Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
1965. április 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S és A lázadó a kitagadok A paksi „tutyigyár^ A fiatalember keskeny arcú, nyílt tekintetű, magas, de nem sovány, inkább az az inas fajta. A mezőgazdaság szocialista átszervezése befejeződött. Nem most, évekkel ezelőtt. De a földisten. a vagyonbálvány néha még kajánul a szemünk közé vigyorog. Most is próbálkozott, de a fiatalember erősnek érzi magát: a földistennek fügét mutat, a vagyonbálványt pedig arculköp- te. Lázadó. Korunk rokona. Jó lett volna tőle megkérdezni, párttag-e vajon. Elfelejtettem. De ez nem csoda, azért nem csoda, mert mégis csak különös és váratlan helyzet találkozni valakivel, aki szintézis. Elvontság és konkrétság együtt. Úgy ül tehát előttem, mint egy tananyag, amelyből sokszor feleltünk, és úgy ül az asztal sarkán, mint szabályos csillagos ötös egy tökéletesen sikerült társadalom- tudományi dolgozat alján. Sóhajt. Sóhajtunk. Hát akkor kezdjük. — Felsőnánán kitagadtak egy parasztlegényt. Keze megrándul, cigarettát, keres. Van. Kossuth. A fiatal- asszony asztalra tesz még egy dobozzal. Van. — Hauszmann János a nevem, én vagyok. • — Ezért jötterm — Gondolom. — Maga a lázadó. A szüleinél jártam. De az éremnek, szóval érti mire gondolok. Nem görnyed meg. Kék szerelőruha van rajta, az imént érkezett a határból. Üzentek érte és jött. Komplexbrigádban dolgozik. Amit most elmulaszt, azt majd bepótolja. Traktora ott vesztegel a ház előtt. Gazdáját várja, alti itt a széken ültében szinte kiegyenesedik. Miért is görnyedne? Szabad ember. Nem rabja a régi szokásoknak. Ebben a rendszerben nőtt fel, korunk rokona. — Értem mire gondol — mondja és arca várakozásteljes. Szóval rajtam a sor, a kérdezőn. Csakhát mégsem könnyű. Varsádról lófogattal döcögtünk ide, Rudolf-majorba, ahol laknak. Ütközben volt időm néhány kérdést megfogalmazni, de ebben a barátságos tenyérnyi konyhában az előre megfogalmazott kérdések úgy érzem, túlságosan to- lakodóak, bizalmaskodóak lennének. Jó lenne egyszer megtanulni és pontosan tudni, mit és menynyit engedélyezhet magának az ember az írás jogán. S hol, mit? Itt mit? Itt, ahol végső soron mégiscsak az a téma, ami egy család belső magánügye... A fiatalasszony szép, tekintete meleg és anyás. Ö volt a megalázott. Odaáll a férje mögé. A kisfiú belekapaszkodik a szoknyájába. Fél az idegenektől, sír. Ebben a házban ritkán fordul meg idegen ember. A fiatalasz- szony rászól: hallgass kisfiam, nem visznek el, te csak nekünk kellesz, más senkinek. Éllel mondja. Értem. Ez a fiatalasszony a megalázott. Ne méricskéljem tehát, mit kérdezhetek. Kérdezzek! — A maga szülei igen takarékos és igen beosztó emberek, a ház tiszta, rendes: van minden. — Öröm nincs. — Magának ott nem volt semmi öröme? — Volt. Régen, gyermekkorom, bán. — Felnőtt korában? — Akkor már nem. — Miért? — Erről hallgatok. Szégyen erről beszélni. — Dolgozott? — Sokat. Kocsis voltam itt a zenész. A vasárnapok voltak a legrosszabbak. Nálunk a pihenést nem ismerték, menni kellett vasárnap is. Kapálni, szénát gyűjteni, mindig volt valami. — És amikor nem akadt dolog? — Az éhes ember akkor sincs nyugton. Jön, megy, és lesi, mit loptak el tőle abból, ami van. — Maga Hauszmann elvtárs a keresetét mindig hazaadta? — Az utolsó fillérig. — És hét végén, amikor szórakozni ment, mennyi költőpénzt kapott? — Tíz forintot, — Nem sok. Hány éves koráig ment ez így? — Húsz éves lehettem, amikor elmentem sofőrtanfolyamra. Addig így ment. — A tanfolyam költségeit ki fizette? — Én; Nyíltan néz. Hiszem, hogy őszinte ez az ember. Felesége mögötte állt. Szemeivel simogatja. — Maga fizette, hogyan? — Úgy, hogy a szüleim adtak 1600 forintot, kölcsön. Később vissza kellett nekik fizetni. Vissza is fizettem. A tanfolyam három hónapig tartott, eközben hét végén hazajártam. Akkor is kaptam költőpénzt: mozira, szórakozásra. Nem sok kellett nekem. A költőpénzt felírták egy füzetbe, és