Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-08 / 107. szám
1965. május S. TÖLWA MEGYE! VEPÜJSAÖ A Hőgyészi Állami Erdőgazdaság kurdi fűrésztelepén készültek ezek a felvételek. A telep nem nagy, mindössze pár épületből áll, mégis fontos munkát végez az itt dolgozó kis kollektíva. Egyik termékük a ceruzaprizma. Az alapanyag hársfa. Ezt fűrészeli megfelelő méretre Lőrinc Gergely és Liska Sándor. A telepen belül oldották meg a kör- és szalagfűrészek felújítását is. Nicki József éppen egy szalagfűrész felújítását végzi. UlTA: WORSyiZCRNY WIAUS SCHECl 9. A háború kezdetén Gőring hencegve jelentette ki, hogy Meier legyen a neve, ha csak egyetlen ellenséges repülőgép is megjelenik Németország felett. A háború vége felé már réges-rég kiérdemelte a Meder nevet. A légvédelmi szirénákat .,Meier vadászkürtnek” nevezték. A lakosság megdöbbenve kérdezgette, hogy miért mond csődöt ilyen mértékben a légvédelem. A légvédelmi ütegeket, ahol kamaszok és nők teljesítettek szolgálatot, többnyire mór a támadás első perceiben megbénították a telitalálatok, vagy a személyzetnek fedezékbe kellett vonulnia. A bombázók elleni leghatékonyabb fegyverek a vadászrepülőgépek. De hol maradnak vajon, amikor a bombák hullanak? Döberitzben, a vadászok irányító állomásán, jól tudják, hogy hol vannak. A fasiszta vadászrepülőgépeket a keleti fronton vetik be. Az a feladatuk, hogy segítsenek megállítani a Vörös Hadsereg támadásait. Hitler parancsa megtiltja, hogy a szövetséges bombázókötelékek ellen vessék be őket. Csupán néhány éjszakai vadász felszállását engedélyezi. Ezeket azonban a védő kíséretként a bombázókkal repülő vadászok kötik le. Óriási veszteségeket szenvednek. Technikailag messze elmaradnak a gyors angol—amerikai vadászgépek mögött. Nem csoda, hogy a „légierők sztárjai” bosszankodnak. A vadászok bevetéséért ismét Adolf Gal- land repülőtábornok a legtöbb kitüntetéssel rendelkező tisztek egyike felelős. Több mint száz angol repülőgépet lőtt le; a papírkereskedésekben postai levelezőlapokon árusítják a képmását. Bajtársai, de különösen a földi személyzet névtelen katonái jól tudják, hogy a tábornok milyen dölyfös. A légierők több más, ugyancsak szépen dekorált tisztjével együtt, felkeresi Gőringet és kategorikusan követeli, hogy vonják vissza a frontról a vadászrepülőket, hogy bevethessék őket a bombázókötelékek ellen, ezenkívül pedig építsenek gyorsabb vadászgépeket! A „légi hősök” közül néhá- nvan azzal fenyegetődznek. hogy lemondanak tiszti rangjukról és kitüntetései kről. Légi fegyvereik megtépázott hírneve ad nekik „bátorságot”. A már régen elveszített háború befejezésében nem érdekeltek. Eh............................................... h ez túlságosan fanatikus fasiszták. Akkori nyilatkozataik és ma készülő emlékirataik ékesen bizonyítják ezt. A „birodalmi mairsall”-t rendkívül felháborította a „légi hősök lázadása”. Jód tudja, hogy a kért döntéseket csak Hitler hozhatja meg. A légierő teljes vereségével minden fronton, azonban nem mer a Führer szeme elé kerülni. Idejének túlnyomó részét karint- hali pompás lakásán tölti. Végül mégiscsak rászánja magát és felkeresi a Führer főhadiszállását. A helyzet megbeszélése közben módjában áll tapasztalni, milyen Hitler, amikor dühöng. Christians tábornok a légihelyzetről