Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

4 1865. májas ÍÖL1ÍÁ KEGYEI NEPÜJSÄQ A H/O FELELENkOlT. PISTA. PUTVA -V\£l'sfEJ<ULT/ FERIIN <5 AAAÄ AÍBAA SEGÍTHETETT... BBMaaí mo (S EL LASSÍT ÖR.ÖKRJE \AIJ/\S FASISZTÁIK.! W» \ClKAfAK. AAC&EI VOEMéKT... A Ht'OA SZABADSÁG * SZÉP iß LESZ AAfA/T A f ÖT PC IRTA: «OBST CZERNY Kl AUS SCMCtl ezek csupán a fantázia világában 8. ELLENÁLLÁS Albert Kuntz, a Német Kommu­nista Párt Központi Bizottságának a tagja, porosz tartomány gyűlési képviselő, 1933. március 13. óta a fasiszták karmai között volt. Fagyiláz, koncentrációs tábor, föld alatti bunker — ,.semmit sem sajnáltak tőle”. Szenvedésed­nek utolsó állomása a mittelbaui koncentrációs tábor volt. Az em­bertelen föld alatti munkakörül­mények sem tudták megtörni har­cos szívét. Alighogy a DORA-ba érkezett, rájött hogy micsoda szörnyű bűncselekményt tervez­nek és követnek el itt. Tudta, hogy az itt gyártott V-fegyverek rendeltetése ártatlan embereket meggyilkolni és meghosszabbítani a már elveszített háborút. Kom­munistaként cselekedett. Lassan, lépésről lépésre építette fel a nemzetközi ellenállási központot. Hitler „megtorlási programját” nagystílűén szabotálták. Hamarosan töréseket észleltek a háborús időkben pótolhatatlan speciális műszereken. Szerelési munkáknál kábeleket csíptek el, forrasztások lazultak meg és a V-fegyverek tartályaiba apró lyu­kakat fúrtak, márpedig a legki­sebb hiba is irányeltérést idéz elő. A szabotázscselekmények száma napról napra nőtt. S mindez az éber és bizalmatlan SS-ek szeme- láttára történt. A fasiszták nagyon hamar rá­jöttek, hogy szervezett akcióról van szó. Letartóztatások és kivég­zések követték egymást. Az ellen­állási központot árulás következ­tében leleplezték. Albert Kuntzot 14 napon át kí­nozták, de ő hallgatott. A Ges­tapo 1945. január 23-án éjjel meg­gyilkolta. Ezzel egyidőben több mint 200 foglyot vertek halálra, vagy akasztottak fel. Ádam Cabala lengyel polgár, aki annak idején szintén a DÓRA foglya volt, így nyilatkozik: Wer­ner von Braun maga is részt vett a _ kivégzéseken. Albert Kuntz és bátor harcostársai. halálukig számtalan angol életét mentették mag. REPÜLŐ KOPORSÓK A V—1 és a V—2 volt Hitler egyetlen „csodafegyvere”, de ezek sem tudták megakadályozni az „ezeréves birodalom” pusztulását. Goebbels propagandagépezete nyiltan, vagy célzásokkal utalt más titokzatos fegyverekre, de vagy legjobb esetben a rajzaszta­lokon léteztek. Ezzel szemben tervbevették ja­pán mintára a halálpilóták beve­tését. A félrevezetett és fanatizált fiatalok ezre; írtak aló nyilatko- tot a propaganda hatására, a kö­vetkező szöveggel: „Tudatában vagyok annak, hogy ez a bevetés halállal végződik.” A keserű vé­get azonban többségűk elkerülhet­te, mert a repülő koporsók építé­sére már egyáltalán nem is ke­rülhetett sor. 1945. március 27-én befejező­dött London bombázásai és április 5-én lőtték ki az utolsó V—2-ket Antwerpenre, Brüsszelre és Liege- re. Ezzel befejeződött a csoda­fegyverek története. Több, más tervet sem valósíthattak már meg. Bárhogyan is volt, egy bizonyos­nak látszott: Hitler esetleges új fegyverei — amennyiben beve­tésre kerülnek — meghosszabbít­hatták volna ugyan