Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-06 / 81. szám
4 TÖtÄÄ WEGYET NfiPÜJSAG 1965. április 6: ÉPÜLŐ HAZÁNK Felépült a nyugdíjasok háza Szíg den. A korszerű, csupafény épület 54 összkomfortos lakásába f 1 g idős, magános emberek köl- ________tűztek be.____________________ G AZDASÁGI ALAPFOGALMAK ▲ vállalat jövedelmezősége A vállalatok az általuk előállított termékeket értékesítik. Ha a termék további ipari felhasználásra kerül (mint pl- öntöttvas, lemezek, csövek vagy szerszámgépek) akkor a vevő egy másik termelővállalat, ha viszont fogyasztási cikk (mint pl. cukor, kenyér, készruha, háztartási gép, stb.) akkor kereskedelmi vállalatok vásárolják meg. A gyártó vállalat azonban mindegyik esetben megkapja termékeiért a központilag megállapított árat. (Az állami vállalatok persze nem készpénzzel fizetnek, hanem a Nemzeti Banknál minden vállalat számára külön vezetett számlákon írják át a megfelelő ösz- szegeket.) Ha összeszámoljuk egy vállalat egy év alatt megtermelt termékeiért kapott összegeket, ez az évi árbevétel. A vállalatnak természetesen kiadásai is voltak a termelés során (nyersanyagok, energia, bérköltségek stb.) ezeket le kell vonni a bevételekből. Ami marad, az a társadalom tiszta jövedelme — hiszen a vállalat társadalmi tulajdonban van. Az állam ennek a társadalmi tiszta jövedelemnek egy részét a vállalatnál hagyja, másik részét elvonja. Ez a rész az állami költségvetés bevételeinek egyik forrása. A tiszta jövedelem nagyobbik felének elvonása a gyakorlatban kétféle módszer segítségével történik. A vállalatok mindenekelőtt kötelesek befizetni forgalmi adót az államnak. Ami a tiszta jövedelemből ezután marad, azt nevezzük tulajdonképpen vállalati nyereségnek. Ha kiszámítjuk, hogy ez a nyereség hány százaléka a vállalat önköltségének megkapjuk a nyereség- hányadot, amely fontos mutatója a vállalat jövedelmezőségének, másképpen rentabilitásának. A vállalat annál jövedelmezőbb. minél kevesebb befektetéssel, ráfordítással éri el az előírt termelési eredményt, ha a rendelkezésére álló termelési eszközöket a korábbinál termelékenyebben, nagyobb eredményt produkálva használja fel. A nyereség egy részét a vállalat köteles az államnak befizetni, de másik része fölött maga rendelkezik. Ha a vállalat jól dolgozik, takarékoskodik, csökkenti az önköltséget, nagyobb lesz a nyereség és természetesen a vállalatnál maradó rész is. Mivel a nyereségnek ebből a részéből fizetik pl: a nyereségrészesedést, és az anyagi ösztönzésre szolgáló más összegeket, a vállalat dolgozói anyagilag is érdekeltek az önköltség csökkentésében, a takarékosabb gazdálkodásban, a munka termelékenységének javulásában. B. Gy. 25. — Egyelőre kevés okom van, tábornok elvtárs, ha megengedi, el is mondom. A negyedik határsértő nyomai nem tetszenek sem nekem, sem Szmoljarcsuk törzs- őrmesternek. Miért jött át a határsávon gumiszőnyegen? Hogy eltüntesse a nyomait. De miért nem tüntette el a nyomokat később, a szőlőben? Azért, mert a kemény földön a határőrök már nem tudj,ák megállapítani, hozott-e magával terhet, vagy sem. Egyszóval, tábornok elvtárs, nekem és Szmoljarcsuknak az a gyanúnk, hogy Grab nem egyedül jött át a határon. Gromada végighallgatta a határőrség parancsnokát, és örült annak, hogy a kapitány és a nyomkereső Szmoljarcsuk a maguk módján ugyanarra a következtetésre jutottak, mint a körlet vezérkara. — Hol van most Szmoljarcsuk törzsőrmester ? — Grab