Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
c TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAö 1985. május 15. Mint már szokásommá vált most is egy jó tanáccsal kezdem a levelem. Mostanában sokat vitatkoznak a mi tudósaink, hogy nem kellő ütemfj. a népszaporulat. Ajánlottak ők sokféle gyógyszert ez ellen, de a legalapvetőbbre, a legjobbra sajnos nem gondoltak. Külföldi útjaim során sok mindennel találkoztam. Ezzel a következő napirenddel éppen a napokban hozott össze a sors. Gyorsan le is írom. Nevezzük az urat B-nek. Közismerten jó apa. Ez a vasámani napirendjéből is látható. Vasárnapi napirendjében a következők olvashatók: 8 óra: séta az első házasságomból való gyerekkel, 10 óra: séta a második házasságomból származó gyerekekkel, 10 óra: séta Klárika gyerekeivel, fél kettő: ebéd Zsófinál, lecketanulás a gyerekekkel. 3 óra: cukrászda a harmadik házasságomból származó gyerekekkel, 5 óra: séta a jelenlegi házasságomból származó gyerekekkel. 7 órától: bábszínház a többi gyerekekkel. Az angyalát, ha nálunk is elterjedne ez a napirend, akkor... Nos, mi lenne akkor? Akkor elmondhatnánk: megtaláltuk a népességcsökkenés elleni legjobb gyógyszert, ami nem más: mint egy ilyen jó apa, aki még a vasárnapját is feláldozza gyerekeiért. ö a gyerekeivel törődik és nem megy például a borzalmak báljába. Én elmentem, Párizsban rendezték meg. Hátborzongató volt. Képzeljen csak el egy férfit, aki megjelenik a bálban és a feje nem a helyén, hanem a hóna alatt van. Vagy egy másik: neki ugyan helyén van a feje, csak éppen a koponyája tátong. Be lehet látni. Látni az agyát. És ilyen körülmények között még voltak olyanok akiknek kedvük volt viccelődni is. Egy mellettem álló például azt mondta: „P.emek ötlet. Egy kis változtatással komolyan segítheti a képességek megállapítását. Csak bemegy az illető az igazgatóhoz, az benéz a nyitott koponyán és megállapítja: alkalmas-e a pályázó a kiszemelt posztra vagy sem.” Ez nem is rossz ötlet. Ha ezt megvalósítják: még kevesebb dolguk lesz a hivatali főnököknek. Nem kell-e minősítést készíteniök a beosztottakról, akije mindig elvárják, hogy a főnök lényegesen jobbat írjon róluk, mint amilyenek. Akkor nem az írás. hanem a nyitott koponya beszél majd. Legfeljebb lesznek olyanok, akik kijárják: vegyék szűkebbre a nyílást, hogy kevésbé lehessen belátni az agyukba. így azt a keveset többnek látják és.. És előfordulhat, akkor is Fáy András meséjének az ellenkezője. Fáy András meséjében ugyanis az ökör nem kapott hivatalt. És nem jár judo-tanfolyamra, sem mint ahogy a washingtoni Fehér Hqz és a szenátus minden titkárnője oda jár. Judózni tanulnak. Úgy látszik, hogy Amerikában is sokat foglalkoznak a titkárnőkkel a humoristák és így akarják megvédeni a titkárnőket a főnökeiktől. Öle ugyan azt mondják: a banditáktól, dé ismerni kell az amerikaiakat: ők Bismarcktól tanulták a diplomáciát. Bismarck ugyanis azt mondta, amikor megkérdezték tőle mi a diplomácia röviden: ..Szimulálni azt, ami nincs és disszimulálni azt ami van.” E szerint pedig a banditákat szimulálják, a főnököket pedig disszimulálják. Persze. amíg tudják. És meddig tart ez az amíg. Addig, amíg a feleségek rá nem jönnek, hogy a férjük már rég elolvasta az egyik virágüzlet kirakatában