Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
1965. május 36. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG „A statisztikát javítsuk, vagy a tévét nézzük?" Kösbeasölás Boda Ferenc cikke a Népújság 1965. május 14-i számában „A statisztikát javítsuk vagy a tévét nézzük” címmel az újszerűség látszatával időszerű, de nem éppen új témát vet fel. A kérdés mögött az a sokat vitatott probléma áll — ami már korábban is, de az utóbbi időben bővebb teret kapott —, hogy válságba jutott-e a népművelés, sőt, hogy a mi technikailag is egyre modernizálódó társadalmunknak szüksége van-e egyáltalán népművelésre? A válasz egyértelmű: Szükséges, sőt. Igen fontos terület. A szerkesztőség vitára bo” csátotta a cikket, de nem jelölte meg a vita célját. így aztán nem világos eléggé, hogy milyen tág területen és milyen mélységben folyjék a különböző érvek, tények feltására, módszerekről, eszközökről vitatkozzunk-e vagy ennél mesz- szebbre menjünk. Mihez kíván a vita nyomán a megyei lap segítséget nyújtani — az elvi tisztán látáshoz-e, vagy a munka jobb legyen, vagy a tapasztalatcsere egyik fóruma lenne a következő népművelési évad előkészítésében ? A cikk kapcsán részben a benne foglalt megállapítások egyi- kével-másikával, részben a prob lémakör fontosabb összetevőivel kapcsolatban ériiítek néhány dolgot. Miből indulhatott ki a cikk írója? — Nyilván abból, hogy a régebbi értelemben vett népművelés néhány területén a tömeghatást, a látogatottságot tekintve nincs előrehaladás. Sőt, egyes területeken, mint például a műkedvelő színjátszás, egyhelyben topogás, talán visszafejlődés tapasztalható, nem vonzó, esetenkénti produkciókra szorítkozik és ráadásul színvonaltalanul. Aztán vannak erőitetten szervezett rendezvények, amelyek időponja nem szerencsésen megválasztott és vannak üresen kongó termek, mert a kiválasztott téma elég távol áll a tervezett hallgatóság érdeklődési körétől, vagy másutt teljesebb formában (könyv, rádió, tv) elérhető. Következik-e ebből és a cikk megállapításaiból, hogy a helyi jellegű népművelési tevékenységet el kell sorvasztani, mert látszólag, felületesen ítélve, erre nincsen igény? — Sőt a perspektívát tekintve még kilátástalanabb a helyzet? A probléma sokkal bonyolultabb, semhogy igennel, vagy nemmel lehetne válaszolni a kérdésre. Nem egyszerűen módszerről, gyakorlatról van szó, hanem elvi kérdésről, amelynek eredetét mélyebben kell keresni. A kérdésfeltevés és a válaszadás kiindulópontja nem lehet csupán a tapasztalat, a viszonylag sok helyen fellelhető kedvezőtlen kép. A válasz ilyenfajta keresése — a cikk is példázza — pesszimista hangulatra adhat okot, sőt kétségbe vonhatja eddigi erőfeszítéseink értelmét. A kérdés feltevése kicsit spekulatív is, mert nem a cél elérésének szempontjából, nem egészében és főleg nem összefüggésében vizsgálja a kérdést, hanem kiragadva. önkényes párosításban tárja elénk egy folyamat két eszközét. Arról van-e szó. hogy ne tegyük szóvá a hibákat, ha kijavításuk jó módszerére nem is tudunk valóban jó javaslatot tenni? Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a különböző formákban felvetett negatívumokat, így az újságban megjelenőket sem. Jelen esetben a kiindulópont helvtelensése mellett rész- igazságokat mutat Boda írása is. E^ek közül öss-7et^'’lrlóan a les* lényegesebb, hogy népművelésünk jelenlegi rendszerében jócskán akadnak hibák. Korántsem mondható azonban sötétnek, kilátástalannak megyénk népművelése. De térjünk vissza a kérdés eredetéhez. Szocialista építésünk jelenlegi szakaszában a gazdasági építés mellett az osztályharc fő területe az ideológiai harc, a párt VIII. • kongresszusa által meghirdetett eszmei offenzíva. Ennek az eszmei harcnak fő módszerei közé tartozik a népművelés legkülönbözőbb eszközeivel a szakmai és általános műveltség növelése és a tudat szocialistává formálása. Társadalmi fejlődésünk során jelentős változások következtek be az emberek kulturális igényeinek fejlődésében is (ezt is akartuk), miért keseregnénk emiatt? Eljutottunk oda, hogy az egész társadalom igénye lett a korszerű népművelés. Népművelésünk jelenlegi tartalmában, módszerében, szervezettségében vannak problémák. Vitatkozni kell róla? — Feltétlenül. A fő kérdés azonban nem a modem eszközök által okozott „közönségelvonás”, hanem ez: Miként tud népművelésünk az eddiginél sokkal hatékonyabban hozzájárulni egész népünk marxista neveléséhez, az ideológiai harc mielőbbi teljes győzelemre juttatásához. A vitának is ebből kellett volna kiindulnia. Melyek a fő problémakörök, amelyek teljesebb kifejtése, elemzése akár a kérdések feltevése, akár a megoldás szempontjából közelebb visz a gyakorlati tennivalók megtalálásához? (Itt most nincs hely a részletes elemzésre, de nem is lenne célszerű). Az első és legátfogóbb problémakör az, hogy a régebbi életkor szerinti felosztás, amely szerint a felnőttség csak a munka időszaka, felbomlóban van. A tanulás, a művelődés kiterjesztése minden korcsoportra társadalmi szükséglet is, amellett egyéni igényeket is hivatott kielégíteni. Az igények egyrészt szűkebb területre vonatkozók, másrészt általánosabb célok elérését célozzák. Ezek közül két legfontosabb: a termelés által támasztott követelmény, hogy a technika rohamos fejlődésével lépést tudjunk tartani, a másik pedig, hogy megfeleljünk a társadalmi együttélés követelményeinek és ezen belül is a fő cél a szocialista embertípus kialakítása. Ma még nem mondhatjuk, hogy a felnőttek nevelése, igényeik kialakítása terén valóban jó, elméletileg megalapozott és a gyakorlattal alátámasztott egységes tevékenység folyik. Viszont — a Népújság cikke alapján kibontakozott vita is része ennek —, megkezdődött a törvényszerűségek kutatása abban a bonyolult szövevényben, amelyet a különböző hatások váltanak kL M íris itt a következő kérdéskomplexum, a módszerek tökéletesítése, a koordináció, amely szintén vita tárgyát képezi, az eddigi hozzászólók is részint ezzel foglalkoztak, alapvetően helyesen. A felületesen szemlélődő véleménye — sajnos néhány népművelőnk is vallja —, hogy csak azokkal kell foglalkozni, akik maguktól jönnek. Ott tartunk-e már, hogy mellékesnek fogjuk fel a mozgósítást? Megtanítottuk-e, rávezettük-e a széles tömegeket a rendszeres művelődés igényére, ízére? Közömbös lehet-e a szocialista formálódás üteme? Itt még nem tartunk. A valóság az, hogy a lakosság jelentős része kívül esik mind a népművelés, mind a többi tömegközlő eszköz és rendszer hatókörén. Mit kell tennünk? Szélesíteni a hatókört, elébe menni a művelődni vágyóknak, nem spontánul hagyni, hanem felkelteni az igényt, differenciálni a munkát, megvalósítani a fokozatosságot, emelni a színvonalat, javítani az irányítást, tökéletesebbé tenni a koordinációt minden vonatkozásban — ezek a legfontosabbak, mert jelenleg a tömeghatás stagnálásának a legfőbb oka, hogy nem megfelelő az összhang az eszközök és formák vonatkozásában, sem a tartalmat, sem az arányokat illetően. Szólni kell röviden a korszerű népművelés fogalmáról és határairól. Mi