Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-07 / 106. szám
4 1865. májas ÍÖL1ÍÁ KEGYEI NEPÜJSÄQ A H/O FELELENkOlT. PISTA. PUTVA -V\£l'sfEJ<ULT/ FERIIN <5 AAAÄ AÍBAA SEGÍTHETETT... BBMaaí mo (S EL LASSÍT ÖR.ÖKRJE \AIJ/\S FASISZTÁIK.! W» \ClKAfAK. AAC&EI VOEMéKT... A Ht'OA SZABADSÁG * SZÉP iß LESZ AAfA/T A f ÖT PC IRTA: «OBST CZERNY Kl AUS SCMCtl ezek csupán a fantázia világában 8. ELLENÁLLÁS Albert Kuntz, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának a tagja, porosz tartomány gyűlési képviselő, 1933. március 13. óta a fasiszták karmai között volt. Fagyiláz, koncentrációs tábor, föld alatti bunker — ,.semmit sem sajnáltak tőle”. Szenvedésednek utolsó állomása a mittelbaui koncentrációs tábor volt. Az embertelen föld alatti munkakörülmények sem tudták megtörni harcos szívét. Alighogy a DORA-ba érkezett, rájött hogy micsoda szörnyű bűncselekményt terveznek és követnek el itt. Tudta, hogy az itt gyártott V-fegyverek rendeltetése ártatlan embereket meggyilkolni és meghosszabbítani a már elveszített háborút. Kommunistaként cselekedett. Lassan, lépésről lépésre építette fel a nemzetközi ellenállási központot. Hitler „megtorlási programját” nagystílűén szabotálták. Hamarosan töréseket észleltek a háborús időkben pótolhatatlan speciális műszereken. Szerelési munkáknál kábeleket csíptek el, forrasztások lazultak meg és a V-fegyverek tartályaiba apró lyukakat fúrtak, márpedig a legkisebb hiba is irányeltérést idéz elő. A szabotázscselekmények száma napról napra nőtt. S mindez az éber és bizalmatlan SS-ek szeme- láttára történt. A fasiszták nagyon hamar rájöttek, hogy szervezett akcióról van szó. Letartóztatások és kivégzések követték egymást. Az ellenállási központot árulás következtében leleplezték. Albert Kuntzot 14 napon át kínozták, de ő hallgatott. A Gestapo 1945. január 23-án éjjel meggyilkolta. Ezzel egyidőben több mint 200 foglyot vertek halálra, vagy akasztottak fel. Ádam Cabala lengyel polgár, aki annak idején szintén a DÓRA foglya volt, így nyilatkozik: Werner von Braun maga is részt vett a _ kivégzéseken. Albert Kuntz és bátor harcostársai. halálukig számtalan angol életét mentették mag. REPÜLŐ KOPORSÓK A V—1 és a V—2 volt Hitler egyetlen „csodafegyvere”, de ezek sem tudták megakadályozni az „ezeréves birodalom” pusztulását. Goebbels propagandagépezete nyiltan, vagy célzásokkal utalt más titokzatos fegyverekre, de vagy legjobb esetben a rajzasztalokon léteztek. Ezzel szemben tervbevették japán mintára a halálpilóták bevetését. A félrevezetett és fanatizált fiatalok ezre; írtak aló nyilatko- tot a propaganda hatására, a következő szöveggel: „Tudatában vagyok annak, hogy ez a bevetés halállal végződik.” A keserű véget azonban többségűk elkerülhette, mert a repülő koporsók építésére már egyáltalán nem is kerülhetett sor. 1945. március 27-én befejeződött London bombázásai és április 5-én lőtték ki az utolsó V—2-ket Antwerpenre, Brüsszelre és Liege- re. Ezzel befejeződött a csodafegyverek története. Több, más tervet sem valósíthattak már meg. Bárhogyan is volt, egy bizonyosnak látszott: Hitler esetleges új fegyverei — amennyiben bevetésre kerülnek — meghosszabbíthatták