látható reklámszöveget, mely szerint: „Olyan olcsón adjuk a virágot, hogy már feleségének is vehet egy csokorral.” És. ha nem vesznek, akkor vége a disszimulálásnak. Mint ahogy vége a fogorvostól félő betegnek is. Amerikában ugyanis a fogorvosok érdemrendet alapítottak. Ezzel tüntetik ki a bátor pácienseket, harmadosztályú vitézségi érmet az kapja, aki szó nélkül állja a foghúzást, a másod- osztályút az, aki hősies magatartást tanúsít a fogfúróval szemben, az első osztályút pedig az, aki szisszenés nélkül fizeti ki a számlát. Az első kettőt azonos elv alapján lehetne kiadni nálunk is. Az első osztályút pedig az kaphatná meg. aki akkor sem sziszeg, ha SZTK-ra húzzák ki a fogát. De eltértem a tárgytól. Azt fejtegettem a levél elején, hogy milyen kitűnő ember ez a B. úr. Nem jár sehová, minden idejét a gyerekeinek szenteli. Ezért nem jár vendégségbe például Franciaországban. És másért sem. A francia fővárosban ugyanis új formákat öltött a vendéglátás. A barátokat gazdag büfé fogadja, amelynél mindenki saját ízlése és étvágya szerint szolgálja ki magát. A vendégek kis asztalokhoz ülnek és elfogyasztják a kiválasztott ételeket, majd a házigazda megjelenik az asztaloknál és beszedi az elfogyasztott ételek árát. Ezt nem javaslom bevezetni otthon, mert nálunk lesz olyan vendéglátó hely is hamarosan, ahol ki lesz írva: „Hitel nincs"! És, akkor mit csinál a kedves vendég? Megválogatja a vendéglátóit. És az olyan ember, mint B. úr nem sokat törődik a takarékossággal sem. Ö ugyanis eljutott a takarékosságnak abba a stádiumába, amikor már nincs miből megtakarítani. Ö még nem ott tart, ahol az amerikai Johnson elnök lánya, ki éppen a napokban panaszkodott nekem: „Képzelje olyan smucig az apám, hogy tegnap kénytelen voltam szólni a szobalánynak, vasalja ki a használt melltartómat!” íme, ilyen problémákkal küzd B. úr és ilyen a takarékosság Johnsonéknál. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Utazás gyaurok földjén a A világutazóhoz pénz kell, út levél, vízumok, és célszerű némi nyelvismeret is. Az a férfi, aki 25 és 50 éves kora között bejárta Anatóliát, Szíriát, Mezopotámiát, Iránt, az Arab-félszigetet, a Kaukázust, Dalmáciát, Szerbiát, Oláhországot, Moldvát, a Krim-félszi- getet, Erdélyt, Magyarországot, Ausztriát, Németországot, Hollandiát, Svédországot és Lengyel- országot, feltétlenül világutazónak számíthat. Evlia Cselebinek, Dervis Mohammed Zilli fiának, Melek Ahmed nagyvezir unoka- ] öccsének, a szép hangú müezzin- nek, IV. Murád szultán kedvelt- jének mindenesetre kevés pénzre volt szüksége utazásainál, útlevélre és vízumra pedig egyáltalán nem. Nyelvtudása kétségtelenül volt, törökül, arabul, perzsául, latinul és görögül beszélt. Többnyire a hódító hadak nyomában járt, de nem idegenkedett attól sem, hogy jól jövedelmező kisebb-nagyobb tatár portyázásokban személyesen részt vegyen. A látottakat azonban leírta, sőt — egyes nagyításait leszámítva —, keleti kollégáinál sokkal nagyobb, szinte statisztikusi pontossággal írta le. Az 1663. évi hadjárattal jutott el Tolna megyébe. A SZEGÉNYES BÁTASZÉK „Építője Ferdinánd magyar király. Nagyon, de nagyon virágzó város volt, az épületek nyomai ma is láthatók. Az 1529. évben, mikor a meggyilkolt Ibrahim pasa volt a