Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-28 / 124. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJ8AG 1965. május 28. Javul a szolgáltatás Nagydorogon ;és környékén népesedés növekedése és problémái A jövő körvonalai Nemrég, ha elromlott a falusi ember házatáján valamilyen szerszámféle, vagy háztartási eszköz, bizony komoly problémát jelentett megjavítása. A különböző szolgáltatások még gyerekcipőben jártak. Nem minden községben vöt asztalos, lakatos, sokszor még a borbélyhoz is a másik faluba kellett átjárni. Azóta sokat javult a helyzet és ma már ott tartunk, hogy a lakosság szolgáltatását egyre jobban biztosítják a ktsz-ek. Természetesen a helyzet korántsem megoldott, mert a kisebb községekben még nem találhatunk minden szakmában javítószolgálatot. Azonban átmenetileg sok helyen már ezt is megoldották. Egy nagyközséghez, ahol a szolgáltatás megfelelő, 5—6 kisebb falut csatoltak. Ilyen szempontból Nagydorog- hoz tartozik Pálfa, Bikács, Pusz- tahencse, Kajdacs, Sárszentlőrinc és Űzd. A községekben majdnem minden. házban megtalálható a rádiókészülék és számos helyen a televízió. A földművesszövetkezet szolgáltatórészlege minden héten egy meghatározott napon kiszáll Nagydorogra, a környező községek meghibásodott készülékeit elviszi és a legrövidebb időn belül megjavítva vissza is szállítja. Ezenkívül rádió- és televíziójavító kisiparos is működik Nagydorogon, aki gyors munkákat vállal, a környező községek meghibásodott készülékei egy részét ő javítja. Hosszú ideig még a megye székhelyén, Szekszárdon sem működött kölcsönző, de Nagydorogon a földművesszövetkezet már"' régóta működteti ezt a részlegét. Háztartási gépek, növényvédő gépek ^ kölcsönözhetők az üzletben, de" ha éppen lakodalomra készül valamelyik falusi ház, a szükséges terítéket is megkaphatja a boltban; Nem jelent problémát a téli disznóöléshez szükséges kellékek kölcsönzése sem; Falun régebben mindig nagy nehézséget jelentett a téli tüzelő beszerzése. Ma már ez sem okoz különösebb problémát, mert a nagyobb helyeken a TÜZÉP kihelyezett telepei látják el a lakosságot. Ebben az évben különösen jó volt a tüzelőellátás a nagydorogi telepen, a lakosság minden igényét kielégítették. Mindenki kedve szerint válogathatott a szénfajtákban és tűzifa is volt bőven. A környék községeiben körülbelül 250-en főznek gáztűzhelyen, a propán-bután gáz segítségével. A szükséges gázpalackok cseréjét Pesten, Szekszárdon, Pécsett. Kaposvárott intézik el. A közeljövőben elkészül Nagydorogon a gázcseretelep, amely már ebben az évben a lakosság szolgálatába áll. Női, férfifodrászat is működik a községben és az elmúlt héten a női fodrászatban megkezdte működését a kozmetikai részleg. A hét községben számos motor- és gépkocsi-tulajdonos járműveinek javítása sem ütközik nehézségbe, mert autó—motorszerelő kisiparos dolgozik Nagydorogon. Az asztalosmunkák elvégzését a ktsz külön részlege vállalja. A férfiszabó-, a bádogos- és a kádármunkáknál azonban már fennakadás mutatkozik, mert ezek a szakmák mintha kihalófélben lennének. Sem a földművesszövetkezet, sem a ktsz nem rendelkezik a környéken ilyen részlegekkel, de sajnos még magánkisiparost sem találni. Ettől függetlenül a környék szolgáltatási rendszere az utóbbi időben már kielégítő. Igaz, hogy a falvak javítószolgálatában nagy problémát jelent, hogy az embereknek sokszor 10—15 kilométer távolságról kell, rádiójukat, kü- háztartási eszközeiket Nagydorogra vinni, de ez még mindig sokkal könnyebb, mintha mindenért a járás