Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-25 / 121. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. május 25. IdŐmondás: hangyabolyból, buborékból meg reumából — Ez az idei év, ez gyönge. Más esztendőkben ilyenkor már erősebb szokott lenni a május. Erősebb, — mármint melegebb. Ez a tapasztalatom. Bezzeg tavaly! Az egy kiegyensúlyozott év volt ám! Időben és elegendő csapadék, nem úgy, mint most. Igaz, áprilisban esett, de az már túl sok volt. Meg aztán ilyent nem mindig láthat az ember, hogy májusban is foga legyen az időnek?! Hideg éghajlat járja mostanában. Ritka az ilyen, I Baráth István a kaidacsi------------------------ Aranykalász Termelőszövetkezet disznajait őrzi harmadmagával. Már hatodik éve ezt csinálja. S már ez a hu- szonkilencedik év, amit állandóan a szabadban tölt. Ismeri a természetet, bár azt mondja, nem sokat nézegeti, inkább csak akkor, ha a termés fejlődését szemléli, vagy ha a disznók után fut a tekintete. Tavasztól őszig, minden reggel kihajtja az állatokat a szabadba, már reggel hét óra felé, s kint marad velük alkonyaiig, ha közbe nem jön valami. — Mi jöhet közbe? — Hát, valami nagy eső. — Reggel látja-e már, hogy mikor van kilátás egy ilyen nagy esőre? — Ugye, látni azt a felhőkből. Mert hiába tornyosodnak, nem mindegyikből ered meg végül is az eső. — Melyikből ered? — Ami onnan, a hátunk mögül, Kajdacs felől jön. Annak a felhőnek mindig kiszakad a dunyhája, aztán esik belőle, sokszor annyira, hogy előbb haza kell terelni az állatot is. — És a szelet, hát azt látja-e így előre? — Azt már nehezen. Ugye az csapadéktalan, aztán nem tudja az ember úgy megállapítani. Legfeljebb, ha bevörösödik az ég Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz KŐMŰVES, kőművest kiszolgáló SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT, vizsgázott GÉPÉSZT. Bérezés teljesítménybér. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán Szek- szárd, Keselyüsi út 6. sz. alatt. (191) alja. Akkor szinte biztos a másnapi szeles idő. A szabadban élő ember ismeri a tájat, tudja a titokzatos jelek megfejtését. Ha alacsonyan repülnek a fecskék, lehet szép tiszta az égbolt, közel van már a nyári napból könnyen kirobbanó vihar. Ha az esőcseppek bugyborékot vetnek a tócsában —, nem kell sokáig ácsorogni az eresz alatt, hamarosan véget ér az eső. A hangyák sűrűn bamállanak egy bolyban, az annyit jelent: itt a nyomunkban a zivatar. I A reumás embernek nyi1------------------- lallik a beteg te strésze, a frissen operáltnak meg a sebe. Ilyenkor mondják az emberek: időváltozás lesz. S valóban, sok esetben hűvösre fordul ezután az idő. Tudják azt is, hogy amikor a nyári zivatar után felragyog a szivárvány az égen, akkor már a nap ragyog újra az égbolton rövidesen. — Beválik ez a sok „jóslás”, úgy általában? — Többségében be. A nyári vihar közeledtét érzi még a kutya is. Az Ügyes, aki itt szolgál Baráth István mellett, nyugtalanabb olyankor, haragosabban porol a disznókkal. — De, ha beválik ez a sok megérzés. akkor szó sem lehet jóslásról! — Tapasztalásból mondom én ezeket! Tudom, mert látom már, közel huszonkilenc teljes éve. Az égre néz az ember, már aki sok idejét tölti a szabadban, s megmondja, hány óra. Nem téved sokat, legfeljebb perceket, öt-tizet. — Hány óra van, Baráth bácsi? Baráth bácsi belenyúl a mellényzsebébe, s előveszi a láncon függő zsebórát, onnan mondja: „öt perc múlva három”. Mert, bár ismeri a falusi ember a természetet, de azért manapság reggel meghallgatja, hogy mit mond a rádió, meg elolvassa az újságban az előzetes prognózist is az időjárásról. Azt is észreveszi, ha a templom harangja előbb, vagy utóbb szólal meg, ha nem is a Nap járásából, de abból, hogy az ő hajszál pontosan járó karórája még nem mutatja a delet. Mert tapasztalásból jelzik az időt ezek az emberek — de azért ma már biztosabban, meg jobban hisznek a hivatalos jelzéseknek. 