Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
T TOLNA MEGTFT NEPÜJSÄG 1965. május 6. ... A/VO/V*AjBAA/ GSPPl/S/<-A ÍOROM7D/t KOPPÁ K/A TtAje. a hüsLt pAn.-ri2AKt kjSazOl . Tó/zatz. p/STA. f é&EJLTE^ tíOCr'f *&2já0EA/ f^eSzOC A KJÖT-jéí... ÖT PE IftTA: MORST CZCRNY MORSTCZCRNY KtAOS SCHEtt 7. Ugyanezekben a hetekben a hatalom fasiszta birtokosai és rakétaspecialistái uk további lesújtó híreket kapott. Az angol—amerikai invázió, a Csatorna partjai mentén elhelyezett V—1 kilövőtámaszpontok elvesztéséhez vezetett. Ettől kezdve Heinkel-bombá- zókról lőtték ki az Északi-tengeren át a szárnyas lövedékeket. 1945. január 23-án azonban több gép már nem szállt fel. A pilóták kártyázással űzték el unalmukat. A repülőgép-üzemanyag elfogyott, utánpótlásra nem lehetett többé számítani. Ez csak egyike volt a sok rossz hímek. Miközben Braun néhány munkatársával kávé és konyak mellett ült, a szolgálatos tiszthelyettes a következőket jelentette: „Az oroszok Stettin előtt állnak.” Valamivel később Himmler megbízottja érkezett. Az SS-főnök parancsot adott Wernher von Braun Sturmbannführernek a rugalmas elszakadásra. És ekkor bebizonyosodott, hogy mégis csak léteznek „csodák”. Miközben az utak zsúfolásig tele voltak menekülőkkel, s százával haltak meg a csecsemők és a kisgyermekek, a rakétacsapatok minden szükségest megkaptak. Elsősorban 2000 tehergépkocsit, 1000 utánfutóval, természetesen a szükséges üzemanyaggal együtt. Az egész peenemündei gépparkot becsomagolták, hozzá az akták egész hegyeit, de nagymértékű élelmiszereket, pezsgőt, bort, konyakot, pralinét is, sőt a szobanövények is útrakeltek. Az utazás célja Nordhausen volt. A wolgasti erdőségekben is élénk élet folyt. Készen álltak már az új kilövőhelyek, de alig kötött meg .rriég a beton, amikor parancs érkezett a továbbvonu- lásra. A cél Rethen volt, a lüne- burgi pusztaságban. Az „Amerika- rakéta”-tervet azonban lefújták. Az összeomló hitleri birodalom gazdasági lehetőségeinek a végéhez érkezett. Moser alezredes osztályát gyalogos zászlóaljjá alakították és útnak indították a frontra. GOEBBELS PARANCSOT AD Azoknak a napoknak egyikén, amikor a Vörös Hadsereg csapásai szétzúzták a náci vezetők terveit, Schwarz von Berk SS-Stan- dartenführer parancsot kapott, hogy azonnal hívja fel a 120053 berlini telefonszámot. A vonal másik végén Goebbels jelentkezett. Betegsége schwanenwerdei luxusvillájában agyhoz kötötte. A következőket mondotta: „Haladéktalanul várom önt a lakásomon”. „Parancsára, birodalmi miniszter úr”. Schwarz van Berk, a Das Reich című hetilap főszerkesztője. Goebbels fogadja, s az urak azonnal rátértek az őket érdeklő témára. A propagandaminiszter kijelentette: a német nép győzelmi akaratának megerősítésére hozzá kell látni a „csodafegyverek” fokozottabb propagálásához. Schwarz von Berk a megfelelő ember erre, mert a propagandaminisztériumban működő „csodafegyver-bizottsághoz” tartozik. Kérdésére, hogy milyen fajtájúak és tulajdonsá- gúak a propagálandó „csodafegyverek”, a miniszter kitérő választ adott. A következőket javasolta: „Egyelőre maradjunk csak a V- fegyverek mellett”. Németországban e napokban még éppen elég ember akadt, aki készpénznek vette a szégyenteljes