Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-14 / 62. szám
1963. maréin.« 14. lm*A MEGYEI WßPtTJSÄÖ § Simontornyai tornyok A Simontornyai Bőrgyár ISO millió forint beruházási kapott az elmúlt 10 évben. Uj épületek, műhelyek épültek. A gépesítés szempontjából is sokat fejlődött. A gépek mellett a régi bőrösök leszármazottjai dolgoznak. Az állandóan fejlődő Simontornyai Bőrgyár a magyar bőripar termelésének negyed részét adja. AZ idén kerül átadásra az új irodaház. Elkészül a modem ebédlő és a konyha. Javul a dolgozók szociális ellátottsága. Az adatok és a számok önmagukért beszélnek. A régi gyárról, a régi bőröséletről a fiatal generáció már nem sokat tud. A korosabbak, ha nem is szívesen, de néha felidézik a múltat, tanulságképpen, okulásképpen. — Nem volt könnyű a bőrgyári munkás élete. A nehéz munkát még csak nehezítették a mostoha munkaviszonyok. A nyersbőrrel dolgozóknak télen-nyáron huzatos fészer alatt volt a „műhelyük”* Nem beszélve az egészségre &r- tamas, gázos, gőzös, sötét odúkról — emlékszik vissza a régi gyárra Perger Imre, aki 35 évvel ezelőtt vízhordógyerekként került a gyárba. Az elmúlt 35 évben, amit Perger elvtárs az üzemben átélt, sok minden belefér. A háború alatt leégett gyár lassan felépült. Ennek az épülő, lassan fejlődő gyárnak volt az igazgatója 4 éven keresztül Perger elvtárs. Jelenleg a „chromos-gyár” minőségi ellenőre. A gyár azóta is bővül, terjeszkedik. Egyik üzemrész a másik után épül. Innét van az elnevezés, amelyet az üzemek olyan nagy előszeretettel hangsúlyoznak: „növényi gyár”, „talpgyár”. Ügy beszélnek ezekről — legalább is a kívülálló számára úgy hat —, mintha teljesen különálló gyárról lenne szó, pedig nem így van. A növényi gyár, a chromos- gyár, a talpgyár és a többi üzemrész együttesen a Simontornyai Bőrgyárhoz tartozik. A gyártelep a réginek legalább négyszeresére növekedett. Ma- gasbatörő kéménye és a víztorony még magán Viseli az új építmény jegyeit A torony tetejéről nézve olyan a gyártelep, mint egy hatalmas hangyaboly. Nyüzsgő élet, s az új épületek tetői szinte vakítanak a napfényben; Vendrei Árpád, a gyár igazgatója a régi dolgokról nem sokat tud mondani. Négy éve dolgozik a gyárban. A régebbi munkásoktól hallotta, hogy van valahol egy régi fénykép, vagy makett. A fel- szabadulás előtti években valamilyen jubileumi ünnepségre készítette az egykori gyártulajdonos. Kísérőnk, Hóiig Sándor vegyész- technikus próbálta is előkeríteni. Az volt a tervünk, hogy összehasonlításul megszerezzük. De nem sikerült. A gyáriak nem őrizték meg. Nem tartották érdemesnek, helyesebben úgy vélekedtek: — Minek őriztük volna? Nem volt számunkra olyan értékes. Az ember nem szívesen gondol a rosszra. Nagyobb előrelépés a felszabadulás után történt. Az elmúlt 10 évben a gyár fejlődésére több mint 150 millió forintot költöttek, Az idei évben közel 17 millió forint beruházást kapott a Simon- tomyai Bőrgyár. Nemrég adták át rendeltetésének a rekonstrukciós terv egyik legnagyobb létesítményét, a légihűtéssel felszerelt nyersbőrraktárt. A telepen építőmunkások dolgoznak. Rövidesen elkészül az új szociális létesítmény és az irodaház. A technika fejlesztése, a géppark modernizálása állandó folyamat. Egy hónappal ezelőtt szerelték be az iparban jelenleg legmodernebbnek ismert, automata vezérlésű, fotocellés festékszórót. Az automata a régebben beállított festékszóró gépek teljesítményével összehasonlítva, jóval magasabb kapacitással dolgozik, s e teljesítmény mellett 30 százalékos a festékmegtakarítás. Hóiig Sándor technikus elmondása szerint mindent egybevetve a gépre fordított befektetés egy év alatt visszatérül. Futószalagszerűen működik az üveglapos szárítóberendezés. Két üveglapos szárítót már néhány évvel ezelőtt beszereztek. A legmodernebb ilyen gépet 1963-ban állították munkába. Ez az olasz gyártmányú, üveglapos szárító már annyira modem, hogy rajta az üveglapok mosása is gépesítve van, A régi tímárcsaládok gyerekei, unokái, a nagyszülők, szülők mesterségének folytatói. Ifjú Németh János szülei még ma is a gyárban dolgoznak. A fiatal, iskoláinak elvégzése után a bőrösszakmát Választotta. A gyárban szerezte meg a szakmunkásképesítést. Két év óta szakmunkás, jelenleg pedig a chromos előkészítő üzem szocialista brigádjának tagja. Részt vesz a felszabadulási versenymozgalomban. Csapó Jánoené szintén édesapja nyomdokain halad. A fiatal- asszony, korát tekintve már most többre vitte, mint az édesapja. Főművezető. Szántó Margit nagyapja a gyárban dolgozott, portás volt. Margit, az unoka a bokszkikészítő művezetője. A gyárban évek óta foglalkoznak a szakmunkásképzéssel. A könnyűipari technikum bőrvegyi- ipari tagozatának 12 hallgatója van, valamennyien fiatalok. A vizsga letétele után képességüknek, tudásuknak megfelelő munkakörben dolgoznak majd. Eddig csak fiúkat vettek fel ipari tanulónak a tímárszakmába. Az idén lányok betanításával is foglalkoznak, hogy a lányok is kitanulhassák a tímármesterséget A gyárnak szép számban van egyetemen tanuló ösztöndíjasa is. A gyár vezetősége arra törekszik, hogy a műszaki, technikusi és mérnök- utánpótlást maguk biztosítsák. Az új, angol gyártmányú Tumer hidraulikus vasalógépen Erlich Dánielné dolgozik. A felszabadulás előtt három vasalógépe volt az üzemnek, ma 10 van. Az új géppel három hét óta ismerkedik Er- lichné, de máris megszerette és szívesen dolgozik rajta. Hassák József a kémiai laboratórium csoportvezetője. A csoport- vezető kétirányú munkát végez. Tanára a technikumnak, ahol bőripari anyagismeretre és kémiára tanítja a fiatalokat. A technikum tanulója Vincellér Istvánné is, aki a laboratóriumban dolgozik, s abban a szerencsés helyzetben van, hogy tanára, aki egyben Csoportvezetője is, a gyakorlatban is bevezeti a kémia rejtelmeibe. A Simontornyai Bőrgyár fejlő- régi és új műszaki értelmiséggel dóséról, az elmúlt húsz évről ad- találkoztunk. Nemcsak a gyár tunk képet dióhéjban. Sók új lé- változott, fejlődött az elmúlt húsz tesítménnyel és sok új géppel gya- év alatt Simontornyán... rapodott a gyár, Sok nagyszerű Szöveg: Pozsonyi Ignácné emberrel, régi és új munkással. Foto: Túri Mária
