Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
s TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1965. május 36. Nem akartam elhinni, de annyira erősügették, hogy végül elhittem. Japánban már láttam olyan autót, amelyben televízió is volt, de hogy Szekszárdon is legyen olyan autó, amiben a televízió is benne van arra gondolni sem mertem. Pedig van ilyen autó Szekszárdon! Méghozzá egy Trabant. Ki hinné, hogy ebbe a kis kocsiba, vagy ahogyan egyre inkább nevezik, a „PVC Jaguárba” belefér még egy televízió is. Es milyen televízió?! Olyan, amely soha nem ad műsort. A tulajdonos ugyanis kezdő vezető és már annyit költött a kocsijára, hogy a betervezett családi televízió ára it elfogyott. Hát így építette be egy szekszárdi maszek autós a Trabantjába a televíziót. Szóval olyan autónk még nincs, amelyben benne lenne a televízió. Ilyen csak Japánban van. Viszont nálunk, Szek- szardon van olyan autó. amibe benne van a televízió, és mégsincs benne. Ilyen autójuk viszont a japánoknak nincs. Kaliforniában részt vettem egy békaolimpián. Annyi békát," mint itt meg soha nem láttam egy helyen. A versenyzők türelmetlenek voltak, némelyik bemelegítő edzés- kém a zsüriasztalta is felugrott. És a békák hátán kis számok voltak. Rajtszámok. Ugyanolyan rajtszámok, mint amilyenek a tulajdonosok hátán. És megkezdődött az ugratás. Indult a Világcsúcstartó Rusky nevű béka is az USA színeiben. 5,22 métert ugróit, vagyis ugyanannyit, mint az előző világrekordja. Lett erre nagy brekegés, kuruttyolás és több béka annyira felfuvalkodott, hogy a helyszínen szétpukkadt. Magyar béka nem vett részt a versenyen. Pedig részt vehetett volna. Különösen a szekszárdiak indulhatták volna. Mert Szekszárdon sok a béka. Különösen a laktanya mögötti új lakótelep környékén. Olyan brekegést, kuruttyolást csapnak, hogy a környékbeliek úgy érzik magukat, mintha mocsár közepén laknának. Persze ennek a kuruttyolásnák is meg lenne a maga haszna, ha a lakók kihasználnák. Itt bő alkalom nyílna arra, hogy kiválasszák az ugrásra alkalmat békákat, edzéseket tarthatnának és az e területen élő lakók hírnevet szerezhetnének városunknak, sőt rni több orszá- Búnknak, ha lenne bennük egy csipetnyi hazafias érzés. Kitenyészthetnék a szekszárdi ugró békákat, amelyek nagyobbat ugorhatnának, mint az USA-beliek, amelyeknek nincsenek olyan adottságaik, mint az ittenieknek. Ott nincsenek a városban, elmaradott körülmények között élnek a békák, műveletlenek, itt pedig a városban élnek, tanulékonyabbak ... Csak ugye, a városi élet egy kicsit tunyává tette őket. Éppen ezért több edzésre lenne szükségük. Viszont félő, hogy a városi tanács vezetősége esetleg olyan határozatot hoz. hogy megszünteti a békatelepet és akkor oda a dicsőség. Pedig milyen szép lenne. ha a szekszárdi békák külföldön, főleg olimpián szerepelhetnének. Felhúznák a magyar zászlót a mi békáink úgy kuruttyolnának, hogy csak na. Erre az egész város is büszke lehetne. Persze az eredmények még nagyobbak lehetnek, fokozni lehet őket, ha áldozunk egy kicsit a békákra. Például hormoninjekciót hozatunk nekik. Dr. Francis Rhodaes detroiti orvos egy újfajta hormonpirulával ifjúvá tudja tenni a nőket. Amikor a pirula után érdeklődtem kérdésemre a következőket válaszolta: „Egy ilyen