Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-09 / 84. szám
196S. április 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Mennyi "SSŰS9 a túlórából ? Elüti a négyet az óraszerkezet. Leállítják a gépeket, tisztára törlik a munkapadokat az üzemekben, gyárakban. A munkások indulnak az öltözőkbe, s sietnek a családhoz haza, vagy ki-ki a dolgára. Az adminisztratív dolgozók összehajtják a kimutatást, elteszik a tollat, ceruzát — megvár mindenkit a munkája holnap is. Megvár, az igaz, de nem mindig! Ilyenkor kerül sor a túlórára. A túlórára, amelyről beszélgetünk dr. Szilcz Ákos megyei főügyésszel és dr. Deák Konráddal, a megyei főügyészség csoportvezető ügyészével. — Mennyiben tartoznak a túlórák, s általában a túlóráztatás a megyei főügyészségre? — A túlóráztatással több jogszabály foglalkozik — mondja dr. Szilcz Ákos. — Az ügyészség feladatkörébe tartozik a rendeletek, jogszabályok betartásának az ellenőrzése. Azt vizsgáljuk, hogy adminisztratív szempontból megfelelően történt-e a túlóráztatás elrendelése, a helyi szakszervezeti bizottság hozzájárult-e, gazdaságilag indokolják-e a túlmunkát, s személyenként mennyiségileg betartják-e az üzemek vezetői a rendeletekben engedélyezett óraszámokat. — Milyenek a Tolna megyei tapasztalatok? váncsiak, amikor utóvizsgálatot végeztek. Sajnos a kapott kép változatlan volt, ha lehet, még rosszabb, mint az előző. Egy negyed év alatt a tervezett túlóraszám, a valóságban valamivel több mint duplájára emelkedett. Olyan dolgozók is voltak, akik 40—49 órával töltöttek többet munkahelyükön. De hasonló helyzet uralkodik a körzeti sütőipari vállalatoknál is. — Mivel indokolták ezt a túllépést a nagymányoki gyár vezetői? — Az üzem korszerűtlen berendezéseire hivatkoztak, és arra, hogy a tervüket ilyen körülmények között is teljesíteni akarják. Gazdasági, szervezési, nyersanyagellátási, szállítási problémákat emlegettek. — Ilyen esetekben mit tesz az ügyészség? — A járásiak jelentették a megyei főügyészségre a dolgot. Mi pedig — mivel a vállalatok operatív életébe nem avatkozunk —, a legfőbb ügyészséghez és a gyár felettes szervéhez továbbítottuk az észrevételeinket. Válaszukat várjuk. — Ezenkívül többet nem tehet az ügyészség ezekben az esetekben? — Fegyelmi felelősségrevonást is kezdeményezhetünk. Ezt azonban csak azokkal a munkahelyi vezetőkkel alkalmaznánk, akik alapos gazdasági indok nélkül köteleznék dolgozóikat a túlmunkára. Ilyen esettel azonban még nem találkoztunk. S hogy valószínűleg nem is fordul elő a inegye üzemeiben ilyen visszaélés, annak bizonyítását látjuk abban is, hogy panasznapjainkon ilyen irányú bejelentésekkel még soha sem kellett foglalkoznunk. — Milyen gyakorlati haszna van ennek a munkának? — Igaz, hogy itt helyben mi nem avatkozhatunk gazdasági ügyekbe, s intézkedéseket sem hozhatunk. Viszont a kirívóbb, az „érdekesebb” eseteket a legfőbb ügyészségnek jelentjük, amelynek hatáskörébe tartozik, hogy a felsőbb hatóságoknak olyan javaslatokat tegyen, amelyek túlórák csökkentését eredményezhetik. — Most különben csak a szélsőséges esetekről beszéltünk, mert a valóságban, ha nem is nagymértékben és mindenütt, de megyei szinten valamelyest csökkent a túlórák száma az utóbbi fél évben. Ez egyaránt érdeke a dolgozóknak és a vállalatoknak is, hiszen elsősorban a munkaidő teljes kihasználásával kell megoldani a termelési feladatokat. M. É. — A közelmúltban végeztünk néhány vizsgálatot a témában. Általános eredményük, hogy a rendeletek által megengedett óraszámnál — amely általában az üzemekben 8, az időszakos jellegű munkáknál 12 óra havonta — egyes dolgozók több túlórát végeznek. — Dr. Deák Konrád kezébe futnak össze a járási ügyészségek ilyen jellegű