Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
7 \ Benne a csőben Az úgy volt, hogy a műhelyünkbe akarták bevezetni a gázt. Előzőleg a csöveket szállították. Szép három méteres vascsöveket, olyanokat, amiket az isten is tv- antennatartó oszlopnak teremtett. Ott szerénykedtek a műhely sarkában, és egy deli három méteressel nagyon megtetszettünk egymásnak, és elhatároztam, hogy az enyém lesz. Ennek semmi akadálya nem lenne, hisz nálunk úgy építenek valamit, hogy előbb szállítják az anyagot, de a szerelők nem érkeznek meg, mert egy másik helyen várnak, hogy megérkezzék az anyag. Jelentkezett hát az első probléma: hogyan vigyem ki a gyárból. Feltételezhető, a kapuőröknek feltűnne a dolog. Haverom, a haji, sofőr, megbeszéltem vele, hogy egy rakomány alatt szállítsa ki. Vállalta a dolgot, de arra kért, szerezzek neki egy neonhoz szükséges fojtótrafót, ami ugyebár — fogyóanyag. Felmentem Gébicshez, aki trafóutalványozásra jogosult. Szívesen adott trafót, viszont azt kérte, szerezzek egy kis tiszta szeszt. A másik haverom felesége a laborban dolgozik, Mariska hajlandó volt a tiszta szeszt megszerezni, csupán arra kért, csináljak neki fűrészlapból egy jó konyhakést, mert otthon nincs mivel kenyeret vágni. Mi az nekem! Másnap megcsináltam a konyhakést. Pista aki a szomszéd gépen dolgozik, látta az egész műveletet, és félreérthetetlenül tudtomra adta, hogy ó nem szól senkinek, ha... Ha elintézem, hogy neki is kivigyenek három szál deszkát, amit „véletlenül" talált az egyik építkezésnél. Egyre komplikálódott a dolog, de már nem lehetett abbahagyni, haji rendes fiú. vállalta a deszkát is, de nem hármat, hanem hatot, mert neki is kellett. Szóltam Pistának. Azt mondta, nincs akadálya az ügynek, ő még találhat három szál deszkát, de akkor engedni kell, hogy Palkó —, egy nagyon rendes pofa ott az építkezésen — találhasson nálunk az enyémhez hasonló vascsövet. Megkötöttük az alkut. A negyedik napra minden elintéződött. haji megkapta a trafót, Gébics a szeszt, Mariska a' kést, meg volt a hat szál deszka és az újabb cső, amikor haji előállt: a kocsikísérőt is be kell avatni a buliba. A kocsikísérőnek vasdrót kellett. Megkapta, Ennek fejében Keszölcei szakinak megígértem, másnapra esztergályoztatok neki egy tengelyt a magnetofonjába. Szerencsésen kiszállítottuk a cuccot. Az antenna már fent van a tetőn. De a tengelyt Bicsak Marci csak úgy volt hajlandó megcsinálni, ha szerzek neki két vidia kést. A vidiáért benzint szereztem Topolyának. A benzinért pvc-vezetéket kértek. Pvc-t csak úgy tudtam szerezni, ha adok érte egy sublert. A subleri Klafák kérte, de adnom kellett érte ... Mit is? Már pontosan nem is tudom. De mentségemre szolgáljon, az antennacsövet egy évvel ezelőtt vittem el. Azóta sem keresték, mert a szerelők még nem értek oda. Különben is hiába jönnének, mert már nincs egy darab sem. Én pedig egy éve fizetem a csövet. Valamit valamiért. Ha szívességet kérek, szívességgel kell fizetni. A cső szerintem eddig több tízezer forintba kerülhetett, és a cső kiszállításában „részesek” megszámlálhatatlanok. Szeretnék túllenni mindenen. De — most jut eszembe — egy neoncső armatúrát kell csinálnom Palotainak, aki megszerezte a lenolajat, amit Klepovácnask adtam azért az ellenállásért, amiért a művezetőm engedi megcsinálni <tz armatúrát... ŐSZ FERENC lakói adtaik egy-egy falat ennivalót, nekik sem sok volt már. & kint még egyre lőttek, robbantak a bombák súlyosan. Apja egyik reggel kimerészkedett. Este lett mire visszajött. A város szélén, rokonoknál akad számukra hely. Tíz napja éltek idegen óvóhelyen. Késő éjjel indultak, amikor a támadások véget értek. A hajnal rendszerint csendes. Még sötét Volt, amikor begöngyölték a kicsit a kapott rongyokba. Etára, húgára is ráadott valaki egy nagy kendőt. így indultak az éjszakába. Uus vitte a kicsit. Tíznapos szegényke és máris ilyen nagy útra kell indulnia, süppedős, havas úton. Egyszerre éles, erős durranással láng csapott fel a kerítés mögött, valami robbant. Ilus rémülten szaladt, mellén kicsinyével. Most érezte csak teljes véd- telenségüket. Apja alig tudta megfogni, hogy riadt futásában megállítsa. Már szürkült a hajnal, amikor bebotorkáltak a kis ház pincéjébe. ahol rokonaik laktak, öten szorongtak a kis pincében, most arrább