Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. április 4. ÁLLAMI DÍJASUNK Feri bácsi Három éve ismerem, s már az első percben Feri bácsinak szólítottam Békés Ferencet, a bonyhádi járási tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelőjét. Azt azonban csak később tudtam meg, hogy a csendes szavú, szerény ember él-hal a módszertanért. Ez a szenvedélye, életcélja. Úgy is lehetne mondani, hogy ameny- nyiben megfosztanák a módszertani tapasztalatok gyűjtésének összegezésének lehetőségétől tulajdonképpen életcéljától fosztanák meg. Arról faggattam a gratuláció után, mi fért bele az életébe? Kis mosollyal az arcán kedvesen legyintett: — Hosszú lenne elsorolni. Elégedj meg talán annyival, hogy én akkor éreztem igazán tele a szívemet, amikor tanító lettem. Ennek már 31 éve. S hogy közben történt velem sokminden? Persze, hogy történt. A háború alatt éppúgy vándoroltam mint sokan mások. Húsz éve élek Bonyhádon ... Portréjához, életútjához úgy tartozik hozzá ez a húsz esztendő, mint kabáthoz a gomb. így fogalmazott: — Itt találtam magamra újra, s a Völgységben próbáltam ki igazán mindent. Talán még mostani munkámhoz is itt kaptam kedvet. Csak vázlatnak van hely egy ilyen tollrajzban, de így sem mardhat ki belőle néhány dolog. Feri bácsi annak idején, amikor az ország az első lépéseket tette kifelé a háborúból iskolában tanított, külön munkát végzett, s ahogy mondta: egészen új életet kezdett. És sohasem volt fáradt. Elneveti magát: — Ha hiszed, ha nem, fáradtságot először 1958-ban éreztem. Azelőtt nem is tudtam, hogy sok is lehet valami. A nappal fáradtságát mindig kipihentem éjszaka. Tizenöt éve tanulmányi felügyelő. Rendszeresen látogat a járásban 42 iskolát. Segít, tanít, nevel, s közben kutat, keres, Nyugtalanítja minden olyan régi, ami gátolja a nevelési célok megvalósulását. S mert az új katonája a fáradtságot is inkább csak otthon említi. Pedig volna miről szólni, hiszen tanulmányi felügyelőnek lenni nem könnyű. S erejéből futja másra is. Az oktatási reform megvalósulását is tevékeny munkával segítette és segíti. Jelentős része van abban, hogy az alsótagozatú iskolák színvonalas környezetismereti munkafüzetet kaptáik. Nem szereti, ha érdemeit említi valaki, de most mégis elmondjuk: fontos munkaterületén leginkább az összevont osztályokat foglalkoztató iskolák problémái érdekelték s érdeklik. Hogyan segíthetne azokon a pedagógusokon, akik egyszerre több osztállyal foglalkoznak?' Álmatlan éjszakák, áttöprengett napok után jutott el oda, hogy tapasztalatait összegezve megírja a környezetismeret oktatásának módszertanát az általános iskolai útmutatóban. Olvastuk cikkeit is több helyütt már. Ezek mindegyikében a jobb, a hatékonyabb oktatási, nevelési módszerek megtalálásához igyekezett segítséget nyújtani. Túl van már az ötvenen. de fáradhatatlan. Naplója, amiről kevesen tudnak még, valóságos tapasztalat-tárház. Feldolgozásra vár. S ahogy én ismerem Békés Ferenc Állami Díjas pedagógust, Feri bácsit, a módszertani naplót nem sokára nyomtatásban látjuk majd. Sz. I A vasvillás őrség és a világszínvonal Ki, mikor látott utoljára tehénfogatot? Ha az embernek manapság feltesznek egy ilyen kérdést, mielőtt válaszolna, jó ideig gondolkodnia kell. Az elmaradottság ké- ;es értékű szimbóluma a járomban mbolygó, ekét húzó ökör-, vagy te- lénfogat ma már ugyanis a múlté. A magyar paraszt, kit szívós és elérhetetlen kaszásnak ismertek világszerte, hovatovább két évized leforgása alatt elfelejtette a cézi aratást. A mai húsz éves fa- usi legény érti esetleg a fejőgépek kezelését, ismeri a traktor működési elvét, de a kaszát nem udja megkalapálni. Sarkaiból fordult ki tehát valóban a régi paraszti