székhelyére mennének. A jövőben egyre bővül a szolgáltatás, szerte a megyében, és rövidesen már a legszükségesebb javításokat községen belül is megoldhatják majd. F. M. Újfajta mosógép A BNV egyik újdonsága a Hajdúsági Iparművek 201-es típusú háztartási mosógépe. A korábbi, jelenleg is forgalomban lévő típusokkal szemben, amelyeknél a keverőtárcsa hozza mozgásba a vizet és a mosandó textíliát, itt lengőlapátot alkalmaztak. E megoldás jobban kíméli a ruhát. A gép egyszerre két kilogramm (száraz állapotban mérve) ruhát képes kimosni, nyolc-tíz perc alatt, áram- fogyasztása feleannyi, mint a „hagyományos” mosógépé. Valószínűleg még az idén forgalom bahozzák. GYORS NÖVEKEDÉS Tíz évvel ezelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezetének népmozgalmi szakértői tüzetesein elemezték a népesedés növekedésének az egyes országokban megnyilvánuló tendenciáját. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld lakossága 50 év alatt (1950- től 2000-ig) legalább megkétszere_ ződik és körülbelül 5 milliárd lesz. Azóta a világ legtöbb országában a lakosság annyira megnövekedett, hogy a számításokon, módosításokat kellett eszközölni. Most a szakértők feltételezik, hogy a Föld lakossága 40 év alatt kétszereződik meg, így tehát 2000-re valószínűleg eléri a 6—6,5 milliárdot. Ha a lakosság száma a jövőben is egyre gyorsuló ütemben növekednék, akkor 2050-re elérné a 15 milliárdot, 2100-ra a 34—40 milliárdot, stb. A Föld méretei azonban korlátozottak. Ismeretes, hogy a Föld felszíne 510 millió négyzetkilométer. Ebből 361 millió négyzetkilométert tengerek borítanak és 149 millió négyzetkilométert foglal el a szárazföld. Ebből jelenleg csupán 125 millió négyzet- kilométer alkalmas arra, hogy emberek lakják. Hárommilliárdos lakosság és 125 millió négyzetkilométernyi lakható szárazföld esetén a világ lakosságának átlagsűrűsége négy_ zetkilométerenként 24 ember. Ä népsűrűség azonban gyakorlatilag igen nagy ingadozásokat mutat. A szárazföldnek óriási része csaknem lakatlan, s az átlagos népsűrűség e területeken négyzetkilométerenként csupán néhány ember. A világ legsűrűbben lakott részén, Nyugat- és Közép-Európában (a Szovjetunió európai részét nem számítva), a lakosság átlagsűrűsége négyzet- kilométerenként meghaladja a 80 főt. Nyugat-Európa legsűrűbben lakott országaiban (például Hollandiában), ahol kihasználatlan területek egyáltalán nincsenek, a népsűrűség meghaladja négyzet- kilométerenként a 350 főt. A nagyvárosokban és elővárosaikban a népsűrűség még ennél is magasabb. Itt rendszerint két- háromezer ember is jut egy-egy négyzetkilométerre. E városok központi kerületeiben éri el a népsűrűség a jelenlegi maximumot: egy-egy négyzetkilométerre 20—30 ezer ember jut. így tehát, ha 2000-re a lakosság száma eléri a 6,5 milliárd főt. akkor a száraz, földön (az Arktisz és az Antarktisz kivételével) a népsűrűség meghaladja majd a négyzetkilométerenkénti 50 főt. vagyis megközelíti Nyugat- és Közép-Európa jelenlegi népsűrűségét. Ez az első határ, amelyen túl az emberiségnek már meg kell válnia a nagvkiterjedésű erdőktől és rétektől, mindenütt áttérve arra az életmódra, amelv manapság Nyugat-Európa legsűrűbben lakott országaiban van. A lakosság számának ilyen mérvű növekedése közepette 2050-re a trópusi és a mérsékelt övezeteken a néosűrűség meg fogja haladni a néwzetkilométe- renkénti 120 főt. 2100-ra pedig a 300-at, vagyis megközelíti a mai Belgium, vagy Hollandia népsűrűségét. Ez a második határ, amelyen túl az emberiséenek az egész szárazföldön