csodafegyver-legendát, s szalmaszálként kapaszkodott a fantáziáló rádió- és sajtójelentésekbe. ÜZLET A V-FEGYVEREKKEL A föld mélyében, a Nordhausen melletti Kohnstein alatt két, egyenként 5 kilométer hosszú akna húzódik. Negyvennégy fedett futóárok köti őket egymással össze. A létesítményt „Mittelbaui Koncentrációs Tábor”-nak hívják, de DÓRA néven is ismert. Pontosan 20 000, különböző országból származó fogoly robotol itt, a végkimerülésig. Ütlegelik, gyötrik őket, az utolsó erejüket is kipréselik. Ha összerogynak, SS- golyó végez velük, de nem ritkán bot, kő, vagy ólomcső. Számukra nincs napfény, világosság, a hegy mélyében dolgoznak és „élnek”, éjszakánként nedves árkokban alszanak. Kínzás, éhezés és ütlegelés, ez az ő életük. Majdnem naponta végeznek ki „lázadókat” és „szabotőröket”. A külön erre a célra felállított bitófasorozaton egyszerre 60 áldozattal végeznek. A foglyok mellett 9000 német szakmunkás és mérnök is dolgozik. Mittelbau legfőbb főnöke ismét csak Wernher von Braun, SS-Strumbannführer, aki éppen most érkezett Peenemündeből. Kohnsteinben ugyanis az ő ördögi találmányait, a V—1-et és a V—2-t állítják elő. Habár régen rájöttek, hogy e csodafegyverek már nem képesek befolyásolni a katonai eseményeket, a termelés azért változatlanul tovább folyik. Ennek részben propaganda, részben kereskedelmi okai voltak. A monopóliumok sok milliót kerestek e fegyvereken. A V—2 fejlesztési költségei például kerek 2 milliárd márkát tettek ki: a peenemündei létesítmény 3 milliót nyelt el; egyetlen V—1 építési költsége 61 260 márka volt és ösz- szesen 23137 darabot gyártottak; a fasiszta fegyverkezési ipar 1 417 372 620 márkát keresett. Még többet ígért a V—2. Egy rakéta 306 300 márkába került, a tervek szerint 12 000 darabnak kellett volna elkészülnie, s a fasiszta fegyverkezési ipar 3 675 600 000 márkát keresett az üzleten. OLCSÖ MUNKAERŐ A koncentrációs tábor foglyainak munkaereje elképzelhetetlenül olcsó. A termelőüzemek a foglyokért, akiknek naponta 15 órát kellett robotolniok, napi, 3 márkát fizettek! A busás hasznot pedig a következő konszernek vágták zsebre: AEG, Krupp, Siemens und Halske, Siemens und Schuckert, Junkers és Messer- schmitt. Hihetetlenül magas az IG Farben profitja is. A konszern szállítja az üzemanyagot a V-fegyve- rekhez. Egyetlen V—2 kilövéséhez 5250 kilogramm oxigén, 3500 kilogramm etilalkohol, s 181 kilogramm pótüzemanyag szükséges. A felhasználásra kerülő robbanóanyagot, kerek 10 millió kilogrammot is az IG Farben szállítja. Angliára összesen 11 300 V—1- et lőttek ki. 3200 érte el az angol célpontokat, közöttük 2400 London területét. Minden ötödik V—1 még a kilövésnél megsemmisült, minden negyediket pedig angol vadászok lőttek le, 17 százalékukat a légvédelmi elhárítás semmisítette meg. Csupán 30 százalékuk érte el a célpontot. A V—2 típusú rakétáknál hasonló volt a helyzet. Mégis több mint 6000 angol nőt, gyermeket és férfit öltek meg és sok épület dőlt romba, vagy szenvedett kárt. Különböző okai voltak annak, hogy a V-fegy verőknek csupán egyharmada ért célba. A technikai hiányosságok kétségtelenül szerepet játszottak, de voltak egyéb fontos okai is. (Folytatjuk) Boldog századforduló? Közvetlen kéregjegy — Évi 100 kivándorló Nagyszékelyből Egy faddi parasztember Fiúméban áthajol az indulóban lévő hajó korlátján és beszédet intéz a rakparton állókhoz. Megmagyarázza, miért hagyja el hazáját. A faddi paraszt ugyanis kivándorló. Megjegyzendő, nem azért mintha nem szeretné Magyarországot, hanem mert nem lel megélhetésre határai között. 