23. Az új élet központját ekkor Walter Ulbricht és csoportja képezte. A Központi Bizottság által kidolgozott koncepció alapján nekik kellett átvenni a vezetőszerepet az „első órák aktivistái” között. Megindult a közös munka a régi elvtársakkal, a szociáldemokrata párt haladó gondolkodású tagjaival és minden, az újjáépítésben részt venni akaró erővel. Walter Ulbricht mindjárt az első napokban felkereste a Chari- tét. A hatalmas kórház-komplexum pincéiben rettenetes látvány tárult szemei elé. A betegek, az orvosok és az ápolók egyaránt kétségbeesett hangulatban voltak. Úgy tűnt, hogy a káoszt soha többé nem lehet megszüntetni. És ekkor hirtelen a reményt vesz. tettek és a kétségbeesettek között megjelent egy ismeretlen ember. Megkérdezte, hogv ott van-e a jelenlevők között Sauer- bruch professzor. Egy idős úr emelkedett fel fáradtan; a híres tanár. Hosszú beszélgetésre került sor Walter Ulbrichttal. „Profesz- szor úr, Berlinben ezrével halnak meg az emberek, a betegek nagy része nem részesül ápolásban. Valaminek történnie kell” — mondotta. A beszélgetés végén Sauerbruch professzor kijelentette. hogy hajlandó egvüttmű- ködni az antifasiszta erőkkel a város újjáépítésében. Eközben burgonya- és gabonaszállítmányok érkeztek Berlinbe. A drága kincseket szovjet tehergépkocsik hozták, amelyek nemrégiben lőszert és harcoló vörösgárdistákat szállítottak. A győztesek segítsége mindenütt érződött. Ez önmagában azonban még nem volt elegendő. Fontos volt, hogy a lakosság maga találjon kiutat a katasztrófából. Gyorsabban. mint ahogy az ellátó üzemek a munkát újra megkezdték, kellett hozzákezdeni a demokratikus közigazgatás megszervezéséhez. Lichtenberg városnegyedben az „első órák aktivistái” maguk építették újjá üzemüket, a kenyérgyárat. Négy kemencében napi hatezer kenyeret sütöttek, a lisztet a szovjet katonák szállították. A vizet a Lösch-tóból hozták, mert a vízvezetékhálózat nem működött. A lakosságnak semmije sem volt, még a legegyszerűbb konyhai felszerelés is hiányzott. Berlin-Treptow egyik lőszergyárában egy öreg kommunista fémmunkás néhány emberrel hozzákezdett a munkához. Felszólíto- ták a környék lakóit, hogy a gyár régi munkásai jelentkezzenek. A kétezer közül kétszáz kereste fel az üzemet és vette fel ismét a munkát. De most már nem gránátokat, hanem fazekakat, lábasokat. serpenyőket és egyéb háztartási cikkeket gyártottak. Csak kevés esztergapad és fúrógép állt a rendelkezésükre, a nyersanyagot pedig fáradtságos munkával szedték össze a romhalmazok alól. Sok ilyen példa volt akkoriban Berlinben. Az Ulbricht-csoport tagjai, akik mindenütt ott voltak es igyekeztek a lakosságot az újjáépítésnek megnyerni, éjjelnappal készen álltak. A bénultság leküzdésére és a város békés újjáépítésére irányuló kezdeményezések Friedrichsfeldéből (ahol az Ulbricht-csoport május 8-án főhadiszállását felütötte) és a Berzavin vezérezredes vezetése alatt álló szovjet városparancsnokságtól indultak ki. Május 9-én Berlinbe érkezett A. I. Mikojan. Mint a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának elnökhelyettese, azt a megbízást kapta, hogy vizsgálja felül a berlini helyzetet. Rettenetes látvány