Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-24 / 96. szám
4 TOLNA MEGYEI NPPOISAG 1665. április 24. fZEQQEL AAEO KEZDŐDŐIT A JAKOK KA'i-UA'E/AOA. A MÉAAET 'í LAS/V1 ESTEEKEK - AAL/T ORECHSLÉG KALAUZOLT - SEUOGYSEAA TETSZETTEK^ A SZE&ás/VES AAtys/KA'jCXtrHOAfOK. -\ amerikai doKum w.nuinríporl az FBl-ről Az FBI* ARC NÉLKÜL 4. A HISZTÉRIA URALKODÁSA 1912-ben a szocialista párt 897 000 szavazatot gyűjtött elnökjelöltje, Eugen Debs számára és 1914-ben 12 állam választmányaiban 30 képviselővel rendelkezett. Ezen felül a pártnak kb. 1000 tagja foglalt el különféle állásokat a központi kormányzat szerveiben. Kezdve attól, hogy 1914- ben Európában kitört a háború, a párt az emberiség ellen elkövetett bűncselekményként ítélte el a háborút. Amerika háborúba lépése nem változtatta meg a szocialistáknak ezt az alapvető álláspontját. Továbbá a megtorló törvényhozást úgy ítélték meg, mint „a legnagyobb győzelmet, melyet az amerikai plutokrácia aratott az amerikai demokrácia fölött”, és ez a megítélés jelentette egyben a pusztulásukat is. A megrettent közvélemény és a hazafias gőztől elvakult funkcionáriusok a szocialisták ellen fordultak. Elmarasztaló ítéletekkel és börtönbüntetésekkel végződő perek sorozata után, Amerika szocialista pártja összeomlott és sohasem gyógyult föl olyan mértékben, hogy jelentős politikai erőt képviselhetett volna. Az akkori idők forrongásához jelentős mértékben járult hozzá a munkásság is. A háború súlyos inflációt hozott és ez a szervezett munkásságot érintette. A háború folyamán ideiglenes megegyezés jött létre a munkavállalók és munkáltatók között, mert fönn kellett tartani a termelést, de amint a háború véget ért, felrúgták az együttműködést biztosító megállapodást. A nemzeti hisztéria színpadának függönyét a Seattle-i általános sztrájk húzta fel. 1919. január 21-én Seattle-ben 35 000 hajógyári munkás lépett sztrájkba a munkaidő csökkentésért és a bérek emeléséért. Seattle megbénult. de sehol nem került sor erőszakoskodásra. Az egész sztrájk folyamán senkit sem tartóztattak le. A legnagyobb forrongás kellős közepén jelent meg Öle Hanson polgármester, az a politikus, aki a helyzetnek megfelelően republikánus, haladó, vagy demokrata volt. A hatalmas amerikai lobogóval díszített gépkocsin érkező Hanson polgármester körülbelül 1500 katonát vezetett „saját” megszállott városába. E csapatokat mintegy 1500 rendőrrel megerősítve, ultimátumot nyújtott át a sztrájkbizottságnak. Vagy felfüggesztik a sztrájkot, vagy majd ő erőszakkal megtöri. A helyi szakszervezetek letették a fegyvert e frontális támadás láttán (február 10.-én) és az ősi „amerikanizmus” győzedelmeskedett. A tőkés sajtó egyik napról a másikra szinte nemzeti hőssé avatta Hansont. Természetesen akadtak szélsőségesek, akik nem csodálták Han- sont olyan mértékben, mint a lapok vezércikkírói. Ez bizonyosodott be 1919. április 28-án, ami. kor egy Hanson polgármesternek címzett csomagban bombát fedeztek fel, amely maga ugyan nem robbant, de a robbanások láncreakcióját idézte elő országszerte. A legnevezetesebb merényletet Washingtonban kísérelték meg 1919. június 2-án este. 11.15 óra körül, amikor Mitchel Palmer igazságügyminiszter háza előtt bomba robbant. Az utca túloldalán Franklin Delano Roosevelt, akkor