nagyvezir, ezt a várat ostromolta, s mivel nehéz volt az elfoglalása, ezért az elfoglalás gényes háza van. Jelenleg épülőben van egy új fogadója, s néhány boltja, fürdője azonban nincs és e városka nemigen népes. Itt-ott szőlőkertjei vannak, valamennyi háza szűk”. Zuhogó esőben a hadnak négy órára volt szüksége, amíg elérte Szekszárdot. SZIK-HISZÁRI „A budai jeles emberek és a pécsi tudósok ezt Szik-hiszárinak mondják, csakhogy a szekszárdiak e név miatt nagyon elszomorodnak”. A költőien szomorúságnak nevezett lelkiállapot alighanem ízes káromkodásokban nyilvánulhatott, mert, bár a város bégjének 200 katonája és a padisahtól 123 400 ákcse különjövedelme volt, a Szik-hiszári mégsem jelentett kevesebbet, mint Kutyák- városa. Hogyan festett ez a megtisztelőén titulált emberi lakóhely? „Egy sétahelyes, magas dombon négyszögalakú, kőépületű vár. összesen nyolc tornya van, s áz egész kerülete hatszáz lépés... Környéke termékeny föld, némely helyen nádasok vannak, A várnak környékén kimagasló dombok. .. A város a vár felé hajló dombon fekszik, s ötszáz deszkatetejű, alacsony házból áll. Egy kicsiny, sötét fürdője, e fürdő útján túl egy cseréppel fedett fogadója van. Népe határszéli bos- nyák emberekből áll, s különösen barátságos emberek. E város mögött lévő halmokon és hegyeSzekszárd-palánk ekkoriban egy átkelőhelyeket őrző kis erődítményről volt nevezetes, melyet 1596-ban a te ök építettek. „Csupán egy ki, fogadója, néhány kertecskéje, néhány halfogó hálócskája van.” Itt — Allah nagyobb dicsőségére — az antialkoholista törökök semmilyen más vámot nem szedtek, mint: — borvámot. Nehezen érthető módon Palánktól Tolnáig négy óra hosszat tartott az út. TOLNAI HALASZOK „Tolnának kívül egy virágzó és díszes külvárosa van, összesen nyolcvan házzal, melyek mind a Duna partján élő keresztények házai.” A tolnaiak halászok voltak. „Tavasszal, ha a Duna folyó kiárad, Tolna tava megtelik s tengerré lesz, benne a halászat hét hónapig tart. Külön felügyelőség, melynek jövedelmét a határszéli katonaságra írták.” Ilyesformán a halászoknak nem sok hasznuk lehetett munkájukból. A tolnai tó pedig nyilván a Duna környező öntéseit, az akkori lápvilágot jelenti. A PAKSI SZŐLŐK Tolnától Paksig a rossz, sáros úton öt óra hosszat menetelt, lovagolt, szekerezett a hadsereg. Paks erőssége 1529-ben elpusztult és alighanem elekor halt meg „Arkods Baba, hitharcos, tökéletes egyén”, akinek sírja ebben az időben már muzulmán búcsújáróhely volt. Az újjáépített várban kétszáz katona tanyázott, akik a régi kolostorból átépített dzsámiban dicsérték Allahot. után lerombolta a várat... Kül- ken mind rózsaligetes szőlők, ker- városa is lakott hely, összesen öt- tek és folyóvizek vannak, leve- ven, deszkatetejű, alacsony, sze- gője, vize és vára kellemes”. MORZSÁK SKÓT AZ ÓCEÁNIÁKON New York kikötőjébe érkezik a hatalmas óceánjáró. A skót és a felesége a fedélzeten nézelődnek. Észrevesznek egy békaem- bért, aki éppen partra mászik. A skót dühösen szól a feleségéhez: — Nahát, ha tudtam volna, hogy gyalog is lehet jönni. .. I — halottakról nem illik rosszat mondani, de azért most már be- '. vallom neked, ha nem szeretné- I lek annyira, bizony nem egyeztem volna bele, hogy ez az elviselhetetlen bácsikád nálunk lakjon. A