Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
7 VESZI ENDRE József Attila-díjas költő, író. 1916-ban született Budapesten. A vésnökszakmában dolgozott 1945- ig. Ezután hét évig a Népszava szerkesztője volt. Tizenkilenc éves, amikor Babits Mihály először megjelentette versét a Nyugatban. 1935—38 között tették közzé az első (Végy oltalmadba) és a második (Unneprontó) verseskötetét. A felszabadultál című regényével pályadíjat nyert. A Boldog grafikon című kötete (1949) több mint tíz esztendő válogatott verseit tartalmazza. 1950- ben verseiért és 1955-ben pedig Küldetés című filmforgatókönyvéért részesítették József Attiládéban. Úgyszólván minden műfajban dolgozik, de ma is legszívesebben verset ír. A a utóbbi években kiadott munkái: Lakoma hajnalban (elbeszélések. 1960), Fohász szigorúságért (versek, 1961), Miért nem szóltatok (két kisregény, 1962), Két komédia (1963), Arckép ezer tükörben (válogatott versek, 1964), valamint a lírai átfűtöttségű novellákat tartalmazó Darazsak támadása című kitűnő kötete, amelyért az idén a József Attila-díj első fokozatával tüntették ki. Rosta Suhog fölöttem tanítás és vessző, magam vagyok a szigorú szerkesztő, s a rosta is csak én magam vagyok, kegyetlenül húzok és kihagyok, megvilágosul élményeim nyitja — ■z ifjúság, de nem térhetek vissza. tvilágít a hideg, tiszta nap, s a napnál jobban, éles indulat, s az indulatnál jobban az a vágy, hogy elmondhassam, mi a szomjúság, hogy hűségesen összefoglalhassam az igazat, mely fény az ablakokban. az igazat, mely szobánkban világít, a hallgatás homályos éjszakáit, s a fényeket a reggel tág szemében, míg legjobb szándékaim újraélem. hogy el is aludna talán, ha közbe nem szólna. — Hát ez bizony igaz. Ez az én emberem mindig politizált. Én dolgoztam helyette is. De még mielőtt ebből szóváltás lehetne, megcsörren a kapu. Kétszer egymás után, azon minutában. Dupla bezörgetés, csak a postás lehet. A postás! Jaj, uramterem tőm, a postás. A balsejtelem doppingja röpíti ki a kicsi öregasszonyt. Fut, ahogy egy fiatal se jobban. Amíg odakünn szállong a kicsi anyóka, a férje is nekikeseredik. — A Feri fiúnk úgy járt szegény, hogy libát hajtottak elébe. Csúnyán összetörte magát Holnap lesz a tárgyalás. De már jön az asszony. Jön fújtatva, lihegve, kezében a levél. Egyszerű, kék postai boríték, hatvan filléres bélyeggel, budapesti feladással. — A Sanyi válaszolt? Jó gyorsan, még tegnap küldtük neki. — Á. Dehogy a Sanyi. A Feri fiúnk írta. Sanyi még hogy írhatna. i És már tépi is fel. Sietősen, gyorsan, olyan türelmetlenül, hogy a körme megakad a boríték sarkában és végighasad hosszan a kék papír. „Drága jó Édesanyám...” Bizonyára így kezdődhet. Tíztizenöt sornyi csupán, az egészen jól látható. A szemüveg mögött — honnan került elő a kötényzsebből-e, a fiókból, vagy az ágy végéből ilyen szem- villantás alatt? — szántják azt a pár sort az éhes pillantás ekéi, ahogy győzni lehet. S ettől az arca úgy válik hol cso- dálkozóra, hol dicsérő enyhülésre, s hol meg dorgáló keménykedésbe csap át. Hogy aztán legvégül a nagy belső örömtől nyugalmas derültre váljon: írt a Feri fiúnk. Irt a Feri fiúnk. A mozdulatok, a szájmozgás, a megfrissült megfiatalodottság mindmind ezt meséli. Az előbb, a majd elalvó, hallgató anyókából nyugtalan teremtés lett egyszerre. Leteszi a borítékot, meg- símogatva kezével, oda az ágy- terítőre, ahol a csigatészta szárad szalvétán szétrakva. Nem tud ülve maradni, jár egyet a szobában. De rövid annak a hossza nagyon, kettőt se lépett, s máris visszaér. A keze nyúl ismét — akaratlanul talán —• a levél után. Olvassa másodszor, átfutja még egyszer. Aztán harmadszorra és újfent negyedszer. Az arca nem rejti, mindannyiszor átvonul rajta a szorongás, a megenyhülés, aztán a másik sorban az öröm, a szigorú számonkérés dorgálással és a nagyon hálás köszönet is. Ez leginkább. És mindez, minden érzelmi tünet átsugárzik rajta, kisüt az arcára. A nézésével, a szemével pedig löki ki az idegent a szobából. Mert neki most közölni valója van férjeurával. A levél. Hát