a hadi- I tengerészeti miniszter helyettese, \ kinyitotta házának kapuját, át- | haladt az üvegtörmeléken és 1 majdnem átesett a bomba által szétszaggatott merénylő holttestén. Más senki nem sebesült meg. E merénylet volt hivatott bebizonyítani, hogy a „bolsevikek” forradalomra készülnek és át akarják venni a hatalmat. Palmer 48 óra leforgása alatt cselekedett: William J. Flynnt, a titkosszolgálat volt főnökét nevezte ki az FBI igazgatójává és felhatalmazta, hogy a helyzetet ..saját belátása szerint” tisztázza. Palmer ugyanakkor létrehozta a „General Intelligence Division”-t azzal a feladattal, hogy tanulmányozza a felforgató tevékenységet, állapítsa meg annak méreteit és döntse el, milyen intézkedéseket foganatosít ellene. Flynnek az FBI-t kellett vezetnie, mialatt a GID bizonyos fajta felső szerv volt, amelyhez az FBI-nak el kellett juttatnia értesüléseit. A radikálisok elleni központ parancsnokságát Palmer 1919. augusztus 1-én átadta a 24 éves J. Edgar Hoovemek, aki mindössze két év alatt „zsebre tette” az igazságügyminisztérium hierarchiáját. Már divattá vált, hogy Hoovert semmi másért nem teszik felelőssé, csakis az FBI tevékenységéért. Aki azonban veszi a fáradtságot és áttanulmányozza e korszak lapjelentéseit és bírósági levéltárait, az rájöhet, hogy Hoover a legfőbb és legtekintélyesebb vádló volt, de ugyanakkor a legfőbb védője is annak a tevékenységnek, amely később a „hisztéria uralkodása” vagy .,Palmer-féle terror” néven vált ismeretessé. Az 1919 vége felé és 1920 elején bekövetkezett eseményekre nyilván csak egy olyan országban kerülhetett sor, amelynek nem volt valóságos vezetése. Woodrow Wilson a Népszövetség elismeréséért küzdve, fizikai erejének végére érkezett és halálos betegen feküdt a Fehér Házban; képtelen volt az elnöki hatalmat gyakorolni. Az állam hajója kapitányi utasítások híján, gyakorlatilag kormányzás nélkül úszott a kisebb és szemérmetlenül dicsőséget hajhászó emberek vágyai szerint. MINDEN ESZKÖZZEL A „RADIKÁLISOK" ELLEN E törekvő férfiak között legkiemelkedőbb A. M. Palmer igazságügyminiszter volt, aki az ellene elkövetett merénylet után hajlamos volt mindenben a „bolsevisták” kezét látni. Bizonyítékok is vannak rá, hogy Flynn, az FBI akkori főnöke és Hoover, mint a GBI vezetője (a „szub- verzív elemek ellen küzdő csúcsszerv”) szándékosan szították az igazságügyminiszter rettegését, hogy ezáltal növeljék az Iroda hatalmát Hoover különjelentéseket készített a legfőbb baloldali szervezetekről és mind mélyebb lett a meggyőződése, hogy a kommunizmus nem csupán egyike a politikai mozgalmaknak, hanem óriási — összeesküvés. Hoover részlege összefogott, hogy fantasztikus képet fessen részére. Az általános képet — melyet több mint négy évtizeden át gon. dósán rejtegettek — oly mértékben eltorzították, hogy már semmi köze sem volt a valósághoz. Rengeteg energiát pazaroltak az amerikai „radikálisok”-ról szóló óriási archívum összeállítására. Nem egészen világos, milyen kritériumokat alkalmaztak, hiszen nyilvánvaló, hogy amit az egyik ember „radikalizmusnak” ítél, a másik számára aligha liberális, sőt megint másik konzervatívnak is tekintheti. Hoover a GBI-ban hatalmas kartotékot rendszeresített a „radikálisokról”. Jelentésében hangsúlyozta, hogy ez a