Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-28 / 124. szám
1965. májas 28. TOLNA WEGYFJ NEPÜJSÄQ 3 Fehér foltok egy modern üzemben Korszerűsítik a sertéshizlalást A Dunaföldvári Kendergyár bútorlapüzemében nemrég leváltottak egy művezetőt. Azaz nem is váltották le, ő maga látta be, hogy képtelen az irányításra, kérte, hogy helyezzék más beosztásba. Most gépen dolgozik. A neve nem fontos, hiszen a gyárban úgyis tudják, kiről van szó. Végeredményben pedig nem ő a főszereplője a történetnek. Inkább maga a gyár, a gyári kollektíva. Egy új, korszerű üzem politikailag elmaradott kollektívája. Az eset pedig arra figyelmeztet, hogy sok még a tennivaló az üzemi demokrácia fehér foltjainak eltüntetése érdekében. Csacsi a versenytáblán ötletes versenytáblája van az üzemnek. A táblán felsorolják a négy műszakot (folyamatos termelést szerveztek tavaly az üzemben, vasárnap is dolgoznak, öt 4- kettes rendszerben, ezért van a három helvett négy műszak). Mindennap feltüntetik, hogy az előző napon — és összesítve a hónap elejétől — az egyes műszakok hogyan teljesítették termelési előirányzatukat. Az adatok felírása után következnek a kartontáblák, ezek már állandóan változtatják a helyüket. Amelyik műszak az első, az kapja a rakétát. A másodiké a repülőgép, a harmadik helyezést autóval jelzik, a negyedik, az utolsó pedig a felmálházott csacsit kapja. Nos, ez a bizonyos csacsi egészen addig, amíg nem kapott új művezetőt a műszak, szinte kibérelte a táblán a „D”-műszak helyét. A többi munkások gyakran gúnyolódtak a „D” asszonyaival. lányaival (többségben nők dolgoznak az üzemben), hogy „mikor adjátok már tovább a csacsit?”. A „D”-műszak nem nagyon adta. Előfordult az is, hogy az egvik. tréfás kedvű munkásnő egy marék szénát kötött a csacsi szája elé. hogy ne legyen már olyan kedvetlen. Amióta Puri László elvtárs, a gyár egyik legtapasztaltabb művezetője vette át a műszak vezetését, a csacsi igen ritka vendég a „D”-műszaknól. A műszak hol az első, hol a második. Utolsó már hetek óta nem volt. — Hogyan is mentek a dolgok azelőtt? Amikor a „D”-műszak dolgozott, gyakran akadozott az anyag- ellátás. Volt, amikor nem jött kintről a pozdoria, máskor meg „rávertek” a kintiek olyannyira, hogy eldugult a pozdorját szállító cső. Sok baj volt a minőséggel, ennek a műszaknak volt a legtöbb selejtje. Rosszul szervezték a munkát, ha valaki lazsált, elmaradt a felelősségre vonás. Puri elvtársnak — amikor megkapta a megbízást a „D”-műszak vezetésére —, első tfolga volt, hogy megértesse az emberekkel: itt komolyan kell dolgozni. Mert csak akkor lesz tervteljesítés, akkor lesz több pénz a borítékban. Ha bárkinek problémája van a munkával kapcsolatban, azonnal szólanyag miatt nem volt meg a kellő szilárdság, rugalmasság. „Robbantak” a lapok, selejtesek lettek. Itt kétszer annyi volt a selejt, mint a többi műszaknál. Most pedig, talán még annyi baj sincs, mint a többinél. — Hogyan vélekednek a térítők? — Azelőtt nem volt ritka eset, hogy végelszámoláskor négyszáz forintot kaptunk, a többi műszaknál pedig hat-hétszázat is. Rosz- szul mentek nálunk a dolgok. Most már annyit keresünk, mint a többiek — mondja Sebestyén Ferencné, terítő. — És mi volt az oka az alacsony keresetnek? — Hát kérem, mondjuk meg őszintén, mi itt is sokszor csak úgy összecsaptuk a munkát. Most jobban kell vigyázni, mert a művezető mindjárt szól, ha hibát lát. Az első hetekben bizony nehéz volt a rendet megszokni, de most már látjuk, hogy tulajdonképpen nem is dolgozunk többet Csak egyenletesebben. A változásról beszél Németh Lajosné, az üzem szakszervezeti bizalmija is. — Tudták akkor is, hogy hol a hiba? — Hát a vezetésben volt a baj — válaszol Némethné. — Aztán bínllták-e a vezetést? — Miért szóltunk volna? Hiszen a gyárvezetőség is tudta, hegy a művezetőnk nem megfelelő ember erre a posztra. — A térinél esi tanácskozások éppen azért vannak, hogy ott a munkások elmondják, hol látnak hibát, hol kellene