Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
TECH Nagyon jól tette, nagypapa, hogy fölutazott, legalább kicsit kikapcsolódik. Csak pihenjen, szórakozzék, itt kényelmesen meglehet. Nem kell segítenie, azért van nekünk gépesített háztartásunk a technika minden áldásával, hogy az ember csak ülhessen, a gép dolgozzék helyette. Nem, köszönöm. legfeljebb a létrát tartsa egy kicsit, amíg ezt a csengőt megreperálom, mert zárlatos lett. Tetszik látni, itt van ez a csengő. Nem nagy dolog, ügye mégis milyen más, mint maguknál a tanyán. Ott kiabálni kell, meg verni a kaput, amikor be akar jutni valahová. Ugatnak a kutyák, az ember a saját hangját se hallja. Itt csak meg kell nyomni a gombot és mindjárt tudom, akármelyik szobában, hogy vendég érkezett... Kiverte a biztosítékot. Na, nem baj. mindjárt azt is kicseréljük. Fogjuk meg a létrát, oda a villanyórához, nagypapa... Hát itt nem kell vakoskod- ni, nem fogy ki a lámpából a petró, meg fiem füstöl... így, ni! Na, csak dugja be oda a konnektorba a vasalózsinórt, hadd lássuk. Füstöl?... Ejnye! No, néha előfordul, hogy meghibásodik, na de egykettőre helyreütjük, micsoda beszéd az... Addig töltsön magának egy pohárral, nagypapa, ott van a szifon is, ha akar hozzá szódát. Nem mondom, ügye, néha rázni kell, na de maguknák kilométereket biciklizhet egy üveg szódáért, itt viszont pillanatok alatt megvan... Úgy látszik nincs benne víz... Sebaj, lecsavarjuk a fedelét. eresszen bele másikat a csapból, rögvest csinálok szódát. Itt. kérem nem kell a kútról hordani a vizet. Csak megcsavarjuk a csapot és kész. Nem jön? Tudja, kissé magasan lakunk itt a félemeleten, néha kicsi a nyomás. Annyi baj legyen, legfeljebb iszik egy teát. Ott a boylerben a forró víz. Nincs tűzrakás, sparhelt, meg üstcipelés, ott a kész forróvíz a fürdőszobában. Balra tessék csaton megszoktam, hogy otthonom legyen — mondta, amikor először beszéltek a házasságról. — Az én feleségem ne járjon dolgozni. — Akkor halt meg a házvezetőnője; Mártival még két év múlva is azt a lekvárt ették, amit az öregasszony eltett. És a sok befőttet. Bödönben állt a zsír a kamrában, kis zsákban a liszt, ök meg annyira éheztek, hogy nem is ettek, faltak. Két éve nem ettek már rendesen. A zsírt tízdekánként vették. Márti mindjárt az első héten úgy elrontotta a gyomrát hogy napokig feküdt betegen. — Befogadtam őket a lakásomba, és most így bánnak velem! — tajtékzott Jenő. Ez is igaz volt. Nem is értette, se akkor, se most, miként egyezhetett szó nélkül bele. — Márti férjhez megy — jelentette be neki egy átvirrasztott éjszaka után. — Mi? — kérdezte Jenő s letette a csavarhúzót. Mindig javított valamit, hol a villanyt, hol a vízcsapokat. Minden működött rendesen, de azért csak szétszedte. — Ha az ember nem tartja rendben a lakását, minden tönkremegy. — mondogatta. — Mi? — kérdezte még egyszer, de fél szeme még a szétszedett kapcsolón volt. — És idejönnek lakni. — Tessék? — kérdezte Jenő kicsit szórakozottan. — Nincs hová menniük. A fiú vidéki, albérletben lakik. — Jenő ránézett, hosszan, keményen. Állta a tekintetét. Úgy érezte, ha csak egy szóval is ellenkezik, elmennek Mártival, nem bánja, történjék akármi, ő dolgozik, kerít lakást a gyerekeknek. Talán megérezte az elszántságát? Csak később mondta: — Úgyis lefoglalta magának a szobát a kisasszony. — Nézd. anyu, kész vagyunk! — szaladt be Márti. A