volna ugyan a háborút, további embermilliók pusztulását okozva, de a háború szempontjából döntő hatást a hitleri Németország javára, nem érhettek volna el. Ez vonatkozik az atombombára is. amelynek előállításán olyan lázasan dolgoztak a fasiszta Németországban. OKÉ KÉSZEN ÁLLOK! A háború befejezése után a? amerikaiak nyomozni kezdtek Weoiher von Braun SS-Sturm- bannführer tartózkodási helyének kiderítésére. Végül Aügäuban, a ..Haus Ingeburg” nevű luxusszállodában találtak rá. Talán azért keresték, hogy felelősségire vonják bűneiért? Nem erről volt szó. Megkérdezték, hogy hajlandó lenne-e az Egyesült Államok számára dolgozni? Braun már régen döntött. Bólintott, s egyetlen szóval válaszol: „Oké”. Röviddel később Hitler „csodafegyver-szakértője amerikai állampolgár lett. Nem sok év telt el, s mellét a bonni különéllam Nagy Szövetségi Érdemkeresztje ékesítette. KARÁCSONYFÁK NÉMETORSZÁG FELETT A polgári lakosság bombázását a -második világháború alatt a német fasiszták kezdték meg. A háború végén bumerángként sújtott vissza Németországra. Guernica, Varsó, Rotterdam, London, Coventry — mindez Berlin, Hamburg, Drezda, Würzburg és Stuttgart előtt volt. Éjszaíkáról éjszakára megjelentek a „karácsonyfák” Németország felett. A lakónegyedeket és az üzemeket ismétlődő szőnyegbombázások rombolják szét. Sok százezer halott. Az amerikaiak már 1941-ben, amikor Hitler a háborút megindította, elhatározták, hogy bevetik bombázóflottái kát. mégpedig korántsem csupán a frontokon, katonai célpontok ellen. A Pentagon befolyásos körei úgy vélték, hogy ezt a háborút nemcsak a szárazföldi csapatok döntik el, hanem a légierő ereje és ütőképessége is. Ezért mindent megtettek az ipar és az utánpótlási támaszpontok megsemmisítésére. Terveiket is ennek megfelelően készítették. Az Air War Plans Division, mér jóval a háború előtt kidolgozta a pontosan célzó, nappali támadásokkal megsemmisítendő 154 németországi célpont listáját. A célpontok: erőművek, közlekedési csomópontok, repülő- gépgyárak és könnyűfémipari üzemek, bányák, finomítók és szintetikus üzemanyaggyárak. A Royal Air Force bombázó parancsnokságának tábornokai a High Wyoombe-i föld alatti főhadiszálláson, egészen más felfogást képviseltek. Erős erkölcsi hatást vártak a lakóterületek bombázásától és abban reménykedtek, hogy a német népet ílymó-don gyorsan hangolhatják a háború ellen. Az amerikai katonák, különösen Spaatz tábornok, az amerikaiak európai stratégiai bombázó erőinek főnöke, nem látta megfelelőnek az angol légitámadásokat. Megállapították, hogy a német fegyverkezési ipar még meglepően sértetlen. Mivel az amerikaiak erős bombázóköite- lókeket akartak tartani Angliában, követelték, hogy tartsák tiszteletben a légiháborúról vallott nézeteiket. A Casablancában tartott közös értekezleten megütköztek az egymástól eltérő vélemények. Végül is megegyezés jött létre Spaatz tábornok és sir Arthur Harris, az angol bombázóparancsnokság főnöke között. Kompromisszum született: az amerikaiak nappal támadják a német ipari létesítményeket, míg az angolok, mint eddig, az éjszakai órákban bombázzák a polgári lakosságot. Rövidesen azonban az amerikaiak