Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
►♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦►♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ «'♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦^ '♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* e T a TOLNA MEGYEI NfPÜJSAG 1ÖŐ5. április 18. KFKI: a tudományos kutatás fellegvára Először is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok. Mert ugye. a húsvét az mindig kellemes. A neve is ezt mutatja. Mindenki annyi húst ehet ezen a napon... Szóval — jól elnevezték... Nyúl az bőven van. És bőven van a fészkekben nyúltojás is. Mert ugye a tojást a nyúl tojja, és most a tudósok azon törik a fejüket, hogyan lehetne elszaporítani a húsvéti nyu- lat, amely lényegesen többet tojik egy nap alatt, mint az ország egész tyúkállománya együttvéve hónapokon keresztül. A kísérlet jól halad, amint a fészkek mutatják, már nemcsak rendes nagyságú tojó nyulakat sikerült kitenyészteni, de krédli nyu'akat is. A baj csak az, hogy a krédli nyúltojás is annyiba kerül, mint a másik. Mert nálunk a tojások is egyenrangúak. Kedves Szerkesztő Ur! Elnézését kérem, hogy ilyen megkésve küldöm levelem. Megmagyarázom a késés okát. Ott kezdem, hogy három nap alatt szinte bejártam az egész világot. Voltam az amerikai Harvard egyetemen is, ahol a diákok éppen azt szavazták meg: ki az év legrosz- szabb színésznője, és melyik az év legrosszabb filmje? A kétes dicsőség Carroll Baker filmszínésznönek jutott. A férfiak közül James Francicus dicsekedhet ezzel a címmel. A legrosszabb film kitüntető címe: „A legnagyszerűbb történet” című filmnek jutott. Ez a film egyébként arról szól, hogy... Be nem mesélem el. Nem lövöm le a poént. Biztos vagyok benne, hoqy hamarosan bemutatja ezt a filmet a Magyar Televízió is... és akkor a nézők engem szidnak majd. Voltam angliai múzeumokban is. Meg kell mondanom őszintén, hogy a magyar múzeumok elmaradtak az angliaiak mögött. Nálunk még csak most kezdik alkalmazni a külföldön már rég elterjedt filcpapucsokat, amelyek azt a. célt szolgálják, hogy a múzeumlátogatók nézelődés közben fel- vikszelik a parkettát. Nos, az angolok ezt a módszert továbbfejlesztették, porrongyot, vagy tollazót adnak a látogatók kezébe, akik nézelődés közben a múzeumi tárgyakról letörlik a port. Ezt a módszert be lehetne vezetni nálunk is a múzeumokban. Sőt, nemcsak a múzeumokban, de a hivatalokban is. Képzeljük el, mindenkinek lenne filcpapucsa, tol- lazója. és munka közben elvégezné a takarítást is. így még az is előfordulhatna: a takarítónő nem szidna meg senkit azért, mert a lábán ment be az irodahelyiségbe, és nem ké- zenállva, de meg is dicsérhetné a jó munkáért. A lábról jut eszembe. Dél-Franciaországban jártam. Itt találkoztam egy cipészmesterrel. Ez a cipészmester arról híres, hogy olyan cipőket készített, amelyeknek a talpába szívókorongot épített be. Az újfajta cipő alkalmas arra, hogy az ember a mennyezeten sétáljon. Szerintem ez a cipészmester három szempontból is korszakalkotó cipővel lepte meg az emberiséget. Az egyik: az ember megkímélheti a parkettát. A másik: a főnökei előtt is biztosabban állhat a lábán, sőt, ha berúg, akkor sem esik el könnyen. A harmadik: elavulitá teszi a szólásmondást, mely szerint az ember: biztosan áll a lábán. Ehelyett ilyen szólásmondás lesz majd: biztos cipője van. És ennek tudatában az emberek nyelve mindjobban elkorcsosodik majd, mert az emberek a biztos civő tudatában egyre kevesebbszer használják majd. a nyelvüket. amely jelenleg nem egy esetben szükséges még ahhoz, hogy az ember biztosan álljon a lábán. Szóval ilyen bonyodalmaktól menti meg az embert ez a cipészmester. Ugyancsak Franciaországban találkoztam egy másik érdekes dologgal is. Egy könyvvel. Ez egy üres könyv, negyvennyolc tiszta fehér lap. és csak címe van: A csend ünnepe. Robert Morei írta. Szóval jól szórakozhat az ember az üres lapok forgatása közben. Ki kellene nálunk is próbálni. Megtakaríthatnánk a betűket. Az emberek a tiszta lapokra azt gondolhatnának, amit akarnak. Részt vettem Angliában egy vitán is. Ez a vita a temetőben zajlott le, mégpedig a chobhami kutyatemetőben, ahol az egyik kutyasírt kereszttel