szeme csillogott az izgalomtól. János már fent ijlt a kocsin a rakodókkal. — Nem jössz velünk? — kérdezte Márti. Egy pillanatra megdermedt, egész hideg lett a keze. De aztán már mosolygott magán. Persze, nem úgy értette. Hisz kell NIKA várni, csak bátran! Nocsak, elfelejtettem bekapcsolni, most várhatunk reggelig, mire megtneleg- szik, az ördögbe is... Nagypapa ugorjon le ide a sarki boltba, amíg én megcsinálom ezt a nyavalyás vasalót, hozzon egy üveg szódát, meg egy csomag harmadosztályú kávét! írja föl. nehogy elfelejtse, ott a golyóstoliam az asztalon. Összekente az ingét! Golyóstoll, csak folyik kissé. Hogy a fene ...! Azért sose bánkódjék, nagypapa, bedobjuk ide a mosógépbe, kitisztítjuk az ingét, addigra a vasaló is meglesz. Bújjon bele a köntösömbe. Ott a kapcsoló, lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A tanyán ennyi idő alatt a tekenőt se hozzák elő a fészerből, igaz-e? Most láthatja, menynyivel jobb itt nálunk sokkal kényelmesebb... Mi ez az égett szag? Hű, a hétfűzfánfütyülőjét... leégett a tekercselés... Persze, víz nélkül nem most a gép, az meg nincs, ugyebár, erről megfeledkeztünk... Ezt is szerelhetem, a ragyogóját... Csak ez a nyüves vasaló lenne meg már, aztán kapjuk magunkat, és elmegyünk körülnézni, elvégre szombat van, vagy mi... Na szóval... Csengő, vasaló, mosógép, szifon és még bekapcsolom a gépet, mert az asz- szony megkért, hogy hámozzam meg a krumplit... Sajnos előbb meg kell nézzem ezt itt. mert hámozás helyett paszírozza a krumplit... Mindjárt leülünk szusszantani, csak bekapcsolom a szifont, megtekercselem a go- j lyóstollat, kivasalom a mosógé-' pet és megdarálom a bogiért... 1 Hogy mondja? Fölrobbant a por- szívó?^ Azonnal, csak kimosom a csengőt... Ez ráz!... • Na tessék, most sötét lett!... Alighanem a hálózati r transzformátor... Hogy azt a szánkózó, jégen kopogó rézangyalát...! Látja, Nagypapa, mennyivel könnyebb maguknál otthon!... KAPOSY MIKLÓS I nekik a két szoba, János sokat dolgozik otthon. És ha majd gyerek lesz, akkor különösen. — Nem, menjetek csak — mondta. — Előbb rendbe rakom kicsit a lakást, nehogy Jenő morogjon. Aztán majd átmegyek. Márti megcsókolta. — Anyu édes — mondta szipogva. — Na, menj csak — szorította meg a vállát. — A kocsi pénzbe kerül. — János integetett. Fejkendőt kötött s mindenekelőtt helyretolta a rökamiét. De akkor egyszerre elhagyta az ereje. Le kellett ülnie. Milyen üres Mártiék szobája. Az egész lakás. Sóhajtott. Most már mindig így lesz. Mikor Imre meghalt, valahogy más volt. Megöregedett azóta? Fel akart kelni, hogy elővegye Imre fényképét. Mikor ideköltöztek, felakasztotta a falra. Nem az ő szobájukban, Mártiéban. De Jenő leszedette: — Én igazán megértem, hogy szeretted — mondta. — Sőt, nemcsak megértem, helyeslem is. Hisz minden rendes asszony szereti az urát. De most már én vagyok a férjed. — Nem ellenkezett. Levette a képet. Mégse állt fel. Nagyon fáradt volt. Mikor Imre meghalt, még itt maradt Márti. Most már üres a lakás. Rendet kell csinálni. Jenő semmit sem gvűlöl úgy, mint a rendetlenséget. összeszedte magát Letörölte a port, helyére tette a szőnyeget. Imre halála után, amikor magához tért az első hetek ködös fájdalmából, tudta, életének egy szakasza lezárult. De ott volt Márti. Most mintha az egész életének vége lenne. Hozzá kellett mennie Jenőhöz. Ezen kár töprengenie. Mártinak gyenge