1907-ben történik mindez, a korabeli lapok megírják. Azt azonban már nem, hogy az állam- I hatalom — a megélhetésen kívül ,— minden „segítséget” megadott 1 a haza zökkenőmentes elhagyásá- \ hoz, A faddi ember ötven szá- • zalék kedvezményt nyújtó, „Fiu- . méiq érvényes közvetlen kéreg- \ jeggyel” utazott. A kikötővárosban kétnapos ingyenes kosztot és kvártélyt kapott a Cunard Ste- amship Co. Limited, vagy az Adria M. Kir. Tengerhajózási RT. . kivándorlási meghatalmazottai ; jóvoltából. A hajón pedig bő és a csalfa fogalmazás szerint „ad- | digi életmódjának lehetőleg megfelelő” élelmezést. Nem nehéz elképzelni, hogy a kivándorlásra fanyalodotlak addigi életmódja milyen lehetett? Ha azonban az i utolsó pillanatban meggondolta volna magát és lemondott kivándorlási szándékáról, a Fiúméból Faddra szóló jegyek részére már „csakis a díjszabásszerű teljes áron adattak ki.” Kevesen gondolták meg magukat. A sokak által boldognak képzelt, vagy annak is nevezett századforduló előtti évben, 1899- ben még csak 55-en hagyták el Tolna megyét, 1905-ben már 1709- en. 1907-ben 3231-en. Az 1880— 1910 közötti harminc évben 34 972 Tolna megyei távozott, az első világháborúig pedig összesen 19 346, A kivándorlók túlnyomó többsége az Északamerikai Egyesüli Államokba tartott. Eleinte csak az akkori simontornyal majd a dunaföldvári, tamási, völgységi és dombóvári járásokból indult meg a kivándorlók rohama, Nagyszékelyből 1912-ig évi átlagban több mint száz, ereje teljében lévő, munkabíró ember kelt útra a Cunard Steamship Co Limited hajóin. Ezután „rangsorban” Gyönk, Hőgyész, Duna- földvár. Paks, Németkér, Györ- köny, Tevel, Zomba. Kisdorog. Nagykónyi, Pári, Tamási, Pincehely, Gyulaj, Kocsola és Mucsi következett. Idézünk egy század- eleji könyvből: „Ugyanakkor, mikor a két szekszárdi pénzintézet egymillióval emelte alaptőkéjét, érte él félelmetes maximumát a Tolna megyei kivándorlás. Valami nagy, organikus hibának kell ott lenni, ahol a pénz meggyűlik és az emberek kivándorolnak”. Az első világháború kitört és véget ért, kormányok jöttek és mentek, de a nagy organikus hiba maradt. Mit nyújtott a Nemzetközi Elhelyező Iroda a Belgiumba vándorlóknak 1937-ben? Egy tanácsadó füzetet, benne tíz magyar igazsággal, köztük ilyenekkel: „Mindig lelkesedéssel beszélj hazádról, és szerezz a magyar névnek megbecsülést”. Emberek százezrei, köztük Tolna megyei tízezrek is, akik lelkesedhettek volna egy jobb hazáért, tántorogtak ki a messze idegenbe. New Yorknak 1870-ben még csak 521 magyar lakója volt, harminc évvel később 31 516,1890- ben az USA-ban 62 435 magyar- országi születésű élt. Elég volt húsz esztendő, hogy számuk 495 609-re duzzadjon. Ezeknek a magyaroknak fiai, unokái járnak mostanában egyre szaporodó tömegben vissza, az óhazába felmérni a változásokat, melyek sokszor nemcsak az ő, hanem a mi szemünkben is felmérhetetlenek. ORDAS IVÁN