feleség szeme kerekre nyílik. — Hogyhogy? Hát nem a te bácsi kád volt? SEJK A DIVATBEMUTATÓN A sejknek nagyon tetszett a divatbemutató. így szól az igazgatóhoz ; — Megveszem az egész kollekciót. Természetesen manökenekkel együtt. SZABADSÁG előtt — Te hol töltőd az idén a szabadságodat? — A szabadság nekem sohasem jelent problémát. — Hogyhogy? — A főnök eldönti, hogy mikor megyek szabadságra, és a feleségem, hogy hová. * KÉSŐ Az apa azt mondja 16 éves lányának: — Ha megígéred, hogy 18 éves korodig nem kezdesz dohányozni, akkor 18. születésnapodra kapsz 2000 forintot. A lány egy kicsit gondolkodik. — Nem vállalom. Két év az túl hosszú idő. Az apa ekkor 13 éves kisebbik lányához fordul: — És te belemennél a dologba? — Kár. hogy nem szóltál előbb, apuka. * TEMETÉS UTÄN A házaspár hazatér a nagybácsi temetéséről, aki éveken keresztül náluk lakott.- — Tudod — szólal meg a férj ERÉNY Két vénkisasszony nézelődik az ablakbóL Látják, hogy az udvaron a kakas kerget egy tyúkot A tyúk kiszalad az úttestre, arra jön egy autó és elüti a tyúkot. — Láttad? — kiált az egyik vénkisasszony izgatottan. — Inkább a halált választotta! * ■ SÍRFELIRAT Felirat a hipochonder sírján: „Na látjátok! Ugye megmondtam. hogy beteg vagyok!” ■» ARIZONAI TÖRTÉNET Egy turista azt kérdezi az arizonai farmertől: — Igaz-e, hogy errefelé olyan rendkívül egészséges a levegő? — De még mennyire. Amikor én idekerültem, könnyű voltam, mint a pihe, annyi erőm sem volt, hogy végigmenjek a szobán, most meg nézzen rám, micsoda izmos fickó lettem. — Hát ez nagyszerű. És milyen régen él itt? — Milyen régen? Itt születtem. * A KÜLFÖLD HUMORA Tanár: Mondd meg nekem, mi történik azzal a vasdarabbal, amit künn hagyunk az esőben. — Megrozsdnsodik. — Hát ha aranyat hagyunk ott? — Eltűnik, „Paksnak összesen kétszáz deszkazsindellyel fedett, szegényes, nyomorult viskója van. A város mögött sok szöllő van s az egész hadsereg szöllőt edde- gélve vonult át. Kellemes és jó levegőjű hely ez is, népe különösen barátságos s néhány beteget házaikban fogadtak és gyógyították őket.” Próbáltak volna mást csinálni. Innen Dunaföldvárra vonultak, ami ekkoriban Budától délre a legerősebb Duna-menti török vár volt. Büszkesége „az ég csúcsáig emelkedő, négyszögletes, erős építkezésű, szép torony.” Emellett még három fal és két igen mély árok védte^ Evlia Cselebinek már akkor feltűnt a község ma sem csekély kiterjedése, amit azzal érzékeltetett, hogy a temetők mind a falakon belül vannak. Megemlíti, hogy a híres földvári vásárokra évente egyszer 5—10 000 ember is eljön. Az utazó egy későbbi tatár portyázás során megyénkben még Simon tornyára is eljutott. Erről azonban nem volt több megjegyeznivalója, mint hogy erős, nagy jövedelmű vár. A DERÉK MAGYAROK Evlia Csalebinek a németekről nem volt különösebben jó véleménye, sőt azt is észrevette, hogy a magyarok és németek kölcsönösen mennyire utálják egymást. Rólunk így összegezte véleményét: „A magyar nép országa gyenge, de jó asztaluk van s a vendéget igen szeretik. Vitéz nép. Tisztán járnak, tisztán étkeznek, a vendégre különös figyelmet fordítanak. Szóval a magyarok jótermé- szetűek, reggelenként épp úgy tiszttára megmossák az arcukat, mint az oszmanlik.” Allah legyen nekik irgalmas! Ordas Iván