életforma. Megváltozott, változik, korszerűsödik és tökéle- esedik benne minden. Horváth József elvtárssal, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztály- vezetőjével erről beszélgettünk és ;öbb kérdést tettünk fel neki ezzel kapcsolatban. — Sokak emlékezetében Tolna megye régi mezőgazdasága még ma is úgy él, mint valami ká- naán. Vannak emberek, akik tudni vélik, hogy a múltban, ezen a tájon többet termeltek, mint amennyit jelenleg termelnek a tsz-ek és állami gazdaságok. Úgy gondolom, Horváth elvtárs, hogy legelőször nem ártana éppen ezzel a kérdéssel foglalkoznia. — Jól tudjuk, hogy az idő leg- öbbször megszépíti a dolgokat és a valóság eltorzul. Ez az egyik dolog. Az a másik, hogy Tolna megye néhány községében, főleg bonyhádi járásban, a szarvasmarha-tenyésztés valóban fejlett volt. Még ma is megfigyelhető: akad néhány község, ahol a lakóépületek elárulják, hogy a gazdák az istállókra sokkal többet áldoz- ak. mint a szobákra. Ebből azonban általánosító és messzemenő következtetést ne vonjon le senki, mert Tolna megye mezőgazdasága a felszabadu- ás előtt ugyanúgy magán viselte feudális viszonyok ezernyi jelét, mint Békés, Csongrád, vagy Szolnok megye. Mindezt természetesen tevés csak állítani, bizonyítani is kell. A bizonyítékok rendelkezésünkre állnak. A felszabadulás előtt Tolna is a nagybirtokok megyéje volt. A földterület negyven százalékát 340 földbirtokos uralta, többi 60 százalék pedig 60 ezer család között oszlott meg. — Korszerű gépekkel, munkaeszközökkel a dolgozó parasztok nem rendelkeztek, csupán az uradalmakban volt néhány traktor. Mezőgazdasági mérnök, vagy technikus a falvakban, oly ritka volt, akár a fehér holló. Szóval a dolgozó parasztok szorgalma az elmaradottságot semmiképpen nem tudta pótolni, pedig a gazdák {járatlan szorgalma közismert volt már akkor is, és közismert ma is. Az tehát igaz, hogy néhány községben a szarvasmarha-tenyésztés magas színvonalon állt, de a megye mezőgazdasága jóval kevesebbet termelt, mint termelnek jelenleg a tsz-ek és az állami gazdaságok. 1931 és 1940 között egy évtized átlagában a termésátlagok a következők voltak: búza 8,6 métermázsa. Tavaly 1964-ben a megye szocialista nagyüzemei búzából 11,5 métermázsás átlagtermést értek el, és 20,6 métermázsás átlagtermést, májusi morzsoltban számítva kukoricából. 1931—1940- ig viszont kukoricából mindössze 12,7 volt májusi morzsoltban a holdankénti megyei átlag. Burgonyából tavaly 18 mázsával, cukorrépából 50 mázsával, napraforgóból 1,8 métermázsával volt magasabb a megyei termésátlag az előbb említett, felszabadulás előtti időszakhoz képest. Az állattenyésztés terén elsősorban minőségi változásokat értünk el, de az 1945 előtti állapotokhoz képest számszerű növekedés van a tehén-, a sertés- és a juhállományban. — Ezek az adatok és tények egyebek között jól érzékeltetik az átszervezés jelentőségét is. Horváth elvtárs véleménye szerint az átszervezés befejezése óta a megye mezőgazdaságában mi mutatja legkifejezőbben a fejlődést? — Attól tartok, hogy erre a kérdésre a pár mondatos válasz nagyon kevés. Villantsuk fel talán a leglényegesebb momentumok közül is az első helyen állókat. Megyénk földterületének 66,1 százaléka tsz-hez, 28,7 százaléka az állami gazdaságokhoz, 3,7 százaléka az egyéb gazdaságokhoz, 2,5 százaléka az egyéniekhez tartozik. Amikor a negyvenes évek végén még nemzeti vállalatokként megalakultak az első állami gazdaságok, anyagi és technikai bázisról alig beszélhettünk. Az ötvenes évek legelején létrejövő gépállomások is csupán néhány traktorral rendelkeztek. 1949-ben mindössze hét gabonakombájn volt Magyarországon. 1964-ben viszont már 8 ezer dolgozott. 