Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-24 / 96. szám
10C5, április 24. TOLNA WECTFl NßPÜJSÄO 3 Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép örök barátsága! A tsz-építkezések helyzete A megvalósítás még csak 10 százalék — Téglahiány miatt „hevernek” a lucernaszárító berendezések Tegnap délelőtt megbeszélést tartottak a megyei tanács mező- gazdasági osztályán, a termelőszövetkezeti beruházások, elsősorban az építkezések helyzetéről, problémáiról. A tanácskozáson részt vett György József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője és Vajda István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének helyettese, A járási építési előadók beszámoltak arról, milyen beruházások szerepelnek az idei tervben, és azokból mennyi valósult meg idáig. Sajnos, igen kevés építkezéshez láttak hozzá ezideig minden járásban. Az előző éveknél sokkal kedvezőtlenebb a helyzet ebben a tekintetben: április végéig még tíz százalékát sem valósították meg az építkezési beruházásoknak. Az ok elsősorban anyaghiány, egészen pontosan: téglahiány, azonban nem ez az egyedüli akadálya. Baj van a tervszerűséggel és az építőipari munkával is. Elmondották a tegnapi megbeszélés résztvevői, hogy például a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat belekezd egy-egy épület elkészítésébe, és nem fejezi be számos esetben, hanem új falazáshoz kezd. Elsősorban ezért van az, hogy az építkezések „áthúzódnak” egyik évről a másikra. Rendkívül nagy összeget jelent az ilyen építkezésekre fordított pénz, viszont egyelőre gyakorlati haszna nincs a beruházásnak, hiszen az istállóba nem lehet tehenet kötni, és a sertéshizlalda is használhatatlan, a teljes megvalósulásig. Mivel az idén még több a valószínűsége annak, hogy bizonyos mező- gazdasági épületeket félbehagynak, illetve nem tudnak elkészíteni az év végéig, sürgős intézkedésekre van szükség. Annál is inkább, mert az időleges tégla- hiány és a szervezetlenség már a közeljövőben is óriási veszteséget okozna a megye mezőgazdaságának. A hideglevegős lucerna- szárító berendelések közül az újabbak, 43 ventillátor, egyelőre hevernek, bár április végére be kellett volna őket építeni, üzemkész állapotba hozni. A jelenlegi helyzetben, amikor igen sok lucerna kipusztult, a mezei pocok kártétele miatt, hallatlanul nagy jelentőségű lenne, hogy ezekkel a ventillátorokkal szárítsák a lucernának már az első kaszálását is. Kétségtelen, hogy a téglagyárak munkáját nagyban hátráltatja a hetek óta tartó esős idő, de ez nem lehet mentség arra, hogy legalább a 43 lucernaszárító beállításához ne kapjanak téglát a megye illetékes termelőszövetkezetei. Minden erővel azon kell igyekezni, hogy az építkezések ne szakadjanak félbe, sőt, normális körülmények között, megfelelő létszámú építőbrigád dolgozzon a már elkezdett munkákon. Vannak esetek, amikor egészen lehetetlen a helyzet az építkezéseknél. -Például a Szekszárdi járási Tanács mezőgazdasági osztályának építési előadója elmondotta, hogy a mözsi istálló építkezésénél két-három ember dolgozgat, mondhatni: lézeng. De jellemző az építési munkaintenzitásra az egész járásban a lassú tempó. Ha így haladna a munka továbbra is, még fele sem készül el az idén a tervezett beruházásoknak. A sióagárdi tsz-építkezés technológiai berendezése már két év óta „áthúzódik”. Sok közös gazdaságnak van üzemanyagtárolója és hídmérlege, amit be kellene építeni, hogy használni tudják. Néhány pénzügyi intézkedés is akadályozza időnként a beruházások gyors megvalósítását. Elmondották a megyei tanács mezőgazdasági osztályán tartott megbeszélésen, hogy az egyik járási bankfiók olyan kikötést tett, bizonyos beruházással kapcsolatban, ami helytelen, indokolatlan. Mivel a Magyar Nemzeti Bank Tolna megyei Igazgatósága is képviseltette magát a tegnapi tanácskozáson, tisztázták a kérdéseket, és a többi intézkedéssel együtt, remélhetőleg ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyenge kezdet után legalább már a nyár elejére sokkal nagyobb ütemben haladjon a termelőszövetkezetekben az építkezés. . 