beszél. Hitler félbeszakítja őt és egy újfajta vadászgéptípus már elkészült példányai iránt érdeklődik. Christians megpróbál kitérni, mert még egyetlen új gép sem tartózkodik a levegőben. Hitler egy pillanatig hallgat, öklei görcsösen összehúzódnak. Azután dühtől remegve tekint Gőringre: „Gőring, az ön légiereje nem méltó arra, hogy a Wehrmacht önálló része legyen.” Egymást követték a sértegetések. Gőring az előszobába ment és sebesen lehajtott néhány pohárka konyakot. Ilyen körülmények között már elő sem állt javaslataival. Beumbach ezredes, az ismert zuhanó bombázó, — aki eddig persona grata volt a Führer főhadiszállásán — egy későbbi kísérlete szintén eredménytelen maradt. A fasiszta légvédelem hazai földön tovább sem rendelkezett megfelelő számú vadászrepülőgéppel . Ha Hitler másképp határoz, az nem sokat használt volna, a háború ugyanúgy tovább folyik. A frontokon és a pincékben az emberek ugyanúgy meghaltak volna, mint így. Az angol—amerikai repülőköte- lókek 1939. és 1945. között Németországra és a megszállt nyugati területekre, összesen 1 996 036 tonna bombát dobtak. Eközben 635 000 ember pusztult ed. * A háború végső szakaszában figyelemre méltó események történtek. Márciusban Churchill és Montgomery parancsot adott, hogy a zsákmányolt német fegyvereket nem szabad többé megsemmisíteni. Szükség esetén visz- sza kell őket adni a német katonáknak. (Amennyiben az angolamerikaiak közösen velük, a Szovjetunió ellen vonulnának.) Hasonló volt a helyzet a légi háborúban is. Elsősorban a jöm»»*iminHimnniimi vőbeni szovjet megszállási övezetben fekvő városokat bombázták. A lakónegyedek mellett, különös pontossággal vették célba az ipari létesítményeket is. A csehszlovákiai Skoda-műveket is megsemmisítették, jóllehet ebben az időben ennek már nem volt katonai oka. Lipcse, Magdeburg, Chemnits és Planen romhalmazzá vált. De ez még mindig nem jelentette a csúcspontot. Február elsején, az időközben légi főmarsallá előléptetett, sír Arthur Harris közölte a szovjet kormánnyal, hogy rövidesen angol—amerikai gépek fogják bombázni a drezdai rendező-pályaudvarokat. A valóságban a német polgári lakosság bombázásának egyik legkegyetlenebb tervét készítették elő Wycombeben. 1945. február 13-án több mint egymillió ember tartózkodott Drezdában. Az iskolák, a pályaudvarok, a tornatermek, a kaszárnyák és valamennyi középület, zsúfolásig megtelt. Este Readingben az 5. bombázó flotta 244 repülőerődje startolt. 22 óra 15-kor Drezda felett voltak. Néhány másodperc alatt tökéletes pokol szabadult a városra. Miközben Drezda valóságos lángtengerré változott, megérkezett a második támadó hullám. 529 Lancaster gép dobta le robbanó bombáit és légi aknáit. Másnap délben 12 óra 12-kor kapta Drezda a harmadik támadást, ezúttal amerikai bombázóktól. Drezda eltűnt a föld színéről, a lángoszlopok 80 kilométerre világítottak. 