1938- ban a magyar mezőgazdaság mindössze 13 ezer tonna műtrágyát használt fel, az idén, 1965-ben Tolna megyében csak a termelő- szövetkezetekben 48 ezer tonna műtrágya kerül felhasználásra. — 1954-ben mindössze 820 traktoregységgel, 1964-ben már 3625 traktoregységgel rendelkezett a megye mezőgazdasága. Az ötvenes évek elején e vidéken Kéty határában aratott legelőször komk W&m. Hatszáz diák új szállóba költözött. Korszerűen berendezett lakószobák, társalgók teszik kellemessé és kényelmessé a Veszprémi Vegyipari Egyetem ötemeletes diákszállója 600 lakó'inak otthonát. A diákszálló tágas, ízléses előcsarnoka. (MTI foto — Bojkor József felvétele.) bájn. Abban az időben még arra is volt példa, hogy egyik-másik községben vasvillás őrség állt ki a falu végére, azzal az eltökélt szándékkal, hogy a kombájnt nem engedik be. Jelenleg ott tartunk, hogy a főbb talajmunkákat és az aratást 100 százalékig gépekkel végezzük. Egyre nő a különféle rendeltetésű olyan munkagépek száma, amelyek még a közelmúltban is teljesen ismeretlenek voltak a megyében. Vagy nézzük az öntözést: Több mint 27 ezer holdat tudunk a megyében öntözni. Gép, felszerelés, minden megvan hozzá. Ilyesmi például a múltban, méreteiben nem is kerülhetett szóba. Beszélni kellene a szövetkezeti tagok szakmai képzettségének növekedéséről, a rengeteg új létesítményről. De ez órákat venne igénybe. — Történelmi mértékkel mérve, egészen elenyésző idő telt el a vasvillás őrök létezése óta, mégis a magyar mezőgazdaságban ma már mind gyakrabban kerül szóba a világszínvonal. Miután oly közelinek tűnik még az elmaradottság, nem korai még a világszínvonal kapuit döngetni? — Világszínvonal? Én másként fogalmazok: a legfejlettebb szót használom inkább. Az évek számát tekintve még valóban közel vagyunk a feudális viszonyokat stílszerűen jelképező, a kombájntól félő őrökhöz, de az átszervezés óta eltelt néhány esztendő már lehetővé tette, hogy a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező szocialista és kapitalista országokkal egyvonalba kerüljünk. Különben ez is a cél, és az a jó, hogy erőteljesen haladunk a cél felé. Ezt egyébként kénytelen vagyok ismét néhány adattal bizonyítani. Elsősorban azzal, amit a zárszámadások legfrissebb adatai mutatnak. A megye közös gazdaságaiban a bruttó termelési érték évről évre emelkedik: 1963-hoz viszonyítva 1964-ben 7,9 százalékos a növekedés, az 1957—60. közötti átlaghoz viszonyítva 24,5 százalék a bruttó termelés növekedése. Az egy szántóegységre jutó termelési érték 1963-hoz képest 25 százalékos növekedést mutat. Az áruértékesítésből és a szolgáltatásokból származó árbevétel 64 millió forinttal több 1964-ben, mint volt 1963-ban. Az egy redukált szántóra jutó gazdálkodási eredmény egyik évről a másikra 9,5 százalékos növekedést mutat. Az egy dolgozó tagra eső részesedés 1964-ben 16 százalékkal volt több, mint 1962-ben. A tsz-ek közös vagyona 19 százalékkal, tiszta vagyona 23 százalékkal nőtt egy év alatt. Ez a fejlődés mutatja, de egyes termékek, termények termésátlagaival a tsz-ek és az állami gazdaságok már tavaly utolérték a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező államokat. A Fornádi Állami Gazdaságban például tavaly, májusi morzsoltban 34,5 métermázsás kukorica-átlagtermést értek el. Kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek egyes közös gazdaságok cukorrépából. A termésátlag növekedése évről évre jól megfigyelhető a szekszárdi járásban. Szóval, reális követelmény rövid időn belül utolérni a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokat. Ehhez a lehetőségek éppen a szocialista mező- gazdaság nagyüzemi létrejöttével adva vannak. Arról szó sincs persze, hogy mindennel