nyomait tanulmányozza. Idehívjam? Gromada igenlően bólintott. Néhány perc múlva a híres nyomkereső kipirult arccal, lihegve futott a parancsnokához. Kezében két kis bátyút szorongatott. — Tábornok elvtárs, parancsára megjelent Szmoljarcsuk törzs- őrmester. — Jelentse kérem, mi újat sikerült kiderítenie. — Érdekes nyomot fedeztem fel — kezdte lassan Szmoljarcsuk. — Hol, milyen nyomról beszél? — Ott — mutatott Szmoljarcsuk a „Hajnal a Tisza felett” kolhoz szőleje felé —, a fészerben. — Miféle nyomot? — Ugyanazt a nyomot: huszonhat centiméter... azé a határ- sértőé, aki megmérgezte magát. — Grabé. Mi van vele? — Először nem vettük figyelembe, pedig nagy jelentősége van. Tessék idenézni!. ffiifliztincric ÍRTA: HUNVADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR Szmoljarcsuk kibontotta az egyik batyut, s gipszlenyomatokat rakott ki a földre. Elöl volt két párhuzamos kézfej és mögötte két láb. — Látja, tábornok elvtárs, a negyedik határsértő négykézláb pihent. — És, és? — kérdezte Gromada türelmetlenül. — Egy másik helyen, 192 méterre' ettől a nyomtól, még egy üyen nyomot találtam, a határ- sértő ismét négykézláb pihent. A negyedik ilyen nyom 210 méterre volt. A fészerben, az előző nyomok mellett, egy másik ember lábnyomai is megjelentek. Először állt, aztán leguggolt és a kezére támaszkodott. A nedves talajban világosan megmaradt a keze nyoma. Tessék! Felmerül a kérdés: ez a nyom honnan jött? Azt gondolom, tábornok elvtárs, hogy Grab a hátán vitt valakit. A törzsőrmester kibontotta a másik batyut, és Gromada még három gipszlenyomatot vett észre. — Ezek a Grab hátán jött határsértőnek a kéz- és láblenyomatai. A fele utat láthatatlan emberként tette meg, de egy helyen hibázott, és nyomot hagyott. Gromada komoran nézte a lenyomatokat. — Ez katonacsizma lenyomata! — jelentette ki némi csalódással. — Úgy van. Az ötödiknek katonacsizmája volt. — És mi bizonyítja, hogy ez nem egy határőr lábának a nyoma? — Erre is van bizonyíték tábornok elvtárs. A nyomozó, az őrsparancsnok és azok a határőrök, akik azon az éjszakán a fészerben jártak, köpött csizmát viseltek, ez a csizma egészen új volt. Látja, milyen pontos a saroklenyomat? Minden szög világosan látható rajta. — Köszönöm Szmoljarcsuk elvtárs! — mondta Gromada és kezet nyújtott a törzsőrmesternek. „Igen most valóban a »nagy vad« jelent meg a láthatáron” — gondolta magában. Clark még aznap szerzett egy kerékpárt, vásárolt egy csokor orgonát, odákötötte a kormányhoz, és elindult délkelet felé, a Tisza irányába. Az úton a jobbról és balról kéklő Kárpátok, a zölden hullámzó őszi vetés jókedvre derítették. Clark nótára gyújtott: „Vándormadarak repülnek...” A kerékpáron Iván Belograj ült, a tavaszi reggelnek Iván Belograj örült, és ugyancsak Belog- rajnak volt nótás kedve attól, hogy hamarosan találkozik Teréziával. Clark egy harmadik személy szemével éberen figyelte saját magát: „Jól játszod a szerepedet, derék fiú vagy!” A „Hajnal a Tisza felett” kolhoz földjei a magyar—szovjet határ mentén terültek el. A szőlők felfutottak az Álmoshegy déli lejtőire. A kolhozparaszitok fehér házikói a Tisza meredek partján állottak, ablakaik egyenesen a határra néztek. A falu főterén új kultúrház emelkedett. Az új épület vörös cseréptetején fehér cserépből kirakva ott állt a kolhoz neve: „Hajnal a Tisza felett”. Ezt a _/®hratot a Tisza balpartján fekvő magyar falvak lakói is el tudták olvasni. „Belograj” úgy