Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
4 TOLNA SIEGTE! NÉPÚJSÁG 1965. április 29. A PAJi-T/ZAÍbJOK. fí.£S£A/ a'llta/c. ás A fVY/ LAS(C&MP&HA!t MEGSBÁAAA /S/'t6‘ T(y32J=L POGAOTAK.. UAjoas a/\/ e.e»Br <37thoasi Aro’yXv'Aí. ?ímh»i .«fl IRTA: WOfiST CZCRNY KLAUS SCHEU kilométerről kilométerre nyomulnak előre. A német katonák, akik életüket menteni akarják, eldobálják fegyverüket és megadják magukat, Százezrek menekülnek. Hajnali 2 óra 15-től már nem némák a távirók a Führer főhadiszállásán. Egyre-másra érkeznek a riasztó hírek a keleti hadszíntérről. Az álmából felvert Keitel izgatottan ad parancsot telefonon keresztül a kitartásra. Hitlert azonban nem meri értesíteni. A Führer, mint mindig, nappallá teszi az éjszakát. Három szobával arrébb, papírok dóié görnyedve ül és parancsokat, előléptetési kéréseket, halálos ítéleteket ír alá. A keleten történtekről még nincs sejtelme. Csak öt órával később tájékoztatja őt óvatosan Bormann. Első reakcióként dührohammal egybekötött sokkot kap. Néhány injekcióval ismét talpraállítják. Parancsot ad: „Elérkezett a próba órája. Minden állást tartani kell, aki visszavonul, agyon kell lőni. Megingathatatlan akaratom a győzelem”. Ezután Berlinbe küldi sofőrjét. Kempkát. A Führer a következő napokban vissza akar térni Berlinbe és Kempkának kell őt a pályaudvarról elvinni a golyóbiztos Mer- cedes-szel. Hitler ipáig valakit útnak indít: Neumann államtitkárt Goebbels minisztériumából, azzal a megbízással, hogy „derítse fel” a lakosság hangulatát a lengyel városokban. Első és utolsó állomáshelye Poznan. Január 12-én este a következőket mondja: „A keleti front semmilyen körülmények között sem omlik össze. Uj hadseregek és új fegyverek biztosítják a német győzelmet!”. Konyev marsall csapatai ugyanebben az órában átlépik a Visztulát és miközben még a beszéd tart, már szárnyra kél a hír, hogy a szovjet páncélosok élei elérték Poznan külvárosát. Hitler különvonata január 16- án, pontosan reggel 6 órakor fut be Berlin-Grünewald állomásra. Kempka sofőr igyekszik kocsijával, a bombázásoktól még aránylag sértetlen utcákon haladni. A Führer idegeit kímélni kell. Kempka tudja, hogy Hitieren mindig páni félelem lesz úrrá, ha romokat, hullákat és vért lát; Hitler a birodalmi kancellária alatt 16 méter mélyen lévő, vezért bunkerben tűnik el, amit Goebbels „a hősök bunkerének” nevez. 24 órával később felszabadul Varsó. A felszabadítók ezen az estén, 1945. január 17-én olyan városba érkeznek, ahol az élet parányi lehelete sem látszik. Romhalmaz romhalmaz mellett, mindenütt hullák, elesettek, meggyilkoltak, közöttük aggok és gyermekek. Az SS-banditák kivonulásuk előtt vérözönt hagytak hátra. Lassan előkerülnek, akik túlélték a borzalmakat. A szovjet előretörés feltartóztathatatlan. A fronton sehoi sincs csend, minden mozgásban van. A lengyel városok egymás után szabadulnak fel. Hitler „keleti védőfala” kártyavárként omlik össze. Nem sokkal később, egész Lengyelország szabad. A háború német területre terjed át. A Vörös Hadsereg 11 nap alatt nyomult előre a Visztulától az Oderáig. A birodalmi kancellária alatt rejtőző tömeggyilkosok és az OKW zosseni főhadiszállásán tartózkodók tudják, hogy a torkukon van a kés. 1945. TELE BERLINBEN^ 1945. január 30-nak éjszakáját a berliniek az óvóhelyeken töltötték. Míg odakint a halál lecsapott az égboltból, egyesek elgondolkodtak azon, hogyan is kezdődött minden, 12 évvel ezelőtt; A dicstelen napot, Hitler hatalomra lépését fáklyás felvonulás zárta le. A menetoszlopok végighaladtak a Wilhelmstrassen, a Brandenburgi kapun, Hitler fanatikus hívei vadul üvöltöztek a birodalmi kancellária épülete előtt és a „Führert” ünnepelték. A monopóliumok embere már nyeregbe jutott, a birodalom élén állt... Mi mindenre nem gondol az ember a légvédelmi óvóhelyen! 12 esztendő — mát is hozott a német népnek? __________(Folytatjuk)_______ R epülőgéppel támadt feleségére egy Las Vegas-iférj 2. Javaslata még tartalmazta: a német kormány hozzájárulásával „Lengyelországban visszaállítják az 1939. előtti régi rendet.” És mindezt annak ellenére, hogy a fasiszták ebben az időben már régen nem voltak egész Lengyel- ország urad és 1945. január 1-ig hatmillió lengyelt gyilkoltak meg! Bisenhower visszautasította a javaslatot. A szovjet kormánynak tudomására jutottak a titkos tárgyalások, és erélyes tiltakozást jelentett be. A német hadsereg-főparancsnokság és a nyugati szövetséges főhadiszállás közötti rádióösszeköttetést megszakították. A Szovjetunió nyugati szövetségesei azonban kellemetlen kutyaszorítóban voltak. Az Arden- nekben végrehajtott támadás 1945. elején gyakorlatilag teljesen összeomlott. A nyugati fronton tehát kényes helyzet állott elő. Az amerikaiak támadása Strassbourg mellett eredménytelen maradt. Hitler 100 kilométer szélességű szakaszra összpontosította 25 legjobb hadosztályát. Az amerikaiak és az angolok főhadiszállásain izgatott jelenetek zajlottak le. Senki sem akarta vállalni a felelősséget a vereségekért és senki sem tudta, hogy az adott pillanatban mit kell tenni. Ebben a helyzetben határozta el magát Churchill angol miniszterelnök egy szigorúan titkos távirat megfogalmazására. 1945. január 6-án a következőket írja a Vörös Hadsereg főparancsnokainak: „Nyugaton rendkívül súlyos harcra kerülhet sor, ha az időnkénti kezdeményezési hiány mellett, egy széles frontot kellene védelmezni. Nagyon hálás lennék önöknek, ha megmondhatnák, hogy január folyamán számíthatunk-e nagyobb támadásra a Visztula-fronton, vagy más helyen.” S2itálin egy napra rá így válaszolt : .......Tekintettel szövetségeseink h elyzetére a nyugati fronton, a csapatok főparancsnokságának főhadiszállása elhatározta, hogy az előkészületeket gyorsabb ütemben fejezi be és tekintet nélkül az időjárásra, nagyszabású támadást indít a németek ellen az egész középső front területén, nem később, mint a hónap második felében ...” * Keleten kellemetlen csend honol a lövészárkok felett. Szinte bénítóan hat a német katonákra. Az ágyuk némák, s csak néha dördül egy-agy puska. Másodpercekre. világító rakéták borítják fénybe a csillagtalan éjszakai égboltot. A földeken hó. A feltűnő csend nemcsak az állásokban lévő katonák idegeit borzolja, hanem az ezredek, a hadosztályok és a hadseregtörzsek stratégiáit is a legnagyobb nyugtalansággal tölti el. „Mit tervez az orosz?” Minduntalan ezt kérdezgetik. Felderítő csapatokat küldenek ki, hogy foglyokat ejtsenek. Tőlük