később az utolsó fillérig visz- sza kellett fizetnem. — Ez képtelenség! Maga Hauszmann elvtárs tréfál. — Nem tréfálok. Mindent felírtak. A tanfolyam után pedig havi 300 forint kosztpénzt fizettem nekik. Én is 300 forintot, az öregapám is 300 forintot. — Nem értem! Hová fizették a kosztpénzt? — Haza. Később már négyszázat kértek. — Hát maga mostohagyerek? — Nem. — Hány éves? — 1940-ben születtem, 1946-ban kezdtem iskolába járni. — Szereti a szüleit? — Nem — és arca még jobban megkeskenyedik. — Tiszteli őket? — Igen. — Tudna nekik ártani, vagy rosszat tenni? — Szó sincs róla. — tiltakozik erélyesen, és haragosan. — Találkoznak? — Hogyne! Nagyon sűrűn. — Beszélnek? — Nem. Mit beszéljünk. Amikor eljöttem, arra kértem apámat, legalább a ruháimat adják ide. Azt válaszolta: Neked nincs ruhád, én azt neked csak kölcsön adtam. Jó, használják egészséggel. — Mit nem tudott megszokni abban a házban? — Láttam, hogyan élnek mások, úgy akartam élni én is, mint a többi ember. Most úgy élek. Ellenezték a házasságot, más lányt akartak, de nekem jobb így. Nézze elvtárs, rövid az élet, és ha valahol elrontjuk, utána már nem ér az egész semmit. Én nem fogom elrontani. — Ezt szépen mondta Hauszmann elvtárs. Boldogok? — Azok vagyunk. Dolgozok, szépen keresek, van kevés spórolt pénzünk, vettünk konyhabútort, szobabútort, van rádió, járatunk újságot, levágtunk két hízót, egészségesek vagyunk, szeretet, megélhetés. Mi kell még? Feleségére néz. A fiatalasszony az ágy fölé akasztott fal védőre. Ott Felsőriánán is volt a konyhában falvédő. Arra azt írták: Dicsőség az Istennek, békesség a földön minden jóakaratú embernek. Erre mást írtak. „Nincs nagyobb földi boldogság, mint a szerelemből kötött házasság”. Talá- ► ló, stilszerű, csak ne lenne annyira £ szirupos, hiszen ezen a falvédőn ^ költői ihletésű soroknak lenne ► helyük. De ezt nem nekik, az p. eresz alatt tollászkodó galambok- £ nak, a fejünk felett repülő gó- ► lyamadárnak mondom, meg a széles, magas, tágegű határnak. Itt van levegő. Szekulity Péter Gyárnak nevezni csak jóakaratú túlzással lehet, mert valójában c..ak az üzem titulus illetné mag. Pontosan pedig így határozható meg a „tulyigyár” neve: Kövendj Sándor Cipész Ktsz. 18. számú fiókja, Paks. Ebben az üzemben készítik az országban egyedül az úgynevezett tunyikat. Wechmann Ferenc, a részleg vezetője próbálta valahogy másképpen, magyarul is meghatározná a gyártmány nevét, de pontosan sehogy sem sikerült. De azt hiszem, ha sikerült volna, talán senki sem érti meg miről beszélünk,- mert a közhasználatban csak így ,dutyiként” terjedt el. Két műszakban dolgoznak - az üzemben, naponta 370— 380 párat készítenek belőle. Havi átlagos teljesítményük 8500 pár A tutyigyártás minden mozzanata az üzemben zajlik le. A gyapjú- és egyéb hulladékot gép foszlatja könnyű, vattaszerű anyaggá, egy másik masina >nallá sodorja. A kötődében vastag, harisnyaszerű formát kötnek belőle, ami később e.c .o í rmgysár - nak felére megy össze és posztóanyaggá alakul. Utána a festés, formálás, talpalás következik. A tutyikat az ország minden részébe szállítják. Jelentős mennyiséget — 12. ezer párat az első negyedévben — igényelt a Dáldunántúli Nagykereskedelmi Vállalat a paksi üzemtől. De kerül belőle Kecskemétre, Budapestre is. Legtöbbet mindig a Déldunántúliak kémek, a német lakta vidékeken fogy legtöbb ebből a lábbeliből. Készítené a ktsz mindenféle színben, de általában a fekete tetszik a vásárlóknak. Egyedül a kecskemétiek kérték, hogy nekik zöld színű tutyit is szállítsanak. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa ■* wmtmm: emmmm *ammm mmmv- maromJ osephus Flaviusról tudja a történelem, hogy időszámításunk utáni első évszázadban élt és ekkor dolgozta fel történeti munkáiban a korabeli vallások szokásait, elterjedését. Részletesen leírta a kelet-pa- lesztinai hitregéket, bőséggel foglalkozott a perzsiai népek vallási életével, adatközlő pontossággal rajzolva meg a különböző rituális hagyományokat. Terjedelmes munkájában azonban szó sem esik Krisztusról, a kereszténységről, pedig csaknem egy évszázad «Min»«» mmmm - uwimm«-.