határozott, hogy először a szőlőbe megy, ott keresi Teréziát. Keskeny kövesút veze- tett végig az Álmoshegy zöld, déli lejtőin. Akármennyire erős is volt Clark, kevés volt benne a szusz ahhoz, hogy kerékpáron tegye meg felfelé az egész utat. A legmeredekebb emelkedő előtt leszállt, és gyalog tolta maga előtt kerékpárját. Ismét Belograj ment az úton, és Clark figyelte őt. A nap forró sugarai felmelegítették a földet, kékes pára emelkedett a levegőbe — lélegzett a tavasz csókjától ébredező szőlő. Valahonnan méhraj zümmögése hallatszott. A Tiszáról fúvó szél magával hozta a virágzó kertek bódító illatát és a folyó hűvös leheletét. A tiszta kék ég és a fekete föld között hol lehalkult, hol a magasba szárnyalt a szőlőben dolgozó lányok csengő éneke. Belograj” megállt, hallgatózott. Talán éppen Terézia parcelláján szól az ének. A nóta szövegét nem tudta kivenni, de ez nem is volt fontos. A szó sem mondhatott volna többet a szívhez szóló, mély érzelmekkel teli, kissé melankolikus dallamnál. „Belograj” teljesen átadta magát a dal hangulatának, megértette, miről szól, hova hív, hova vezet. „Iván, Iván — mondta neki a nóta — hol vagy? Miért nem vagy a lányok között? Miért nem nézed a hegy tetejéről a Tiszát, a kerteket, a mezőt? Gyere gyorsan, nem fogod megbánni.” Clark elmosolyodott: „Nagyszerű! Kitűnően játszom. Lám, mit jelent az, ha az ember tudja a szerepét!” Kerékpárjára ugrott, és neki- gyűrkőzött a meredek útnak. A lányok rögtön elhallgattak, mihelyt észrevették az úton váratlanul felbukkanó kerékpárost, öten voltak, valamennyien sötét szoknyát és fehér hímzett blúzt viseltek, meztelen lábukat a nap már lebarnította, kezükben nehéz kapát tartottak. Terézia nem volt köztük. Vajon hol lehet? „Iván Belograj” az úton hagyta kerékpárját, s lihegve, kipirult, izzadságtól nedves arccal, mintha csak most fürdött volna a Tiszában, megindult a lányok felé. — Jó egészséget kívánok a mézeshangú angyaloknak! Üdvözlöm a munka hőseit! —— Levette sapkáját, mélyen meghajolt, és barátságosan végignézett minden egyes lányon. A lányok vidáman üdvözölték. A fejemet teszem rá, hogy nem rossz címre jöttem — mondta „Belograj”. — Lányok ez az Almoshegy? — Ez! — felelték. — És ez Terézia Szimak brigádja? — Ügy van. Maguk pedig... — sorban végigfutott tekintete a lányok arcán, és hadarva folytatta — fel- ismertem valamennyiüket. A barátnői. Terzia mindegyikükről írt. Hanna, Vasziljina, Vera... Jevdo- kija... Marina. Én pedig — Clark kihúzta magát, tarkójára tolta sapkáját, lehúzta katonazubbonyát szoros derékszíja alatt, hirtelen fordult egyet, hogy megcsendültek kitüntetései —, engedjék meg, hogy bemutatkozzam: leszerelt törzsőrmester, a gyalogság elkényeztetett gyermeke, Iván Fjodo- rovics Belograj vagyok. — Iván!... Belograj! — az egyik barna lány összecsapta a te- nyerét, a szeme csak úgy nevetett az örömtől. — Hiszen mi is ismerjük magát, minden levélben üdvözölt bennünket. — Igen, személyesen Iván Belograj, a poros, átizzadt ruhájú gyalogos, akiről azt mondja a nóta: Nálunk nagyon szeretik Hej a repülőket, Becsülik és tisztelik A lovon ülőket. Ám ha jő a gyalogos, örüljetek lányok, Egytől egyig mind csinos, Jobbat nem találtok! A lányok kapájukra támaszkodva, félkörben körülállták a „leszerelt törzsőrmestert”, s mosolyogva, bizalommal néztek rá. — Hol van Terézia? Miért nem dolgozik? Talán úrinőnek érzi magát, mióta a mellére tűzték a ragyogó csillagot? (Folyta tjük)
