Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
Sándor Kálmán : S zilveszter Rotterdamban! Mama rumpuncsot főz! Mindenféle zsoltárok éneklése, utána nagy szivarozás! Én édes Jézusom — mondta Cornelius Kalakman holland hajóács, és fülére húzta a takarót. Róka Lajos, a hajdan kövér magyar hírlapíró, mint valami lesoványodott szelindek, duzzogó arccal s hosszú német rohamosztagos trikógatyában üldögélt homályában Radosewszki, a az ágyán. Sandított holland szom- neves berlini sikkasztó. Éjszaka Európában szádja felé. — Ne sírj — mondta halkan. Azután ette tovább a szögletes birkavért. Az élvezettől kissé morgott, a szeme fátyolos volt. — A magyar hírlapírók marhák — mondta a takaró alól a holland, s könnyei végigcsorogtak az arcán. Róka Lajos hallgatott. A jég ropogott a foga között; utolsó maradókát eszegette annak a fél- téglányi fagyasztott vérdarabnak, amelyet a délután folyamán kapott ajándékba pártfogójától, a Egy katolikus pap sziszegett. — A hollandus csak sír! — mentegetőzött a hajdan kövér magyar hírlapíró. — A söröscsap is rossz! — fe- szemrehányóan a sdkkaszhír- sajtot. „Tábori előkelőségek!” ablakok felé nézett, s látta a (S ez volt az igazság. Mert a kavargó hópelyheket, hallotta a kétméteres termetű lelkész s a szél sivítását, a szeme teljesen vézna berlini sikkasztó — mind- megszokta már a homályt, s né- ketten évek óta ették a kön cent- zegetni kezdte — rációs rabság kenyerét — egy- este, elalvás előtt nem akadt, aki a szolidaritás íratlan szabályát megszegve ebbe a könyvbe akárcsak bele is lapozott volna. Ellenben a bivalyképű könyvtáros két ízben talált már egész egércsaládokat a fekhelyének szalmapárnájában. Hogyan kerültek oda? A könyvtár díszpolcán, egy teljes Goethe-díszkiadás szomszédságában, érthetetlen okokból ott szomorkodott aranyos kötésben Csermely Gyula Toprini nász című regénye magyarul, Légnády Testvérek kiadásában, továbbá mint minden egy ronggyá olvasott litván nyel- a földszinti vű szakácskönyv 1872-ből, valalelte tó. szél dudált, befútt a nyitott ablakokon, s hópihéket hozott a három sorban egyaránt az úgynevezett „tábori elő- fekhelyével szemközt gubbasztó, mint Tacitus Germaniá-ja néme- kelőségek” rendjébe tartozott, öklömnyi lakattal lezárt, két sötét tül. A könyvtár további nemzet- Kivételezett foglyok voltak; né- tölgyszekrényt. Az egyikben a köziségét három francia Verne- metek. Ketzlick lelkész havonta vagyont érő hivatalos gatyákat regényen kívül néhány török mű '-arhatott kívülről csomagot és tartották az arra illetékesek, a és egy kedvéit holland hadtörté- harminc márkát, a sikkasztó másikban a könyvtárat, ágya alatt pedig egy fonott bő- A németországi gatyákról most más fölé helyezett, igen szűk röndben kincsek: hét arany kar- ne beszéljünk, nézzük a könyv- deszkaágyakban alvó száznegyven óra, töltőtollak, dörzstörülközők, társzekrényt! ember nyakába. A terem külön- selyemingek, tojások, krumpli — Ez utóbbi szekrény őre egy bicsupa itteni szerzemény.) valyképű német „hivatásos bű— Du! Róka, alszol? — kérdezte nöző” szerda délután öttől hétig a sikkasztó. könyvtári órák alatt néha min- folyama volt, Hitler Adolf vezér „Beszélgetni akar, talán még den ok nélkül megpofozta a köl- és kancellárnak kétszázhuszonhá- sajtot is ad” reménykedett a volt csönzésre várókat. „Művelt vagy?” 1X)m fényképével. A böző zugaiban e szilveszter éj- ^ ________ szakáján öten haldokoltak; karh írneves berlini sikkasztótói. (Áz- tonpapírra írt halotti lábszámuk nap — talán a szilveszter tiszte- a megfelelő cukorspárgával jó leiére — a zebraruhás francia előre elkészítve varta újév reg- foglyok egész stráfkocsi fagyasz- gélét a német