remélnek közelebbit megtudni arról, hogy a Vörös Hadsereg hol tervez újabb támadást. A hadseregfőparancsnokság azonban továbbra is bizonytalanságban marad. Egészen január 12-én éjszakáig, amikor a vihar kitör. Először a Baranov-hídfőnél a Visztulánál, azután 500 kilométer szélességben, végül pedig az egész frontvonalon, amely ezekben a napokban a Keleti-tengertől a Kárpátokig terjed. Az ágyuk és giránátvetők tízezrei okádják üvöltve. fütyülve és sisteregve a tüzet a fasiszta állásokra. A föld remeg. A tűz órákig tart és a katonák a lövészárkokban szinte már nem is emberek. Szorosan földhöz tapadva reménykednek abban, hogy a sors irgalmas lesz hozzájuk. Repülőgépektől és páncélosoktól támogatva 150 szovjet hadosztály indul támadásra. Lépésről lépésre, Egy amerikai férfi nemrégiben furcsa módját választotta annak, hogy bosszút álljon feleségén. aki elhagyta. A férfi, a második világháborúból jól ismert öngyilkos japán pilóták, a kamikazék módjára akart feleségére támadni, hogy végezzen vele, s önmagával. Szándékát nem sikerült teljes egészében megvalósítani, mert csak ő halt meg, felesége életben maradt. A bosszúálló férj neve John Covarrubias, 38 éves és Las Vegasban dolgozott mint építész-vállalkozó. Végzetes szándékának végrehajtása előtt kocsiba ült, s elhajtott a Las Végestől mintegy 15 kilométerre levő Pittman városkába, ahol feleségének egy kisebb mulatója volt. Az volt a szándéka, hogy szép szóval még egyszer megkísérli rábírni az asszonyt, hogy térjen vissza hozzá. A szép szó azonban nem használt. Ehelyett ismét heves veszekedés támadt köztük. A mulatóban tartózkodó néhány vendég hallotta, amint Covarrubias dühösen felkiáltott: „Szóval így! Nem akarsz visszajönni Akkor hát eljövök érted repülőgépen, és majd meglátod mi fog történni! Elrmsztulok. de te sem éled túl!’’ Ezek után dühösen kocsijába vágta magát, és elhajtott vissza, Las Vegasba. Másnap déltájban a mulatóban elén szép számban voltak vendégek. Egyszerre repülőgépzúgásra figyeltek fel. Persze a vendégek nem sokat törődtek vele, az asszony azonban úgy látszik megértette miről van szó, s mindent otthagyva kirohant a helyiségből. Amikor a kertbe ért, elborzadva ismert férje kétmotoros repülőgépjére, amely zuhanó repülésben közeledett a mulató felé. Frank Shermann, a seriff a történtek után kijelentette: „A kétmotoros gép hatalmas kört írt le az épület felett, majd hirtelen a mulató bejárata felé bukott. A pilótának nyilván az volt a szándéka, hogy a bejáraton keresztül törjön be gépével a helyiségbe. Szándékát azonban nem valósíthatta meg. A mulató előtt ugyanis három gépkocsi vesztegelt, s ezeknek vágódott neki. így a mulatóban levő 30 vendég megmenekült a biztos haláltól, hisz valamennyien szörnyethaltak volna ha a gép bent robban fel. A gép miután nekivágódott a három gépkocsinak, az épület falának ütődött a bejárati ajtó felett, s egy háromméteres rést ütött rajta Az ütközés erejétől az öngyilkos jelölt pilóta kivágódott gépéből, és azonnal szörnyethalt. A helyiségben leírhatatlan rémület támadt. Négy ember súlyosan megsebesült. Az asszony alig volt tíz méterre a lezuhant névtől. s amikor férjé kivágódott odarohant hozzá, óm segíteni már nem lehetett rajta.