húzódtak az ágyakban, hosv helyet szorítsanak nekik. Fehéren világított a frissen esett hó mikorra felnyitották a szemüket. A tűzhelyben pattogó fa meleg fény vetett a falra, félhomály volt. Karcsi, a kisfiú, kiosont, amikor anyja nem látta. Egy perc múlva visszaszaladt: — Anyu, itt vannak! — kiáltotta és már rohant is fel, nagyokat ugorva a lépcsőn, kamaszlábaival. Mind felmentek. Ilus lépett ki elsőnek. A kislány fercát le kellett takarni, mert sírva fakadt az éles fényre, amely fogadta őket. Állást mélyítettek az ágyúknak. Döngött a fagyott föld a csapások alatt. Zömök testű orosz katonák dolgoztak ott és ránevettek a gyerekekre. Ilus zavartan állt agy percig. Végle? Aztán vad öröm csapott rá: Úristen, hát igazán vége van? Valaki azt mondta mellette: Szeretik a gyerekeket. Menjen oda, adnak... De Ilus nem mozdult. Csúszós volt a h<3^ a megereszkedett felső réteg alatt még síkos jég tapadt a földhöz. Aztán apját látta meg. amint magyarázgat egy katonának. Az ide-idenézegetett, aztán intett. Ilus ment. Ott állt meg a ház előtt, ahová a katona befordult és várt. Egy öregember megállt mellette. A napfény lágyan simogatta őket. Az ereszről csepegni kezdett az olvadó hó. És a lábuk alatt is cuppogott néhány perc alatt. A katona visszajött és egy kenyeret nyúitott át. Aztán megemelte a kislány arcán a kendőt és figyelmesen megnézte. Elmosolyodott, Ilus vállára veregetett és máris ellépett mellőlük. Szegletes, orosz kenyér volt, kissé savanykás szagú. Alig tudta a hóna alá erőltetni, de aztán vidáman visszasietett apjához. Es maga sem tudta, miért, de mikor az öreg átvette tőle a kenyeret, arra gondolt: Csak most született a kisleány, nem igaz semmi, ami mögöttük van, más élet volt az előbbi vérben, fájdalomban —. most nap süti kis) testét, életre kelti... és egy egész kenyerük is van, ez az öröm nem | fogható semmi máshoz... __ 1 Á magyar képzőművészet Gazdag díszítésű épület vonja magára a figyelmet az Országházzal szemben, a Kossuth Lajos téren. A Szépművészeti Múzeum után második országos jellegű, nagy képzőművészeti múzeumunk ez, a Magyar Nemzeti Galéria, ahol 1957-ben önálló helyet kaptak a magyar képzőművészet kincsei. A Hauszmann Alajos tervezte műemléképület 1896-ban készült el és a legfelsőbb bíróság az egykori Kúria működött benne. A felszabadulás után a Munkásmozgalmi Intézet székháza volt az épület. Nyolc év óta a XIX. és XX. század magyar festészetének és szobrászaténak állandó kiállításait tekinthetjük itt meg, A földszinti nagy aulát Lotz Károly freskója díszíti, és a csarnok: közepén Ferenczy István csaknem másfél évszázados műve, a „Pásztorleányka” fogadja a látogatót, A szobor eredeti címe: „A szép mesterségek kezdete”, mivel kincsestára Balatoni halásztanya. — Majd Szinyei Merse Pál pompás „Majálisáéban gyönyörködünk, amelyről árad a napfényben fürdő természet színgazdagsága, a jókedv, és szinte érezzük az apró virágok, a májusi levegő illatát. Szinyei tudott bánni a színekkel, erről vall a „Lilaruhás nő” megejtő szépsége is. A következő három terem a klasszikus magyar festészet legnagyobb mestereinek: Munkácsy Mihálynak és Paál Lászlónak, az érzésben és felfogásban is együtthaladó két jóbarátnak alkotásait reprezentálja. Munkácsy az asztalosinasból lett zseni, sanyarú gyerekéletének és népe sok szenvedésének fájdalmát sűrítette műveibe, ezzel mintegy művészi elégtételt szerezve az emberi elesettségnek. „Siralomház” című kompozíciója a halálra ítélt betyárt ábrázolja, akitől a falu népe búcsúzik. A mű alakjai nagy drámai feszültséget jellemzője a derű: erről vall „Tengerihántás” című híres festménye is. Itt találjuk befejezetlen vázlatképét, az ugyancsak híres „Rá- kóczi-induló”-t, a „Nevető lány”-t és egyéb műveit,- Réti István, Beck. ö. Fülöp, Ferenczy Károly festményeinek társaságában. A soron levő terem főleg Csók István alkotásait őrzi. Itt látjuk a Züzü kislányáról készült bájos képeket. Rippl Rónai József művei következnek: a „Kalitkás nő”, „öreganyám”, stb. A „Nyolcak” csoportjához tartozó festők külön teremben kaptak helyet. E csoport tagjai később az 1919-es forradalmi mozgalmakban is részt vettek, és a Tanácsköztársaság plakátművészetére nagy hatást gyakoroltak. Közülük Kemstoek Károly „Lovasok a vízparton’’- című festményét láthatjuk