írnok asztalán. A hírlapíró. Hangosan meg így szólt: tott vért húztak ide szilárd, nagy hírneves berlini sikkasztó ágyá- — Hallgatlak. nelmi asebkönyv biztosította. A könyvtár legnagyobb kincse, az idők igazi jelképe azonban egy hetilap: a Münchener Illustrierte Zeitung négy, aránylag friss bekötött évkérdezte halk gyűlölettel az kancellár minden ilyen pofon után, s szűkülő pupiL táblákban, magasra rakva; aki- nep pénze volt, akár egy négyzetmétert is vehetett belőle. „Birkavér” — mondta tüstént komor arccal Radosewszki, a hír. neves berlini sikkasztó. „Nem" vezer es egyes jobb és bal szemének helyén egyszerű lyuk kacsintott az olvasóra a papírról. összesen négyszáznegyvenhat nak lábánál egy hordó világos — ... Ott hagytam abba teg- Iákkal nézte áldozatát, sör virrasztóit csapra ütve. Eb- nap este — szólt a sikkasztó le- A könyvtár polcain, német bőiből a csapból igen lassan, üte- húnyt szemmel —, hogy annak a cseszek elsárgult kötetei mellett mesen szivárgott a kincseket érő gyermekkertésznőnek igazán első. ott sorakozott a Mein Kampf hét 1 v,ViT’mTYvn k’nw"" fT világos sör az alatta álló dézsá- osztályú telt fehér mellei voltak, vadonatúj példánya, Ezeket oly- Z-í-lhetellen körmök kanarták ba. Pötty! Pötty! Minden csepp Inkább kissé hegyesek. Hiszed? kor erőszakkal tukmálta egy-egy Idehurcolt „m-)na, „mbereu kö„ _ szólt egy másik. — ,Lebom- eKY szúrás! A német írnok sze- — Miért ne hinném? — kér- szabódó_ könyvkölcsönzőre a hibázták a müncheni álla’tkertet!” üdített tengerimalaca belenyalt dezte Róka .Lajos. valyképű könyvtáros; például a _ mondta egy harmadik. ___ a sörbe, azután a kedvező ho- — Csak mondom. Sikos volt a szelid lelkű felsőbányái metsző’ Szóval vízilóvér is van benne” mályban, az ágyak közötti kés- bőre. Szóval mindjárt vacsorát nek, aki egyáltalán nem olvasott ................ ‘ főzött nekem. — szólt egy negyedik kissé el- kény utakon, egyet-egyet cincog torzult mosollyal. A többiek a va felmászott az írnok elhagyott földet nézték, s vért megették.) asztalára, s gyorsan mozgó orrocskával és buzgó fogaikkal rág- _ .. . , csalni kezdte az egyik halotti ^ d“n- láhszám cukorspárgáját. Eszelős világ! hallgattak. A oda— Sajtot? — Hogyhogy sajtot? — kérdezte meghökkenve a hírneves sikkasztó. — Csönd! — mondta egy elkeseredett hang távolabbról. A görög foglyok a sarokban S valaki idegen nyelven imád- erősen köhögni kezdtek, kozott. A füléig betakart, szil- _ Maman! — szólt vékony | veszteri rumpuncsról álmodozó hangon egy haldokló francia fiú. I , , és suttyomban már kenyeret rág. a felsőbányái volt metsző le- | épületekben s a harminc hosszú csaló rotterdami hajóács fölött, mászott az ágyából, és csoszogva udvarban egymás után kihuny- a legfelső agyrekeszben az állan- induit az illemhely felé. tak a villanyok. A géppuska- do vizelési ingerrel küszködő fel- _ Egy drezdai gyermekkertész. sóbányái hitközségi metsző he- nő miért főzne nekem sajtot va- vert. Ö mormogta — mint min- csorára? — kérdezte most már dig lámoaoltás után — gyors éji kissé ingerülten a sikkasztó, az- imáját bocsánatkérő arccal, hé- után választ nem is várva foly- berül a sötétben. Szánalomra tatja. — Gombócot csinált. Valódi gullászószéval. A nő hasáról még nem beszéltem neked? Várt a feleletre. Anyajegy volt rajta balra, a köldöke mellett! ■— válaszolta unottan a hírlapíró. Torkig volt óra elmúlt.' Sípok szóltak künn. Hó szállingózott. A lámpaoltás órája volt ez: a salakkal borított széles főút, a „Lager-strasse” két oldalán, a zöldre festett, végeláthatatlan fatornyokból még egyszer végig- fényszórózták a kihalt blokkudvarokat a fekete ruhás, halálfejes sapkájú őrök; Itt-ott