Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
19Ö5. május 30. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 5 Munka, erkölcs, szocializmus írta : Lieh József, az MSZMP K. B, munkatársa Az emberi lét első és kiinduló feltétele a munka, ami az embert a természet és önmaga urává teszi. De mindez nem az elszigetelt egyén érdeme, hanem a dolgozó emberek összességéé. Nincs társadalom és nincs egyéni lét az emberek együttműködése, közös munkája nélkül. Egymást segítve, munkájuk tapasztalatait és eredményeit kicserélve átalakítják a természetet, szüntelenül növelik a társadalom anyagi javait, s ezzel egy időben fejlesztik a kapcsolataikat is egymással. A munkához való viszony ezért nem csupán gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is, ami kifejezi az egyén és társadalom (kollektíva, osztály) erkölcsi arculatát, erkölcsi jellemét. A munka — bármilyenről legyen is szó —, mindig erőfeszítés, fáradozás, küszködés. Annál nagyobb azonban az öröm és erkölcsi kielégülés érzése a sikeres munka láttán, amikor az ember testet öltve, kézzelfoghatóan érzékeli erejét, és felülkerekedését a természeten. Ez az emberi alkotó- tevékenység belső ellentmondása. A történelmi fejlődés azonban olyan ellentmondást is magával hozott, amely már nem a munka általános jellemzőiből fakad. AZ OSZTÁLYTÁRSAD ALMAKBAN ELKÜLÖNÜLTEK A MUNKÄT VÉGZŐK ÉS A MUNKA EREDMÉNYEINEK ÉLVEZŐI A dolgozó embernek csak annyi jutott a termékekből, amennyit az uralkodó, kizsákmányoló osztályoktól szüntelen harcban ki tudott csikarni. Aki a munka gyümölcseit élvezte, nem dolgozott, aki pedig dolgozott, csak szűkösen tudott megélni. Nem csoda, hogy ez a társadalmi ellentmondás magát a munkást, a dolgozó embert állította szembe a munkával. Mindezt erősítette a munka gazdasági-technikai fejlődése. A széles körű társadalmi munka- megosztás erősen csökkentette, háttérbe szorította az egyes ember tevékenységének alkotó jellegét. Az egyhangú, monoton, unalomig ismételt mozdulatok, amelyek pl. egy modern gyár szalagrendszere mellett szükségesek, vagy a nehéz, csak izommunkát követelő, esetleg egészségtelen körülmények között végzett munka önmagában nem elégíti ki az ember cselekvés- és alkotásvágyát, különösen akkor nem, ha még a munka eredménye sem az övé. Ennek ellenére a munkásokban már a kapitalizmus idején kialakult a munka szeretete és becsülete, a szakmai büszkeség érzése, valamint a hozzáértés nélküli, hanyag, felelőtlen, immel- ámmal végzett munka erkölcsi elmarasztalása. A dolgozó embert mindig büszkeséggel tölti el, hogy — bármennyire keserves és nehéz is a munkája, bármilyen szűk részműveletre korlátozódik is —, a természet egy kis darabkája feletti uralmat biztosít számára. A dolgozó osztályokban — hol homályosabban, hol világosabban mindig megvolt az a tudat, hogy ők az igazi nemzetfenntartók, a történelem igazi alkotói. Nem véletlen tehát, hogy a munka, mégpedig mindenfajta munka tisztelete és becsülete éppen a dolgozó osztályok tagjaiban élt legerősebben. A szocialista forradalom megszüntette a magántulajdon mindenható uralmát, s A SZOCIALIZMUS AZ EMBER MEGÍTÉLÉSÉNEK TÁRSADALMI ALAPJÁVÁ A VÉGZETT MUNKA MINŐSÉGÉT ÉS MENNYISÉGÉT TETTE, ami egyúttal a dolgozó ember legmagasabb erkölcsi megbecsülése is. A tisztességes, lelkiismeretes munka társadalmi „rangjának” elismerése az első lépés ahhoz, hogy az egyénekben is egyre jobban kibontakozzék az új, szocialista munkaerkölcs. Ez azonban rendkívül bonyolult folyamat. Milliók mindennapi szokásait és magatartását megváltoztatni csak igen hosszú idő alatt lehet. A munkához való új, szocialista viszony sokáig a régi, megcsontosodott nézetekkel és maradi magatartásmódokkal összefonódva él az emberekben. MIT KÖVETEL A SZOCIALISTA MUNKAERKÖLCS MINDEN EGYES EMBERTŐL? Azt, hogy képességeinek, szak- képzettségének megfelelően, fegyelmezetten dolgozzék a társadalom és a maga javára, s ennek érdekében alkotóerőit és kezdeményezőképességét egyre jobban kifejlessze. A társadalom az állami társadalmi szervek feladata pedig az, hogy a fentiek teljesítéséhez társadalmunk anyagi alapjainak és lehetőségeinek mértékében biztosítsák a legkedvezőbb körülményeket. Olyan anyagi és szellemi ösztönzőket — ha kell adminisztratív rendszabályokat — dolgozzanak ki, amelyek az adott körülmények között maximálisan biztosítják a szocializmus erkölcsi követelményeinek betartását, egyén és társadalom érdekeinek összhangját. A jólét növelése állandó társadalmi célunk. Ezért a munka anyagi megbecsülése a szocializmusban erkölcsi követelmény is. Aki többet, jobban, magasabb szakképzettséggel nyújt a társadalomnak, azt illesse nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés, s ezzel szemben a hanyag, felelőtlen munkát végzők, a lógósok, a közösség megkárosítói részesüljenek anyagi és erkölcsi elmarasztalásban. Az anyagi