volt a tüdeje, sokat éheztek az inflációban, olykor belázasodott estére. Jenőnek még méze is volt a kamrában, egy egész dunsztoSüveggel. És legalább öt kiló cukra. Mikor először vitte e1 hozzá Mártit, csupa maszat lett a Húsz ó r — Új magyar film — Hosszú évekig folyt vita arról, lehet-e jelentős, érdekes filmet csinálni napjaink eseményeiről, az ország — mélységben, kiterjedésben egyaránt páratlan — átalakulásáról. „Szürke, érdektelen és túlságosan esetleges anyag ez a művész számára, aki nem rendelkezhet a kellő távlattal” — hallhattuk nem is ritkán. Akik ezt az álláspontot képviselték, feledni látszottak a tényeket, azt, hogy az igazán jelentős regények, filmek és drámák többsége mindig is a „szürke, érdektelen, esetleges” valóságot emelte a lényegre sürítő általánosítás erejével műalkotássá. Ehhez persze a felszín mögé kell hatolni, társadalom és lélek, történelem és jellem rejtőző igazságait fel kell tárni. Ez a titka annak, hogy a művész akár a legmaibb mából is feszültséget, izgalmas szépséget tudjon csiholni. Sánta Ferenc; Húsz óra című regénye, és a belőle készült film, Fábri Zoltán rendezői remeklése a példa, hogy tehetséggel, a nép céljaihoz húzó elkötelezettséggel állni lehet ezt a valóban nehéz próbát is. A Húsz óra filmváltozata egyszerre megrendítő és felemelő alkotás. Méltó az ünnepi alkalomhoz, hazánk felszabadulásának 20. évfordulójához. Sánta és Fábri olyan témát s olyan formát talált, amelyben a magyar társadalom, a nemzet életének elmúlt húsz esztendejéről lehet vallani. Ez a két évtized magasba emelt, de nem volt mentes megpróbáltatásoktól, tragikus zökkenőktől sem. A felszabadult ország történetének ellentmondásairól, s a buktatók felett is győzni tudó nép erejéről, hitéről szól az író, és a méltó partnernek bizonyuló rendező. Mindketten a vallomások őszinteségével dolgoztak, úgy írták meg és vitték filmszalagra a történetet, hogy tanúsága mindenki számára hiteles, tehát elfogadható lehessen; Semmit nem szépítenek és semmit nem rajzolnak sötétebbre a valóságnál; Úgy gyerek keze az aranyló méztől. Mégis elő kellene venni Imre fényképét. Évek óta nem volt már a kezében. De minek? Imre nem segíthet. Bizony, egész elfelejtette már. Tizennégy éve halt meg. Mikor hozzáment Jenőhöz még csak két éve temették el. Nehéz volt befeküdni Jenő ágyába. — Milyen szép vagy — duruzsolta Jenő. Talán akkor még tényleg szép volt. Pedig előtte kiment a fürdőszobába sírni. Kár gondolkodni, hozzá kellett mennie Jenőhöz. Egy autó dudált kint az utcán Menni kell, várják a gyerekek. Nem esett az eső. Nem áznak j meg a könyvek. Még az a sze- rencse, hogy Mártinak ilyen jó! férj jutott. Egyszerre megállt.; Mégse mehet ' üres kézzé! j Megnézte, mennyi pénz van nála. Harminc forint. Mindegy, most j már nem megy vissza, biztos várják. Harminc forintért is vehet valamit. Bement az edényboltba. Sokan voltak, várnia kellett, míg sorra került. Közben kiválasztott egy serpenyőt. Jenő ugyan pontosan elszámoltatja, de harminc forintot nem olyan nehéz eltitkolni. Nem először teszi. Ha Mártinak kellett valami, amit nem akartak megmondani Jenőnek, máshonnan nem szerezhetett pénzt. Bár az is lehet, hogy most megmondja. Igaz is. Mért ne mondhatná meg’ költik újjá a történelmet, 1945-öt, 1956-ot és a jelent, hogy minden tanulságuk emberi sorsok példájával bíztat és figyelmeztet. A Húsz óra falusi