még felharsant egy-egy kiáltás: „Licht aus!” ..., , ,, ,, , Azután mindenre lezuhant a ho- méltóan elvékonyult, hosszú ormály; mélyen azonban, a kavargó hópihék mögött, a kinti nagy vaskapun vagy talán a rab emberi tudatban továbbra is ott fenyegetett a hazug német felírás: Arbeit macht frei! S fölötte ránaik hegye buzgón mozgott, akárcsak az írnok alattomosan rágcsáló tengerimalacáé. Az alatta levő ágyban is imádkozott valaki. Johann Ketzlick, a címerpajzson a szögletes fekete latinul. Az ő orra húsos volt, s :ma közben is mozdulatlan; holland kesas, karmai között a horogkereszt. Az 1944-es év utolsó éjszakája volt ez. A szél is fújt. Szerteszét a hosszú, zöld faépületekben harmincezer, Európa minden országából idehurcolt, igen sovány, aebraruhás férfi nézte a homályt, s várta az újesztendőt. Megőrülök! Elég a külföldi a hannoveri katolikus lelkész — ezzel a történettel. — Mindegy! — tette még hozzá elhamarkodottan. Kis csönd volt. — Hogyhogy mindegy? — kérdezte azután felháborodottan a A legalsó rekeszben a hajóács abbahagyta már nyérrágcsálást. A héber nyelvű mormogás befejezésekor a hírneves berlini sikkasztó odalent gúnyosan így szólt: — Most jön a vizelési — Istentagadó — felelte a kaimádkozásból! Alvás! — szólt tolikus lelkész, sztentori hangon a tizenhármas a sikkasztó tromfként szótlanul épület hármas számú termenek ggy darab kincseket érő, rúd ala------------------------------------------ kú sajtot nyújtott feléje a sötétA z ünnepi könyvhét egyik esemé- ben. A lelkész elvette, megszagol- nye Sándor Kálmán legszebb növel- ta, letörte a felét, megenyhülten Iáinak gyűjteményes kiadása, ame- evett, a másik felét felnyújtotta lyet Éjszaka Európában címmel a felsőbányái volt metszőnek, jelentet meg a Szépirodalmi Könyv- „Előkelő keresztény urak d- novelláját vódnak végettem”, gondolta az büszkén, s majszolni kezdte a kiadó. E kötet címadó mutatjuk be ezúttal. GALAMBOSI I.ÁSZLÖ: Sirató szerelmes ének Sirattalak vad hómezők fölött s te nem hallottad zokogásomat a fagy hatalmas szekereitől. Sirattalak a Tavasz ágain, minden virágon szemed ragyogott, de nem láttál meg, fáradt arcomat zöld árnyék-éj takarta súlyosan. wmm. IMpll Sirattalak kilencven éjszaka, midőn az ég kék berkei mögött lopakodtál százezer csillagon. Sirattalak az Ősz gödreiben. messze mentél, nem láttad hogy suh., t a fájdalom nagy hattyú szárnyakon. Vitorlások sikkasztó. Űjabb csönd. — Bocsánat — mondta Róka Lajos szolgalelkűen, s nagyot H illani lehetett a sikkasztó hangos, gyötrődő lélegzését. Csak meg ne bolonduljon a sötétben! — Nyolc évi fogság után még most is előttem van annak a nőnek a hasa — mondta végül, és visszadőlt a párnájára. — Boldog újévet! — szólt egy hang lengyelül az egyik távoli sarokban. — Radosewszki — mondta a volt magyar hírlapíró. — Radosewszki, boldog újévet! De választ nem kapott. A tárt mea. Most sötét vólt. Éjszaka. ... A söröshordó csapjából üte- világi könyvet, kétszer is kiadta mesen csöpögött a sör az alatta már. Első ízben, mikor azt této- á110 dézsába. Az írnok asztalán vázni látta, csak egyet ordított a másnapi létszámjelentés kiró, g második kényszerkölcsön- töltésre váró példánya, előre zésnél azonban már égy pofont megdátumozva: is kapott a pulykavörösen, jiddi- „1. Januar 1945. Dachau.” sül méltatlankodó szegény ügy- A világ legeszelősebb rabkór- fél. Olyan szelid fogoly azonban háza volt ez. Képek egy kiállításról A Felszabadulási Kulturális Szentbe egyik legeredményesebb pályázata volt az idén a képzőművészeti és díszítőművészeti. A sok figyelemre méltó munka közül mutatunk be most néhányat. Erzsiké (Érdi -Judit festménye^! ÄIRijiH Tatnáfi festménye^