pirula olcsóbb, mint a koktél és lényegesen hasznosabb.” A kővetkezőt már nem tóle tudom. Állítólag egy hetvenéves páciense, egy özvegyasszony máris fiatalabb, mint valaha, csillog a szeme ét alkalmas férjet keres. Hát ilyen pirulát kellene a békáknak is adni. Persze csak az arra érdemeseknek. Éttől biztosan hosszú ideig megtartanák a rugalmasságukat, fokozni tudnák eredményeiket. Egyszóval, jobban meghálálnák, mint a nők- Ők nagyobbat ugranának érte távolba és nem a férfiak nyakába. A fiatalítást már megoldották, de a napokban az egyik londoni cég egy levelet mutatott. A levélben az állt: az ausztrál hatóságok csak akkor engedik keresztül a határon az Egyiptomból szállított múmiát, ha beszerzik a múmia illetőségi és oltási bizonyítványát. Most a cég emberei lótnak-fvtnak ét ki tudja sikerül-e nekik beszerezniük ezeket a papírokat. Hát ami azt illeti az ausztráloktól még a mi bürokratáink ti tanulhatnának. Az lenne ám a szép küldöttség, ami így jelenne meg a lapokban: Magyar biirokrataküldöttség érkezett Ausztrállá- ha, hogy tanulmányozza az ottani bürokratihus módszereket”. De, ne fessük az ördögöt a falra. Még utóbb valóban megtörténik a tapasztalatcsere. Mert ugye mi nem ismerünk lehetetlent. Mi egy olyan nemzet vagyunk. Fszel zárom soraimat. Tisztelettel: Hég mindig virágzik a nemzetközi emberkereskedelem A% Interpol is beavatkozik Az olasz rendőrség a napokban felgöngyölített egy szervezetet, amely hiszékeny, meggazdagodni vágyó lányok eladásával foglalkozott A szervezet három tagját Benito Valentlt, testvérét és menyasszonyát. Catarina Benias- tit letartóztatták, több milánói és bolognai személy ellen pedig eljárás Indult. Vizsgálat kezdődött a nápolyi kikötőben Is. Leánykereskedelem Benito Valenti két évvel ezelőtt még Milánóban élt, de életcélját, hogy gyorsan meggazdagodjon, sehogy sem tudta elérni, ezért feleségével Libéria fővárosába költözött, két vendéglőt nyitott, később meghívta Catarinát, szeretőjét is, de csakhamar rájött, hogy Monroviában sem lehet gyorsan meggazdagodni. Ekkor az az Ötlete támadt, hogy vendéglőiben bordélyházat nyit. Olaszországból néhány lányt alkalmaz. Az üzlet viszonylag jól Is indult, a burkolt formában közölt, ártatlannak látszó hirdetésre több olasz lány jelentkezett. Csak Afrikába érkezésük után döbbentek rá a valóságra. Ekkor azonban már késő volt, Valenti elég nagy árat szabott meg, a bordélyház minden látogatójától 25 dollárt hajtott be. Az alkalmazott lányok ebből vajmi keveset láttak, csak az a pénz lehetett az övéké, amit az említett díjon felül egy-egy látogató hajlandó volt még fizetni. Bizonyos idő elteltével Valenti újabb árut” szerzett be Olaszországból, a bordélyház kiöregedett lakóit pedig a nemzetközi prostitúció hálózata útján továbbadta. Az olasz rendőrség szinte vélet lenül szerzett tudomást e tiltott üzleti akcióról. Valenti visszatért hazájába, hogy újabb „árut” sze. rezzen be, Milánóban élő testvére egy hirdetést jelentetett meg a lapokban. A hirdetés szerint csinos megjelenésű lányokat keresnek vendéglőkbe pincérlánynak. A hirdetésre több mint húsz lány jelentkezett. Valenti és szeretője e bő választékból mindössze kettőt választott ki. Egy tizenhét éves kereskedelmi alkalmazottat és egy 26 éves telefonoslányt. Mindkettőjüknek