«»uiuuiaiu-. mm»; «wimm» mm iimmiiw . mm* mm ■iiiiiminii: 'Iiiiiiihuiiuiiiii- >i]iiiiii!iiiiiimi> -miiiiiHiiin A mexikói hitregék szerint Ketzalkoatl istent épp azok ölték meg — a hódító spanyolok feljegyzései szerint — akiket meg akart váltani, mégpedig úgy, hogy karjainál fogva keresztre feszítették. A Yukatán félszigeten lakó indiánoknak pedig egy Bakab nevű istenével történt hasonló . a mondák szerint. Bakab képében az őslakók a há- romszemélyü istenség második személyét tisztelték, aki Csiribi- rasz nevű, szeplőtelen szűztől született. és akit régi faragványaikon múlt már el Jézus feltételezett ~ — — — — - tövisekkel koronázott mártírként születése óta. Annál érdekesebb eiSzték meg Ezek a momentu- kell egyenként felsorolni, elég, ha uSVancsak fel«•fff_vaMsok mok kétségkívül nagyon hasonlí- csak az árulás motívumára emlé- bürdetett az indiáriokSközött A Amiről a krónikások beszélnek Feltámadó istenek Perzsiában és Yukatánban — Keresztény eredetű a húsvét? leírásában számtalan olyan vonást tanok a keresztény húsvéti szó- keztetünk, amely a közismert örökít meg, amelyek kisebb-na- kasokhoz ahol a vidám napokat dás és Jézus-kapcsolatra hasonul.. . - . ___, „ , • ÜÄL*^SS!S“A}25«S »—<. Á- m «w a <aa « KÄ'ÄaS A rokon vonások más tájegyse- hármas istenség sem egyedül a rokat kísérő papok voltak, s élőt_ . ■ r • , • ^ _ 1 r ^ J a___U 1, 7. —_______ A Laa m 17 á n X-\ «>vi í n 7 rf 7 Jo VT 1”- ---------e gyház későbbi gyakorlatában tahÍtAbÍkri%iteí^L™b2n <** 'állásaiban 'is felfedezhetők, keresztény vallásban található tük'ennek a földrésznek semmi hallgat °és ez nemcsak Flaviusra Attis ünnepéhez megszólalásig ha- meg Az egyiptomiaknál Oznis a iyen kapcsolata nem volt a ke- mmrtkoriJc hanem a kor többi sonlít Adonisz föníciai istenség növényzet Isis a fold es terme- resztény Európával. r^gfestSreTs íZ például Sene- feltámadásának története, míg a kenyseg Horus pedig a fiuisten ^^dekes történelmi csemegé- ca filozófus, Philo filozófus Plu- verzsa Mithras-kultuszban a víz- szerepet töltötte be, míg ket szolgáló összehasonlításokat tarchos történetíró és filozófus zel ~ ami a termékenység sztm- maban Eat képviselte az atyais- tm,dbb lehetne folytatni, Tacitus történetíró sem tesz em- ódiuma volt — való keresztelke- tent. Istat az anyaistenséget, ag(>nban az eddigi példák is bizolítést Krisztus tanának, vallásának 9. ^ tá-i^Tfiúfstent ° ** 1 ' nyitják, hogy a húsvéti szokások követőiről. áldozást találhatjuk meg. tamaao fiuistent. nem újkeletuek, jóval idoszamitaA leírásokból azonban tudjuk Indiában 500 évvel — tehát egy Lukianosz görög író szemtanú- sunk előtti időkből származnak és azt például hogy a római impé- fél évezreddel korábban — a ke- ként írta le a föníciai Adonisz a pogány mítoszokban gvökerez- rium alá tartozó Kis-Ázsiábán ez reszténység előtt ismerték azt a feltámadási ünnepségét. Az isten nck. A nyúl meséje a különböző idő tájt igen elterjedt volt a fri- legendát mely szerint a megváltó tisztelői ezen a napon így szólítot- eledelek megszentelése még levle- aiai növényisten, Attis kultusza. Buddha Mája nevű szűztől szüle- talc egymást: „Adonisz feltárná- zetlenebbul őrzi a nomad népek Attis a hitrege szerint meghalt, tett, prédikációit rendszerint egy- dott”. A keresztények között meg szokásait, amelyek az évszakok ám halottaiból feltámadott. En- egy hegytetőn tartotta, csodákat az egész közeli múltban is szöka- változásának okait isteneik szüle- nek ünnepét március végén tar- művelt, tanítványai voltak, és kö- sós köszöntés volt a feltámadási tésének, halálának és feltámadd- tották Attis tisztelői, örvendezésü- zülük egyik őt elárulta. A kérész- körmenetek után: „Krisztus félti• sának tulajdonítottak. gazdaságban. Felsőnánán pedig két azonban hosszú gyásznapok tény hitrege hasonlóságait nem is madott’’. V. M.