0. j. vám nem lehet. Néha ugyan több is rám fért volna, de magamban ilyenkor így szóltam: Ambrus, gyermekeidnek te is csak abból tudsz adni, ami van. Egyik leánykám Szekszárdon tanul. Nem azért mondom én ezt, hogy dicsekedjek vele, hiszen nincs rajta semmi dicsekedni való. A kislány az iskolán keresztül kosztét, kvártélyt kap. Jó eszű, bírja a tanulást. Még sokra viheti. A legidősebb gyerek itt, a szomszéd községben tanár. Földúton lehet leghamarabb odajutni: itt keresztül. Kö- vesúton, körbe kell menni, és hát ez elég hosszú út. Van egy másik fiam, annak meg a felesége óvónő. Én meg, látja, a kocsit hajtom. Amikor szól az elnök, akkor befogok és indulunk. Jó ez a kocsi. Hátrateszem a bőrülést és kész. A lovak elbírnának ugyan több abrakot, de a vezetőemberek nem engedik. Kell a teheneknek. Ezt mondják. Én megértem, de azért, ha lehetne, akkor ezt a döntést megfellebbezném. Igaz-e, Baba? Érted-e, Vilma? Rajtam múlna, több abrakot kapnátok. Nem soványak ezek a lovak, én azt egy szóval nem mondom, hiszen koplalni nem koplalnak, mégis. Hanem mit szól hozzá? Igaz-e, hogy szép a határ? Délelőtt mi egyszer már bejártuk. Gyönyörködtünk benne és délután három óra is elmúlt, amikor az asztalhoz ültem. Na, ez nem nagy baj, mert az embert megvárja az ennivaló. Inkább az a baj, hogy van még nekem otthon egy lányom, „gyengés” kicsit. Az öreg süketnéma magyaráz neki és a lány nem érti. Ilyenkor az öreg felmérgesedik. A lány különben tiszta, rendben tartja magát, csak „gyengés” — dologra egyáltalán nem való. Ameddig bírom, addig róla nekem kell gondoskodni. De hát ez olyan dolog, hogy a születéstől a halálig sok minden előfordul. Eriggy na, Baba! Még majd elalszunk! Trappoljatok kicsit, úgyis elbeszélgettük az időt — mondta Ambrus gazda, és újból megpöccintette az ostorhegyest. SZEKULITY PÉTER A dombóvári zászlóvivők Ünnepre készülnek a Dombóvár és Vidéke Egyesült Földművesszövetkezetnél. A szövetkezet — a múlt évi eredményei alapján — elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A szövetkezet vezetői, dolgozói, tagjai csak az ünnepség formai előkészületeit teszik meg ezekben a napokban. Ténylegesen már egy éve, sőt, egy kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy húsz éve készülnek erre. Tavaly, amikor már harmadízben kapták meg a SZŐ VOSZ és a KPVDSZ vándorzászlaját, az ünnepségen felszólalt Reseterits István, a dombóvári üveg- és porcelánbolt vezetője. Nánási Lászlóhoz, a SZÖVOSZ felügyelő bizottsága elnökéhez intézve szavait: „Aztán tessék ott Pesten megmondani az elvtársaknak, hogy md ezzel a kitüntetéssel nem elégszünk meg, jövőre ide kell jönni a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának is.” Nánási elvtárs csak annyit mondott: Ez kizárólag önökön múlik. Dolgozzanak még jobban. Megfogadták a tanácsot És most itt az eredmény: A földművesszövetkezeti mozgalom területén az egész országban ők bizonyultak a legjobbaknak. Elég egy kis séta a dombóvári üzletekben, vendéglátó-üzemekben, hogy meggyőződjünk: Jogosan kapják meg a vándorzászlót. Évek óta már nem is vitatja ' senki sem, hogy Dombóvár kereskedelmi ellátottsága — beleértve i ebbe nemcsak az áruválasztékot, hanem a