elégedettek vagyunk. A tennivaló még nagyon sok. S amit én eddig elmondtam, az nem azt jelenti, hogy a tsz-ek, az állami gazdaságok terén minden a legnagyobb rendben van. Viszont a mélyreható és pozitív irányú nagy változást, fejlődést nincs okunk letagadni. Eddigi eredményeinkre büszkék vagyunk. Ezzel egyidejűleg, a mezőgazdasági üzemek dolgozóival és vezetőivel azt is tudjuk és azt is keressük, amit még tennünk kell a további eredmények elérése érdekében — fejezte be nyilatkozatát Horváth József elvtárs. ÁLLAMI DÍJASUNK A türelmetlen Az irányítása alatt működő gazdaság a rend birodalma. Akik megfordultak az ottani üzemegységben, azok jól tudják, az iménti megállapítás nem valami ünnepi szólam, hanem természetes állandóság. Az elhanyagoltság lehangol. A rend, a tisztaság viszont már külsőségekben is kifejezi az igényességet, a fegyelmezettséget. Cza- páry László valósággal megszállottja a szépnek, a tökéletesnek. A mezőgazdaságban is vannak kontárok, de vannak művészek is. A formát a földeken is meg lehet tölteni rangos tartalommal. Alsótengelicen úgy dolgoznak, hogy szinte esztétikai élmény a szántótraktor zsinór egyenes barázdája, és az asztallap sima földeken a dűlő- vég mesteri beszegése, vagy a kazlak mértani pontossága, vagy az istállók szobatiszta állapota. Czapáry Lászlónak egyik nagy érdeme, hogy környezetét arra tanította, egy mezőgazdasági nagyüzem is alkotóműhely, azzá lehet tenni kívül, belül egyaránt. Szóval nem törvény a lomposság, az elhanyagoltság. Sőt. éppen az ellenkezője a törvény. Czapáry elvtárs a nyugdíjas korhatárt már elérte, de a pihenésre egyelőre gondolni sem akar. Az alkotó emberekre jellemző türelmetlenség fűti és minden percét a mezőgazdaságnak szenteli évek, évtizedek óta. Rendszerünkben valósággal megfiatalodott. Amihez a felszabadulás előtt nem kapta meg a lehetőséget, azt most mind-mind meg akarja csinálni. Tervek elgondolások foglalkoztatják, egyszerre több dimenzióban, mert előadásokat tart, tudományos konferenciákon, társadalmi aktívaként a megye. a járás gondjaiból, örömeiből is részt kér, patronálja a környező tsz-eket, befogad gazdaságába tapasztalatszerző munkára hetekre, hónapokra szövetkezeti gazdákat. Eközben végzi a legfontosabbat. Irányítja a gazdaságot, amely hosszú évek óta rendre, sorra nyeri el az élüzem címet és öregbíti a megye mezőgazdaságának jó hírét. Az pedig már szinte hagyománynak számít, hogy a mezőgazdasági kiállításokról Alsótengelic a díjak és oklevelek sokaságával tér haza. Czapáry elvtársnak ilyenkor elégedett mosoly bújik a szája szögletében és dicsér. Ám szemöldöke összébbrándul, amikor korhol, mert ezt a népszerűtlen feladatot is vállalja. De oly fiatalos hévvel, mintha még legalább negyvenen innét lenne. Sokoldalúságára jellemző, hogy jó ideig tanulmányozta a forgalomban lévő borjúnevelő típusterveit. Nem volt megelégedve egyikkel sem. nekiült és megtervezte a magáét. Aztán minden esetleges következményt vállalva. felépíttette. Ezt az új borjúnevelöt megnézték megyei vezetők, látta szovjet tudós, megszemlélte , a földművelés- ügyi miniszter és — közkincs. Hosszú évek türelmes munkájával egy új sertésfajta kitenyésztésével foglalkozik. A gazdaság tehenészete zsír- és tejtermelés szempontjából egyedülálló nemcsak a megyében, a fél országban... Jó helyre, méltó helyre került a magas kitüntetés az állami díj. E napokban sokan fogjuk Czapáry elvtársnak jó szívvel és őszinte örömmel mondani, hogy kedves „öreg” harcostársunk alkoss még sokáig, jó egészségben, légy még hosszú ideig tanítómestere azoknak, akik tőled tanulták és tanulják mélységes odaadással szolgálni nagy ügyünket, a magyar mezőgazdaságot. Sz. P. Szekulity Péter
