásban valami torz, és tő­lünk, a mi társadalmunktól telje­sen idegen vonás, a fizikai munka lebecsülése. Sajnos, volt egy időszak, ami­kor a fizikai munka lebecsülését szinte hivatalból segítette elő a sajtó és a rádió is, azzal, hogy a karriert, az érvényesülést az em­berek életében bekövetkezett dön­tő változást csak azon mérte, hogy kiből lett katonatiszt, mérnök, ta­nár, vagy ki került íróasztalhoz. Olyan színezete lett tehát á do­lognak, hogy aki fizikai munkát végez, az nem vitte semmire, másként fogalmazva, ha azt aka­rom, hogy valaki legyek, akkor tö­rekedjek megszabadulni a szer­számtól, az ásótól, vagy a kapótól. Ennek a visszahatása ma már úgy jelentkezik, hogy a szóban forgó községben iskolázottságukra hi­vatkozva, a felnőtt számba veen­dő fiú és lány — szülői egyetér­téssel — rangon, méltóságon aluli­nak tartja, hogy kapáljon, szóval mezei munkát, kétkezi munkát végezzen. Ha nem lehet valahol írnok adminisztrátor, akkor in­kább otthon marad és a napot lopja. Ideje ezeket a dolgokat a he­lyükre tenni, s a józanul látó, reálisan ítélő munkásközvélemény segítségével az elvetélt, sértő és igaztalan felfogásból, akiket illet, azokat ideje kiábrándítani. Ki-ki a maga helyén ugyanis lehet tal­pig ember, de lehet nulla, dolgoz­zék akár a kezével, akár az eszé­vel. A beosztás, legyen bármilyen nagy és magas, rangot, tekintélyt csak annak ad, aki tudásával, emberi magatartásával a rangra, a tekintélyre rászolgált. A talp- nyalók, a hízelgők persze kizáró­lag a beosztást nézik, de az em­berek többsége nem, és a dolgozó emberek többsége alkotja az egészséges közvéleményt, amely kíméletlen, ám igazságos. A maga helyén a segédmunkás, ha dolgát rendesen végzi, ember­ként is mindenütt megállja helyét, akkor van annyi, mint bármilyen más beosztású dolgozó. De legyen is annyi, ne szerepeljen senki szótárában ilyeh lenéző szócská­val: „csak” segédmunkás. Ezt a „csak” szócskát egy valóban ér­telmes vezető soha nem ejti ki a száján. Sajnos, annál gyakrabban hangoztatják a félművelt, uborka­fára felkapaszkodott kis hatal­masságok. Tisztelet persze a lé­tező, és igen szép számú kivétel­nek. De még gyakrabban han­goztatják a langyos, állóvíz szerű kispolgári életérzéstől büdös le­vegőjű irodák, primitív tündérei. Igenis nevetségessé kell tenni őket, mertm fizikai munka rangja elévülhetetlen és mert soha nem szabad elfeledni, hogy az alkotó értelem béna és tehetetlen volna a kezek nélkül. •• ünnepség a német fasizmus feletti győzelem 20. évfordulója alkalmából Tanácskozás a takarmányellátásról A dombóvári járási mezőgaz­dasági állandó bizottság tanács­kozást tartott a szövetkezetek ál­latállományának takarmány-ellá­tásáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról. Thaly László járási főállatte­nyésztő beszámolójában megem­lítette, hogy 1964-ben a szántó­terület 30,5 százaléka volt abrak- termő a járás szövetkezeteiben, az idén pedig a szántó 34,3 szá­zalékán termesztenek abrakta­karmányokat. Ezáltal lehetővé válik, hogy megszüntessék az ab­rakhiányt. Egy számosállatra 1,46 hold abraktermő terület jut és 0,88 hold szálastakarmányt ter­mő terület. Tehát összesen 2,34 hold. Annál is inkább jelentős ez, mert a pillangósterület a tava­lyinak 25 százaiéi ára csökkent a kiszántások következtében, főleg pocokkár miatt. Lóki Miklós, a járási tanács vb-elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy legfontosabb feladat az egy­ségnyi területen a lehető legma­gasabb terméshozam elérése. Helytelen hogy egyes szövetkeze­tek csak úgy akarják megoldani a hízó állatok ellátását, ha az ál- .amtól kapnak abrakot. Grujber János levelező. ben. Nagyon gyönge állomás. Aki itt föiszáll, leginkább Pestre megy, a Nagy vásár telepre. Visz­nek zöldségfélét, tojást, egyéb élelmiszert. Fölfelé 17.10-kor in­dul és hajnali kettőkor ér a Nagyvásártelepre. — Mióta él itt? — Hét és fél éve vagyok ál­lomásvezető. azelőtt hajón szol­gáltam. Matrózként 1939-ben kezdtem és 1942-ben lettem tiszt. — Milyen „rendfokozatok” vannak a hajósoknál? — Kezdődik a matrózzal, az­tán vitorlás, másnéven fedélzet­mester, utána kormányos, kezelő, ő végzi a papírmunkát, majd a kapitány következik és a hajó­parancsnok. A parancsnokot úgy is nevezik, hogy komandáns. A parancsnoki híd a komandó. Lent a gépházban ugyancsak megvannak a fokozatok: fűtő. gé­pész, gépkezelő, ő már altiszt és az üzemvezető a tiszt. A matró­zok ruháján, a kabátujjon se- lyemcsík van, az altisztekén ezüst, a tisztekén pedig arany­csík. Igaz, hogy én már egy ki­csit kiestem a gyakorlatból, de nem is csoda, hiszen a parton állok, utazni ritkán szoktam. Évente egyszer azért hajóra szál­lók én is. hivatalos ügyben. Sze­retem a Szárnyashajót, szépen megy, szinte repül a viz fölött. Nyáron sokat fürdők, de most A hídőr, aki reggel nyolctól dél­után ötig várja a hajót. már nem tudok hosszan úszkál­ni. Elúszok a halászokig, ide a szomszédba. A víz hatalmas, óvatosan jár­ják most a halászok. Ez esemény a hídőmek, aki már 11 év óta álldogál a parton. (gemenczi) Foto: Bakó. D udapest új és gyönyörű lát- ványossága a Dunát kar­csún, kecsesen átívelő Erzsébet- híd. Ennek tervét dr. Sávoly Pál alkotó értelme szülte, óm ezt a tervet munkáskezek formálták valósággá. A mezőgazdasági üze­mekben végső soron a növényter­mesztők helytállása és szorgalma dönti el, miként teljesülnek a termelési tervek. A boltok ki­rakatában bőséget, vagy a sze­génységet a kirakatrendező jó öt­letekkel lakkozhatja Ugyan, de a lényeg azokon múlik, akik ott áll­nak a munkapadok mellett, vagy munkadarabjaik fölé hajolva al­kotnak. Buta tévedés azt hinni, hogy a fizikai munka és a műveltség nem fér össze. Itt gyakran egészen másról van szó: arról, hogy van­nak szimpla irodai segéderők, akik gyakran azzal is hencegnek, amit nem tudnak. Mindenképpen többnek akarnak ezzel látszani. A munkásember viszont rendszerint azzal sem szokott dicsekedni, amit tud. Itt most természetesen nem arról van szó, hogy a fizikai munka javára a különféle, más beosztásban dolgozó, derekasan helytálló emberek munkáját becs­méreljük. De arról igenis szó van, hogy a fizikai munka semmivel sem alábbvaló, mint bármilyen egyéb beosztás, vagy munkakör. S, hogy a műveltség a fizikai munkával jól összefér, arra min­denki tud saját környezetéből is példát. Egy alkalommal több fi­zikai dolgozótól megkérdeztük a következőket: Kicsoda Sántha Fe- j renc? Hol jelenik meg az Uj írás, Magyarországon, vagy kül-, földön? Csontváry mesternek mi volt a foglalkozása? Mit jelent az egy atmoszféra nyomás és mi az j a maghasadás? A válaszok nagy tájékozottságot árultak el. Igen, mert főleg az önművelés, a fizikai munkát végző ember számára ■ szinte felüdülés, szórakozás. Ma, hazánkban hivatalosan nem létezik és nem is létezhet a két­kezi munkásokat kevesebbnek mi­nősítő kategória. Ezt a hivatalos állami díjak és kitüntetések is bi­zonyítják. A Tolna megyei Nép- i újságban éppen néhány nappal ezelőtt közöltük azoknak a sző- , vetkezeti gazdáknak a névsorát, j akik miniszteri kitüntetésben ré- | szesültek. Szintén a közelmúltból ! vehetjük a másik