lehet ennél fontosabb valami? Akár történelem, akár a múlt, akár a falu históriája? De itt a levél. A fiúnk írt. A Feri fiúnk. így történt. Ez történt, egy dunántúli faluban a minap. Melyik napon is volt? Ki tudná. Nem jegyezte fel senki, nem olyan különös nagy világesemény. Mindössze csak annyi esett, hogy a faluszéli újtemető- sori nádtetős házak egyikébe levél érkezett Budapestről Bo- rihács Adalbertnének, a Feri fiától. Igazán nem nagy dolog? Kérdezzék meg Borihácsnétól. I KLUB a művelődési házban Az utóbbi két-három évben szerte az országban a klubok százai alakultak. Főként a művelődési otthonok keretei között jöttek létre, de találkozunk velük termelőszövetkezeti központokban, üzemekben, irodákban, KISZ-he- lyiségekben, sőt az utóbbi hónapokban még eszpresszókban is. A klub a közösségi élet egyik új formája Magyarországon. Csak névben hasonlítanak a Nyugat- Európában honos intézményekhez. A mi klubjainkban fiatalok és idősebbek munka után kellemesen szórakozhatnak, művelődhetnek, hasznosan töltve el szabad idejüket. Tehát nem csupán helyiségek, ahol a kisebb közösségek találkozhatnak, hanem szórakozással összekapcsolt művelődést is nyújtanak, s ez meghatározza tevékenységi körüket. Miért éppen az elmúlt esztendőkben szaporodtak így meg a klubok? Ennek egyik oka, hogy határozott igény jelentkezett a társadalomnak szinte minden rétegében, a meghittebb, baráti környezetben folytatott eszmecserék iránt. Az azonos érdeklődésű emberek keresték azt a kulturált környezetet, ahol megvitathatják közös problémáikat. A nagy közösségi megmozdulások mellett szükség van a társadalmi élet szűkebb, az egyén igényeit és érdeklődését fokozottabban figyelembe vevő formára. Mindebből az is következik, hogy a klub elnevezés nem jelent mindenütt egyforma tevékenységet. A klubban mint népművelési formában éppen az a korszerű, hogy a pihenéssel összekapcsolt művelődés szervezésekor, a klubélet tartalmának alakításakor figyelembe veszik az emberek különböző érdeklődési körét, műveltségi színvonalát, s egyben lehetőséget nyújtanak a szabad idő hasznos, a közösségi szellemet erősítő, kellemes eltöltéséhez. A közös művelődés, közös szórakozás igénye sokféle módon, eszközzel, s színvonalon nyerhet kielégítést. Az országban működő klubok nagyobbik része kétféle típusba sorolható. Az általános klubok többségében nem alakult ki határozott érdeklődés valamely művelődési ág iránt. A klubesték nagy része kötetlen szórakozással telik — olvasgatnak, összeáll egy-két sakkparti, zenét hallgatnak, időnként a fiatalok táncolnak. Néha vitákat rendeznek a tagságot érdeklő ál-( talános kérdésekről, előadások hangzanak el irodalmi, művészeti vagy tudományos kérdésekről, olykor megvitatnak népszerű filmeket, vagy a televízió egy-egy jelentősebb műsorát. A szakklubok az azonos kérdések iránt érdeklődőket tömörítik. S tekintve, hogy az emberi érdeklődés sok irányú, a szakkluboknak is számtalan változatát hívták életre. Ezekben már pontosan meghatározott céllal talál-* koznak a klubtagok és ennek megfelelően a programban nagyobb az előre megtervezett foglalkozások aránya* Elsősorban nagyüzemi művelődési otthonok keretében műszaki klubok működnek, ahol megvitatják az üzem aktuális műszaki problémáit, s az újítók kollektív segítséget kapnak munkájukhoz. A műszaki klubok nem a szakmai oktatás burkolt hivatali formái, hanem a dolgozók önképzésének ügyét szolgálják. Falun különösképpen megszaporodott a klubok száma. A klubok megalakulása falun a társasélet eddig ismeretlen, új formájának meghonosodását jelenti. Sok tsz-klub nemcsak szakmai vitafórumot, új művelődési lehetőséget jelent, hanem elősegíti a tagság baráti találkozását a munka után. erősíti a szövetkezetben a közösségi gondolkodást, Nagy számban működnek irodalom- és művészetkedvelőket tömörítő klubok. Igen sok könyvtár szervezte meg az olvasók klubját, ahol író-olvasó találkozók, versmondóestek, viták, ankétok alkalmával nevelődnek és szórakoznak az irodalom barátai. Kedvelt forma a filmbarátklub — főleg a diákfiatalok