is bekapcsolódtak a lakónegyedek bombázásába. (Folytatjuk) „Tekintetes Nemes Tolna Vármegye Kegyes Színe eleibe nyújtandó" A szereplők már valahol a Lengyeli Iróház valamely gonosz- az ördög elviszi is úgyis elegen föld mélyén pihennek. Le- tevők által feltöretett” — kezdi vagyunk.” Nem is maradt el az hét, hogy a temetőnek is a vármegyéhez küldött panaszát inkvizíciónak beillő kínzás. Az nyoma veszett, hisz olyan régen Possessi Gáspár. Aztán követke- asszonyokon kezdték: a tiszttartó történt. Vagy talán nem is olyan zik a pómép megrázó vádirata a megkorbócsoltatta őket, hogy régen, mert ha jól meggondol- földbirtokosrendszer ellen. valljanak urukra. A szerencsétlen juk, a történelemben egy és ne- „A lengyeli uradalmi tisztség asszonyokat véresre korbácsolták, gyed évszázad nem is olyan bennünket gyanúból befogatott” míg friss vízzel kellett fellocsol- nagy idő. Meg a történet egyes — mármint Possessi Gáspárt és ni őket végül kínjaikban kijött szálai egyébként is elvezettek komáját, Oszter Jánost, aki neki belőlük az igen. egészen a mi generációnk ideje- segédkezett a költözködésnél. Az- „Mely kínokkal erőtlen, beteges be, miért lenne hát messze tő- tán kezdődött az uradalomnak személyektől kisajtolt homályos lünk a történet. kiszolgáltatott emberek kínvalla- és ezért gyenge erejű vallásokat Az aktán, amely valahonnan tása. elegendőnek találták a Vallató a sok tonnányi levéltári doku- „Törvényes tanú ellenünk nem urak arra, hogy minket, azaz mentum közül került elő. ez áll: találtatott” — mondják, de bizo- Possessi Gáspárt és Oszter’ János „Tekintetes Nemes Tolna Vár- nyitók se. A kertben találtak láb- komámat sokkal érzékenyebb erőmegye Kegyes Színe eleibe nyúj- nyomokat, s a logikus az lett vei vallassanak. Az Oszter ko- tandó”. Az írás — vitathatatla- volna, ha — akkoriban. pontosabb mám hátáról lelógó hús szemlé- nul — hivatalnoktól, mint raon- módszer nem igen lévén — azok- lete a Vallató urakat inkább ir- dani szokták, írástudó embertől kai közvetlenül összehasonlítják tóztatta. mintsem szívükben lá- származik, mert hiszen az egy- a gyanúsítottak lábnyomait. De gyította volna. Negyven korbácsszerű embernek nem volt ilyen ezt nem tették meg, hanem pa- ütést kapott. Aztán jött egy pi- kifinomult, szabályos írása, s így pírkivágással próbáltak bizonyí- hent hajdú és következtem én ”■ az ez ügyben érdekeltek sem tud- tani. Ennek alapján aztán „mi Az ember próbálja azt hinni, ták volna ezt elkészíteni. Ök vétkessé találtatván, vasra veret- hogy azért a barbarizmusnak is csak tóllbamondták kálváriájukat, tünk, Hőgyészre küldettünk, és van határa. Úgy látszik, akkori-, jukat. ennél fogva a vallatásra és kín- bán nem volt. Ezt igazolják • az „Szerencsétlenségemre törvén, zásra érdemesnek találtattunk, alábbi sorok: „Ez után bennün- hogy 1830. esztendei Februárius mely is a következő mód vitte- két a Hajdú házba vittek bár Verradatjára, midőn éppen hor- tett végbe.” nem tudjuk mi okból, a’ már dozkodó (költözködő — a szerk. A tiszttartó így vélekedett: „Én szenvedetteket kévéséi vén-e? megjegyzése) félben voltam, a egy emberrel nem törődöm, ha vagy feledékenységből, vagy a f: A
