Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
196S. mágus T. 9ÖLNA MEGYEI WEPÜJSAQ 3 •mtjü: az edeianijálmí övék május első vasárnapja, övék az első virág, őket köszöntik a gyerekek, a pöttömnyiek, akik pöszén, dadogva, ügyetlenül, de tiszta szívvel, szeretettel mondják: „Köszöntelek édesanyám!” Ezen a napon, az anyák napján virággal telnek meg a vázák, gyengédebbek lesznek a férfiak. Az édesanyákat ünneplik. Az édesanyákat, akik mindenkinél többet adnak a társadalomnak: derűt, gyereket, vidámságot, szeretetet. És mintha a természet is őket köszöntené. Zöldellnek a mezők — tavasz van. Újjászületését ünnepli a természet és újjászületését ünnepli az ember is. Szívből, sok szeretettel köszöntjük május első vasárnapján az édesanyákat: gyermekeink anyját, akik nemcsak a jelen, de a jövő terheit is vállalják mindannyiunkért. Hogyan lett munkásőr? Célkitűzésünk: Korszerűbben termelni és kereskedni Átadták a Dombóvár és Vidéke Egyesült Földmüvessxövethexetnek a Mini sxter tanács és a SZOT vörös vándorxásxlaját hanem lépés előre. A szövetkezet belőle ápolónő lesz. Később édesanyja nagy beteg volt és ez a körülmény még jobban megérlelte benne azt a szándékot, hogy egész életét a betegek ápolására, gyámolítására szenteli. Kezdetben úgy látszott, nem íog sikerülni. Éppen ezért beiratkozott Pécsre a gyors- és gépíróiskolába. Ott tanult, amikor kezébe akadt egy újság és azt olvasta, hogy Szekszár- don lehet jelentkezni tanfolyamra. A gyors- és gépíróiskolát nyomban otthagyta, jelentkezett, felvették és azóta úgy érzi, „helyére került”. — Eddig még nem bántam meg. — mondja vidáman, mosolyogva. — Szabad idejében mivel foglalkozik legszívesebben? — Sokat olvasok. Nagyon szeretem Radnótit. — Mi a legkedvesebb időtöltése? — Kézimunkázok. Megnyugtat, pihentet. Azelőtt, régebben sportoltam. Persze sok időm nincs, mert a munka, a tanulás, a mozgalmi feladatok, szolgálat együttvéve nem kevés. Nagyon szeretem a jó tánczenét. Kedvelem a filmeket. — Nehéz ezt szavakkal kifejezni. Ezt inkább érzi az ember. Munkásőr vagyok. Ezzel mindent megmondtam. Édesapámnak annak idején bejelentettem. Azt mondta: te tudod lányom. Molnár Márta tanul, dolgozik szereti a verseket, a filmeket, kedveli a tánczenét, otthon három évig önállóan vezette édesapja háztartását, a tanfolyamon KISZ-vezetőségi tag, Fecske cigarettát szív, 230 : forintot fizet havonta az albérletért, az udvarlók egyelőre nem érdeklik, tanulmányi átla- i ga 4,3. ha végez, a sebészeten szeretne dolgozni, szabad idejében szívesen kézimunkázik, j munkásőr-foglalkozásra jár, és a beszélgetést azzal felezte be velem, hogy síiét vissza, mert még tart a műtét, ahonnét elhívtuk. Szerinte a bátorság az más : dolog: a kötelesség és a bátor- ' ság esv. Molnár Márta mun- kásőrlány. Életét az az öröm tölti el, hogyha végez, segíteni fogja a betegek gyógyulását és enyhíti a betegek szenvedését. Sz. P. 1 Csütörtökön este ünnepségre gyűlt össze Dombóváron az Apáczai Csere János Gimnázium kultúrtermében a földművesszövetkezet tagsága. A múlt évi eredményeket ünnepelték, azt, hogy a szövetkezet elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Az elnökségben foglalt helyet Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Nagy László, a KPVDSZ titkára, a SZOT elnökségének tagja, Soczó József, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Virág István. az MSZMP megyei bizottságának titkára, Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke, a hazánkban tartózkodó finn