körében. Többnyire falvakban találkozunk tv-klubokkal. A tv a klubélet fontos tényezője lehet. A filmesztétikai klubok elterjedése falun épp a tv segítségével valósulhatnak meg. De a tv sokirányú és sokszínű műsoraival szinte minden érdeklődési kör számára adhat hasznos segédanyagot. A klubprogramok összeállításánál — akár szakirányú, akár általános klubról van szó — a tv műsorait mindig érdemes figyelembe venni. A tv már eddig is több szórakoztató művelődési forma elterjedését segítette eredményesen. Itt elegendő a különféle vetélkedők népszerűségére utalnunk* A zenei klubok közül népszerűek a jazzklubok. A komoly zene némileg háttérbe szorult a klubok programjában, bár a budapesti Ifjú Zenebarát Klubmoz- galom keretében 2400 iskolás vesz részt ifjúsági bérleti hangversenyek után közös vitán, zenei játékokon. A legtöbb — egyelőre városi — művelődési házban működik társastáncklub. Ezek tagjai a kulturált társastánc elsajátítását tűzték célul, és időnként a KISZ szervezésében országos táncversenyen is összemérik tudásukat. Külön kell megemlékeznünk az ifjúsági és á nyugdíjasklubokról. Mindkettő igen népszerű. A fiatalok számára a klubok nemcsak a közös szórakozást biztosítják, gyakoriak az izgalmas viták erkölcsi, politikai kérdésekről, múzeumlátogatást, kirándulásokat szerveznek. Az idősek számára a klub elsősorban a kikapcsolódást, izgalmas sakkcsatákat, baráti ultipartikat, esetleg tv-nézést jelent. A klubok száma gyorsan emelkedik, s a tagság is változik. Az ifjúsági klubok egy részénél tapasztalható, hogy a kezdetben csak szórakozni vágyó fiatalok kedvet kapnak alaposabban foglalkozni valamilyen szakterülettel, bekapcsolódnak az irodalmi színpadok, művészeti csoportok, szakkörök munkájába, vagy éppen a klub maga alakul át azzá. Ez így van rendjén, hiszen a klubok egyik célja felkelteni tagjaik érdeklődését a művelődés ügye iránt. A klubok túlnyomó többségét társadalmi vezetőség irányítja, s a terveket megvitatják a tagsággal is. Kissé gátolja a klubok számának további növekedését a megfelelő helyiségek hiánya. A művelődési ház nagyterme ritkán alkalmas klubest rendezésére. Az újonnan épülő művelődési otthonokban mindenütt gondoskodnak klubszobákról is. A társadalmi szervezetek sokat tehetnek a klubmozgalom fejlesztéséért: javíthatunk a körülményeken. A könyvtárak kihelyezett kézi- és szakkönyvtárral segíthetik a berendezést. Az otthonos környezet megteremtése biztosítja a siker előfeltételét. A megyei tanácsok népművelési szervei intézményesen segítik a klubvezetők képzését. Budapesten és néhány megyében klubszakbizottságok működnek. A fővárosban létrejött a Budapesti Ifjúsági Klubtanács is. A klubélet kifejlődése kulturális intézményeinkben a művelődés ügyét szolgálja és elősegíti a dolgozók szabad idejének tartalmas felhasználását. Gönyei Antal GALAMBOSI LÁSZLÖ: Tavaszi mozaik Nőnek a hajnalok az ég piros tején fény zöldell a harkály pehely-sapkás fején feszülő gally-csápok nyújtóznak remegve bimbó-trónon pihen lebegve a lepke kerek felhő-asztal szín-halakkal rakva sötétkék szőnyegen siklik a magasba sásból ugró béka bámul föl a nádra sugár-nyíl csapódik halak uszonyára kócsagszárny-vitorlák zizegnek fehéren gémek hetykélkednek talpig pehely-vértben lég-függöny bársonyán virágok ringanak fűzöld kendőjüket csipkézik a tavak surrog, szál a tavasz, szikrázik kék csőre tolla gomolyogva ring a levegőbe TÉNAGV SÁNDOR: Vannak még szobák, ismerős helyek A telep házai közé szomorúságot vonszol a szél, érdes járda-magány koptatja cipőmet és csontomig szúr a hiábavaló lépés lépés után. A magány nemzetközi méreteket öltött. Elkésett örömök, kamaszlány-vihogását hallom mögöttem, fiatalságom isten-ölő hite csörtet mellettem és vissza se köszön. Én csak nézek, nézek megszeppent szólni-akarással, mint kukoricaszemeken térdelő kisfiú. Gondolom: vannak még szobák, ismerős helyek, ahol a kályha köré ülnek az örömök, ahol ember emberrel társaloghat. Én merek hasonló lenni önmagamhoz: ráborulok életem csontvázára, mint szék karfájára a részeg.