vizsgálati jelentései. — Esetenként előfordult, hogy a szakszervezeti bizottság írásbeli hozzájárulása nem volt meg, de ezeken a helyeken szóbeli beleegyezésről tanúskodtak. — Néhány konkrét példát is hallhatnánk talán? — A bonyhádi járási ügyészség a múlt év során két ízben is felülvizsgálta a nagymányoki brikettgyári túlóráztatást Az első esetben felszólalással élt, amelyben leírt hiányosságokat a vállalat vezetősége is elismerte. Az ezt követő változásra lettek volna kíelpártolt falusi fiatalok bizonyos része pontosan azért tér majd vissza, mert ebben a munkamódszerben van fantázia!) Balogh Zsigmond a következőket mondta: — Az a legjobb foglalkozás, ami leköti az ember figyelmét, izgalmat, örömet talál benne. Én az enyémet ilyennek tartom. Szerelő vagyok, s amíg egy rossz gépben meg nem találom a hibát, addig az ennivaló sem esik jól. Ha újra kezdeném, megint szerelő lennék. Mátrai Gyuszi, a brigádvezető, aki korábban íróasztal mellett is dolgozott, igen lesújtóan beszélt a különösebb képzettséget nem igénylő irodai munkáról. Válasza viszont érdekes: — Nem tartom szakmánkat a világ közepének. Engem a híradástechnika jobban leköt, azt mindennél többre becsülöm. Nézzék, van olyan szakma amelyik önti a pénzt, de én ennek ellenére azt mondom: nem a pénz a minden. Szeresse az ember amit csinál, ez a leglényegesebb. A vélemények a brigád általános nézetét tükrözik. Még arra is rámutatnak, hogy inkább azokat a szakmákat tartják rangosabbnak, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak a termeléssel, s látszik is gyorsabban az eredményük. Az már a következő lépcső, hogy a különböző munka- területek egymást kiegészítő ösz- szefüggését is lássák. Most még Ankét a felesleges készletek értékesítéséről A takarékos gazdálkodásnak fontos feltétele, hogy a vállalatok akadályozzák meg a felesleges készletek keletkezését és ameny- nyiben ez mégis bekövetkezik, azokat mielőbb értékesítsék, adják át olyan vállalatoknak, amelyeknek szükségük van ez anyagokra, gépekre. Az év elején ennek elősegítésére, megkönnyítésére több központi utasítás, rendelet jelent meg, többek közt a 114/1965. PM—OT együttes utasítás, amely szerint a vállalatok felesleges készleteiket bármely állami vállalat részére, külön engedély nélkül, a vevővel közösen megállapított áron értékesíthetik és az ennek következtében előállított árveszteséget az illetékes bankfiók megtéríti. csak a tervet és a kidolgozott technológiát tartják szakmájukhoz méltónak, de nem látják különösebb értelmét még a nagyon fontos és az ő munkájukat is segítő elemzéseknek, értékeléseknek. Ez talán minden gyakorlati embernél így van. A gyakorlatiasság indított bennünket annak a kérdésnek a feltevésére, hogy kinek mi a véleménye a magyar mezőgazdaság jelenéről? Vecsei Márton: — Én a jelent és a jövőt a komplex-megoldásban látom. Jó munkára ösztönöz az, ahogy a mi brigádunk dolgozik. Érdekelt mindenki abban, hogy sokat termeljen. Balogh Zsigmond véleménye gondolatokat ébresztő. Eltűnődve komoly aggodalommal sorolta: — Sok a hiba az alkatrész- ellátásban, több speciális munkagépre lenne szükség. — És mi a véleményük a termelőszövetkezetekről ? — Úgy vannak, mint az állami gazdaságok voltak a kezdéskor. Nem mindegyik, úgy tudjuk, sok a jó termelőszövetkezet. Szépen kialakul majd a szövetkezetekben is minden. Ez azonban nem kis részben az embereken múlik... — mondja Vecsei József. Hosszabb ideig beszélgettünk erről a témáról. Legközelebb azt mondjuk el, amit a mezőgazdaság múltjáról, jelenéről, jövőjéről hallottunk. Szekulity Péter — Kónya József A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat, amely tizenegy éve segíti a vállalatok munkáját a felesleges készletek, használaton