szövetkezeti küldöttség tagjai, valamint a járási, községi párt-, állami és szövetkezeti vezetők, földművesszövetkezeti alapítótagok. A szövetkezet vezetősége nevébe Gyarmati János szb-titkár üdvözölte a vendégeket, majd megnyitotta az ünnepséget, átadta a szót Nyers Rezső elvtársnak. Nyers Rexső elvtárs besxéde Kedves elvtársak! Engedjék meg hogy az. MSZMP Központi Bizottsága nevében a legszívé- lyesebben üdvözöljem a szövetkezet tagságát, vezetőségét és összes dolgozóit ebből a szép és dicső alkalomból, hogy a tavalyi jó munkájuk eredményeképp elnyerték a vörös vándorzászlót. Nem kis és nem pillanatnyi eredményekért ítéli oda a kormány és a SZOT ezt a zászlót, hanem tartós, jó munka alapján. Amikor a Minisztertanács és a SZOT együttes ülésének anyagát átnéztem, az ott szereplő gazdasági mutatókból azt a képet kaphattam, hogy helyes volt a döntés, amely szerint a dombóváriaké lesz a vándorzászló. A papír, a számok azon- ben nem mutatják mindig a valóság teljes képét. Mielőtt idejöttünk. megtekintettük a község centrumát, a szövetkezetnek néhány intézményét. Most már a személyes tapasztalatok alapján is azt mondhatom, hogy a Miniszter- tanács és a SZOT nem tévedett, amikor a dombóvári szövetkezetnek juttatta a vörös vándorzászlót. A város központját nemcsak a víztorony, az üde park teszi széppé, hanem a korszerű üzletek is. Ez a kereskedelmi hálózat megüti a fővárosi színvonalat. A budapestiek sem vásárolhatnak kulturáltabb boltokban. Ez pedig a szövetkezet jó munkáját tükrözi. A továbbiakban Nyers elvtárs emlékeztetett a pár évvel ezelőtti hálózatrendezésre. — Nagy volt a vita, helyes-e állami üzleteket szövetkezetnek átadni. Akkor úgy dőlt el a vita, hogy helyes egyesíteni az erőket és közös erővel dolgozni a magasabb színvonalért. Mert a szövetkezet nem visszalépés a szocializmus útján, nemcsak rokona a szocializmusnak. hanem egyik formája, amennyiben szocialista módon dolgozik. Büszkék lehetnek a szövetkezet alapító tagjai a húsz év alatt megtett útra, megérhették, hogy az akkori kicsinyke kis magból ekkora hatalmas fa terebélyesedett ki. Akkor néhány gépük és egy kis boltocskájuk volt, hogyan mérhető ez a mai szövetkezethez? A dombóvári szövetkezet országos, sőt európai viszonylatban is nagy kereskedelmi vállalat, nem kell szégyenkeznie a legnagyobb vállalatok mellett sem. Vannak havi egymillió forintot lebonyolító üzletek, vannak havi harmincezres boltok is. Reméljük, hogy a harmincezres üzlettel ugyanúgy törődik a vezetőség, mint a millióssal. Mert a szövetkezet lelke: Törődni a gazdaságossággal is, de gondoskodni minden emberről, arról is, aki csak kis boltban tud vásárolni. Beszéde további részében a szövetkezeti vezetők, dolgozók lelkiismeretes, becsületes munkáját méltatta a Központi Bizottság titkára, majd külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. — Húsz évvel ezelőtt a népek legyőzték a fasizmust, de a háborút igazában, véglegesen még nem sikerült legyőzni. Azt kell látnunk, hogy nem elegendő a békés építőszándék, szükség van arra, hogy a népek a világpolitika fórumain hallassák hangjukat a háborús veszély ellen, ami most, napjainkban ismét nagyobb, mint volt az elmúlt években. Vannak tűzfészkek, ahol időnként fellángol a háború hamu alatti parazsa. Most Vietnamban alakult ki olyan politikai helyzet, ami magában rejti, nemcsak a helyi háborús konfliktus veszélyét, hanem azt is, hogy nemzetközivé válik. Az imperialisták úgy érzik, hogy nagyobbak a lehetőségeik, mert a szocialista