át kell térnie a városi életmódra. Természetesen a sarkvidéki területek birtokba vétele és mondjuk a világóceánnak a mesterséges szigetek sűrű hálózatával való befedése o számításokat lényegesen módosíthatja. Ámde 2300-ra a népsűrűség még akkor is el fogja érni a növekedés jelenlegi üteme mellett a mai városok népsűrűokfzét. ha a* emberiség a Föld felszínének mind az 510 millió négyzetkilométerét lakni fogja. A „NÉPESSÉGHIÁNY” PROBLÉMÁJA Sok nyugati tudóst igen aggaszt az a perspektíva, hogy 200—300 év múlva az egész földkerekségen városi népsűrűség lesz. Különösen azokat aggasztja, akik nem hisznek ekkora tömeg élelmezésének lehetőségében, akik nem hisznek abban a Ciolkovszkij által előre látott lehetőségekben, hogy az emberiség elterjedhet a naprendszerben, majd a galaktikának a bennünket körülvevő részében. Válójában az emberiség aligha fogja szembetalálni magát valaha is a Föld „túlnépesedésének” veszélyével. Komoly alapok vannak annak feltételezésére, hogy az emberiségnek inkább a „népességhiány” problémájával kell szembenéznie. Azzal a problémával, hogy az emberek milliárd- jadra lenne szükség a Föld és a naprendszer teljes birtokbavételét szolgáló nagyszabású tervek megvalósításához. A népesség növekedésének törvényei, az emberiség társadalmi fejlődésének valamennyi törvényéhez hasonlóan, egyáltalán nem megváltozhatatlan, nem örökérvényű törvények. Minden társadalmi, gazdasági formációnak megvan a maga népesedési törvénye. Láttuk, hogy a múltban a lakosság száma egyáltalán nem úgy növekedett, mint a jelen korban. Következésképpen a jövőben is ugyanolyan ösztönösen növekednék, mint jelenleg, akkor idővel elkerülhetetlenül bekövetkeznék a lelassulás, majd pedig a növekedés csaknem teljes megszűnése. Erre azért kerülne sor, mert az olyan tényezőkkel, mint a születési és halálozási arányszám, amelyekről eddig beszéltünk, más tényezők is kölcsönhatásba lépnének, elsősorban az emberek átlagéletkorának növekedése. Az egészségügy- sikerei ebben a tekintetben máris említésre méltó eredményekhez vezettek. A Szovjetunióban például az átlagéletkor a szovjet hatalom fennállásának 45 esztendeje alatt több mint kétszeresére, 32 esztendőről csaknem 70 esztendőre emelkedett (főleg a gyermekhalandóság hirtelen csökkenése révén). Más, gazdaságilag fejlett országokban az átlagéletkor meghaladta a 65 évet. Az elmaradott országokban az imperialista igából való fel- szabadulás és gazdasági-kulturális fejlődés arányában ugyancsak emelkedik a lakosság átlagélet- kora. S mindez olyan körülmények között megy végbe, amikor az egészségügy és a higiénia elemi szabályait távolról sem mindenütt és távolról sem teljes mértékben tartják meg, amikor még nem fejeződött be a fertőző betegségek elleni küzdelem, amikor a 14 évnél idősebb korban bekövetkező elhalálozások közül minden harmadiknak rák, érelmeszesedés, hipertónia, infarktus és más szív- érrendszerbeli betegség és daganat az okozója. Mi lesz, ha majd a világkommunizmus viszonyai között az egészségügy további sikerei folytán az egészségügy és a higiénia törvényei a földkerekségen minden ember számára megszokott szabályokká válnak, amikor végérvényesen megszűnik az egyik ember barbár kizsákmányolása a másik ember által, ha majd véglegesen legyőzzük a fertőzéses betegségeket és fokozatosan megszüntetjük a szív-érrendszerbeli és rákos megbetegedéseket? Az ember ilyen körülmények között nem az egészségét idő előtt aláásó betegségek következtében, hanem a szervezet általános elöregedése folytán, az