a háborút, to­vábbi embermilliók pusztulását okozva, de a háború szempontjá­ból döntő hatást a hitleri Német­ország javára, nem érhettek vol­na el. Ez vonatkozik az atombom­bára is. amelynek előállításán olyan lázasan dolgoztak a fasiszta Németországban. OKÉ KÉSZEN ÁLLOK! A háború befejezése után a? amerikaiak nyomozni kezdtek Weoiher von Braun SS-Sturm- bannführer tartózkodási helyének kiderítésére. Végül Aügäuban, a ..Haus Ingeburg” nevű luxusszál­lodában találtak rá. Talán azért keresték, hogy felelősségire von­ják bűneiért? Nem erről volt szó. Megkérdezték, hogy hajlandó len­ne-e az Egyesült Államok számára dolgozni? Braun már régen dön­tött. Bólintott, s egyetlen szóval válaszol: „Oké”. Röviddel később Hitler „csoda­fegyver-szakértője amerikai ál­lampolgár lett. Nem sok év telt el, s mellét a bonni különéllam Nagy Szövetségi Érdemkeresztje ékesítette. KARÁCSONYFÁK NÉMETORSZÁG FELETT A polgári lakosság bombázását a -második világháború alatt a né­met fasiszták kezdték meg. A háború végén bumerángként súj­tott vissza Németországra. Guer­nica, Varsó, Rotterdam, London, Coventry — mindez Berlin, Ham­burg, Drezda, Würzburg és Stutt­gart előtt volt. Éjszaíkáról éjszakára megjelen­tek a „karácsonyfák” Németor­szág felett. A lakónegyedeket és az üzemeket ismétlődő szőnyeg­bombázások rombolják szét. Sok százezer halott. Az amerikaiak már 1941-ben, amikor Hitler a háborút megindí­totta, elhatározták, hogy bevetik bombázóflottái kát. mégpedig ko­rántsem csupán a frontokon, ka­tonai célpontok ellen. A Pentagon befolyásos körei úgy vélték, hogy ezt a háborút nemcsak a száraz­földi csapatok döntik el, hanem a légierő ereje és ütőképessége is. Ezért mindent megtettek az ipar és az utánpótlási támaszpontok megsemmisítésére. Terveiket is ennek megfelelően készítették. Az Air War Plans Division, mér jóval a háború előtt kidolgozta a pontosan célzó, nappali támadásokkal megsemmi­sítendő 154 németországi célpont listáját. A célpontok: erőművek, közlekedési csomópontok, repülő- gépgyárak és könnyűfémipari üze­mek, bányák, finomítók és szinte­tikus üzemanyaggyárak. A Royal Air Force bombázó pa­rancsnokságának tábornokai a High Wyoombe-i föld alatti főhadi­szálláson, egészen más felfogást képviseltek. Erős erkölcsi hatást vártak a lakóterületek bombázá­sától és abban reménykedtek, hogy a német népet ílymó-don gyorsan hangolhatják a háború ellen. Az amerikai katonák, különö­sen Spaatz tábornok, az amerikai­ak európai stratégiai bombázó erőinek főnöke, nem látta meg­felelőnek az angol légitámadá­sokat. Megállapították, hogy a német fegyverkezési ipar még meglepően sértetlen. Mivel az amerikaiak erős bombázóköite- lókeket akartak tartani Angliá­ban, követelték, hogy tartsák tisz­teletben a légiháborúról vallott nézeteiket. A Casablancában tartott közös értekezleten megütköztek az egy­mástól eltérő vélemények. Végül is megegyezés jött létre Spaatz tábornok és sir Arthur Harris, az angol bombázóparancsnokság fő­nöke között. Kompromisszum szü­letett: az amerikaiak nappal tá­madják a német ipari létesítmé­nyeket, míg az angolok, mint ed­dig, az éjszakai órákban bombáz­zák a polgári lakosságot. Rövide­sen azonban az amerikaiak is