kereskedelem és vendéglátás kulturáltságát is — a legjobb a megyében. Korszerű, szépen berendezett üzletek sorakoznak a község főterén, a Vörös Csillag étteremre, amit csak két évvel ezelőtt vettek át a Vendéglátó Vállalattól, jóformán rá sem lehet ismerni. De nemcsak a központban találhatók korszerű, ízlésesen berendezett üzletek, éttermek, presszók, hanem a külterületen és a környező falvakban is. És a bővítés, korszerűsítés most is folyik. Hol itt, hol ott avatnak egy új üzletet, a szövetkezet központjának szomszédságában már a födém betonelemeit emeli be a daru és készülnek a terveit a további üzletekre áruházakra is. Ami pedig apróságnak tűnik, de mutatja, mennyire gondoskodnak a legkülönbözőbb szükségletek kielégítéséről: A zöldségbolt előtt frissen festett plakát: Különféle palánta kapható. A kölcsönzőboltban megtalálni mindent, a sertésvágáshoz szükséges felszereléstől az edényig, a magnótól a festőhengerig, a permetezőgéptől a bukósisakig. Igen, a bukósisakig. Mert sok az olyan motoros, aki általában egyedül motorozik, de néha pótutast is visz. Egy bukósisakot tart, csak ritkán van szükség a másikra, amit egyébként ma még nehéz is beszerezni. A kölcsönzőbolt legújabb szolgáltatása az ablaküveg méretre vágása. A boltvezető üveges, ellátja ezt is. De az ilyen nagy kitüntetést nemcsak ilyen, a kívülállók számára is nyilvánvaló eredmények alapján ítélik oda. Számos feltételt kell még teljesíteni, ezekről pedig a számok nyújtanak fel- I világosításU A főkönyvelő, Kovácsik Kálmán a múlt évi gazdálkodás adatait mutatja. Kiderül, hogy valamennyi tervmutatómál száz százalékon felüli a teljesítés Túlteljesítették a kiskereskedelmi forgalom tervét, a vendéglátó üzemág tervét, a részjegybefizetés, a felvásárlás tervét. Ez utóbbit több, mint kétszeresére. A tervezettnél több szikvizet és Hűsít gyártottak. Vagy húsz-huszonöt mutató, mind száz százalék felett. De álljunk meg egy kicsit, itt van egy 99,8-as és egy 97 százalékos adat. Talán ezeknél lemaradtak? Nem. Itt pont az a jó. ha nem érik el a száz százalékot. Ezek az önköltségi mutatók. A száz forint forgalomra tervezett önköltség a kiskereskedelmi hálózatnál 5,85 forint. Ténylegesein egy fillérrel kevesebb volt. Pedig itt nem nagyon lehet takarékoskodni, hiszen a kulturált kereskedelem többek közt nagyobb költséggel jár, az élelmiszereket csomagolni kell, az üzletek és kirakatok világítása, a hűtőpult áramot fogyaszt. A filléreket nagyon szűk területen lehet csak „megfogni”. És amikor gyönyörködünk a modern Üzletekben, önkéntelenül is előjön a kérdés: Honnan indultak? Gyarmati Jánossal, a felvásárlási üzemág vezetőjével, a szövetkezet egyik alapító tagjával beszélgetünk errőj. — A felszabadulás utáni hetekben már megindult itt a szövetkezetek szervezése. Akkoriban mindegyik koalíciós párt külön szervezett szövetkezetét. Itt bent a községben a Parasztpárt alakította meg. Tüske puszán a Kommunista Párt. A kisgazdák is alakítottak egyet, őstermelők szövetkezete néven. A szoedemeknek is volt valamiféle szövetkezeti boltjuk. Mert a bolt, az volt az első. Mindegyik szövetkezetnek volt egy. amolyan falusi szatócsboltja. Itt aztán összeírták, mire van szüksége a tagságnak, beszedték a _ pénzt — az inflációs időkben búzát, babot, kukoricát, vagy tojást — beszerezték a kartont, inganyagot, kaszát, vagy vasvillát és a „rendelés” szerint szétosztották. A tüskeiek a felosztott hercegi birtok gépeit kölcsönözték ki. Maga a részjegy is termény volt, huszonöt kiló kukorica. vagy ennek megfelelő más termény. Persze ebben az időben nem lehetett mai értelemben vett gazdálkodásról beszélni, többször „elgazdálkodták” a csekélyke szövetkezeti vagyont, akkor újból részjegyeket kellett váltani. Amikor bejött a forint, a szövetkezet már Pénzt is adott kölcsön, különböző vásárlásokra. A köl- csönvevők vagy visszaadták, vagy nem. A „fordulat éve” — mint a politikában, itt is — 1948-ban következett be. Augusztus 20-án egyesült a négy szövetkezet, akkor nevezték ki főkönyvelőnek Kovácsik elvtársat, aki ma is ebben a munkakörben dolgozik. Az indulásnál bizony üres volt a kassza. Kétszázezer forint hitelünk volt erre százötvenezer forintot tett ki az árufedezet, tehát ötvenezer forint hiányzott. De már az első évet kilencezer forintos nyereséggel zártuk. A-* első dolgunk volt. segíteni az akkor alakuló Vörös Sugár Termelőszövetkezetet. A másik: Megszüntetni a zsebből való gazdálkodást, szigorú elszámolási rendet, bizonylati fegyelmet bevezetni. Ez bizony nem ment könnyen. Negyvenkilec elején megint ott tartottak, hogy üres a kassza. Nincs miből fizetni. — Bementem a megyéhez, megmondtam a MOSZK megyei titkárának, hogy nem bírom tovább. Legjobb lesz feloszlatni a szövetkezetei. — Arról bizony, barátom, szó se lehet— mondta Dudás elvtárs. — A szövetkezet szénáját rendbe kell hozni. Most kapnak egy teherautó-rakomány textil árut. Hitelbe. Tessék szétosztani a boltok között és elszámolni róla. Elosztották és elszámolták. Nyereséggel. A szövetkezet azóta szakadatlanul fejlődik, erősödik. Területileg is nőtt, hiszen ma már ide tartozik Dombóvárral együtt a járási hét községe. 1948-ban 2,2 millió forintot forgalmaztak húsz dolgozóval. Ma 320-an dolgoznak a szövetkezeinél és a múlt évi forgalom 183 millió forint volt. A létszám tizenhatszorosra, a forgalom nyolcvanháromszorosára nőtt. Akkor 312 tagjuk volt, 1956-ban 2800. tavaly 7700 és most közel kilencezer, ötvenhatban, az ellenforradalom idején szóba se került a szövetkezet feloszlatása, sőt, ez volt az egyik legeredményesebb esztendő. Az üzletek azokban a viharos naook- ban reggeltől estig árusítottak — csak az italboltokat tartották zárva — és a szó legszorosabb értelmében „kipucolták” a raktárakat. eladták az évek óta elfekvő készleteket is. ötvenkilencben kezdték meg az üzlethálózat rekonstrukciójáj., itt hozták létre az ország első földművesszövetkezeti önkiszolgáló boltját. Azóta végibement a nagyarányú szakosítás és az áttérés a korszerű árusítási formákra. A jó eredmények egyik titka — Ma hatvanhét kiskereskedelmi és harmincöt vendéglátóipari egységünk van — mondja Fuchs György elnökhelyettes, aki egyben a szövetkezet párttitkára is. És legalább ötven olyan dolgozónk. aki több. mint tíz éve nálunk van. Ez az egyik titka annak, hogy ilyen jók az eredményeink. És persze, az összeszokott vezetőigárda is. Az elnök tizenöt éve tölti be tisztségét, az elnökhelyettes is akkor került ide — akkor még más beosztásba. A főkönyvelő a tizenhetedik szolgálati évét tölti. Régi szövetkezeti ember az igazgatóság és az intézőbizottságok tagságának zöme is. Az összeszokottság azonban nem megy a munka rovására, nem jelent kölcsönös elnézést, megalkuvást. Éles viták jellemzik a vezetőkollektíva megbeszéléseit, ahol nem ritka esemény, hogy az elnököt is leszavazzák egy-egy kérdésben. De ha már döntöttek, a közösen hozott határozat mindenkire kötelező. Az egykori pénztelen szövetkezetnek ma tizenhétmilliós saját vagyona van és több, mint harmincmilliós árukészlete. A szövetkezet ma a legjobb az országban. Pedig most sem állnak meg. Születőben vannak az új, korszerű létesítmények állandóan bővül az áruválaszték, a lakosságnak nyújtott szolgáltatás. Hogy a vörös zászló jövőre is ittmaradjon, J. J.