jelölte meg a kutya gazdája. A keresztre ezt írta: „Itt nyugszik a legnemesebb kutya, aki valaha élt.” Most arról folyik a vita: lehet-e a kutyának lelke, megilletheti-e a kereszt? Egy londoni ügyvéd így érvelt: „Egy kutya legalább olyan mértékben nevezhető kereszténynek. mint az emkterek jó része.” Hogy a kutya lelke mikor jut el az úrhoz, azt nem tudom. azt viszont tudom, hogy az emberek már kezdenek helyezkedni. Tom. Smith oklahomai lakos is ezek közé tartozik. Ö végrendeletileg ISO 000 dollárt hagyott arra a célra, hogy miután megindult a Föld és a Hold között a rendszeres repülőjárat, a Holdon építsenek neki és a feleségének mauzóleumot. Hogy mikor lesz ebből a pénzből a Holdon mauzóleum? Ezt is nehéz lenne megállapítani. Egy viszont biztos: ha valaki épít mauzóleumot a Holdon, akkor mi, magyarok leszünk azok. Mert ugye, a Hold-utazáshoz szükség van űrállomásokra. És nekünk már van űrállomásunk. Éppen emiatt késett az én levelem. Az űrállomás miatt. Mert ugye. három nap alatt beutaztam a fél világot. Moszkvából Pestre alig valamivel több, mint két óra alatt értem. És akkor jöttem Szekszárdin: a 22,28 órai vonattal. Jó, hogy ezzel jöttem. Sárbogárdon leszálltam, öt órát vártam a csatlakozásra. És ekkor jöttem rá a következőkre: van nekünk egy űrállomásunk. Ez pedig Sárbogárd. A Holdra innen még nem lehet menni. Szekszárdra is nehezen. Ennek a magyarázató. a következő: ez egy olyan űrállomás, amely éjszaka a Budapest, Szekszárd közötti űrt tölti ki. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel; A felszabadulás előtt általános [jelenség volt. hogy a legtehetségesebb magyar kutatók és tudósok — rendszerint még pályájuk ►kezdetén — külföldre távoztak, fmert itthon nem voltak megfele- Ilően felszerelt tudományos létesítmények, amelyek lehetővé tet- [ték volna számukra a korszerű ►kutatómunkát és ennek eredrné- L nyéként a tudományé« érvényesülést. Megváltozott a helyzet a f felszabadulás után: a háborús ► károk helyreállításának befej e► zésével hozzáfogtak a tudomá- [nyok korszerűen felszerelt hazai ►műhelyeinek felállításához. Kö- fvetelte ezt az a felismerés is, ►hogy a tudományok rohamos fejlődése következtében az alapvető ► tudományos kutatás szinte a sze► münk láttára vált a szűk. labora- ttóriumi érdekű tevékenységből ► termelőerővé, a műszaki haladás {egyik motorjává. Ez a felismerés ►öltött testet abban a kormány► határosa tban, amely 1950-ben [életrehívta a fizikai kutatások ► legnagyobb hazai központját: a »Magyar Tudományos Akadémia ► Központi Fizikai Kutató Intézetét {(KFKI). Az intézet ezres létszámú tudományos, műszaki és adminiszt- ►ratív személyzetével és nagysza► bású kísérleti berendezéseivel ma fáz ország legnagyobb kutatóintézete. Tizenöt évvel ezelőtt azon- : bán a munka még igen kezdetleges körülmények között indult ► meg. Hiányzott a megfelelően ^képzett és a „nagyüzemi” kutatásban járatos tudományos gárda, de hiányzott a korszerű felszerelés, sőt a hely is, ahol a ► kutatás megindulhasson. A KFKI [első részlegei az egyetemek fizifkai tanszékein dolgozó kutató- csoportok voltak, amelyeket csak ► évek alatt sikerült egy helyre {összpontosítani: a csillebérci eredőben fokozatosan kiépült laboratóriumi épületekbe. Ma már [több mint húsz épület szolgálja ► a kutatás céljait, köztük a kísérheti atomreaktort magába foglaló reprezentatív külsejű, nagy {csarnoképület, amelynek 80 mé- jter magas szellőzőkéménye Budapest számos helyéről jól látt mató. -, Az intézet — és a magyar ter- {mészettudományos kutatás — fejlődése szemper jából igen jelenA Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete atomfizikai osztályának dolgozói a hatszázezer voltos kasz- kádgenerátor szelepcsöveinek működését figyelik. (MTI foto) tős esemény volt. az atomreaktor üzembe helyezése 1959 tavaszán. Ezt a fontos lépést többéves felkészülés előzte meg; hiszen nemcsak a reaktorhoz kapcsolódó technikai létesítmények megépítéséről volt szó, hanem az üzem- bentart.