környezetben, egykori cselédek, szegényparasztok, gazdák zárt világában idézi a jelenkori történelmet. Felszínes osztályozás paraszttett útjára emlékeztető. Minden nehézség nélkül helyettesíthetők lennének a film helyzeteibe munkások, városi emberek. Azok az összeütközések, amelyeket Sánta Ferenc és Fábri Zoltán ábrázol: mindenhol jelentkeztek — olykor még ma is felmerülnek — Magyarországon. Ez is egyik oka a hatásnak, annak, hogy a Húsz óra nézői között nemigen akad majd olyan, aki valamelyik szereplőben, egyik-másik jelenetben ne ismerne saját életének jellemzőire, személyes fordulataira. Közérdekűség és művészi erő ritka szerencsés találkozása teszi jelentőssé ezt az alkotást. Emberi arcélek gyémántmetszésű élessége, monológok balladás tisztasága a film életgazdagsága, bátor őszintesége ragad magával. A teljességgel való találkozás megnyugtató érzésével jövünk ki a moziból. Hosszú lenne sorolni a különböző szereplőket, a történet kitérőit és csomópontjait, bűn és bűnhődés, válságba merülés és felemelkedés mozzanatait: 1956 és 1963 egymásba játszó, hol vitázó, hol egymást erősítő képeit. Szektások és ellenforradalmárok, megtévedt emberek és konok ellenségek, érdekeik ellen lázadó szegények, értelmiségiek, régi világból ittmaradtak és mai hősök vívódócsatázó kavargásában fejezi ki az író és a rendező a mai életre, terveinkre, történelmi választásunkra kimondott, messzehangzó igent. Mindez a filmen úgy lehetett csak ennyire hatásos, hogy Fábri — annyi nagy nemzetközi sikert kivívó rendezőnk — ismét remekelni tudott. Az indító képek lassúbb iramlásától eltekintve a Húsz óra hibátlan mű. Szerkezete, ritmusa, a részletek drámai telítettsége, fokozódó feszültsége, a képek ereje és a színészi játék megannyi telitalálata Fábri legjobb filmjévé teszi. A rendezői erő hatékonyságát bizonyítja az is, hogy a nagy együttes minden tagja képességei legjavát nyújtotta. Sokáig emlékezetes marad Páger Antal igazgató — Jóskája, amely külön tanulmányt érdemelne. Páger után e rövid ismertetésben is említeni kell Görbe János, Bihari József, Maklári János, György László, öze Lajos, filmnek mondaná a szép és nagy- Siménfalvi Sándor, Molnár Tibor, hatású produkciót. A valóság Petur Ilka és Keres Emil kiváló azonban az, hogy a Húsz óra igé- alakítását. Az operatőr, Illés nyeiben és magvalósításában is György is minden elismerésre rá- átfogóbb, az egész nemzet meg- szolgáit. ____ Dersi Tamás K ATONA JUDIT: Szerelem Most igazán sietnie kel! Érdé-[ kés, már nem is fáradt. Csöpörög j az eső. de hadd essen. Mártiék j házában az oszlopok zöld mozaik-1 kockával vannak kirakva. Igazán' nagyon szép lakás. Szebb, min! j Jenőé. Milyen boldogok voltak a j gyerekek, mikor megvették! Már messziről hallotta az autóbusz bugását. Szaladni kezdett,; épp hogy elérte. Lihegve ült le. | — Átszállót kérek — mondta a I kalauznak s megkönnyebbülten I lélegzett fel. örült, hogy elérte a' buszt. Ne tévessz össze senkivel! Emlékezz rám, a nyárból jöttem. Nedves arcú füvek kísértek s sárga fürtökben csüngtek a méhek a szerelem magas tűzfalán. Klámultál hogy lábamon milyen szakadt az úttopán s lestem messziről vakít. Vörös mályvatűz támad utánam ét kezemmel parazsat szórok ; derekam eleven ágya 1 nem oszló hamuszín füst lesz icly tüdőre száll és fojtogat. 'léha úgy érzed sírni kéne, >.ogy életedben áll igézve egy lány és ifjúságod oda van.