nagy keresetet és külföldi munkát ajánltak. A két lánynak tetszett az ajánlat, a szerződést aláírták anélkül, hogy a felsorolt pontokat elolvasták volna. A fiatalabbik azonban később ismét elővette a szerződést, és csak amikor tüzetesebben elolvasta, vette tudomásul, hogy ha felbontja a szerződést, 1000 dollárt kell fizetnie. Gyanakodni kezdett és értesítette bátyját, aki akkor épp egy milánói börtönben volt. Testvére rögtön rájött, hogy mi lehet a dologban, ezért megkérte ügyvédjét, hogy az esetről tájékoztassa a rendőrséget. Ezután már gyorsabban peregtek az események. A rendőrség figyelte Valenti és szeretője minden lépését. Abban a pillanatban tartóztatták le őket, amikor a két lánnyal repülőgépbe szálltak, hogy Svájcon át Monrovlába Induljanak. A milánói rendőrség az Interpol segítségét kérte. Megkérte a nemzetközi rendőrséget, hogy állapítsa meg, mennyire szerteágazó ez a tiltott kereskedelemmel foglalkozó szervezet. Nemsokára megtudták, hogy a szervezet útján nem csak olasz, hanem német és más nemzetiségű lányokat is szállítottak Afrikába. Bár a nyugateurópai rendőrség kíméletlen harcot folytatott az effajtjá kereskedelem ellen a köny- r yű meggazdagodásra vágyók mesterkedése tovább tart. Becslés szerint e tekintetben első helyen Franciaország áll. Tíz év alatt hozzávetőleg mintegy 120 000 francia nő lépett a prostitúció úriéra, rendszerint fiatal lányok, akik ügynökök hálójába kerültek. és mire felocsúdtak, már késő volt. Még ha tudják is, hogy mi vár rájuk, s abban reménykednek, hogy valamit majd megkeresnek, rendszerint csalódnak, mert a lelkiismeretlen ke- keskedők elveszik útlevelüket, megfélemlítéssel, fenyegetésekkel, elfojtják emberi önérzetüket, és pár év múlva pénz nélkül az utcára lökik őket. Sokan különféle háremekbe kerülnek, ahonnan csak elvétve, rendszerint a csodával határos módon sikerül néhánynak visszajutnia hazájába. Rabszolgalányok az olajsejkeknek Még ma is vannak a világnak olyan pontjai, ahol, akárcsak az állatokat, adják-veszik az embereket is. Az angol Rabszolgaság Ellen Küzdő Társaság nemrég évi jelentésében megrázó adatokat közölt az afrikai rabszolga- kereskedelemről, Hans Trunec bécsi Afrika-utazó egy a kevés európai közül, aki közvetlen közelről megfigyelhette a modem MORZSÁK INDOK Az ügyvéd az ügyfélhez: — Milyen indok alapján szeretne elválni? — összeférhetetlenség miatt. — S mi okozza azt? — Én válni akarok, a feleségem nem. CSALÓDÁS Anya a lányához, aki a hegyekben töltött téli szünidőről tért vissza: — Nos, hogy sikerült a Zakopanéi tartózkodás? — Rosszul. Minden kávéház állandóan zsúfolt volt, s ezért min? dlg síelni kellett. ^ BÁLBAN Feleség a férjhez: — Már kilencedszer mész italboltba. Mit szólnak az emberek?! — Ne búsulj, azt mondom nekik, hogy neked viszem. * MEGBOCSÁTÁS A fiatal lány, aki a szíve választottjával megszökött hazulról, táviratot kap az apjától. — Mit ír az apád? — Hogy mindent megbocsát, ha ,nem megyek vissza. KÜLÖNBSÉG Az unalmas és ragyogó beszélgető társ közti különbség abban van, hogy az a másik megengedi, hogy önmagunkról beszéljünk. * LÁBADOZÓ .Pszichiáter a pácienshez: — Örülök, hogy meggyógyult és nem tartja magát Napóleonnak. Minden jót kívánok! — Köszönöm doktor úr. Még egyetlen kérdésem van: kell-e