35 000-en pusztultak el. A Drezda elleni támadások után Goebbels nyilatkozott. Egyetlen szóval sem említette, hogy hová tűnt a fasiszta légvédelem és arról sem beszélt, hogy a hadviselésnek ezt a fajtáját a nácik kezdték. Ellenben felszólította a súlyos megpróbáltatásokon átesett drezdai lakosságot, hogy ebből a pokolból merítsen új erőt a „végső győzelemhez”. Eközben a romos pincékben gyermekek jöttek a világra, anyák őszültek meg egyetlen éjszakán és ezrek álltak közel a megőrüléshez. A német népnek súlyos véráldozatot kellett hoznia a monopóliumok bűneiért. Egyre hangosabbá vált a fájdalmas eskü: „Nem bánjuk, ha egész életünkön át száraz kenyeret kell enni, csak ennek a pokolnak legyen már vége!” (Folytatjuk) un .................. ü t országszerte épülő lakóházak mind több és több faanyagot is igényelnek. Többnyire tölgyfából készül a parkett alapanyaga, amelyet aztán a Dombóvári Fatelítő Vállalat parkettüzemébe szállítanak. Felvételünkön Szentes Géza és Élő Károly körfűrésszel darabolja az erdészet területéről ideszállított fát. Bakó Jenő Á kurdi kis zenészek Hagyománya vana f7^; karnak. Alig volt olyan esztendő, hogy saját „rezesbandája” ne lett volna a falunak. Persze időről időre újjá kellett szervezni, mert ha valamelyik legény elment katonának, vagy más faluba nősült, nem vállalta tovább a játékot. Hasonló helyzet alakult ki tavaly is. A „felnőtt ” zenekar négy tagját katonai szolgálatra hívták be, mások elköltöztek a faluból. Felbomlott a zenekar, hiába próbálkoztak a község vezetői az újjászervezéssel. Egy ideig még vajúdott a dolog, de nem jutottak eredményre. Ekkor határozta el az úttörőcsapat: ők alakítanak zenekart. Játszani ugyan még egyikük sem tudott, de a lelkesedés, akarat megvolt. Egyik tanítójuk Szilágyi Gyula, aki a művelődési ház igazgatója is, segített a szervezésben. Elkezdődtek a próbák, és a kis zenészek az idei ünnepségeken már színvonalas játékkal szórakoztat- * ták a közönséget; A kiszesekkel közösen rendeztek egy tarkaestet, még év elején, ez volt az első alkalom, amikor igazán nagy közönség előtt játszottak. A falubeliek hosszas tapssal jutalmazták játékukat. Utána következett április 4-e, május 1-e, mindkét alkalommal ők szolgáltatták a zenét. Hetenként egyszer zenetanár jár ki hozzájuk Dombóvárról, az ő segítségével ismerkednek a hangszerekkel, a zenével. De nemcsak egy alkalommal jönnek össze próbálni. Tanítójuk, ha szabad ideje van, sokat gyakorol velük. A zenekarban lyos, hetedikes, nyolcadikos tanulók játszanak, hanem a kisebbek is. így ha valaki elvégezte az iskolát, rögtön akad a helyébe más, aki átveszi tőle a hangszert. Jelentkező mindig bőven akad, ha új tagra van szüksége a zenekarnak. Büszkeségnek számít az úttörőcsapatban, ha valaki bejut közéjük. A kis zenészek, lelkesek, egyetlen próbát sem mulasztanának el indokolatlanul. A hangszereket sárolta, a községfejlesztési alapból. Igaz, használtak, de többre nem futotta a keretből. Most szeretnének új felszerelést szerezni, könnyebben, jobban menne vele a játék. Sokat gondolkoztak ezen a kis zenészek patrónusai, a községi tanács vezetői is. Lenne rá lehetőség, különösebb kiadás nélkül. A községi önkéntes tűzoltók zenekari felszerelést kaptak a tűzoltóparancsnokságtól. Újak, jók, csak éppen nem használja őket senki. Ezt szeretnék megszerezni az úttörők. Csakhogy a szabályok szerint erre kevés a remény. A megoldás kézenfekvő lenne: az eddig raktárban heverő hangszereket át kell adni használatra az úttörőknek. Némi „jogalapjuk” talán van is rá, mert az úttörőcsapaton belül működik önkéntes tűzoltócsapat. Tehát nem kerülnének „illetéktelen” kezekbe a hangszerek. A kis kollektívának pedig nagy örömet szereznének vele. (konya)