úgynevezett természetes öregség következtében fog meghalni. Ez a természetes öregség a jelek szerint körülbelül a 150. és a 200. életév között (sőt, egyes tudósok véleménye szerint még később) következik majd be; Mivel azonban az ember átlag- életkora meghosszabbodik, következésképpen nagyobb lesz azon idős korosztályok rétege is, amelyek utódokat már nem állítanak, Sz. G. Sztrumilin akadémikus szerint végső soron ez a réteg olyan jelentős lehet, hogy az öregség következtében beálló természetes elhalálozások szinte — mondjuk 100, vagy 150 éves korban — megközelíti a születések számának szintjét (ezer lakosra számítva). A népesedés növekedésének leállása azonban az emberiség alkotóereje növekedésének lényeges lelassulásához, a Föld, majd pedig a naprendszer teljes birtokbavételében lehetőségeink jelentős korlátozásához vezetne. A kapitalista termelési mód keretei napjainkban automatikusan meghatározzák a „felesleges” emberek számát a földön. Az Egyesült Államokban például ez a szám immár hosszú évek óta állandó: 190 millió lakos közül körülbelül 20 millió a „fölösleges”. Ezek az emberek a munkanélküliek, és családtagjaik közül kerülnek ki. Az egész kapitalista világban e „fölösleges” emberek száma több tízmillió. A burzsoá közgazdászok is nagyon törik a fejüket azon, hogyan biztosítsák a felnövekvő ifjú nemzedékek újabb és újabb millióinak foglalkoztatottságát, amikor a termelés automatizálása szüntelenül és csaknem mindenütt csökkenti a munkahelyek számát. Ilyen társadalmi rendszerben a lakosság növekedése valóban csapás. Ebben a társadalomban megmutatkozik a kapitalista rendszer legégbekiáltóbb ellentmondása: maga az ember válik szükségtelenné. A népgazdaság tervszerű fejlesztése kizárja a „fölösleges” emberek megjelenésének lehetőségét. Az automatizálás nem a társadalmi termelésben foglalkoztatott személyek számának csökkenéséhez, hanem a munkanap megrövidítéséhez, a tudósok és művészek, a mérnökök és agronómusok, a pedagógusok és orvosok számának emelkedéséhez vezet. A Szovjetunióban és a szocialista országokban a lapok hasábjain és a hirdetőtáblákon állandóan szakmunkásokat keresnek..; Az új ipari építkezéseken és a szűzföldeken, a tajgai városokban és a sivatagi csatornáknál milliószámra van szükség egyre újabb és újabb munkáskezekre. A „túlnépesedés” problémája a kapitalista rendszerrel együtt meg fog szűnni. Az emberiség a kommunizmus viszonyai között a legszélesebb méretekben hozzá fog látni a sivatagok és az örök fagy honában lévő övezetek, a tajgák és dzsungelek, a világóceán, a naprendszer más bolygóinak meghódításához. S ugyanúgy, miként most a szovjet népnek, az alkotó emberek újabb millióira és millióira van szüksége, a kommunista emberiségnek is az emberek mil- liárdjaira és tízmilliárdjaira lesz szüksége a még grandiózusabb feladatok megvalósításához. Az emberiség nemcsak minőségi, hanem mennyiségi tekintetben is feltétlenül fejlődni fog, mivel ezt diktálják az emberiség alkotó ereje növekedésének érdekei. Valóban, hiszen már most. a kultúra fejlettségének mai szintjén lényegében a lakosság növekedésének egyre szélesebb körű szabályozása megy végbe, legalábbis családi méretekben. Mit mondanánk a jövőről, amikor majd kivirágzik a magas kultúrájú, az emberiség sorsáért nagy felelősséget érző emberek kommunista társadalma? Csupán azt, hogy a lakosság számának jelenlegi, túlnyomórészt ösztönös növekedését felváltja a tudatosan irányított növekedés, amely biztosítani fogja a Földön a legcélszerűbb népsűrűséget,