javítani. — Nem szólt itt senki sem. Csak magunk között beszéltünk róla. Nem az én dolgom Legalább tíz munkásnővel beszéltem, az érdekelt, hogy lút- ták-e a hibákat. A válasz egyöntetű. Valamennyien látták, hogy nem jól mennek a dolgok. Azonban senki sem szólt. A kinti feladóállomáson — ahol a pozdorját „adják” fel a pneumatikus szállítóberendezésbe, az egyik asz- szony úgy vélekedik, hogy még csak egy éve van itt. hogyan is lenne mersze a föliebbvalóját bírálni. A másik, Soós Istvánná már rézebbi munkás, de véleménye lényegében ugyanaz. — Tudja kérem, egy üzemben nagyon könnyen ki lehet tolni az emberrel és aztán az illető nem is szólhat semmit. Én tizennégy hónapig bent voltam a csiszolónál, aztán kitettek ide, a rosszabb munkahelyre. Pedig nem is voltam nagyszájú. Mi lenne velem, ha bírálnék?. A D műszak hangulatát talán a legpontosabban az üzem legfelső emeletén „határozták” meg. — Kérem, hogy ott kívül mi történik, ahhoz nekem semmi közöm. Hogyan dói «óznak a többiek. pláne, hogy hogyan dolgozik a vezető, az nem az én dolgom. Ennek elbírálójára megvannak az illetékesek. Én azért felelek, hogy itt, ezen az ajtón belül mi történik. És én itt megállóm a helyemet — mondja igen határozott hangsúllyal Vajai Béláné, a hengeres osztályozó kezelője. — De hát attól is függ a keresetük, hogy a többiek hogyan dől. goznak. , — Igen, azt tudom, de azzal én nem törődhetek. így legalább nem lesz soha bajom. * A térképekről, ahol valamikor a még felderítetlen területeket jelezték, lassan már eltűnnek a fehér foltok. A művelődés fehér foltjai is eltűnőben vannak, egyre kevesebb az a terület, ahova még nem, vagy csak nagyon kis mértékben jut el a kultúra, bár itt van még jócskán tennivaló. Ha azonban az üzemi demokrácia elterjedésének „térképét” vizsgáljuk, sok fehér foltot találunk, ahol még az az „elv” uralkodik, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”, „nem az én dolgom, hogy a vezetők hogyan vezetnek, nem rám tartozik, hogy a szomszéd munkahelyen mit csinálnak”. És e fehér foltok eltüntetése nem megy máról holnapra és nem megy végbe adminisztratív Intézkedésekkel. Nem ott találhatók, ahol régi üzemi munkások dolgoznak, hanem inkább ott, ahol új munkások, főként eddig háztartásban dolgozó nők kerültek a termelésbe. És itt nemcsak a gazdasági, műszaki vezetőknek kell rávezetniük a munkásokat arra a felismerésre, hogy rajtuk is múlik, hogyan megv a munka, tőlük is függ, hogy idejében kijavítják-e a hibákat, hanem a pártszervezeteknek is szívós nevelőmunkát kell végezniök. Hogy egyszer s mindenkorra tudatává váljék minden munkásnak: Minden, ami az üzemben történik, rám is tartozik. Jantner János Á Sióba fulladt két ló Baleset történt tegnap délután a megáradt Sió harci szakaszán. A helyi termelőszövetkezet a megáradt Sió megfékezésére, gátépítési munkát végzett. Munka közben ifjú Lukács András harci lakos a kocsiba fogott két lovat a víz széléhez hajtotta, hogy megitassa őket. Eközben az egyik ló meglökte a másikat, és belesod- ródtak kocsistól együtt a mély folyómederbe. Ifjú Lukács András próbálta kimenteni a lovakat, de végül is felhagyott vele, s mintegy 4—5 méterről kiúszott a partra. Röviddel ezután a kocsit, majd a két lovat is elnyelték a zavaros hullámok. A mentési munkálatokra riasztották a szekszárdi tűzoltóságot, S bár gyorsan kiértek, már csak a vízbefult lovakat és kocsit tudták kimenteni a község lakosságának közreműködésével. a nagyszokolyi Béke Tsz-ben Az elmúlt évben 1200 hízott sertést adott el a nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet, az idén 1600-at akar értékesíteni. A számbeli gyarapodás mellett minőségi javítás is célja a szövetkezetnek, ezért rendbehozatták a hizlaldákat, egészségesebbé tették. A szövetkezet építőbrigádja lerakta téglával és betonozta mind a hat sertéshizlaldát. Azelőtt földes volt valamennyi és a gondozóknak is jóval nehezebb dolguk akadt. A téglát saját téglaégető- jében készítette a