táboron belül bizonyos egyenetlenség mutatkozik, erre építik stratégiájukat, taktikájukat. Arra számítanak, hogy az egység véglegesen megszakad, az egység hiánya lefegyverzi a szocialista, az imperialistaellenes erőket. A kommunista pártoknak az a véleménye, hogy ez nem így van. Vannak, nem is jelentéktelen nézeteltérések, nincs teljes egység. De minden kommunista párt és szocialista ország egyetért abban, most és a jövőben is, hogy le az imperializmussal, szorítsuk vissza a háborús erőket. E jelszó alapján keressük az egységet és e tekintetben minden okunk megvan a bizalomra. A továbbiakban hazánk külpolitikájával foglalkozott Nyers elvtárs, majd arról beszélt, hogy a külpolitikai célkitűzéseknek megfelelő kereskedelempolitikát is folytatunk. Erősítjük elsősorban a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, de a tőkés országokkal is a kereskedelmi kapcsolatokat. A belpolitikai kérdésekről szólva elmondta a Központi Bizottság titkára, hogy az idei feladatokat a Központi Bizottság decemberi határozata szabja meg. — Célkitűzésünk: korszerűbben termelni és kereskedni, emelni a színvonalat. Az áruét is, a munkáét is. Ha e téren további lépéseket teszünk, ezzel kovácsoljuk a legbiztosabban népünk jövendő sikereit. Dolgozzunk gazdaságosabban, de de- mokratikusabban is. Fejlesszük szüntelenül tovább a demokráciát a termelésben, a kultúrában, a közéletben, mert az csak jó eredményeket hozhat. Természetesen a demokratizmus nem azonos az anarchizmussal. Amikor a területrendezésről volt szó, sok volt a vita. Jó, hogy viták voltak, és ezután született meg a döntés. Egy órával ezelőtt beszélgettem az egyik boltvezetőjükkel, aki annak idején nem értett egyet az önkiszolgáló rendszer bevezetésével, tiltakozott. Megkérdeztem tőle, hogy most már egyetért-e? Azt felelte, igen. Hát akkor kárbaveszett az akkori vita? — folytattam a kérdezőskö- dést. — Igen, kárbaveszett — felelte. — Én erre azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem veszett kárba. Azt a vitát le kellett folytatni. Amikor valami döntő lépésről van szó a szövetkezet, az üzem, a község, az orázág életében, a szükséges vitákat le kell folytatni. És amikor a meggyőződés alapján született meg a helyes döntés, a cselekvés, csak jobb lehet annál, mintha parancsra történik. A vitát ott kell alkalmazni, ahol annak helye van. Helye pedig a közgyűlésen, termelési tanácskozáson van, alapvető fontos kérdésekben. A mindennapi munkában, ahol az alá- és fölérendeltség érvényesül, nem vitákra, hanem világos, érthető utasításokra, fegyelmezett munkára van szükség. Tehát a demokratizmus és a fegyelem nem egymással szemben álló fogalmak, hanem ikertestvérek. Az önök példája mutatja, hogyan lehet egyesíteni a kettőt, hiszen így érhették csak el a szén eredményeket. Azt hiszem — és ehhez kívánok jó munkát —, hogy az eddigi elért sikereket és a mostani kitüntetést továbbiak követik — fejezte be beszédét Nyers Rezső elvtárs. Ezután Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke emelkedett szólásra, üdvözölte a szövetkezet vezetőségét, méltatta az elmúlt évi eredményeket, majd Nagy László, a SZOT és a KPVDSZ üdvözletét adta át. Ezután Bertus Ferenc, a szövetkezet igazgatósági elnöke köszönte meg a magas kitüntetést. Jor- ma Jalava, a finn szövetkezeti küldöttség tagja adta át a finn szövetkezetek üdvözletét, majd kitüntetések, jutalmak átadására került sor. Az ünnepséget a helybeli szövetkezeti táncegyüttes magas színvonalú műsora zárta be. J. J.