kartoték százezer ember adatait őrzi. Néhány hónappal később már 250 000-en szerepeltek benne és még egy évvel később 450 000-en. Tekintettel arra, hogy a „radikalizmus” — legalábbis Hoover kartotékjában — valóságos hadsereggé duzzadt, a 450 000 név közül kiválasztottak 60 000 embert, akikről külön életrajzi dossziékat fektettek fel- Hoover szervezete már az alapvető emberi jogokat sértette, mert még az akkori idők légkörére hivatkozva sem emelhetett volna az igazságügyminisztérium — a külföldiekről szóló törvénnyel élve — vádat néhány száznál több ember ellen. Hoover túlszárnyalta a katonaszökevények tömeges összefog- dosásának 1918. évi hadjáratát, (amely dicstelenül végződött), midőn 1920 januárjában 33 amerikai városban tömegesen tartóztatta le a kommunistákat A hadjáratot Hoover szervezete tervezte és hangolta össze és besúgói, valamint provokátorai óriási szerepet játszottak benne. GYANŰS HALÁLESETEK ÉS ÖNGYILKOSSÁGOK Amikor a csapda bezárult — a szenátus későbbi becslései szerint — mintegy 10 000 áldozat esett bele. Körülbelül 800 személyt tartóztattak le a bostoni rajtaütés során és ezeknek kb. a felét a bostoni kikötőben levő Deer Is- landra szállították. A letartóztatottak egyike sem léphetett érintkezésbe sem ügyvédekkel, sem a hozzátartozókkal. A későbbi vizsgálatok kétséget kizáróan kimutatták, hogy a letartóztatottak többsége klubhelyiségekben, vagy termekben gyülekezett, olyan ösz- szejövetelekre. melyeknek semmi közük sem volt a felforgató tevékenységhez. Sokan közülük bevándorlók voltak, akik honfitársaikkal találkoztak, vagy tanfolyamokon az angol nyelvet és amerikai történelmet tanulták. Ilyenek voltak tehát a „Palmer- féle rajtaütések a vörösökön”. A későbbiekben egy szenátusi bizottság bejelentést készített, mely szerint a városokban százalékarányban 97—100 személyt tartóztattak le szabályos letartóztatása parancs nélkül, kb. 6500 személyt bocsátottak szabadon vádemelés nélkül és a bíróság elé állítottak nagy többségét felmentették. A kor dokumentumaiból kitűnik, hogy mindebben a legdöntőbb szerepet — kezdve a letartóztatástól a kivégzésig — Edgar G. Hoover játszotta. 1947- es kísérlete, hogy kezeit mossa, kijelentvén, hogy „elítéli” a rajtaütések módszerét, — ellentétes a tényekkel. ö ellenezte például, hogy a letartóztatottak beszélhessenek ügyvédeikkel, vagy érintkezhessenek bárkivel kihallgatásuk előtt. Erre vonatkozóan írásbeli utasítást adott. A legnagyobb tiltakozást azonban azzal váltotta ki Hoover, hogy mindenáron okolni akart valakit a Palmer ellen elkövetett merényletért. A bomba robbanásának helyén — a bomba magát a merénylőt is szétszaggatta — az FBI egy röpiratfosz- lányt talált. Egy besúgó bejelentése szerint a röplapot New York Brooklyn negyedének egyik nyomdájában szedték. A nyomozók 1920. február 25-én letartóztatták Robert Elia nyomdászt, március 7-én pedig Andrea Salsedo szedőt. Az Iroda állítása szerint a nyomdában a röplappal azonos papírt és betűket találtak. Ennek ellenére semmiféle bizonyíték nem állt rendelkezésre, amelynek alapján letartóztatásuk foganatosítható lett volna, sőt a fennálló törvény kizárt minden erre vonatkozó felhatalmazást. Ez azonban csupán „technikai kérdés” volt és nem okozott fejfájást a3 Irodának. (Folytatjuk)