Béke Ttez. Egy alkalommal 33 ezer téglát égetnek és tavaly háromszor volt égetés. Az építőbrigád héttagú, egész évben építkezéseken dolgozik. Amikor nincs munkájuk a közös gazdaság majorjában, házaknál dolgoznak javításon, de építettek már új lakóházat is. V. Pap Ferenc tsz-tag OTP-kölcsönnel épít. kezett és a termelőszövetkezeti brigád vállalta a munkát. Igen szép, modem, minden követelménynek megfelelő, villaszerű az épület. Most azt tervezik köriil- falazzák három oldalról az úgynevezett dunaújvárosi színt, hogy alkalmas legyen aratás idején gabonatárolásra is. Második képünkön az egyik kétszáz férőhelyes hizlalda belső része látható, az önetető berendezési önitatót is építenek majd ebbe a hizlaldába és később fokozatosan a többi épületbe is, hogy minél jobb eredményeket érjenek el a süldőtenyésztés, ben és a hizlalásban. Gemenczi jón és akkor az intézkedés nem. marad el. Fokról fokra megváltozott a légkör, javult a helyzet. Kiderült. hogv nem áll lazsálókbó], henyélőkből a ,.D”-műszak, csak megfelelő vezetésre van szükség. Bárkit megkérdezünk, elismerően beszél a változásról. A gyár vezetői is, a „D”-műszak dolgozói is. Összecsaptuk a munkát — Korábban a legtöbb baj a ,,D”-műszakkal volt — mondja Barcza Mártonné, meó-vezető. — Gyártás közben is gyakran kell itt ellenőrizni a minőséget. Sokszor változik az anyag minősége, nedvességtartalma. Ilyenkor a művezetőnek módosítania kell a technológiát. Azelőtt hiába jeleztem, nem történt intézkedés. Sok hiba volt a kötőanyag-tartalommal. Aztán npm voltak egyenletes vastagságúak a lapok. A kevés kötőSikeres törzstenyésztés Faddon Régi hagyományai vannak Faddon az állattenyésztésnek, és ezt megtartották, sőt tovább fejlesztik a termelőszövetkezetben is. A Lenin Tsz tehenészete évek óta a megye közös gazdaságainak legiobb állományai közé tartozik. Kijelölték a szövetkezetei törzstenyésztő gazdaságnak és az Állattenyésztési Felügyelőség rendszeresen ellenőrzi a legjobb egyedek hozamát, illetve az utóbbi időben már minden törzskönyvezett szarvasmarha hozamait. Saját nevelésből egészen kiváló, 18—26 literes teheneket nevelt a szövetkezet, és az idén be- feieződik a tbc-mentesítés. Most selejtezték ki az utolsó 30 pozitív jószágot. A szerencsétlenség ügyében a vizsgálat még folyik. Új magyar találmány a vízellátás javítására Hazai kutatók világraszóló tudományos eljárást dolgoztak ki az élővizek ihatóvá tételére. Az „új" víz kristálytiszta, kitűnő ízű, kísérletekkel bizonyítottan egészséges. Az eljárás rendkívül olcsó: az ezer liter ivóvíz előállításához szükséges vegyszer ára mindössze két fillér. A víznyerés termelékenységét az eddig alkalmazott módszerekhez képest háromszorosára növeli. Az eljárás találmányként szabadalmaztatás alatt áll kilenc országban: Franciaországban. Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában. Belgiumban, Spanyolországban, NagyBritanniában, az Egyesült Államokban és Indiában. A legkomolyabb érdeklődés Franciaország részéről nyilvánul meg, francia cég jelentkezett elsőnek, amikor az új víznyerési módszer nyilvánosságra került. A találmány lényegében egy különleges összetételű vegyszer, amelyet létrehozói „szedozán”- nak neveztek el. A szedozán színe por alakban fehér, oldott állapotban enyhén sárga, s a kísérletek során lényegesen jobbnak fci^onvult az amerikai szeparán- pól. A szedozán alkálira zása nem leérvel űj beruházást. Vegyszerként fejti ki hatását, ezer liter vízhez 0,2—0,5 gramm mennyiségben adagolva — a korábban használatos kémiai szereknél lényegesen gyorsabb tisztulási se- b-' '—t tesz lehetővé. Az új eljárás a Bányászati Kutató Intézetben folytatott kísérletek eredménye, ahol a kutatási program keretében olyan vegyszerek előállítása szerepelt napirenden, amelyek alkalmazásával a bányavíz hasznosítása a korábbi eljárásoknál gyorsabbon, gazdaságosabban oldható meg. Az új találmány minden tekintetben nagy jelentőségű Magyarország i vóvíz-ellátásában. <K.)