példát, azt, hogy a martfűi Tisza Cipőgyár egyik, j termelőmunkát végző szocialista brigádja Állami dijat kapott. Ez így is van rendjén és Így termé­szetes. A fejekben, a gondolko­dásban azonban itt-ott fellelhető a fizikai munka lekicsinylése, le­becsülése. Ennek különféle meg­nyilvánulásai közül szinte kurió- zumszerűen érdekes, hogy a zom- bai általános iskola nyolcadik osz­tályos tanulói között van olyan gyerek, aki még soha életében nem vett kapát a kezébe. S ez viszont, valljuk be, nem termé­szetes. A fizikai munka lebecsülése ellen hadakozni kell, nem­csak szavakkal, tettekkel is. Első­sorban úgy, hogy az előnyöket, a kedvezményeket, a juttatásokat először a fizikai dolgozók élvez­zék. Ide kívánkozik az Is persze, — s ezt nem árt újból hangsúlyozni —, hogy nem becsülhető le senkinek sem a munkája. Aki tisztessége­sen dolgozik, elismerést érdemel, lett-légyen mérnök, adminisztrá­tor, vagy segédmunkás. De a fi­zikai munka ne minősüljön sehol i utolsó kategóriának. Ezt nemcsak j kimondani kell, hanem az élet­ben bátrabban alkalmazni. Ami, pedig a karriert illeti: nem min- i dig számít az, hogy ki mit dolgo- | zik, az számít, hogy ki, hogyan ! dolgozik. A német fasizmus feletti győze­lem 20. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága és a Haza­fias Népfront budapesti bizottsá­ga péntek délután ünnepséget rendezett az Orion rádió és villa­mossági vállalat művelődési ott­honában. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Rónai Sán­dor, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke, a Politikai Bi­zottság tagjai, Ilku Pál, művelő­désügyi miniszter, a Politikai Bi­zottság póttagja, Péter János kül­ügyminiszter, Nagy Józsefné köny- nyűiparl miniszter, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Szépvölgyi Zoltán, a Budapesti Pártbizottság titkára, továbbá a budapesti tár­sadalmi és tömegszervezetek kép­viselői, a X. kerület párt- és ta­nácsi vezetői, az Orion gyár és más kőbányai üzemek küldöttei. Az elnökség tagja volt Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagyköve­te is. A Himnusz hangjai után Rónai Sándor nyitotta meg az ünnep­séget, majd Erdei Ferenc mondott beszédet. A nagy tetszéssel, tapssal foga­dott beszéd után Wilhelm Meiss­ner, az NDK magyarországi nagy­követe szólt az ünnepség részt­vevőihez. A középiskolák és ipari tanulók helyzetét tárgyalták a KISZ megyei bizottságának ülésén Tegnap délelőtt a KISZ megyei bizottsága ülést tartott, amelyre meghívták az iskolai KISZ ta­nácsadó tanárokat és KlSZ-tit- károkat. Az első napirendi pont­ban Király Ernő, a KISZ megyei bizottságának titkára tájékoztatta a megjelenteket a KISZ Központi Bizottság 1965. március 26-i ülé­séről, majd a második napirendi pontban Palotás József, az iskolai oszitály vezetője tartott vitaindító előadást a KISZ politikai tevé­kenységéről a középiskolai és ipari tanulók körében. — A KISZ tevékenységében na­gyon fontos és nagy jelentőségű a diákifjúsággal való foglalkozás, — mondotta Palotás József. Fon­tosságát egyrészt az adja, hogy megyénk ifjúságán és a KISZ-en belül megnőtt a számarányuk. A KlSZ-taglétszámnak több mint egyharmadát a tanulóifjúság te­szi ki. Gyakorlatilag ma már a 14—18 éves korosztály, diákifjú­ságot jelent. A tanulóifjúság többsége becsü­letesen végzi iskolai, vagy szak­mai tanulmányait. Egyre több az olyan fiatal, aki őszinte állás­foglalással vitatkozik társadalmi és politikai kérdésekről, azonban többségük a jelenségek össze­függéseit, okait nem ismeri. Ta­nulóink magabiztosabbak, nyíl­tabbak