és szellemi ösztönzők olyan hálózatára van szükség, amelyek az embert saját tapasztalatain keresztül győzik meg arról, hogy _A SZOCIALISTA ERKÖLCSI “magatartás az egyén ÉRDEKE IS. Azt is tudnunk kell, hogy nem állíthatunk fel olyan erkölcsi követelményeket, amelyek az életben ma még teljesíthetetlenek. Amikor még létezik a lélekölően nehéz fizikai munka, amikor sok helyen kedvezőtlenek a munka- körülmények, unalmas és monoton a munka, amikor még nem mindenki végezheti azt, amit talán legjobban szeretne, s érzéke van hozzá, bármennyire is igyekszik társadalmunk az ilyen igények kielégítésére, nem követelhetjük mindenkitől, hogy önzetlenül, jó kedvvel, magas szocialista erkölcsiséggel végezze munkáját De bármilyen munka al- kotójellegűvé válhat és erkölcsi kielégülést szerezhet, ha a munkát végző ember — az egyéni érdek mellett — felismeri tevékenységének társadalmi hasznosságát és szükségességét Ez a felismerés az egyén társadalmi fontosságának, s ezen keresztül társadalmi felelősségének tudatát is erősíti. A hivatástudat, a szakmaszeretet a munka alkotójellege nemcsak a szellemi tevékenység privilégiuma, ahogy Sokan hiszik. Nagymértékben erkölcsi-világnézeti meggyőződés dolga is. A szocialista meggyőződés, világnézet és erkölcs olyan reális és illúziómentes távlatokat ad az ember számára, amelynek kereteiben a munka értelmet nyer és szépségei kitárulnak az ember előtt. Ezzel nem állítjuk azt, hogy mindenki számára minden munka megfelelő. Nemcsak az alkalmasság fontos, hanem az is, hogy valaki mennyire vonzódik valamilyen munkához, mennyire érdekli egy meghatározott tevékenységi kör. Ahol nincs meg ez a belső azonosulás a munkával — és ez ma még sokszor hiányzik —, ott nehezebben alakul ki a munkához való szocialista erkölcsi viszony is. Az utóbbi időben sokat emlegetett téma A MUNKAFEGYELEM Ez a szocialista erkölcs elemi követelménye. Fegyelem nélkül soha, semmilyen munkát nem lehet végezni. A munka közbeni együttműködés alapfeltétele az irányítás és a végrehajtás összhangja, akár ugyanaz az ember végzi mindkettőt, akár külön- külön végzik. Mindenkinek kötelessége alávetni magát a munka- folyamatban érvényesülő belső törvényszerűségeknek, a technológiai előírásokban kifejeződő követelményeknek, és azoknak a követelményeknek is, amelyeket a társadalom támaszt az egyes ember munkájával szemben. Óriási különbség van azonban a „deres fegyelme” és a szocialista munka- fegyelem között. A szocialista erkölcs a belső szükségletből származó, önkéntes fegyelmet ismeri el. A szocializmus építésének első időszakában azonban az önkéntes fegyelmet még nagy rétegek nem képesek teljesen magukévá tenni. Ebben szerepet játszanak a múlt hagyományai, a régi erkölcs hatása, gazdasági-technikai fejlettségünk mai színvonala (a „nem szívesen” végzett, nehéz és monoton munka), helyenként az alacsony bérezés, az anyagi ösztönzési rendszer hiányosságai, a munka- és üzemszervezés gyengéi (anyag-, szerszám-, munkaerő- hiány, vagy esetleg belső munkaerő-felesleg, stb.) Ezért az egész társadalom érdekében ma még nem nélkülözhetők az adminisztratív fegyelmező eszközök sem, ha azokat helyesen, a szocialista humanizmus és törvényesség szellemében alkalmazzák. Erkölcsi szempontból mégis az a legfontosabb, hogy a szocialista demokrácia kibontakoztatásával a dolgozó ember egyre inkább át- érezze: ő a gazdája ennek az országnak, sorsáért őt is felelősség terheli. A munkáskollektívának kell odahatnia, hogy minden fegyelmezetlenség és lógás elítéltessék. A dolgozó ember számára nincs nagyobb tekintély, mint munkatársainak róla alkotott pozitív véleménye. Ennek a pozitív közvéleménynek a kialakítása alapvető kérdés ma nálunk. A szocialista brigádok példája mutatja, hogy ez nem hiú ábránd, hanem egyre inkább élő valóság. A szocialista közösség képes magasabb erkölcsi színvonalra emelni az elmaradottabb gondolkodású embert. Társadalmunk túlnyomó része erkölcsileg elítéli a fegyelmezetlen munkát. Csak sokszor nem elég erőteljesen nyilvánul meg ez az elítélés, nem kap elég széles körű visszhangot a csendesen, de önfeláldozóan végzett, szocialista munka. A tisztesség nem hivalkodik, de mindannyiunk gondja, hogy nagyobb nyilvánosságot és megbecsülést kapjon az élet minden területén, A BNV látnivalóiból A szovjet pavilon egyik fő látványossága a Lenin atomjégtörő hajó kicsinyített mása. A hazai járműipar egyik újdonsága a Ganz-gyárban készült csuklós villamos. Az utóbbi években rendszeresen „megjelenik” a BNV-« a Vörös Csillag Traktorgyár négykerék-meghajtású D4K traktora. Ezúttal „lemeztelenítve” láthatják a vásárlátogatók a legújabb modellt. Nemcsak szerkezetileg korszerű, hanem külsőre is szép a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyáregységénél készült horizontális hengerszék. Kialakításúban bizonyára ügyes formatervezők is közreműködtek.