tárult szemei elé. Utcák, utak jóformán egyáltalán nem léteztek, a romokon át kellett bukdácsolni, mindenütt holttestek, kiégett páncélosok, a városháza még égett, s rengeteg kenyérért, vízért könyörgő asszony és gyerek. Mikojan kijelentette: Erkölcsünk és a szovjet népek hagyományai a legyőzött ország békés lakosságával való emberi bánásmódot követelik meg. A szovjet megbízottak és az Ulbricht-csoport közös tanácskozáson hozott további intézkedéseket Berlin életének normalizálására. A szovjetek 25 millió birodalmi márka kölcsönt bocsátottak a városi önkormányzat rendelkezésére. A legfontosabb feladat volt a lakosság élelemmel való ellátása és az egészségügy, a közlekedés helyreállítása. A német és a szovjet kommunisták közötti szolidaritás, amelyből a német—szovjet barátság átfogó mozgalma kiindult, akcióba lépett Berlinben. SZABAD AZ ORSZÁG 1945. május 8-án Berlin felett nem sütött a nap. Az ég szürke és fátyolos volt, de az elővárosokban virágba borultak a fák, a levegő tele volt orgona- és jázminillattal. Mindenfelé a vörösgárdisták csoportjai, közöttük német civilek. Időnként énekszó hangzik, kiáltások: „vonja kaput” — „béke!” Nincs többé éjszakai bombázás és halálos rémület. Megszűnt a fasiszták és a Gestapo- hóhérok hatalma a nép fölött. A milliós város központjában minden kő, minden fal, a kiállott rémületre emlékeztet. Az Ad- lon-szálloda romjai még égnek. A Wilhelm Strasse teljesen elpusztult, egyetlen ház sem maradt. A birodalmi kancellária romjai között és a „hősök bunkerében” szakértők kutatnak. Vége a háborúnak, halotti maszkja kísérteties. Emst Kehler, berlini antifasisztát, az NKFD frontmegbizottját a szovjet parancsnokságra hivatják. Röviden közük vele, hogy kinevezték Berün-Mitte helyettes kerületi polgármesterévé. Szeretne ellentmondani, mert sohasem álmodott arról, hogy ilyen felelősségteljes funkcióval bízzák meg. A fasiszta közigazgatási apparátust feloszlatták. A Vörös Hadseregnek és a lakosságnak csak olyanok iránt van bizalma, akik politikailag és emberileg tiszták. Kehler körüljárja „birodalmát”. Nem talál mást, csak romokat és holttesteket. Engedélyt kap, hogy belépjen a birodalmi kanceüária épületébe. Az egyetlen sértetlen helyiség, paradox módon, Hitler dolgozószobája. Kehler tekintete a Führer padlón heverő földgömbjére esik. Miközben az utcák még lángban áünak, Ernst Kehler néhány férfival és nővel hozzálát az újjáépítéshez. Később a berlini postahálózat helyreállításával bízzák meg. A vezetők és a legfontosabb szakemberek elpusztították a berendezéseket, azután elmenekültek. Kehler először staféta postát szervez. gyalogos-összeköttetést az egyik postahivataltól a másikig. Gépkocsik még nincsenek. Az antifasiszták mindenütt hozzákezdenek a munkához. Mialatt Ernst Kehler szobájában a burgonya és a tej igazságos elosztásán törte a fejét, a íempelhofi repülőtéren két Douglas típusú repülőgép szállt le. Az egyikből Tedder repülő- marsall, Spaatz amerikai tábornok és Barrow amerikai tengernagy szált ki. Szokolovszkij hadseregtábornok és Berzarin vezérezredes a szövetségesek üdvözletére sietett. A szovjet haderők zenekara a két nemzet himnuszát játszotta. (Vége következik) SZÉPSÉG! BÁJ! KELLEM! kozmetikai mííheti/iink varázsa: arca üdeségét megőrzi, ha igénybe veszi szövetkezeteink kozmetikai szalonjait. SZÖVETKEZETI KOZMETIKAI RÉSZLEGEK: a megyeszékhelyen és a megye nagyobb községeiben. A kozmetika már nem luxus, hanem a dolgozó nő elsőrendű szükséglete Tegye igénybe a szövetkezeti kozmetikai részlegeket! (47)