tartozik a körébe, mit értünk alatta, belefér-e minden? Boda cikke alapján az az érzés támad, hogy a korszerűség alatt a közlési eszköz modernségét érti, másrészt elavultnak tartja a hagyományos formákat. A televízió bármennyire is fejlődik, bármenynyire is választékos lesz a műsora, mindig csak általános igényeket fog kielégíteni, nem képes úgy differenciálni, hogy a legkülönbözőbb fejlettségű tömegek mindegyik rétegének formálódásához a kellő segítséget adja. önálló, független eszköz lehet-e a televízió? Véleményem szerint nem. Szervesen bele kell illeszkedni (mint például az iskolai oktatásban is) a korszerűsített keretekbe. Ha korszerűsített keretekre gondolunk, lehet, hogy egyik-másik jobban előtérbe kerül, vagy kisebb súllyal szerepel, de semmi esetre sem úgy, hogy egy eszköz (például a tv) feleslegessé tesz ma és még hosszú ideig nagyon fontos formákat. Mi hát akkor a korszerű népművelés? Az emberek szabad idejének kitöltését van hivatva megoldani? Vagy még szűkebben értelmezzük az ismeretterjesztésre, a műkedvelő előadás, a kultúrotthonokban folyó munkára és a könyvtárak tevékenységére? De nem lenne helyes, ha kultúránk valamennyi részét, így a tudományos területet, a művészetet, a technikát is a népművelés fogalmába tartozónak tekintenénk. Az egyértelmű és pontos megfogalmazás még nem született meg. A vita közepén tartunk; A Népújság cikke ugyan nem mondja ki, de a bíráló hang mögött ott bújkál, hogy az egységes művelődési szemlélettel sincs minden rendben. Ezzel kapcsolatban vetődik fel a különböző, széles tömegekhez eljutó eszközök körültekintőbb és a célt jobban szolgáló irányítása, különösen eszmei vonatkozásban. (Gondoljunk csak például egyes filmek, vagy a tv műsorszámai nyomán fellángoló vitákra. De hasonló meg- bolydulás tapasztalható, bár szűkebb körben, ha folyóiratainkban periférikus dolgokat általánosnak ábrázolnak, vagy, ha zömmel ilyen tartalmú írások jelennek meg). A szemléletmódhoz tartozik a tervezés szinte kiismerhetetlensé- gig sok összefüggése is, mint például, csak a legfontosabbakat említve, a gazdasági tervekkel való egveztetés, annak a reális tudatfejlettségi alapnak a megállapítása, melyre építeni kell, a meglévő anvagi. tárgyi és személyi feltételek, stb. A tudatossággal is bajok vannak. Erősen kísért — Boda írása is ezen nyugszik — az eszközközpontú gondolkodásmód. Tegyük fel, hogy a modem eszközök arányaiban és tartalmában helyesen. differenciáltan nyújtanak ízelítőt a különböző területekről. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a néző, hallgató, olvasó magára van hagyva. Ezek az eszközök, az önműveléshez adnak segítséget De az egyéntől függ, hogy milyen hatást érnek el. Ma még fennáll — hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla — hogy az embereket meg kell tanítani a látottak, hallottak rendszerezésére, önálló és helyes értékelésére, Vakolatsimító és műkőesissoló gép A Budapesti Nemzetközi Vásáron, a SZOT-pavilanban látható ez az ügyes kis készülék. Az újítás az É. M. Komlói Állami Építőipari Vállalatnál — a jelenlegi Tolna megyei vállalat elődjénél —született, Czárt Ferenc igazgató és Ott Miklós főmérnök, aki jelenleg a vállalat igazgatója, készítette. A kis gép minden, habarcsteleppel ellátott munkahelyen használható, óránként ötven-hatvan négyzet- méter vakolatot lehet vele teljesen elsimítani. Ha a korongot kicserélik, akkor műkőcsiszolásra is alkalmas. A vállalatnál már huzamosabb ideje használják és a tapasztalatok szerint a munka