az előző generációnál. Megnőtt az érdeklődésük a társa­dalmi kérdések iránt, csak az a probléma, hogy nem kapnak vá­laszt minden esetben a felvetett kérdésekre. — A KISZ VI. kongresszusá­ra készülve felismertük a kö­zépiskolai politikai munkánk fo­gyatékosságait, és az irányelvei: tükrében hozzáláttunk problé­máink felszámolásához, — foly- i tatta Palotás elvtárs. — Jelenleg j a kezdeti lépéseknél tartunk. Tíz helyen KlSZ-bízottságot hoztunk | létre. Tapasztalatunk szerint ez a szervezeti, politikai intézkedés | helyes volt, a kezdeti nehézsége­ken már túl vagyunk, i Lényeges feladat, hogy az is­kolai bizottságokba rátermett.ja- , pasztáit fiatalokat válasszanak. , Egyes esetekben a KISZ tanács- j adó tanár i$ tagja lehetne az is­kolai bizottságoknak, végrehajtó bizottságoknak, ez a közvetlenebb kapcsolatot segítené elő. | — A megyei és járási bizottsá­gok irányító munkáját átszer- , veztük, egységes iskolai osztályo- ! kát hoztunk létre. Növeltük a | KISZ járási végrehajtó bizottsá­gok helyi segítségét és felelősség- érzetét. Véleményünk szerint : minden egyes járásban a párt- I bizottságokon keresztül a jövő­ben nagyobb segítséget kell adni a középiskolás KISZ-munkához, , — fejezte be előadását Palotás elvtárs. j A vitaindító előadás után szá­mos KISZ-titkár és tanácsadó ta­nár szólt a témához, és javasla­taikkal, iskoláik példáján keresz­tül cserélték ki tapasztalataikat. Az ülés végén határozatot fogad­tak el a résztvevők. Táviratot küldtek az USA-követrégre, amelyben tiltakoBtak az ameri­kai reoülőgépek észak-vietnami provokációi ellen és követelik, hogy vonják ki csapataikat a dél-vietnami területről. _______________________(Fertői) M egjegyzés TERVEZETT KIESÉS? Szekulity Péter Furcsán hangzik a cím, mert ugye kiesést ritkán szoktunk ter­vezni. Pedig ebben az esetben amelyikről az alábbiakban szó lesz, úgy tűnik, mintha tervszerű kiesésről lenne szó. A helyzet a következőképpen áll: mezőgazda- sági üzemeink gépparkja örven­detesen növekszik. Uj gépek ér­keznek. Úgy uan velük a terme­lőszövetkezet vagy állami gazda­ság vezetője, hogy megérkezés után, mindjárt a bejáratást kö­vetően szeretné munkába állítani, mert a gépre szükség van. Az üzemeltetésnek azonban vannak bizonyos akadályai. Több­nyire kettőt emlegetnek ezek kö­zül. Az egyik: az értékesítő szerv nem vizsgáztatja le a traktorokat, vontatókat. Ha az vizsga nélkül megy ki a közútra, a rendőrség annak rendje és módja szerint megteszi a szabálysértési feljelen­tést Van egy gyakrabban előfordu­ló másik megoldás: a gép nem üze­mel addig amíg a rendőrségnél és a KPM, iUetikes szerveinél meg | nem történik az a bizonyos vizs­ga. Amíg azonban ez megtörté­nik, néhány ezer akó víz lefolyik a Dunán, Nem azért, mert a rend­őrség és a közlekedéssel foglalko­zó minisztérium nem akar segí­teni, hanem mert a papírok gyak­ran jóval a gépek után érkeznek meg. S ez az a másik akadály, amit említenek sűrűn a gépek­kel dolgozó üzemekben. Miközben a fenti helyzeten gondolkozik az ember, akaratla­nul is az eszébe ötlik: a személy- gépkocsikat már hosszabb ideje levizsgáztatva, rendszámmal és okmányokkal ellátva adják át a vásárlóknak. S ez a helyes is. Még jobb lenne azonban, ha az intézkedést kiterjesztenék a me­zőgazdasági nagyüzemek részére kiadásra kerülő traktorokra és vontatókra is. Mert most, a jelen­legi helyzetben úgy látszik mint­ha terveznék azt a két, három hetet amit mint kiesést a vizsgáz­tatás miatt számításba kell venni. sz. i.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents