Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-28 / 99. szám

1965. április 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egyforma mindenki? tfosszas tűnődés és töprengés után a községi tanács el­nöke kijelentette, náluk a falu­ban nem szokott történni semmi érdekes. Az emberek elvégzik munkájukat, különösebb „ismer- tetőjeie” egyiknek sincs, egyfor­ma mindenki. Az elnök elvtárson meglátszott, hogy szinte sajnálja, amiért nem szolgálhat színes egyéniségekkel, ám az arcára az is rá volt írva, hogyha egyszer nincs, akkor ilyet honnét vegyen? Különben a termelési kérdések­ben kimondottan tájékozott em­ber. Ismeri a két közös gazdaság főbb tervszámait, pontosan tudja melyik dűlőben mit vetnek és a várható termésátlagokkal ugyan­úgy tisztában van, mint a tsz-ek gépesítettségének fokával. De va­jon napjainkban elég ennyi? Nemű Sőt, csak ennyit tudni kevés, mert az emberek nem­csak termelési egyedek és nem­csak úgy érdekesek, hogy meny­nyit szántanak, aratnak, kapál­nak, hanem úgy is, hogy miként éreznek, gondolkoznak, mivel töl­tik szabad idejüket, kinek milyen a természete, ki mit gyűjt, ki szereti a könyveket, hányán igény­lik a rangos szellemi tápláléko­kat, szóval úgy is érdekesek, hogy mi az, amiben nem egyfor­mák. S tévedés azt hinni, vagy feltételezni, hogy ezek elhanya­golható dolgok, tehát velük fog­lalkozni méltóságon aluli idő- pocsékolás. Ahol a községi vezetők szerint érdekes ember nincs, ahol egy­formának látnak mindenkit, ott még akkor is nagy a távolság, a falusi házak és a tanácsháza, vagy a tsz-ház között, ha a vezető teli van jóindulattal és tenni- akarással. Valami oktalan álsze­mérem tart még ma is vissza több helyi vezetőt attól, hogy fi­gyelje a falu szívdobogását, a ter­melés « nyilvánosságához képest sokkal zártabb, magánéletét. Pe­dig ezt tenni nem szégyen, in­kább kötelesség, mert nagyon gyakran a tsz-etnök. a párttitkár, a tanácselnök akkor kap meg­bízható diagnózist a községről, ha „kiszűri” magának az érde­kességet, az elútőt, az értékeset, vagy az elítélni valót azoktól az emberekből, akikkel úgyszólván mindennap találkozik. Egy ilyen nem tolakodó, de hasznos, érdek­lődő ismerkedés az új felismeré­séhez, a dolgok és az emberek pontosabb felismeréséhez vezet. A vezető ember nyomban más és teljesebb megvilágításban látja faluját, üzemét, ha például a traktorosokról nemcsak annyit tud. hogy mennyi a százalék, ha­nem azt is, hogy az egyik otthon esetleg bélyeget, a másik köny­vet gyűjt, a harmadik pedig mondjuk galambász. C hogy mennyire nem fakó, *~-7 hanem ezer színű az élet, benne a jellemekkel, az egyéni­ségekkel, az érdekességekkel, ar­ra még az olyan kis község is jó példával szolgál, mint Felső- nána. Az Uj Élet Tsz-ben bri- gádvezetőként dolgozik Szighard Gyula. Miben különbözik a töb­bi társától? Sokban. Abban i® például, hosv olyan könyv talán nincs a könyvtárban, amit ő ne olvasott volna. Ezt a községi tanács elnöke is tudja róla. De miért jó hogy tudja róla? Azért, mert Szighard Gyula olvasott­sága által széles látókörű, tájé­kozott ember és így a jó gyü­mölcsöző helyi politikai kialakí­tásában rendszeresen támaszkod­ni lehet rá. Meghívhatják és meg is hívják mindazon rendezvény­re, megbeszélésre, amely a falu sorsát érintve hasznos és előre­mutató tervekkel, elgondolások­kal foglalkozik. A hozzája hason­ló emberek közreműködését mindenütt igénybe vehetik, de ehhez tudni kell mindegyik köz­ségben, hogy kik a hozzája ha­sonló emberek. A tudatformálás, a gondolko­dás megváltoztatása tehát el sem képzelhető ott, ahol egy kalap alá vesznek mindenkit: a hazu­got az igazmondóval a talpnyalót a gerincessel, a bigott vallásost az ateistával, és mondjuk ki, a butát az okossal, a nagyszájút a szerény, kevés beszédűvel. Nem képzelhető el, mert hiszen egy bonyolult matematikai művelet sem oldható meg egyszerű két­jegyű szám szorzásával. l~)e hát mindezeken tűimen ő- en, van-e annak különö­sebb jelentősége, ha én, mint ve­zető a dolgozó emberi arculatát is megismerem. Van, méghozzá a termelés közvetlen hatására is kihatással van, mert közvetleneb­bé. sőt elvtársiasabbá válik a lég­kör és ami igen lényeges, csak így lehet pontosan, jól reagálni azok­ra a kérdésekre, amelyek akár termelési, akár politikai, vagy erkölcsi vonatkozásban az embe- élet sűrűjében való benne élés ne legyen leegyszerűsített szólam, mert benne élni az élet sűrűjé­ben annyit jelent, m.int figyelni az élet rezdüléseit, számon tarta­ni és befolyásolni a pozitív és negatív konfliktusok alakulását. Mindezt az egyes emberek adják. Mindebből logikusan következik, hogy a falu, vagy az üzem olyan erdő, amelyben az erdőtől a fá­kat is észre kell venni, reket foglalkoztatják. Szóval, az A száj- és körömfájás miatt a télen az egyik lezárt községben a zárlatra vonatkozó előírásokat maradéktalanul végrehajtották és csak jóval később, a lakosság fi­gyelmeztetésére jutott az illeté­kesek eszébe, hogy a leghétköz­napibbról, a kenyérellátás meg­szervezéséről elfeledkeztek. Nyil­ván nem fordulhatott volna ez elő, ha a község vezetői valóban benne élnek az élet sűrűjében. Figyelemre méltó ellenpélda: a télen egy alkalommal Pálfán a Isz-elmök fejből diktálta az ad­minisztrátornak a tüzelőre rászo­ruló idős tagok neveit. Nem volt abban semmi kérkedés, amikor az elnök ezt úgy magyarázta, hogy neki még azt is kötelessége tudni, hogy hány helyen, kiknél fűtetlen a szoba. Nincs annál le­hangolóbb viszont, amikor egy mezőgazdasági üzemben a vezető még a legjobb dolgozók nevét sem tudja, csak a teljesítménvt, a százalékokat. Ez élég kevés. Vi­szont ahol az érdeklődés széle­sebb skáláid, a figyelem összetet­tebb, átfogóbb, ott a haszon rend­szerint a termelésben reahzáló- dik. és a versenyzőkedv kibonta­kozásában. A megye legjobb kö­zös gazdaságaiban az eredménye­ket gyakran azzal magyarázzák, hogy a vezetők értenek, tudnak a gazdák nyelvén beszélni. Ez igaz. de nem szabad elfelejteni, hogy a tagok kifejezés nem eev, hanem sok embert jelent. Külön­féle természetű, indulatú, vér­mérsékletű embert. Sőt, ezen túlmenően akinek esetleg tegnap még jó volt a közérzete, annak máira már rossz. Akit tegnap az elnök tréfálkozása még felvi­dított. az ma már egy ugyanilyen tréfálkozáson esetleg felfortyan, otthoni, családi oltok miatt. Száz szónak is egy a vége: kizárólag az a vezető tud a tagokkal, az egyes emberekkel szót érteni, aki vesz magának fáradtságot, és ta­nulmányozza, hogy az egyik em­ber miben különbözik a másik­tól. A falun, a termelő közössé­gekben ez a kérdés politikai és gazdasági jelentőségű ügy. TVT éhány mondat erejéig még 11 külön figyelmet érdemel, hogy ki is hát napjainkban az érdekes, a többiektől elütő ember. Illetőleg ha Pálfán, Kocsolán, vagy Aparhanton nincs egyetlen kiváló sportoló, nincs eevellen tánczsonglőr,, nincs aranyifjú. bű­vész, vagy kardnyelő, akkor van-e érdekes - ember? Igenis van. A Szighard Gyulához hasonló em­berek mind-mind érdekesek. S ezt az eddigieknél jobban „bele kell vinni” a falusi közvélemény tudatába. A munkában, az embe­ri magatartásban, a művelődés­ben, szóval a minőség és a meny- nyiség forradalmában egyaránt helytálló emberek, megismerteté­se, példaképül való állítása ke­rüljön jobban előtérbe mindenütt. SZEKULITY PÉTER Az első szállítmány az új termékből A Dombóvári Fémtömegcikk­gyártó Vállalatnál az év elején kezdték meg a palackszállító re­keszek gyártását. A horganyzott kivitelben készülő rekeszeket a csehszlovák—magyar árucsere­forgalom keretén belül gyártják, Csehszlovákia részére, ahol azo­kat tejszállításnál használják fel. A vállalatnak az év végéig öt­venezer darabot kell az új ter­mékből előállítania. Az első négy­ezer darabot nemrég szállították el. A ZIM ismét a r 1 7 • rr f f ■■ n zászlóvivők kozott A Népszabadság április 21-i szá­mának vezércikke méltán nevezi az 1964. évi eredményeikért a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett vál­lalatokat a második ötéves terv sikeres teljesítéséért folyó harc zászlóvivőinek. Közülük is első helyen, a legpéldásabban dolgozó vállalatok egyikeként a Zománc- ' ipari Műveket emeli ki a cikk. Nem véletlen ez az eredmény, hi­szen a ZIM az utolsó négy év alatt most érdemelte ki harmad­szor a megtisztelő címet, de a ki­tüntetés értékét még az is növeli, hogy a Kohó- és Gépipari Mi nisztérium irányítása alatt álló vállalatok közül ilyen eredményt, sikert csak öt ért el. A ZIM hat gyáregysége kö­zött a bonyhádi a legjobbak közé számít. Ezt bizonyítja a gyáregységek közti 1964. évi verseny értékelése; három ne­gyedévben az első, végered­ményben pedig második lett a gyáregység. Bár a gyáregység 1964. évi tény- számai összefoglaló jellegűek, ér­demes felsorolni; a befejezett ter­melési tervet 2,7 százalékkal, 3,2 millió forinttal teljesítettük túl. Ha meggondoljuk, hogy az ered­ményt beruházás, géppark, ter­melőberendezések korszerűsítése nélkül érte el az üzem, még tisz- l teleire méltóbb a teljesítmény. A termelt érték 1963-hoz viszonyít­va 7 százalékkal növekedett. Kü- ! lön említésre méltó, hogy ezen í belül — az igényeknek megfele­lően — a növekedés és a túltelje­sítés döntő részét zománcedény- gyártásból hozta az üzem. Az export zománcedény ter­melési terv 100 százalékos teljesítése mellett a kiszállítás 0,2 százalékkal haladta meg a tervezettet. Az üzem termékei a világ 28 or­szágában, minden kontinensen is­mertek. Belföldi zománcedény-ter- 'melési tervünket 101,4 százalékra i teljesítettük, 1 millió forint érté­kű terven felüli edényt gyártot­tunk és 0,8 százalékkal többet 1 szállítottunk a belkereskedelem­nek terven felül. Önköltségünket 1,3 százalékkal csökkentettük a 'tervezettel szemben, termelékeny- |ségi tervünket 1,7 százalékkal 'teljesítettük túl. v yyvvYvyvvvwwwyTtrrrv Bár az üzem 1945 óta kilen­cedszer lett élüzem és ebből három alkalommal elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, olyan eredményesen, mint 1964-ben, még nem termelt. Ennek bizonyítéka az eddig elért legnagyobb nyereségrészesedés, a 20,2 nap is. Az eredményekért folyó harc­ban sok objektív akadályt kellett elhárítani. Ha a sikerek okát akarnám összegezni, első helyen az egyre célirányosabb, tudato­sabb munkavégzést kell kiemel­nem. Azt, hogy a vezetők, dol­gozók egyformán és összefüggé­seikben ismerték a feladatokat, a népgazdaság velünk szemben tá­masztott igényeit és ezeket közö­sen, együttműködve elégítették ki. Komoly részesei az eredmények­nek az egymással versenyző bri­gádok, a szocialista címért küzdő brigádok. Vállalásaikat, verseny­pontjaikat mindig a nagy, üzemi érdekekhez igazították. Jutalma­zásukra az április 4-i ünnepség alkalmával került sor, amikor 15 000 forintot osztottunk ki a legjobb brigádok tagjai között. Még az 1964. évi jó munka alapján május I-i élüzemün- nepség keretében 20 Kiváló dolgozó oklevelet és 30 Kivá­ló dolgozó jelvényt, valamint pénzjutalmat osztunk ki. Hosszú utat tett meg az 56 éves üzem. 1964-ben 2525 tonna edényt ter­meltünk, ez évi tervünk pedig 2800 tonna termelést irányoz elő, 693 munkás és 880-as összlétszám- mal. Az MSZMP Központi Bizott­ságának december 10-i határo­zata körvonalaiban meghatározta ez évi alapfeladatainkat. Az ed­digi eredmények a célkitűzések helyességét igazolják. Bár a követ­kező negyedévek feladatai na­gyobbak, kollektívánk ereje és összeforrottsága, tettrekészsége biztos záloga a jövő eredményei­nek. Máté Gyula főmérnök * • A megyei pártbizottság archí­vumában az iratok rendezése és kutatása során megtalálták a bu­dapesti királyi ügyészség 53 681. számú, 1933-ban kelt iratát, amely vádirat a paksi kommu­nista szervezkedésben részt vevő 13 személy ellen. (Eddig a tamá­si, ozorai és a szekszárdi szer­vezkedésről volt írásos emlék birtokunkban.) A vádirat a hírhedt 1921. III. törvénycikk alapján emel vádat a 13 személy ellen, akiknek szer­vezkedését a