Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
1965. május 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG $ «MW5SSSS A könnyűipar pavilonjában mutatják be az állami ruházati ipar Az 1965. évi BNV mindenképpen figyelemre méltó gazdasági esemény hazánkban, fontos találkozója Európa iparának, és mérce a világszínvonalhoz, világszínvonalon. Ma negyven éve az első BNV-re ugyancsak a vásár izgalmas hangulata csalt sok ezer embert a fővárosba. Ma huszonöt éve, amikor 1940-ben a Szovjetunió először jött önálló kiállítóként, mint a világ első szocialista hatalma, még ma is emlékezetes azokban, akik akkor a fejlődő szovjet ipart látták, s akiknek hasonlítás! alapul a mostani szolgál... És húsz éve szabad hazánk A mi ip>arunk húsz évének tükre is a mostani BNV. Ez talán a vásáron nem is jut az ember eszébe, csak akikor, amikor otthon, az íróasztalnál összegezzük a látottakat. Mert mindjárt az első benyomás is ez: Itt nincs a fogyasztónak vásárlási „joga”, ámbár minden a vásárló, Az Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat egyik terméke a 120 tonna cement tárolására alkalmas siló. a fogyasztó érdekében történik. Pedig mennyi pénzt el lehetne költeni a magyar könnyűipar pavilonjában, a baráti országiak pavilonjaiban. Eltűntek az árukkal agyontömött pultok — ma szakosított rendezett és a kiállításra méltó darab kerülhet csak a pultra. Ma nincs vásári csecsebecse. Itt kifogástalan gépek, berendezések vannak — világszínvonalon. És bárhova megy az ember, mindenütt csak azt tapasztalja, a bemutatott áru hasznos, értékes, szép, a mostanában gyakran használt világszín vonal j elző mércét eléri. Mert ez a lényeg a mostani vásáron is. A gazdasági verseny, a ki ad többet, jobbat, olcsóbban gá kezd válni. És nincs az a hivalkodás — sajnos a magyar ipar gyakran tette, hogy beharangozott különböző termékeket, a vásáron be is mutatta, de a fogyasztóhoz soha nem került —. az az ámítás, hogy így, meg úgy csináljuk azt a gépet, és ekkor meg ekkor kerül már a fogyasztóhoz. Ez van, ezt adjuk, ebben a minőségben. Körülbelül ez a hangja a vásárnak. A rengeteg informátor mind a tárgyalási készséget várja a látogatótól, magyarul: üzletkötést. Pontosan elmagyarázza a Szovjetunió pavilonjában egy fiatal mérnök, hogyan működik a dub- nai atomberendezés, p>edig tudja, hogy nem veszel részecskegyorsítót, mint az a jugoszláv szakember, aki a tolóLapátos traktort kínálja neked. Pedig jó lenne tán mindegyik, az országnak. Az angliai Ford cég Cortina kocsiját éppúgy dicséri és alkuszik veled, mint a Mercedes-Benz cég embere, pedig e cégek csak nagy tételben szállítanak, s neked csak egy Ccrtínára fáj a fogad... Amikor az ember számvetést készít a BNV-n látottakról, természetes. hogy először a magyar vonatkozású tárgyaikat, termékeket idézi fel. A legemlékezetesebb, talán ilyen még soha nem volt, a könnyűipar bemutatója. Az áruk kiállítása, az ipar, és a termelőszektor csoportosítása áttekinthetővé, élvezetessé teszi a hatalmas pavilonban töltött időt. Talán a kiállítási csarnok világítási hiányosságai tűnnek fel a és a bejárati tükörnem csökkenti sem a Bonyhádi Cipőgyár, sem más üzemek kiváló termékének értékét, és világlszín vonalát. A KGM pavilonja, most is, mint mindig a vásárokon, széleskörű bemutató a hazai iparról. Szinte mindent kínálunk, ami a vasas-, a fémmel kapcsolatos szakmába vág. És örvendetes, mint a kiállítás informátorai tájékoztattak bennünket, már az első napon jelentős üzletkötések voltak, elsősorban a baráti országokkal, A magyar járműipar megbízható gép>ei, az építőipar gépesítésével kapcsolatos bemutató, a Találmányi Hivatal, a SZOT pavilonja minden egyes kiállítási tárgyával a magyar ipar magas színvonalát bizonyítja. Nagyon kár azonban, hogy egyes cikkeknél még most sem jutottunk ki a vásárkapun — a világszínvonallal. Ezer cég közül is a legnagyobb, a legimpozánsabb a Szovjetunió pavilonja, áruinak hatalmas sokasága, mind mennyiségi, mind választék tekintetében. A korábbi vásárokon megszoktuk a szovjet ipxartól, a darabos, nehézkes szerszámkészítő, termelőgépeket. Idén úgy tapasztaljuk a fogyasztási cikkek kerültek a szovjet kiállítás előterébe. Az ötletes gyermekjátékok, a kitűnő minőségű, és most már divatos női ruhák, textíliák, precíz háztartási gépek a szovjet ipar változásáról adnak számot. Az NDK gépipara, a bolgár — mezőgazdasági termények feldolgozására készített — gépek, a lengyel járműipar mind a látványosságok közé tartozik. És megcsodáljuk a jugoszláv ipar még nem látott kitűnő konfekcióit — a többi külföldi kiállító elsősorban a brit, olasz, és USA, cégek termékeinek kiváló minőségét... Az emlékezet azonban a több százezer termékből csak néhányat tud rögzíteni. Ilyenek: a belgák automata szövőgép>ei, a szovjet óriás dóser, és a 408-as Moszkvics ... S meg akad a szem az osztrák Steyer-Puck cég gazdag be mutatóján, a Haflinger mindenen járó kisterepjárón. És sokáig emlékezünk a magyar ipar hordozható sziázlóerős hajómotorjára, az Ikarus gyár egészségügyi kocsijaira. A laikus látogató vásárolni akar az olasz Ignis cég kishűtő- saekrényéből, a Skoda 1000 MB-n utazna haza. A Reinstahl és a Krupp cégek hatalmas berendezéseit csodálja, az indiai iparból szinte mindent beesomagoltatna. A vásár az vásár. Itt azonban a vásár már csak nagyban érdekes. Százezrekről beszélnek, persze dollárban, rubelban. És százas szériákat rendelnek ... A vásári forgatagot váró látogató, az elismerés után, mire végigtopogja a sok pavilont, örül ha kap valamelyik büfében egy px>hár sört. Mert a vendéglátás sajnos a mostani BNV-n sem közelítette meg a világszínvonalat. Pálkovács Jenő Fotó: Jantner Harmincöt nemzet zászlója a vásár főterén. BNV = világszínvonal Műiden látogató megnézi és megcsodálja a szovjet óriás-helikoptert. Részlet a hazai gépipar bemutatójáról.