itt, valamint Uitz Béla .Almaszedőik'? Állandóan sok látogatója van a kiállított képeknek szobroknak. (MTI foto — Bartal Ferenc felvétele) tárgya az a monda, miszerint a művészet megalapítója egy pásztorlányka volt. A szobrokkal díszített előcsarnokból felfelé az első emeleti folyosón is — körös-körül — főleg XIX. századi klasszicista szobrokban gyönyörködhetünk. Balra Fadrusz János „Feszület”-e. Munkácsy Mihály: „Krisztus Pilátus előtt” című festménye mellett. A folyosón tovább lovas és állatszobrok, allegorikus figurák. Középen Izsó Miklós „Busuló ju- hász”-a. A gyűjtemény e csoportjától utunk a XIX. század magyar festészetét bemutató termek bejáratához vezet. Klasszikus mestereink a XIX. században remekművek kincsestárát hagyták az utókorra, megbecsülést és rangot szerezve hazánknak, világhírűvé vált alkotásaikkal. Az első teremben Brocky Károly és id. Markó Károly, a múlt század elején külföldön dolgozó festőink képeit állították ki, a sorra kerülő terem a biedermeier-festészetet, a többi között Barabás Miklós műveit mutatja be. A következő terem falain a történeti festészet első nagy alkotásait láthatjuk. Madarász Viktor festménye a „Hunyadi László si- ratása” a hitszegő V. László ellen emel vádat, de ez a vád az osztrák Habsburg-uralkodóháznak szólt 1859-ben. A következő teremben Székely Bertalan festményeit látjuk, köztük huszonhat éves korában készült, híres kompozícióját, a „II. Lajos holttestének megtalá- lásá”-t. Továbbhaladva Benczúr Gyula és Székely Bertalan képeivel találkozunk. A realista tájképfestészet kezdeteit mutatják be Mészöly Géza tájképei — köztük a fejeznek ki. Munkácsy „Ásító inas” című művében fáradtságtól hajszolt asztalosinas-éveinek állít emléket, a „Búcsúzkodás”, a „Tépés- csinálók”, a „Köpülő asszony”, a „Rőzsehordó nő” és tájképei mindmegannyi kifejezője a lelkében kavargó indulatoknak. Paál László erdőrészleteinek komor némasága ugyanazt a hangulatot árasztja mint amilyent Munkácsy az emberek sorsában fejez ki, Gazdag élmény hatása alatt érkezünk a második emeleti folyosókra, a XX. századi magyar szobrászok kiállítására. Jobboldalon Ferenczy Béni művei, majd Med- gyessy Ferenc: „Anya gyermekével” című szobra. A folyosó baloldalán Petri Lajos Kodály Zoltánról, Pátzay Pál Bernáth Aurélról alkotott portréját, Bokros Bier- mann „Ady Endre arcképe” című munkáját, majd Medgyessy híres szobrait: Móricz Zsigmond portréját, a Derkovits-síremléket, a ..Pi- heinő”-t tekinthetjük meg a többi között. így jutunk a XX. század magyar festészete kiállítási termeihez. A képek egy részét időnként cserélik, hogy a közönség minél többet ismerjen meg századunk műveiből. A kiállítás a szolnoki festők műveivel kezdődik: Deák Ebner Lajos, Bihari Sándor, Thor- ma János, Fényes Adolf műveit látjuk itt, közöttük Fényes: „Bab- fejtők” című, falusi témájú képét. A következő terem Mednyánszky László festményeivel ismerteti meg a látogatót, majd Hollósy Simon, a nagybányai művésztelep és festészeti szakiskola alapítójának műveivel találkozunk, Hollósy tő című művét a többi között. A tizedik teremben Pór Bertalan arcképei, és Nagy István festményei találhatók, aki a második világháború alatt a falvakat járva örökítette meg vásznán a szegényparasztság életét. Csont- váry Kosztka Tivadar, és követője Gulácsy Lajos látomásszerű képei után alföldi festőinket mutatja be a következő terem, Kosz- ta József, Tornyai János és Rud- nay Gyula alkotásait. A két világháború közötti stílustörekvéseket Derkovits Gyula, Huber István, Bernáth Aurél, Aba Novak Vilmos, Egry József. Szőnyi István és mások művei képviselik. A Magyar Nemzeti Galéria kincsei között csaknem 7000 festményt tart számon, ezek közül mintegy másfél ezer szerepel állandó kiállításán. A birtokában levő 3000 szoborból mintegy 300 kiállított mű ad áttekintést a magyar szobrászat fejlődéséről. A Galéria vezetősége gondoskodik képzőművészeti kincseink állandó gondozásáról. A Nemzeti Galéria állandóan sok látogatót vonz; napról napra sok ezren keresik fel az ország minden részéből. A Budapesten járó külföldiek szinte valameny- nyien megtekintik kiállításait, sőt a vendégkönyv tanúsága szerint neves vendégeink is szép emlékekkel távoznak az épületből, akárcsak a hazai, művészet iránt rajongó látogatók. VARGA ARANKA