ásához szükséges műszaki gárda megfelelő kiképzéséről is. Elmondható: a KFKI ezt a feladatát is jól oldotta meg, amit igazol az a tény, hogy a reaktor immár hat esztendeje fennakadás nélkül, úgyszólván üzemzavarmentesen látja el feladatait mint a speciális fizikai és kémiai kísérletekhez szükséges radioaktív sugárforrás, mint a hazai izotópgyártás termelőbázisa, és végül mint a szakemberképzés egyik alaplétesí tmény e. Az elmúlt tizenöt év alatt a KFKI néhány kísérleti fizikai ágazat — kozmikussugárzás-ku- tatás, spektroszkópia, fizikai optika stb. — tudományos műhelyéből korszerűen felszerelt, komplex kutatóközponttá fejlődött, amelyben a fizikai, kémiai, matematikai és műszaki kutatások egymást segítve valósítják meg a célt: a magyar tudományos ku_ tatás világszintre emelését. Elek István A mosoly s&Igefe A Fidzsi-szigetek bennszülöttei 80 évvel ezelőtt még emberevők voltak, ma pedig a legszelídebb emberek { Nincs a világon még egy olyan {kedves és szeretetre méltó nép, ♦ mint a Fidzsi-szigetek bennszülöttei. Ma, amikor a civilizált ♦világ emberének gondterhelt arca {legfeljebb csak fagyos mosolyra ♦képes, tekintete semmitmondó, a ♦Fidzsi-szigetek bennszülöttjeinek {nyílt kedvessége és szeretetre♦ méltósága fenntartja a reményt, Jhogy az emberek mégis baráti ♦ kezet nyújthatnak egymásnak {minden hátsó gondolat nélküL ♦Ha a Fidzsi-szigetekre látogató ♦idegennel véletlenül megtörténik, {hogy kocsija elakad a szdget- ♦világ valamelyik sáros és elhanyagolt útján, a vízözönszerű tró- ♦pusi esők után, örömmel tapasz- ♦talja, hogy 8—10 barátságosan {mosolygó, jóindulatú bennszülött ♦siet segítségére, s a kátyúba jutott kocsit néhány szempillantás ♦alatt kiemelik. Ha pedig az ide- {gen, bennszülöttfaluba téved, a ♦lakosság köréje seregük, és min- ♦denki vendégségbe hívja. Ven- ídégnek lenni pedig felfogásuk ♦szerint nemcsak az élelem, és a {fekhely megosztását jelenti, ha- ♦nem a pénz és a többi anyagi {javak közösségét is. ♦ A Fidzsi-szigetek bennszülött- ♦jei ma vadászattal, halászattal és {földműveléssel foglalkoznak. A “kereskedőimet az indiaiak tartugyanis ezt a foglalkozást tisztátalannak tartják. Egy 'bennszülött például nemrégiben meg akarta mutatni, hogyan értelmezik a szigetvilágban a kereskedelmet. Vegyeskereskedést nyitott. s meghívta ismerőseit és barátait. Amikor aztán együtt voltak, megkezdte az áru osztogatá- rát. A bennszülöttek felfogása •szerint ugyanis a tisztességes ember mindent megoszt barátaival. Az újdonsült kereskedő is így tett. Mindenét elosztogatta, s amikor barátai távoztak a számlákon és az üres pultokon kívül egyéb sem maradt. Ez azonban egyáltalán nem hozta ki a sodrából. Nyugodtan aludt egyet, s másnap zúgolódás nélkül tért vissza ősei foglalkozásához. A másik érdekes dolog, hogy a Fidzsi-szigetek mai bennszülöttei sohasem bántják egymást és sohasem fordul elő verekedés köztük. Ez annál meglepőbb, mivel a szigetvilágban 80 évvel ezelőtt még divatban volt az emberevés. Egy mindig jókedvű kilencvenéves öregember például nagyon jól emlékszik, hogy gyerekkorában maga is evett a fehér emberek húsából. Erről különben J. C. Wood 1878-ban kiadott A világ népei és civilizáció című azt írja, hogy a Fidzsi-szigetek lakói emberevők, bár bővelkednek gyümölcsben, főzelékfélékben. és malacban sincs hiány. Ezek a bennszülöttek ritka példái azoknak a kezdetleges fokon élő embereknek, akik miután megismerkedtek a fehér ember civilizációjával, csak azt vették át, ami jó, s elvetették mindazt, ami rossz. Ehhez persze nagymértékben hozzájárult a bőség és gazdagság, amely körülveszi őket. s a kezdetleges gazdasági körülmények. A gyerekeket valamikor arra nevelték, hogy bosz- szúlják meg a rajtuk esett sérelmet. A hagyományok szerint akit megsértettek, az valamilyen tárgyat őrzött emlékeztetőként mindaddig, amíg bosszút nem állt azon, akt megsértette, vagyis amíg le nem mosta a rajta esett gyalázatot. Ma már nem civódnak. nem háborúznak és nem üldözik egymást bosszújukkal. Mindenkit szeretettel, jó szóval fogadnak, igyekeznek egymáson segíteni, megosztják egymással amijük van. Ezek után az ember egyáltalán nem lepődik meg, ha Lom al ági város előtt nagy betűkkel ezt olvassa: „Ha a mennyországba akar jutni, ne várjon haláláig, hanem jöjjön »♦^^^»^'^^««^»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ják kezükben. A bennszülöttek könyvében is megemlékezik, s Lomalagiba,”