bekapcsolódtak a lakónegyedek bombázásába. (Folytatjuk) „Tekintetes Nemes Tolna Vármegye Kegyes Színe eleibe nyújtandó" A szereplők már valahol a Lengyeli Iróház valamely gonosz- az ördög elviszi is úgyis elegen föld mélyén pihennek. Le- tevők által feltöretett” — kezdi vagyunk.” Nem is maradt el az hét, hogy a temetőnek is a vármegyéhez küldött panaszát inkvizíciónak beillő kínzás. Az nyoma veszett, hisz olyan régen Possessi Gáspár. Aztán követke- asszonyokon kezdték: a tiszttartó történt. Vagy talán nem is olyan zik a pómép megrázó vádirata a megkorbócsoltatta őket, hogy régen, mert ha jól meggondol- földbirtokosrendszer ellen. valljanak urukra. A szerencsétlen juk, a történelemben egy és ne- „A lengyeli uradalmi tisztség asszonyokat véresre korbácsolták, gyed évszázad nem is olyan bennünket gyanúból befogatott” míg friss vízzel kellett fellocsol- nagy idő. Meg a történet egyes — mármint Possessi Gáspárt és ni őket végül kínjaikban kijött szálai egyébként is elvezettek komáját, Oszter Jánost, aki neki belőlük az igen. egészen a mi generációnk ideje- segédkezett a költözködésnél. Az- „Mely kínokkal erőtlen, beteges be, miért lenne hát messze tő- tán kezdődött az uradalomnak személyektől kisajtolt homályos lünk a történet. kiszolgáltatott emberek kínvalla- és ezért gyenge erejű vallásokat Az aktán, amely valahonnan tása. elegendőnek találták a Vallató a sok tonnányi levéltári doku- „Törvényes tanú ellenünk nem urak arra, hogy minket, azaz mentum közül került elő. ez áll: találtatott” — mondják, de bizo- Possessi Gáspárt és Oszter’ János „Tekintetes Nemes Tolna Vár- nyitók se. A kertben találtak láb- komámat sokkal érzékenyebb erő­megye Kegyes Színe eleibe nyúj- nyomokat, s a logikus az lett vei vallassanak. Az Oszter ko- tandó”. Az írás — vitathatatla- volna, ha — akkoriban. pontosabb mám hátáról lelógó hús szemlé- nul — hivatalnoktól, mint raon- módszer nem igen lévén — azok- lete a Vallató urakat inkább ir- dani szokták, írástudó embertől kai közvetlenül összehasonlítják tóztatta. mintsem szívükben lá- származik, mert hiszen az egy- a gyanúsítottak lábnyomait. De gyította volna. Negyven korbács­szerű embernek nem volt ilyen ezt nem tették meg, hanem pa- ütést kapott. Aztán jött egy pi- kifinomult, szabályos írása, s így pírkivágással próbáltak bizonyí- hent hajdú és következtem én ”■ az ez ügyben érdekeltek sem tud- tani. Ennek alapján aztán „mi Az ember próbálja azt hinni, ták volna ezt elkészíteni. Ök vétkessé találtatván, vasra veret- hogy azért a barbarizmusnak is csak tóllbamondták kálváriájukat, tünk, Hőgyészre küldettünk, és van határa. Úgy látszik, akkori-, jukat. ennél fogva a vallatásra és kín- bán nem volt. Ezt igazolják • az „Szerencsétlenségemre törvén, zásra érdemesnek találtattunk, alábbi sorok: „Ez után bennün- hogy 1830. esztendei Februárius mely is a következő mód vitte- két a Hajdú házba vittek bár Verradatjára, midőn éppen hor- tett végbe.” nem tudjuk mi okból, a’ már dozkodó (költözködő — a szerk. A tiszttartó így vélekedett: „Én szenvedetteket kévéséi vén-e? megjegyzése) félben voltam, a egy emberrel nem törődöm, ha vagy feledékenységből, vagy a f: A

Next

/
Thumbnails
Contents