termelékenységét öt-tízszeresére növeli. Titkári értekezlet Szekszárdion Titkári értekezletet tartott az MSZMP városi bizottsága május 29-én délelőtt, a megyei pártbizottság nagytermében. Az értekezleten Kürti István, a párt- bizottság megbízott titkára tartott zetről és a kommunista világmozgalom kérdéseiről. A tájékoztató alapján a pártalapszervezetekben taggyűléseket tartanak, ahol ezekről a kérdésekről tájékoztattájékoztatót, a nemzetközi hely- ják a párttagságot. A KGST deviza* és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottságának ülése Kijev (TASZSZ). Kijevben befejeződött a KGST deviza- és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottságának ülése. A bizottság megtárgyalta a KGST-országok átváltási, rubelben történő sokoldalú elszámolási rendszerének további tökéletesítésével összefüggő kérdéseket. Foglalkozott továbbá azzal a problémával, miként lehetne alkalmazni ezt a rendszert a KGST-hez nem tartozó országokkal való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban. Az ülésen további intézkedéseket irányoztak elő a deviza- és pénzügyi együttműködés fejlesztésére és módosították a bizottság idei munkatervét. A hasznos együttműködés, a barátság és az egyetértés szellemében lefolyt ülésen Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, valamint a Szovjetunió küldöttsége és a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság és Kuba meg- i figyelői vettek részt. Egymillió forintos költséggel végezte el a Tolna megyei Építőipari Vállalat a kajdacsi általános iskola tatarozását. Tantermeket alakítottak át. rendbehozták a szolgálati lakásokat és udvari járdát építettek. A kajdacsi szülők által végzett társadalmi munka értéke 64 600 forint volt. Az iskola napközi otthonának átalakítását házi brigád végezte. Átalakították a napközi konyháját, ebédlőjét, újra festették az ablakkereteket, és ajtókat, új padozatot raktak le. A munkák értéke több mint 25 ezer forint volt. Az itt végzett társadalmi munka közel 9 ezer forintot tett ki. felhasználására. Ha ezt nem tesszük, a spontaneitás érvényesül. Lényeges a tárgyi feltételek megfelelő biztosítása. A probléma nem az, hogy kultúrotthona- ink túlméretezettek (bár ilyen is akadhat), vagy hogy tízmilió forint nagyságrendű az építésük, hanem a tartalommal való megtöltésük. A cikk írója szerint művelődési otthonaink produkcióinak izzadtság szaga van, vagyis erőlködésnek tartja ezeket. Ne tagadjuk, van ilyen. Azonban következik-e ebből az elsorvasztás felvetése. Semmi eisetre. Az előidéző okokat kell inkább megszüntetni! (Ez viszont nem a tévében van.) Tárgyi feltételekre, anyagi eszközökre szükség van! Ezek megléte alapvető. Ma még talán nem kielégítő a hatás például gazdasági és nevelési vonatkozásban, legalábbis nem a lehetséges mértékben. Fennáll viszont más tényezők mellett — a gazdasági vezetők egy részének hibás szemlélete, akik lebecsülik a népművelést, vagy mindent attól várnak, akik másodrangú kérdésként fogják fel dolgozóik nevelését vagy ahhoz nem nyújtanak erkölcsi támogatást. Természetesen ez abból is fakad, hogy nem tisztázottak a határok a szakmai képzés és á népművelés más területei vonatkozáséban. Véleményem szerint ezek azok a problémakörök, amelyek döntő szerepet kapnak abban a vitában, amely majd egyértelműen választ ad és segít a.népművelés új koncepciójának megfogalmazásában. Addig is minél többet nézzük a tévét, de az sem baj, ha körültekintő szervezéssel és témaválasztással a statisztika is javul. BALOGH ISTVÁN