kívüli gépek értékesítésével kapcsolatban, most az eddiginél intenzívebben kapcsolódik be e tevékenységbe. A vállalat április 13-án, kedden délelőtt tíz órakor Pécsett, a városi művelődési ház (Déryné u. 18.) különtermében ankétot rendez, amelyre meghívta a Tolna és Baranya megyei vállalatok képviselőit. Az ankéton beszélik meg a jogszabályok helyes értelmezését, az eddigi tapasztalatokat, tájékoztatják a résztvevőket a felesleges készletek gyors és eredményes értékesítésének lehetőségeiről, javaslatokat kémek a jobb munkára, együttműködésre. Az ankéton nemcsak általános kérdésekről lesz szó, hanem a vállalatok képviselői konkrét bejelentéseket is tehetnek értékesítendő készleteikről. Ez esetben a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat szakemberei a megbeszélés utáni napokban felkeresik a vállalatokat és felesleges készleteikre a rendeléseket megadják. Új módszer a talajjavításra Dr. Bélák Sándor, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Keszthelyi Arártudományi Főiskola rektora befejezte tízéves kísérletsorozatát, komplex módszert dolgozott ki az őrségi savanyú, erodált erdőtalajok javítására. Zala és Vas megyében ez a talajtípus 320 000 holdat foglal el. A kutató három szakaszban határozta meg a talajjavítási tennivalókat. Elsődleges a mechanikai talajjavítás: altalaj lazítással, vakonddrénezéssel feltörik a vízzáró rétegeket, s utat nyitnak a csapadéknak a mélyebb földrétegek felé. A második szakaszban a kémiai javítás kerül sorra, holdanként egy vagon mésszel változtatják meg a talaj összetételét. Ezt követi a biológiai talajjavítás, amely magában foglalja a különböző összetételű szerves és műtrágyák alkalmazását. Az első évben 30 000 hold kedvezőtlen adottságait változtatják meg. A tervek szerint 8—10 éven belül átalakítják az Őrség vidékét. LABDAGYÁR SIMON TORNYÁN Két évvel ezelőtt, 1963. elején kezdődött meg a börlabda-gyár- tás a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál. Lévay József főmérnöknek és társainak nagy jelentőségű újításával hasítékbőrökből készítik a labdabőrt és ezt az anyagot dolgozzák fel a vállalat labdavarrói. Az új anyag nemcsak olcsóbb, mint a régebben használt színbőr. hanem tartósabb, kopásállóbb, színtartóbb is. A simontornyai labda ma már eljut a világ minden részébe, egyre keresettebb cikk a világpiacon. Az első két évben hetvenkétezret exportáltak, az idei előirányzat nyolcvanezer, de a külkereskedelem szakemberei szerint el lehetne adni ennek öt—hatszorosát is. Nemcsak tartósak, hanem szépek is a simontornyai labdák. Jelenleg kilencféle színben, színárnyalatban állítják elő a labdabőrö- ket és e színeket variálják a labdakészítésnél. Harmincféle fazon — a tizenkettőtől a harminckét szeletesig —, a színvariációkat meg talán nem is lehetne összeszámlálni. Olyanra készítik, amilyenre a megrendelő kéri. Ha a csapatszíneket kéri a labdára, azt is megkaphatja. Az úgynevezett tv-meccseken — amit a televízió közvetít — rendszerint a fekete—fehér pettyes labdákat használják. Csehszlovákiába nemrég ugyancsak szállítottak pettyes labdákat, fehér alapon meggypiros pettyekkel. Ma szétszórtan, a község különböző részeiben vannak a műhelyek. a bedolgozók pedig otthon varrják a labdákat. De épül már az új üzem, ahol lehetővé válik a részleg összevonása és a termelés további növelése is. A labdavarrók többsége otthon dolgozik, néhányan azonban itt a vállalat műhelyében. A bedolgozók közt akadnak régi labdavarrók, de a többség most tanulta, vagy tanulja a mesterséget. A Az utolsó simítások: a kikészítőben Farkas Teréz a fonalat festi be a varratoknál. Ez a szállítmány, amelynek csomago- lásán Szűcs Mária dolgozik, szovjet megrendelésre készült.