tartásdíjat fizetnem Josephine-nek? * ÖNGYILKOSSÁG A lány a fiúhoz: — Ha kikosarazlak, nem leszel öngyilkos? — De igen! Ilyen esetekben mindig ezt csináltam! NEM EGÉSZEN Két iskolatársnő néhány év után találkozik: — Gratulálok! Azt mondják, hogy férjhez mész. Mondd, megláttad és megszeretted? — Nem egészen, az első találkozáskor még nem tudtam, hogy gazdag! rabszolgakereskedelmet és beszámolhatott róla. Manapság teherautón, vasúton és repülőgépen szállítják a rabszolgákat. A tevekaravánokat többnyire elavultnak tekintik és ma már egyáltalán nem léteznek gyalog vonuló rabszolgamenetek, nem ismerik az egymáshoz láncolt „ébenfa árut”. „Humánusabb" módszerek Találékony rabszolgakereskedők az „árubeszerzés” új útjait fedezték fel. Ma már nem úgy csinálják, mint régen, amikor megtámadták a falvakat, lemészárolták az öreg, beteg és gyöngéket, a munkára alkalmasakat pedig elhurcolták. Ma már „humánusabb”, de végső hatásában ugyanolyan visszataszító módszerrel élnek. A modern rabszolgakereskedő sokszor utazó ügynökhöz hasonlóan járja a falvakat és a mohamedán feketék számára mekkai és medinai zarándokutak megszervezését vállalja. Az embereket föltessékeli a teherautóra vagy autóbuszra — s nagy részük soha többé nem kerül haza; „Az öreg Mahmud” nevű rabszolgakereskedő, akivel szintén ismeretséget kötöttem, kérdésemre ravasz szemhunyorítással kijelentette, hogy bármüyen meny- nylségű „ébenfát” — értve ezen fiatal, csinos néger nőket — tud szerezni nekem, ha van rá elég pénzem. Áruinak zarándokútleve. let szerez, és így juttatja el a szállítmányokat Dzsiddába, Mekkába, Medinába, Maszkát, Omán és Hadhnamaut oázisába, városaiba. Egy csinos rabszolgalány — igazi szépség nagy ritkaság — ugyanannyiba kerül, mint egy amerikai luxusautó. A rabszolgakereskedők által elrabolt fehér nő ára 15 000 svájci franknak megfelelő összeg, s még egyszer annyi, ha természetes vörös haja van! öreg asszonyok („öreg”-nek tekintik a rabszolganőt már 30— 35 éves korában) nem érnek többet, mint egy szamár, vagy egy öszvér. Á dzsiddai rabszolgapiacon Dzsiddában megtekintettem a2 egyik kis téren rendezett rabszolgavásárt, noha ott nem éppen szívesen fogadják az európait, s .fel kell készülnie az esetleges kellemetlenségekre. A téren felállított kis emelvényen hiányos öltözékben sorakoztatják fel az eladásra szánt rabszolgákat. Az érdeklődők, vagyis mekkai és medinai olajsejkek, vagy gazdag kereskedők megvizsgálják az „árut”, megtapogatják a fiúk izmait, megnézik fogaikat és esetleges nemi betegségek tünetei után kutatnak. Azután a kereskedők elárverezik az emberi árut. Az említett területeken a kormányzatok nemcsak megtűrik a rabszolgakereskedelmet, hanem sokszor 4Hami tisztviselő is részt vesz az árveréseken, mert az állam erre az üzleti ágra forgalmi, valamint luxusadót vetett ki. Tény tehát, hogy az Arab-félszigeten még manapság is élnek emberek más emberek tulajdonéban, és mint az állatokat, áruba bocsáthatják őket. A világközvélemény felháborodásával szemben a mai rabszolgakereskedők és rabszolgatartók azzal védekeznek, hogy a rabszolgáknak élelmet, ruházatot és lakást juttatnak, nem verhetik őket, törvénnyel meghatározott zsebpénzre Jogosultak és nem kell attól félniük, hogy munkaadójuk fölmond nekik. (Weltwoche)