kalocsai lebukások nyomán elhangzott vallomások alapján sikerült felgöngyölítenie a Horthy-rendőrségnek. A vád­irat alapján tudjuk, hogy a pak­siak szervezkedését Baksa József kalocsai lakos kezdeményezte, ő adott utasításokat, tanácsokat^ a paksiaknak. A vádirat tanúsága szerint Baksa József 1932 nyarán elsőként Niki János bognársesé- det nyerte meg a kommunista eszmék, a kommunista mozgalom számára, ő lett a paksi csoport vezetője is. Niki János igen ak­tívan kezdett a pártsejt megszer­vezéséhez. Előbb Niki Ferenc kő­művessegédet (bátyját), majd Horváth István napszámost és Németh Ferenc cipészmestert vonta be az illegális szervezke­désbe. Röviddel ezután csatlako­zott hozzájuk Gersnekker Ferenc és Menyhei János ácssegéd is. Ez a hat személy képezte mag­Toina megye munkásmozgalmának történetéből A harmincas érek elején illegális kommunista szervezkedés volt Pakson vát a paksi illegális szervezke­désnek. A megtalált vádirat alapján megállapítható, hogy a csoport több alkalommal is tartott ille­gális összejövetelt, ezeket általá­ban Menyhei János lakásán ren­dezték meg. A kalocsaiak és a paksiak között az összekötő sze­repét Berta István kalocsai ke­reskedő látta el. ö utazott Paks- ra és vitte az utasításokat Baksa Józseftől Niki Jánoshoz. Több al­kalommal találkoztak illegális jellegű megbeszéléseken. Ezeken általában Niki János képviselte a paksi csoportot, de három al­kalommal Niki Ferenc ment el a találkozóra. Minden alkalom­mal megfelelő utasításokat, taná­csokat kaptak a szervező munka végzéséhez, kicserélték tapaszta­lataikat, és emellett nagymennvi- ségű illegális kommunista sajtó­terméket is kaptak a paksiak. A vádirat bűnül rója fel mind a kalocsaiaknak, mind pedig a paksiaknak, hogy rejtjelezett le­velezést is folytattak. Baksa Jó­zseftől kapott utasításokat Berta István rejtjelezte és a saját pos­tájával juttatta el a Duna jobb partjára. A Paksról kapott rejt­jeles leveleket is Berta fejtette meg, így juttatta el azokat Bok­sához. A kommunista érzelmű csoport az illegális sajtótermék terjesz­tése közben igyekezett új embe­reket megnyerni az ügy számá­ra. A vádirat szerint Agócs Já­nos, Nagy Imre, Kopasz László, Kiss Ferenc, Steiner József és Kern József éppen a sajtóter­mék terjesztése eredményeként kellett, hogy tudjanak a csoport létéről és ismerjék tevékenységét. (Menyhei János 1958-ban arról írt. hogy ezek közül többet ő maga beszervezett a mozgalom­ba.) A csoport lebukásakor jelenté­keny mennyiségű röplapot és egyéb sajtóterméket foglaltak le Niki Ferencnél. Horváth István­nál és Németh Ferencnél. A vád­irat erről így ír: ,.A gyanúsítot­tak előadását (értsd: vallomását) kiegészítik a nagy számban le­foglalt bűnjelek.. Az ügyészség azt indítványoz­ta a vádiratban, hogy a paksi csoport elleni bírósági eljárást kapcsolják egybe a kalocsai szervezkedésben részt vett sze­mélyek perével, mert — a vád szerint — a két ügy szorosan ösz_ szefügg és kölcsönösen kiegészí­tik egymást. A paksi szervezkedés történe­te alig egy esztendőt ölel fel. 1932 nyarán kezdődött és 1933 május végén, — esetleg június elején — felgöngyölítették a szervezkedést. Annál többet, mint amit a megtalált vádirat tartalmaz — ma még nem tu­dunk. Nem ismerjük a csoport munkamódszerét, nem tudjuk, mivel agitáltak, hányszor talál­koztak illegális összejöveteleken, s ezeket mikor tartották. Nem • tudjuk, hogyan zajlott le a per, milyen ítéletek születtek, kit mennyi időre ítéltek el, s volt-e akit felmentettek? Annyit azon­ban máris sikerült megtudni, hogy a vád alá helyezett 13 sze­mély közül többet elhurcoltak a második világháború idején, mint munkaszolgálatost, és a frontról soha többé nem tértek vissza. A szervezkedésben részt vett, eset­leg még élő személyek után a megyei pártbizottság archívuma megkezdte a kutatást hogy fel­derítse tel'es hitelességgel a szer­vezkedés történetét. K. Balog János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents